Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-03-16 / 11. szám

VI. öv folyam. Keszthely, 1902. március 16. II. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hstilap. Megjelenik hetenk in t egyszer i vnMiíriiii|>. SZERKESZTŐSÉG I.A t'TlU.AjnONOS — — ES A SZERKESZTŐSÉG ElOlueléal Éiak I KIADÓHIVATAL 1 tgtliu dtrt* . 'II kurjiih a volt gazd. tanintézet épületében KIS 1. 151 .ős S y. ICItK ICSZTÖ fii / évre 5 Kézirat.utial a sBarkesr.triHóg ciniAie. |>éti/.eHutalványokat. Iiirdfai ési roenlHeAsoltat éti reh lamAniiMtnt a kiaríóliivatalliOK Uéi-huk BONTZ JÓZSEF K I A N ó SUJÁNSZKY JÓZSEF Negyei! évre ... 1 ,, hl pil Ftfyfl* HiÁm int 20 M Vyllttér iinlltaorit alku sierlnt. Kd'i 1 ra tok a L nem adunk vltieza -——— A keszthelyi és sümegi muzeum. A Balaton vidék t. olvasói még bizonyára emlékeznek ama lelkes titkári jelentésre, melyet újévi számunkban közöltünk s a melyben a Balatoni Muzeum ügybuzgó titkára, Csák Árpád, a legkö zelebbi közgyűlésen beszámolt az egyesület második évi működéséről, de egyúttal az egyesület szép reményekre jogositó sikereiről és jövőjéről is tájékoztatott. Foglaljuk csak össze öregében a jelentés főbb adatait ! A Balatoni Muzeum megalakulása óta dicséretes munkásságot fejtett ki: vannak becses és kiváló régészeti tárgyai ; SZÍVÓS kitartással igyekezik a balatoni népélet és közművelődés (pld. az ősfoglalkozások, céhrendszer, stb.^) emlékeit összegyűjteni ; a balatoni madárvilágot szemléltetőleg bemutatni ; a Balatonra. vonatkozó összes Írásbeli és könyvbeli adatokat könyvtára számára megszerezni; mindezek számára egy házat szerezni s az e téren évszázadokon át mutatkozó hanyagságot és közönj't megtörni, tudásunkat növelni, szűkebb hazánk szeretetét sziveinkben meggyökereztetni. Nemes munkásságát már is több siker jutalmazza : előbb évi segélyt, majd, hogy házat szerezzen, nag3'obb államsegélyt kap ; a közönség is egyre odaadóbb v wu/jd lommal és megb -csilléssel tekint reá s ma már mindenki tudja, hogy egy fontos kulturális tényezőt tisztelhetünk benne. Hanem van itt közel a szomszédban, Sümegen, egy ma már a régészeti téren országos nevii férfiú : Dumai/ Kálmán, ki hosszú évek óta majdnem példátlan kitartással ós önzetlenséggel ugyancsak a balatonvidéki ős kulturát kutatja, emlékeit gyűjti s kinek csak elért sikerei nag}

7obbak lelkes fáradhatatlanságánál. A mihez nyúl, aranynyá válik kezében s patak medréből, Balaton fenekéről, a föld gyomrából hoz folyton s hoz egyre nagyobb számban ékesen beszélő tanaságokat e föld egykori lakóiról, őseink műveltségéről. Műveltséget terjeszt, érdeket költ kies vidékünk iránt országszerte, hazafiságot ápol s lassacskan egy olyan gyűjteményt szerzett, metylyel — némel}

7 tekintetben — maga a Nemzeti Muzeum sem versenj'ezliet. Nos tehát Zalavármegye e kiváló fia elhatározta, hogy nem tartogatja véka alatt a fényt, zár alatt az országos érdekű kincseket, hanem megnyitja azt a tanulni vágyó nagyközönségnek. A budapesti illetékes s legfelsőbb körök nagy örömmel fogadták e hazafias áldozatkészséget s erkölcsi ós anyagi támogatást Ígértek Darnaynak. Am azt is belátták, hogy a keszthelyi Balatoni Muzeum értékes régészeti osztályának eddigi sikerei s nagy reményekkel biztató jövője is azt kivánják, hogy a két muzeum egyesüljön s vállvetett munkával biztosítsa e szép törekvések sikerét. Már most — hiszen egy igazándi A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA JJhőc oircíg ok. T* sem Szóltál, én sem mondtam, Úgy szöktünk meg bucsutlanul; Az volt végső gondolatunk, Hogy szívünk majd kijózanul. . . Ugy szöktünk meg lopva, csendben: Az akácfák meg ne tudják, Két bohó szív, hogy siratja 'Szerteváló életútját. Ott higytuk az akácfákat Stáz virágtól szüzfehéren . . . ... S azt a sok, sok boldog álmot Én most újra visszakérem. . . . Azóta az akácfának Lehullt minden ékessége ; De a mi nagy szerelmünknek Soha sem lesz ugy-e vége ? Geőbel Béla. A nyelvről. Istennek egyik legcsodálatosabb és legI nagyszerűbb adománya, mely az embert az értelmen kivül megkülönbözteti az alatt,ól: a nyelv, vagyis a biszéd. Valóban csodálatos adomány ez, mint általában minden az emberben. Mint például egy gondolkozó ember, vagy egy sejtjét az emberi testnek nem képes semmiféle tudomány előállítani, épp ugy nem volt képes eddig senki az emberi hangot a fizika ós mechanika segítségével tökéletesen utánozni. Mert mindazon gépek ós hangszerek, melyek e célra készültek, okozhatnak csaknem teljes csalódást, de igazán teljest soha. Edison lángelméjének kolosszális terméke : a fonográf valóban a csodással határos ugyan, de a fönt emiitett célt éppen nem szolgálja, a mennyiben osupán visszaadása visszhangja az emberi hangnak, de nem utánzója, t. i. nem ulkotja a hangot, osakis visszaadja a felfogott hangot. Meg leUstünk győződve, hogy azt a célt, t. i. az emberi haug tökéletes utáuzását semmiféle papagály ós semmiféle gép el nem fogja érni, mint nem képas egy élő sejt létrehozására a Teremtőn kiviil senki. Hogy mi mindenféle nagyszerű célt, hasznot, érdeket szolgál az emberi életben a nyelv vagyis H beszéd adománya, arról fölösleges szólauuuk. A jelen kis elmefiittatásban a nyelvek praktikus oldaláról akarunk szólani, összehasonlítván a különféle nyelveket. * Hogy az emberiség az ő létének csecsemőkorában »qy nyelven fejezte ki gondolatait ós közölte egymással, azt a történelem anyján: a szentíráson kivül a nyelvészeti kutatások is kétségen kivül bebizonyították. S ez természetes is. Mert akkortájt az emberiség még úgyszólván egyetlen családot alkotott; a térbeli távolság ós az egymástól való elszigeltség nem volt akkora, hogy több nyelv fejlődjék ki, sőt még a Bábeli nevezetes eseményig lefolyt idő sem lehetett volna elegendő ahhoz, hogy az egyetlen nyelv még csak egy-két tájszólásra is szakadjon. A nyelv történetében bizonynyal a bábeli torouv é-ités alkotott úgyszólván egyedüli for-