Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-09-08 / 36. szám

V. ávíüíyam. Keszthely, 1901. szeptember 8. 36. szám. A népért. * Kétséget sem szenved, hogy a leg­nagyobb munka és teher a földmives osztályon nyugszik. Ez a nemzetünknek nemcsak számra, hanem értékre nézve is nagy fontosságú osztálya nehéz munká­ban fáradva és izzadva teremti elő mind­azt, ami az ember fentartására szüksé­ges. S ez az osztály Istenen kívül úgy­szólván senkire sem számíthat. Csupán saját erejére s munkásságára van utalva. Egész élete, működése és reménye a földhöz van kötve. Erre irányul minden gondolata, törekvése s ez irányítja poli­tikai és társadalmi magatartását. Ez az osztály tehát, meh-nek min­den reménye, munkássága és egész élete ahoz a földhöz tapad, mely mindnyájun­kat ápol és nevel, nagy jelentőséggel bir a társadalomban. Azért azt sem ki­csinyleni, sem elhanyagolni nem lehet. Sőt érdekeit ugy kell támogatni, mint mindnyájunk közös érdekét. És mit tapasztalunk ? ! Azt, hogy a földmives osztály válságba jutott. Az egykoron erős szabad nép szolganéppé lesz. Napszámosa a tökének. Ez az osz­tály napról-napra pusztul, vesz. A föld­mives és nemesi kúria idegen kézbe jut. Sokan abba hagyják a földmivelést s uj foglalkozás után néznek, sokan idegenbe költöznek. A mi móg mindezeknél is rosszabb, a modern tévestanok aföldmi­veseknek is kezdi megzavarni az eszét s kiirtani szivükből a vallást, mely a sors csapásai alatt egyedüli gyámolitójuk. Mi idézte elő ezt a szomorú állapo­tot, azt kideríteni nem nehéz dolog. Elő­ször is a nemtörődömség. Ezzel az osz­tálylyal sok időn át senki sem foglalkozott. Maga meg kellő tájékozottság hiányá­ban nem tudta magát megvédeni. A tőke szabadon zsarnokoskodott fölötte. Fal­vakszám mentek tönkre jómódú paraszt­gazdák. A nagy adó elől sem menekül­hetett, miként a könyebben eltitkolható készpénz-készlet. De legnagyobb mérték­ben hozott veszélyt a modern fölmive­lési törvény, nevezetesen az örökösödési törvény, mely a végtelenségig menő bir­tokfelosztást megengedvén,valóságos nyo­morúságot teremt. Azért méltán sürgetik hazánk kiváló nemzetgazdászai, hogy nálunk is, mint Ausztriában, Németországban és Angliá­ban, a bírtokeladás törvény által szigo­rittassék. Valóban a földmives osztály megmentésére a birtok minimum megál­lapítása szükséges volna. Nem tagadhatjuk, sőt örömmel kell megvallanunk, hogy jelenlegi földmive­lésügyi miniszterünk a munkásosztály életföntartásának biztosítására sokat tett. De mindez nem elég. Még számos fal­adat vár az államra, hogy a földmives osztály sorsán az őt megillető módon segítve legyen. A kisbirtokok megkötése, a földadó leszállítása és helyes arány­ban való megosztása, a községi kiadá­soknak a legszükségesebbekre való le­szállítása: megoldásra váró feladatok, me­A BALATONVIÜÉK TAHCAJA. JQ hódolat hangjai. ö Felsége I. Ferencz József dicsőségesen uralkodó királyunk 1901-ik évi szeptemberi veszprémmegyei magas látogatása alkalmára. Nyíljatok, nyíljatok késői virágok, Fonjatok koszorút szép hajadon lányok, Merre jár hazánknak dicső s nagy királya : Áradjon illatár diadal útjára ! Hervasztó ősz távozz, erdő-, liget zöldülj, A szemünkből hulló siirü örőmkönytül ; Zöld levélfüzérek hadd hirdessék itten : >E hű nép körébe, — lelség, hozott Isten /« Vándorló madárkák várjatok, várjatok, Melegebb tájakra még el ne szálljatok, Előbb elbüvölőn egy hymnuszt zengjetek, Méltót $ nagy naphoz s aztán úgy menjetek! Szóljatok harangok ünnepélyes hangon, Harangzúgás nyomán hő fohász fakadjon, Buzgó imádságunk Égre azért szálljon . > Lengjen ezer áldás a jó s nagy királyon !< Ragyogj napsugár a tündöklőn az égen, A hűségnek tüze kebleinkben égjen, Szent esküvel valljuk: >ég és föld elmúlhat, De hűségünk napja le nem alkonyulhat !< Szelíd szellő szárnyán zászlók lobogjatok, Tanuljatok tőlünk igaz hódolatot, Szent a király neve, előtte meghajtunk, Ha kell : védelmében vérzünk és meghalunk ! Magasztos ünnep van messze nagy vidéken, Lelkes ajkainkon megzendül az >éljen, « Sziveinkből kitör az öröm, a hála : »Áldott a magyarok dicső s nagy királya !< Sztnt-Antalfa, 1901. szept. 2. Nagy Lajos. Családi hangverseny. Németből szabadon : Gaal Fereno. • Dombváry Ernőd, kir. tanácsos és neje szívesen látják Zobor Gábor urat tea-estélylyel Összekötött családi hangversenyre, augusztus 19-én esti 7 órakor.« Zobor Gábor ezt a meghívót (aranyszegély­lyel !) találta garoon lakása asztalán. Nem esett a feje lágyára, hogy a meghívást el ne fogadja, sőt annak igen is ne örüljön, mikor a tanácso­séknak igen kitűnő konyhájuk ós igen kedves 8 szép két leányuk van. Mindezek fejében egy klasszikus családi hangverseny gyötrelmeit is el lehet szenvedni. Tehát gálába vágva magát, el is ment tanácsosokhoz. Tanácsosék első emeleten laknak, fényes öt szobás lakásban ; a léposőt a többi lakók örö­mére fényesen kivilágították ós délszakinak ne­vezett növényekkel díszítették. Az öt szoba egy­másba nyílik s a szélsők szélső falán egy-egy ajtó van, a miből a gyöngébb felfogásúak azt hihetnék, hogy jobbról, balról még vagy öt-öt szoba van ; de csak a beavatottak tudják, hogy egyfelől egy kamra-féle van, melybe ma estére berakták a bútorokat; a másik végen pedig egy kis zugocska van, a mit »gyermekszobá«-nak szoktak nevezni, azon alapon, hogy ily alkal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom