Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-04-20 / 16. szám

VI. évfolyam. Keszthely, 1902. április 20. 16. szám. Hol biztosítsunk ? Ezer és ezer csatornán folyik ki a magyar nemzet munkájának, arca verejtékének gyümölcse a külföldre E csatornák mind a nemzet szivéből indulnak ki s mint vivő erek, szállitják ki a nemzet vérét és vele élete erejét. A nemzet pedig egyre gyöngül, népe a terhek súlya alatt roskadoz, nyomoruságba sülyed és Amerikába indul. A társadalomra száll első sorban a feladat, hogy e csatornákat bedugja. És e munkában nem kell kicsinyleni a legkisebbet sem, amivel megtakaríthatunk valamit nemzetünk javára. A csatornák közül, a melyek a magyar ember keresményét külföldre szállitják, ha nem is a legöblösebb, de bizonyára számottevő és teljes figyelmünkre méltó a külföldi biztosító társulatok. Se szeri, se száma azoknak a külföldi biztosító társulatoknak, amelyek hazánkban ügynökségeik révéu megtelepedtek, erős gyökeret vertek s szivják-szi vj.ik a magyar föld, a magyar nép vérét, élete erejét. E társulatok hatalmas, legyőzhetetlen versenytársai a hazai biztosító intézeteknek s olyan konkurrenciát teremtenek a mieinknek, hogy nem egy ebbe belefullad, a többi pedig csak tengődik, 113'omorog. A dolog természetéből folyik ez. Az a külföldi társulat otthon a hazájában már hatalmas talajra lel. Saját hazája, népe, legtöbbször a magyarnál számra is, vagyonra is sokkal hatalmasabb, már maga is nagynagy forgalmat biztosit ez intézeteknek. Ezt a forgalmat emeli azután a magyar nép biztosítása is s járulékaival hozzájárul, hogy ezek a külföldi biztosító intézetek erőben folyton gyarapodjanak s a hazai biztosító társulatoknak annál inkább versenytársai legyenek. Mert ez üzletek fenállásának, gyarapodásának legfőbb titka : minél nagj'obb biztosítási kör, minél nagyobb üzleti forgalom. Fájdalom, népünk, ugy ennek alsó osztása, mint az intelligencia, sohse kutatja az üzleti forrásokat. Sőt, ha szemtől szembe látja is, hogy külföldi céggel van dolga, akkor sem jut eszéba a nemzeti szempont s az ezzel járó kötelesség. Igy vagyunk a külföldi biztosító intézetekkel is. Az életre, a tűz és jég ellen való biztosítás óriási hányada külföldi intézetek javára esik. Ezek teszik zsebre a hasznot, amit a magyar ember munkájától s ezzel nemzetgazdasági tőkénktől húznak el. Igy válik kettős veszedelemmé ez a külföldi biztosítás : kivonja hazánkból a pénzt és elvonja az életerőt a magyar biztosító intézetektől. Fontos feladat kárul hát e téren is a magyar társadalomra. Első sorban pedig gazdáinkra. Javaikat biztosítsák hazai cégnél. Ezzel fontos szolgálatot tesznek a hazának, közgazdaságnak s a legtermészetesebb bázisát nyújtják annak, hogy hazai intézeteink felviráA BALATONVIDÉK TÁRCÁJA Koryfniczán. testben, [éleden fogyva, megtör itten, J£ataímas bérezni 1 öfetefóe jöttem ; S)e nem azért, Rogy ormotokra Hágja^ • Sem, fiogij mutassae'fje^ a vifágnal{. Difiiért tagadnám ? Sorsom mély /[eserve Porit) alázna úgyis leteperve. J^oldusHit éftet csalj / J2incs semmi másom J£atafmatof{ba vesztem, áju[ásom ! fenséges 6érczef{ 1 a /jv/J égbe törtöí{, jjn' lúbat0Í\fi0Z rogyva én f[önyörgöí{ : &rősítsétef[ meg ti — szánva vesztem — ZBeteg, törtszárnyu feff>em s gyenge testem ! Öli, fenyvese^ nagy sííríí rengetegje 1 JseHeíj, onts iffatárt a 6ús betegre. Jf^egyi forráso^ éltető pataija ! Vidítsd föf efhaft erejét dagadva. <Sn ifjúságom nem fojtám gyönyörbe, J2em csafta^ élvef[, fejelj éji fairbe ; J!2em részegíte le útszéfi rózsa / Sn nem maradtam édes 6íín adósa. Silány tenyérért rút,igába fogva DdTereszen néztem föf a csiffagol[ba : &szméí{ vadító, gyönyörű világa I Ddiért vetsz legszebb fényt a nyomor fiára ? £(jaz dicsőség ! fényes, iázás áfom l Slérfietetfen női ideálom / '(Díízoltárto^ volt szívem, vére — szórva, <Spedó\ méfy rajongás ejte flórba ! Suttogj, dús fenyvesi daj faként fő főttem ; 0H, Hadd szülessem ujjú méfy öfedben ! í'Pata^ 1 Hadd játszsz

a

m< mintgyerme^, Habodban, S Hadd áfmodozZ'J

m> míg csevegve csobban. <dfi, nagy természet J add, Hogy njra élje{, J2em a vifágnaí{, fedvesem szivéne^ 1 OH, Hadd rajongjaégje{ érte újra, ö[síró ujjongássaf leborufva. érö{ bérczef{! több percet ti sem éftefe *(Di fenyvese^ ! nem Hajt tő56 uj levette S te forrás ! nem forr tö6b vízcsepp eredben, DdZint a Hányszor megáfdun{ majd mi fetten l Patyi István. A balatoni nádasban. Hideg, csipös szól rázza a fák paszta gályáit s keményen csavargatja ide-oda, mintha vak dühében az utolsó életerőt is ki akarná belőlük szorítani. Sir, jajgat, iniutha nyúznák s fájdalmában a szendergő természeten akarná kitölteni féktelen haragját. A nap bármennyire erőlködik is, nem tudja életre hozni az alvó természetet ; maga is olyan, mint a végelgyengülésben szenvedő öregember. Nem csendül vidám madárdaltól az erdő, nem hallatszik már a virágról-virágra szálló tné-