Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-12 / 2. szám

BALATON VIDÉK lyeskedik, hirdetéseiben arcátlan ajánlatokkal kedveskedik : dobja kandallójába a lapot s a jövőben vonja meg tőle támogatását, Mert el sem lehet képzelni, mennyi romlottságot terjeszt- az ilyen ocsmány újság, mely a sajtószabadság örve alatt, de azzal rutul visszaélve, igyekezik szabadosokká tenni az erkölcsöket. meglazítani a nemesebb társadalmi kötelékeket s igy aláásni lassacskán valamint magát a családot, ugy a társadalmat is. | S épen az a sajnos jelenség, hogy ma már nem csak a fővárosi, hanem a vidéki sajtó közlönyei is kezdenek a mondott téves irány felé hajolni. Egyegy léhütőségböl-kisarjadt párbajt a lovagiasság nimbuszával körülövezni, egy-egy öngyilkosságot költőileg kiszínezni, tetszetőssé tenni, egy-egy családi botrányt világgá kürtölni, magánügyeket durva kézzel piacra hurcolni, ellenségeskedéseket szítani, a társadalom békéjét megzavarni s igy a zavarosban halászni, a szabad sajtót üzletté alázni, piszkos fércmii vekkel tárcájukat megtölteni, édes anyanyelvünket majd minden sorban arcul ütni s megostorozni : óh, mindehhez már — fájdalom ! — egyikmásik vidéki lapunk is kezd érteni. S teszik mindezt annyi cinizmussal, annyi könnyelműséggel és bátorsággal, mintha csak a társadalomnak volnának igaz képe, érverése és teljhatalmú erkölcsbirája. Már pedig mi a tisztességes ma még — hála Istennek ! — java részében vallásos, hazafias és erkölcsös magyar társadalom nevében tiltakozunk e merénylet ellen, mely első sorban a jövő nemzedék léte, becsülete, hite és erkölcse ellen indít rablóhadjáratot. Tiltakozunk a magyar nyelv szellemének e rongálása, a magyar érzés és gondolatvilágé meghamisítása ellen s kérve kérünk minden tisztességes magyar családapát, liogy teljes erővel küzdjenek e métely kiirtására. Legyen a magyar sajtó az, a minek egy Széchenyi, Kossuth, Kemény Zsigmond óhajtották : legyen a vallás és erkölcs őre, a honszerelem tűzhelye, a Indás és művelődés forrása, a társas élet megszilárdító ja s a mag t/a r nyelv tisztaságának palládiumaHa a sajtónak bármelyik organuma ezek közül csak egy ellen vét, az már méltó a megvetésre ; bitangolja a magyar nevezetet s nem érdemli a szabadságot. Elvégre is a tintatartó ugyan nincsen monopolium alatt, hanem azért azzal visszaélni : becstelenség. Ám az ilyen becstelenséget meg nem torolni, sőt, nap-nap után pártfogolni : legalább is pulyaság. A magyar sajtó tisztessége közvagyon, nemzeti klenódium ; védelmezése tehát honfiiu kötelesség. Gazdaköri közgyűlés. A Keszthely vidéki Gazdakör 1902. évi január 9«én tartott közgyűlésén jelen voltak : Bogyay Máté országgyűlési képviselő mint elnök, Hertelendy Ferenc országgyűlési képviselő, a Zalamegyei Gazdasági Egyesület elnöke, Bacliái Antal, Bezerédy Lajos, Bontz József, Bucsy József, Czakó Béla, Csirke Iván, Farkas Sebestyén, Groliman Káról}', Gaal József, Hajba Miliály, Nagy István, Oltay Guidó, Pákor Adorján, Riedl Ferenc, Sparszam Pál, Szombat József stb. a kör számos tagjai. Az elnök üdvözölvén a tagokat, a gyűlést megnyitja s egyszersmind a jegyzőkönyv hitelesítésére Nagy István és Csirke Iván tagokat kéri fel. Sztankovics János ujounan megválasztott titkár a tárgysorozat előtt szót kérvén, az elnöknek és a tagoknak köszönetét fejezi ki azon bizalomért, a melynek kifolyásaként a titkári tisztséget viseli. Hálájának s köszönetének jeléül igéri, hogy munkálkodását, tudását, igyekezetét arra kivánja felhasználni, hogy a Gazdakör felviiágozását elősegítse s éppen ebből kifolyólag kéri az elnök ós a tagok szives jóakaratú támogatását. (Éljenzés.) Elnök a tárg3'sorozat első pontjának megfelelóleg előterjeszti, hogy a Gazdakör nagy anj'agi áldozatok árán létesítette annak idején a balaton-györki amerikai szólötelepet, azon célból, hogy abból a tagok olcsó alanyokhoz juthassanak. A fentartásra tekintélj'es összeg szükségeltetik évenkiut, mely azonban nincs arányban a jövedelemmel és kereslettel, minthogy a szőlős gazdák a szőlők rekonstruktióját és fenntartását szénkéneggel vélik inkább elér>Meuj, menj !« Eszébe jutott, hogy ma van karácsonyestéje. Ma születik az isteni Megváltó, a kit csupán rideg pénzért árult el egy büuös ember. De hiszen ö meg hazaáruló, ki Judáspéuzért az ellenséghez szegődött.. Megrázkódva a köpenyébe húzódott. Lelki szemei előtt megjelent egy ősz anyóka, a ki sirva, térden állva kérte, hogy ne kövesse el a legnagyobb bűnt, ne hagyja el hazáját, anyját. Eltaszította az esdeklő anyát, és rideg számításból ott hagyta. Azóta mindig fülébe zengtek a haragos anya utolsó szavai : >Ha kezedhez valaha honfitársad vére tapad, ugy el ne kerüld az áruló bérét: a bilót !« Könnyebbülten lélegzett föl. Eddig még tiszta a keze. Hej ! csak most jönne egy orosz vagy német ! Keze görcsösebben ragadta meg a fegyvert. Köpenyéből kipislantott a hólepte mezőre, melyen egy támolygó alakot látott feléje közeledniA támolygó alak előtt a varjak rekedten kiabálták : »Kár, kár !« Az őr megismerte az orosz ruhát. Szivét a harag, a fájdalommal vegyes bánat fogta el és ráfogta a fegyvert. A tompa durranástól maga is megijedt és oda futott. Mikor ránézett arra a galamb-ősz fejre, mely megtörten hanyatlott hátra, fölordított! Föllépte a holt ruháit és előtte feküdt édes anyja. A templomban ismét megszólalt a harang, mely lélekharangnak tetszett az auyagyilkos, hazaáruló előtt. Mikor fölpillantott, maga előtt lát ta a sok gyűlöletes német és orosz arcot. »Mit lőttél pajtás ? Nini oroszbundába öltözött kém ! Jól csináltad Brúder, f és megrúgta a holtat. »Ezért megérdemled, hogy megcsókoljalak.« A hazaáruló eddig dermedten bámult anyjára és nem is hallotta mit motyognak társai, de a mikor látta, hogy mint rúgja meg azt az édes jó anyát az a durva, átkos láb, elsötétült előtte a világ és olyat sújtott arra a vigyorgó német főre, hogy a csókra csucsoritott szája is ugy maradt örökre. Mit bánta ö akármit csinálnak vele. Fölnézett az égre, melyen egy uj csillag támadt, vibráló fénj'e olyan csalogatóan hívogatta az ég felé, a menny felé . . . Néhány óra múlva egy másik csillag futott le az égen semmi nyomot sem hagyva maga után. A másik fényes csillag csak integetett, csalogatott. A kivégzett katonát pedig eltemették az óroszbundába öltözött asszonnyal. Nem érdemli, hogy külön sirja legyen. Ilyen dolgok történtek 1848. karácsonyestéjén a gantendorfi barak körül. 1902. január 12. hetni. Éppen ebből kifolyólag költségkímélés szempontjából is s azért, mert a tagok az amerikai vesszőt ugy sem veszik, célszerüuek vélné a balaton-györki amerikai telep beszüntetését. Riedl F erenc és Csirke Iván felszólalásai után a közgyűlés kimondja, hogy az elnöki előterjesztést magáévá teszi: u balaton-györki szőlőtelep beszüntetendő illetőleg a terület Festetics Tassilo gróf ur ő uagyméltóságának visszaadandó. A telepen most még levő amerikai vessző azonban értékesítendő. Bogyay Máté elnök felhívására Sztankovics János titkár előterjeszti a Gazdakör 1900. évi számadását és az 19Ö2. évi költségvetési előirányzatot. Bevétel volt 1901 ben . .1151 K. 74 f. Kiadás volt 1901-ben . • 1328 K. 78 f. Maradvány .... 182 K. 96 f. Ebből levonandó . . : . 110 K. — f. mint az állatdijazásra fenntartott idegen pénz, mely a jövő évben kiosztandó s igy . 72 K. 96 f.-ttesz ki a tiszta maradvánj\ A közgj'ülés a számadásokat ez évben is Zala-Egerszegro, az anyaegyesülethez küldi és kéri Sparszam Pál részére a szokásos felmeutvény megadását. Az 1902. évi költségelőirányzat pedig — tekintve, hogy ezen évben már a balaton-györki szölótelep megszűnik — következőképpen állapittatik meg: Bevétel: 50000 drb. szőlóvesszóért á tí K. . . 300 K. 50 tagnak tagsági dija á 2 K. . . . 100 K. A balaton-györki szőlótelepeii lévő szőlőkaró és dcszkaház értékesítése . 120 K. Összesen : 620 K. Kiadás : Eszközök beszerzésére 320 K. Titkár tiszteletdija 400 K. Vegyes költségre •• . 100 K. Összesen : 820 K. Marad hiány . 300 K. mely összeg az anyaegylettói nyerendő segély által volna fedezendő. Ebből kifolyólag a kör megbízza a titkárt, hogy a Zalamegyei Gazdasági Egyesülettől ezen mutatkozó hiánynak megfelelő évi segély utalványozását kérelmezze. Bogyay Máté elnök előadja, hogy a nagyméltóságú földmivelésügyi m. kir. miniszter leirata értelmében a déli vasút a szőlő trágyázása céljából csakis a szőlősgazdák részére — tehát nem kereskedelmi célokra szánt — egész •waggon rakományonként a szállítandó szőlőtrágya szállítási dijából, a helyi dijszabásszeriuti IX. számú díjszabásnak 20 %-tel rövidített díjtételeit engedélyezi, az esetbeu, ha a szállítás az egyidejűleg leküldött — a titkárnál váltható — szabályszerűen kiállított igazolvány mellett szállíttatik. Hasonlóan kedvezményes áron, szintén a titkár által kiállítandó igazolvány mellett szállíthatók a szőlőkarók is — nem kereskedelmi célból — egész waggon rakományként a magyar államvasutakon, a szamosvölgyi, torontáli, temesvár-módosi, déli, kassa-óderbergi vasutakon. Ilertelendy Ferenc országgyűlési képviselő, a Zalamegyei Gazdasági Egyesület elnöke ezz#l kapcsolatban a Gazdakör tagjainak figyelmét a Cséry-féle szeméttrágyára hivja fel, melyet Tapolcára már nagyobb mennyiségben hozattak, melynek szállítása 30 kocsiból álló vonatokon tetemesen olcso (egy waggon Tapolcán mintegy 70 koronába kerül) és a mellett szőlő trágyának igen alkalmatos, minthogy belőle az oda nem való anyagok rostálás utján eltávolittatuak. Felhozza továbbá, hogy a szőlőkultúra érdekében igen célszerűnek látná — a mennyiben vidékén is a trágya nagyon drága, vagy egyátalán nem is kapható — hogy a Gazdakör, mint erkölcsi testület, jelentkezéseket elfogadva és összegyűjtve, tömegesen, vonatonkint tenne megrendeléseket az emiitett Cséry-féle trágyából. Elnök maga részéről is helyesnek véli az elmondottakat, felhívj a*í a titkárt a rendelmények elfogadására, illetőleg utasítja, hogy lépjen érintkezésbe a Magyar Kereskedelmi RészTénytársulattal, hogy az emiitett szeméttrágya egy waggonja Keszthelyre szállítva mibe kerül, illetőleg tegyen megrendelést egy métermázsa trágyára, mely a keszthelyi m. kir. vegykisérleti állomáson megeleinezteteudő s az eredmény a tagok között publikálandó.