Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-05 / 1. szám

I. szám. A kisbirtokok tagosítása. — A gazdaköri gyűlés különös ügyelmébp. — Megmozdultak az agráriusok. Hangzik liarci riadójuk. Szavukra sürü rajok ban vonulnak mindenfelöl az agrárius táborba. Panaszok, keserű panaszok hallatszanak az Országos Gazd. Egyesületben, a megyei gazdasági egyesületekben, h vármegyei törvényhatóságok gyűlésén. Van ok a mozgalomra. Kívánatos a tömörülés. Jogosultak a panaszok. Mert a magyar kisbirtokosok helyzete tarthatatlan. Az 1836. évi X. t.-cikk ugj'an elhatározta a birtokok tagosítását és célszerűbb elrendezését. De, sajnos, ez a törvény nagy részben végrehaj tatlan maradt. S a hol a tagosítás megtörtént, ott sincs benne köszönet. A birtok-tagositások mellett az ügyvédek és mérnökök meggazdagodtak, a birtokosok pedig tönkrejutottak. Mert a tagosítások még a tagosításra nagyon alkalmas területeken is, több helyen, csupa nyomoruságosak. Sok községet tudnánk megnevezni, melyekben 8—JO dűlőben aprózták el a földmives emberek birtokait. Másutt meg egy vagy két helyen hasították ki a birtokrészeket, de oly hosszú,— majdnem az egész községhatárt átszelő— dűlőkben, hogy a birtokok valóságos pántlika szalagok. Il}

7en sok apró párcellában, vagy hosszú pántlika szalagban elhelyezett földeken a célszerű gazdálkodás úgyszólván lehetetlen. Az ide-oda járás által sok iga és munkaerő vesz el. A temérdek barázda sok termőföldet von el rendeltetésétől. E tarthatatlan birtok-tagositás és elhel}

Tezés megteremtésében nagy vád illeti a gazdáknak azt az észjárását, melynélfogva tagosítások alkalmával a határ minden tél e földjéből kívántak kivenni egy darabka földet. Csak eg\-esek akadtak, a kik illetőségüket egy tagban kívánták kihasittatni. S az idő megmutatta, hogy az egy darabban kihasított rosszabb föld is megjavult, míg a több tagban fekvő kisbirtokok hamarosan kimerültek. A modern gazdálkodás követelte birtoktagositás és rendezés fél százai alatt a nyugoti népeknél általában elérte az óhajtott eredményt. A nyugoti népek általában még a silányabb talajú és éghajlatú vidékeken nagyobb átlagterméssel dicsekesznek, mint a magyar kisbirtokosok a jobb minőségű talajon. Mert azoknál a népeknél a birtok-tagositás és rendezés helyesebb alapokon történt, mi által a földbirtokoknak jövödelmezőbbé tételét s célszerűbb kihasználását érték el. Nálunk is a földművesek bajainak orvoslására a legjobb orvosság a célszerű tagosítás és birtok-elhelyezés lenne! Ily szempontokból itélve, örömmel szemléljük az ágráriusok mozgalmát, óhajtjuk azok tömörülését s lelkesedéssel A BALATON VIDÉK TÁRCÁJA. Hazajár a lelkem. . . Hazajár a lelkem A Balatonpartra, Bűbájos szépsége Megigézve tartja, S v is szcicsa logaíja. Elnézem ott a nap Csodaszép nyugvását, Hold sugaras fehér Habok ragyogását, S csillagok hullását. Almomban építek Ott egy kicsi házat : Vitetek köréje Szép bokros rózsákat, S karcsú fényűt százat. A vándor galambok Odaszállnak este ; Búgra fészket raknak, Szerelembe esre. A kis házereszre. S ha rózsa illattal Telik meg az alkony, Mámoros főmet ott Szép kebledre hajtom, Szerelmes galambom ! Hallgatjuk, mit sngnalc A ringó hullámok, S szíremben a vági/ak S betelt édes álmok Csengő dallá válnak . . Es lángoló lelkünk Egymást átölelve Ujjongva, csapongva Száll a végtelenbe, Szent gyönyörrel telve ! Iqy álmodom rólad Lázasan s felejtem, fíogi/ nem értettél s tán Már sohse' látsz engem, Egyetlen egy lelkem ! Tán sohasem látsz már ! Tán sohasem látlak ! S árva bujdosója Leszek a világnak, Bár sírig imádlak ! Patyi István. A vadorzó. Irta : SZEMERE LAJOS. Ott,, hol a Kárpátok bérces tetőit már kora őazszel H' hó borítja, míg a hegy tövébea ifjau virit a vadrózsa, a liliom, kis falu fekszik. Egyszerű uád és szalmafödeles házikók állanak egy-