Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-10-20 / 42. szám

1

901. október 20. körliöz tér vissza, a melyből annak idején kikerült. Ebben az irányban a kormány már tett is üdvös intézkedést, mennyire a rabok számára egyes helyeken földterületeket vásárolt, hogy a rabok földmiveléssel foglalkozzanak. Katonaságunk, állami-, megyei- és községi hivatalaink összes szükségletének hazai iparorosainktól kö/elezöleg leendő beszerzése ugyancsak nagyot lendítene iparunkon. Olcsó kölcsöuryujtás is nagy előnyt, biztosit, ana a kisiparosnak, valamint az ipartestületeknek erősebb alapokra való fektetése önállóságot öntene iparosainkba. Nagyobb súlyt kellene fektetni az iparos és kereskedő tauoncok kiképzésére, értelmi és érzelmi világuk- fejlesztésére. Az iparfelügyelői intézmény szintén fejlesztendő volna ; a mennyiben az iparfelűgyelők száma skkép lenne szaporítandó, hogy minden vár os és nagyobb község iparának baladását közvetlenül kisérhessék figyelemmel. Iparkiállitások rendezése, ezeken jutalomdijak kiosztása alkalmas módként szolgálna az iparosok ambíciójának emelésére. Ezekben körvonalaztuk azokat a tényezőket, miket szükségesnek tartunk arra. hogy iparunk és kereskedelmünk emelkedhessen és arra a magaslatra juthasson, hogy a külfölddel megbirkózva, ennek termékeit hazai piacunkról kiszoríthassa. Ne vádoljon bennünket senki sovinizmussal ; de lássa be mindenki azt, hogy erkölcsi kötelességünk parancsolja, hogy odatörekedjünk, miszerint iparunk, kereskedelmünk nagj'gyátételével drága hazánk jólétét, lakosságának boldogulását, előmozdítsuk. Hasonlóképp járnak el más országok lakosai s a mi meg van engedve Jupiternek, az kell, hogy szabadjon minden ember fiának, a kinek szive hazájáért dobog, a. kinek lelkén fekszik nemzetének jövője. Egy zalamegyei irö emléke. (H-nk ) Sümegi Kálmán nevére még emlékeznek azok, a kiknek olvasmán3'ai nem szorítkoznak pusztán a külföldi minták után induló — és nem mindig szerencsésen mintázó — modern írók alkotásaira. De vájjon sokan vannak-e, a kik Sümegi Kálmánt és munkásságát nem feledték el ? Szóba sem igen került azóta, hogy elparentáltuk a Gyaszrovat-ban, mint az olyant, a ki — szépirodalommal is foglalkozott. Ennek a megállapodott világnézetű, kitűnő megfigyelő, a minden izében magyar írónak, akkor nemcsak a porrá lett testét, hanem az emlékezetét is eltemettük. J/ost támasztotta fel a Dugonics-Társaság, köszönet élte mindazok részéről, a kik hisszük, hogy nekünk, magyaroknak van magyar irodalmunk is. A Foszlányok-kai az a szegedi irodalmi Társaság maradandó emléket állított az elhunyt írónak. Ezek a Foszlányok a Sümegi Kálmán öszszegyüjtött munkái. ^z első részt a könyvben Sümeginek az a beszéde foglalja el, a mit a Dugonics-Társaság ülésén tartott székfoglalóul. Érdekes részt találunk ebben arról, hogy a Falu rossza, — a népszínműnek az ideálja, — miképpen nyerte el a 100 aranyat. Sümegi akkor a Nemzeti Színháznál olyan iródeákféle volt. (Ha most élne ós most ima, akkor bizonyára — titkár volna.) Szigligeti ismerte föl tulajdonképpen a Falu rossza szerzőjében a zsenit. A bírálók kívüle Gyulay Pál, Vadnay Károly, Feleki Miklós- voltak. Feleki a Panna asszony leánya cimü darab mellett kardoskodott. Yadnay a Falu rosszá-t pártolta, Gyulay szintén igy gondolkozott, Szigligeti döntő szava járult hozzá végül, hogy Tótb Ede fölemelkedjék az ismeretlenség homályából. Tulajdonképpen pedig Sümegi hivta föl Szigligeti figyelmét a Falu rosszá-ra, mert ő olvasta el először a darabot. A magyar társadalmi dráma még eddig nem pótolt veszteségéről, Csiky Gergelyről még érdekesebb adatokat olvasunk a Foszlányokban. Hogy Csiky a drámaírásra adta magát, — Sümegi annak tulajdonítja, bogy Csikynek adósságai voltak. A drámáinak tiszteletdijaiból törlesztette le azokat. Ez a kijelentés Csikynek érdemeiből egy cseppet sem von le. Sőt örülnünk kell, bogy ezek az adósságok a magyar drámairodalomnak tettek megfizethetetlen szolgálatot. Csikynek első műve — a melylyel a TelekyBALATONVlDEK 3 pályázat száz aranyát megnyerte — tudvalevőleg a Jóslat. Érdekés epizód, hogy a. bírálók ennél a munkánál a szégyen-paragrafust alkalmazták. A többség ugyanis csak mint relatív becsű pályaműnek szavazta meg a dijat s ezért a jeligés levelet nem bontották fel, tetszésére hagyván a szerzőnek, hogy jelentkezik-e, vagy nem, a száz aranyért. Csiky jelentkezett Arany .Jánosnál, az Akadémia főtitkáránál. — „Az öreg ur — beszélte később a költő — gyöngédséggel vigasztalt, hogy a szégyenparagrafus kedvem szárnyát ne szegje, mire én, a megéleniedett férfiú, naiv örömmel, akár valami kis diák, azt feleltein : „Hála Isten, csakhogy így '

s megnyertem a száz aranyat !" Csikynek azonban az Ellenállhatatlan szerzett tulajdonképpeni népszerűséget. Ezzel a darabbal a szerző a Karácsonyi-pályadíjat vitte el. — Erről ezeket a remii,isszenciákat írja Sümegi: „Az 1878-ik évre szóló pályázat különösen nagy port vert föl a budapesti írói körökben. Az akadémiai bírálók nagy elismeréssel beszéltek egyik pályaműről s találgatták, ki lehet az írója. Rendre vették az ismertebb nevű drámaírókat, de egyben sem tudnak megállapodni, — Taláu Dóczy ? — kérdeztem (t. i. Sümegi) néhány órával a pályázat eredményének kihirdetése előtt Beöthy Zsolttól, a pályaművek egyik bírálójától. — A./, nem. A munkán kevés a sallang s szerkezete tömör. — Talán Rákosi Jenő ? — Az sem. Az egész darabban alig van szójáték. — Talán Toldy Pista ? — Az sem. A darab éppen nem sikamlós. Sőt azt lehet mondani, puritán. — Hát Bérezik Árpád. ? — Az még kevésbé. A munkában nem a helyzetkomikum uralkodik. — No, akkor talán Csiky Gergely ? — Az meg éppen nem. Csiky minden darabjában \Sokat prédikál s ebben alig van fölösleges szó. (Csikyről a „Jóslat" és a „Janus" után Gyulai Pál nyilatkozott ugy, hogy sokat prédikál. Pedig hát csak a lírai elemnek adott nagyobb tért, a mi nála akkor még természetes volt.) Igen jellemző ez a kis epizód az akkori bírálók fölfogására. Csikyben még nem bíztak, mint uj emberben s nem akarták elhinni, hog3' az Ellenállhatatlan az ó munkája leg3'eu. Csiky nem tartozott az akkori, minden irodalmi alkotás fölött satrafa hatalommal döntő Beöthy Zsoltok imádói közé. Ezeknek az uraknak későbben nagyon rosszul esett, hogy uem cehbelit, tüntettek ki a jutalommal — akaratlanul. Elmondja Sümegi azt is, hogy Csiky egy időben a saját szive drámáját akarta megírni. — A költő ugyanis szerelmes volt „egy kacér nőbe

1' s e miatt a szeuvedelmes érzés miatt menekült el Parisba. Még számos érdekes dolgot ir le Sümegi Csikyről. — Mind olyan adatok, a melyekuek határozottan irodalomtörténeti becsök van, kivált arra nézve, a ki majd megírja a magyar társadalmi apjának bő, részletes életrajzát. Sümegi Kálmán a Kisfaiudyak pátriájában született. A költő által megénekelt virány, a Balaton csillogó tükre, a régi regékről mesélő várak romjai, a Kisfalud3' Sándor poózisétől beragyogott szülőföld látása inspirálta Sümegit arra, hogy rajongó bámulója legyen a Regék költőjének. A könyvnek az a fejezete, a mely Kisfaludy Sándorról emlékezik meg, igen érdekes. Szép, alapos tanulmány ez Kisíalud3' Sándorról s eredeti, hogy Sümegi nemcsak a költő, hanem a gazda Kisfaludyt is tanulmánya tárgyává teszi Kisfaludy

rról — mióta Bérezik Árpád megírta a Himfy szerelmeit, — egész irodalom keletkezett. Londosz Elek nagy alapossággal szedte össze a költőre vonatkozó adatokat és irodalmi színvonalon álló dolgozatban bocsátotta közre, — mégis ugy találjuk, hogy Kisfaludyról legsikerültebben Sümegi ir ebben a könyvben. Az essay-iró — mikor Kisfaludyt veszi tollára, — hogy feledkezhetnék meg a költő múzsájáról, Szegedy Rózsáról ? Poétikusan irja, le Sümegi a költő szerelmét. Magyarország hercegprímásáról, Vaszary Kolosról külön fejezretben emlékszik meg a könyv írója. Tiszteletreméltóvá teszi a leírás élénkségén kívül ezt a munkát a valódi szívből jövő vallásosság hangja, is. A hercegprímásról szóló fejezet után ir az író — Welcerle Sándorról, mint diákról. (Ez az életrajzszerü leirás, tanulmánynak neui mondhatjuk, az egyházpolitikai harcok kezdete alkalmával fogamzott meg az iró tollában.) Érdemes ido is lenyomatul a következőket : „Wekerle Sándor csak egyszer nyert pályadijat a deákParnasszuson. Akkor sem a Pegazus, melyre pedig ő is felült (fordítván Anakreont), segítette föl oda, hanem a szónoklat. íme, taláu itt a nyitja annak : miért vált a bureauból kikerült államtitkárból egy csapásra elsőrangú parlamenti szónok !" Ebben nag3'on téved az iró. Az egyházpolitika miniszterét éppennem a szónoklat "segitette az elért magaslatra. A. könyv első részében leirja még Sümegi, hogyan kapott az ő öcscse csókot báró Eötvös Józseftől, a. ki ekkor kultuszminiszter volt. A könyv másik felét Elbeszélések töltik be. A magyar elbeszélő itt is kiviláglik az Íróból. Magyar földön magyar alakok az ő tárgyai A végrendelet megható, poétíkusan szép. A tréfás esperes-ben a valódi, gyökeres magyar humor ragyog. A. vármegye kocsisá-nál csak Mikszáth irt szebb és jellemzőbb geure-t és ujabban Kemechey Jenő fordult szimpátiával azok felé, a kik közül való a vármegye kocsisa. A gentryt, a koldus, de büszke magyart irja le művészi tollal ebben a rajzban a szerző. Nem a gúnynak, nem a kárörömnek azon a hangján, a hogy m.ost szólnak a divatos irók a gentryről, hanem azzal a sajnáló és mégis büszke öntudattal, a melyet csak magyar iró tud megírni és magyar olvasó tud megérteni. —A Tollfosztókban a régi, a patriarkális, mult idők kapcsán rajzol meg finoman e^y öreg cselédet, a ki „élhetne ugy, mint a padkán nyújtózkodó vén macska, a melyik naphosszat a szenes kályha mellett szunyókál s léhütően dorombol. Őt sem kényszeríti senki a munkára. Rég penzióba tették a háznál, melynek régi, hű tagja, de amely neki is mindene ; egész világa, keskeny földi pályája." Ebez azonban régi cselédak és régi — gazdák kellenek. Darnay muzeum Sümegen. Kőeszközök. A kultúra legrégibb emlékei a kőeszközök. Az ősember szellemi fölényével araija első diadalát a nálánál erő^bb állatok felett. Az J. kődarab, mellel az ősember bezuzt.ft a támadó vad koponyáját, adta az első vé<leimi eszközt. Nagy idő kellett alioz, midőn a tapasz'alat utján tudatára jön az ősember, hogy eg3' hegyes, vagy kiélesitett ködarabbal könnyebben diadalmaskodik támadó ellenén. Az ősember kezdetleges tudásának kétségtelenül legnagyobb vívmánya a tüz erejének felismerése volt; tűznél gyors hüttéssel hasogatja első kőeszközeit, az ilyen kőszilánkokból készíti 113'ilhegyeit, kések és tőrök pengéit. A keményebb kőanyagból készült érdesebb kövekhez dörgölve kicsiszolva kiélesiti, az ityen kicsiszolt ékalaku kőeszköz görbített fairéire állat innal felkötve szolgáltatta az első célszerűbb védelmi eszközt, a kőfejszét. Később az ilyen fejsze éleket szarvas agancsba foglalva is használtak. Nag3' vivmán3'a volt az őskulturának a nyéllyuk készítésének feltalálása. Velős állatcsontot, vagy puhabélü faágat érdes homokba mártva, hegedű vonó alakú eszközzel gyorsan forgatta az ősember a kőeszköz felett, ez által egy körgyűrű alakú vájadékot nyert, melyet folyton mélyítve, a belső kőmagot 'kiütötte, igy nyerte az első nyéllyukat, mellyel célszerűbbé, tetszetősebbé tehette kőfejszéit, kalapácsait, ütő és vágó eszközét,. A tűznél hasogatott kőszilánk eszközeit leginkább Obsidion silex (tűzkő) és a könnyen hasadó jospisból készültek. A nyéllyukas fejszék, kalapácsok anyagát serpentin, nephrit, csillámpala, márvány, ezek hiányában fekete és szürke bázált és apróbb szemcsés homokkövek szolgáltatták. A Darnay muzeum őskori gyűjteményében teljes sorozatát láthatjuk az őskori _ kőeszközök összes átalakulásának, melyeket két évtizedes kutatás alatt, legnagyobb részben a somlyói ós a zalai hegyek óstelepein gyűjtött össze. Heti szaporulat. A lefolyt hét legbecsesebb szaporulatát képezi Kustyánszegen lelt, szépen csiszolt, nagy nyéllyukas nephrit köfejsze, nem-