Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-08-18 / 33. szám

V. évfolyam. Keszthely, 1901. augusztus 18. 33. szám. Tűzoltó gyűlés. Cseppnyi gyerek voltam, mikor édes anyám megtanított arra az esti imádságra, melynek ez volt a vége : >Tüztői, viztől. hirtelen haláltól, gonosz ember szándékától ments meg Uram ininket.« Bizony-bizony akkoriban vajmi keveset . értettem mindezekből, de azt azért éreztem, hogy nem jó dolgok ehetnek ezek s felni kell tőlük. Azért persze megesett, hogy kegyetlenül megégettem a kezemet, máskor pedig csepp hjja volt, hogy a Balatonba nem íultam. Mivelhogy a féielem nem zárjaki séma könnyelműséget, sem a tudatlanságot. Fura jószág is a tüz, meg a viz. Egyik nélkül si-m élhet meg az ember, rá vaD szorulva- mindkettőre s mégis telni kell mindegyiktől Főképen a tűztől. A tűzvész rosszabb az árvíznél is. Mert utóvégre árv>z mégis csak inkább ott adja elő magát, ahol valami tó vagy folyó van. Ott tehát az emberek számítanak reá, kitanulják a csinját-binját jó előre, hogy mit es hogyan kelljen tenni, ha megkondul a harang. Meg aztán védekezni is lehet, töltessél meg ugy, hogy legalább a haza kai olyan helyre épitík, ahova az árvíz sein hatol fel. Meg még néminemű olyan veszett fejsze nyele forma ha /.on is h.iramlik belőle, amenynyioen jul (ermö iszspofc hagy hátra. De a tüz nem i^mer korlátokat. Az nem jelzi előre hogy jön Kait, ahol nem gondolja az ember, viz, meilett vagy hegytetőn s elpusztít mindent, amit útjában talál. Nem hasznai a csónak, nem használ a töltés, az állatot sem menti meg az ő uszó tudománya. S ami a bajban is nagy baj, az árvia miatt egyik ember sem okozhatja a má-ukat, de ha tiz ház leég, kilencnek a gazdája azt átkozza, a kié kigyuladt. Az árviz elemi csapás, de a tűzvész a gondatlanság, könnyelműség, tudatlanság vagy boszu műve. Azért olyan gyakori. Tiz, tizenöt millió forintra biztosan lehet becülni azt a kárt, amit évenkint a tüz Magyarországon okoz. Tiz, tizenöt millió forint évenkint teljesen megsemmisül. S ne higyje senki, hogy ez csak a leégettek kára. Azoké első sorban, de részt vesz benn az egész ország. Azok a leégettek nem fizethetik meg az adót, az állam tehát a többi embereken hajtja be. A leégetteket éhen halni nem engedi a társadalom, ki-ki segítségükre siet tehetsége szerint — ez nem érdeme, kötelessége mindenkinek — de hiába ez által minden adakozó valamivel szegényebb lesz. Es mennyi munkaerő pazarolódik el hiába ? ! Hát az emberélet ? Átlag hat-hétszáz emberéletet olt ki évenkint a tüz Magyarországon. Mennyi kár és mennyi fájdalom ez ? ! És nevezetes dolog, hogy a gonosz ember szándékától száz milliókat felemésztő rendőrség, csendőrség és katonaság igyekszik megvédeni, az árviz veszedelmet is az egész óriási államhatalom minden erejével igyekszik távol tartani, de tüzrendészeti törvéA HA LATON VII) EK URCAJA. Figyel, vidám a lomb A cserje áy-bogán ; Felcsatfog, dalba kezd Az alvó csalogány. . . A felleg fellobog hs közbe összefut : Eqy álom mindenik Ölelkező Icerub. A rózsa álmodik, Az álmodó mosolyg, feledve mind a bú, Az élet rótta gond. . . Csillag tűnik, lehull, Nem is csillag talán ; Lágy akord zendül át A néma é)szakán. - . Hulló virágcsokor, Mit ég a földre küld : A csillagok fölött . Egy lélek üdvözült. Tel Jer Vince. Tiz vármegyén keresztül. Irta : Rudits József. J. Tiz róua, hegyes-völgyes szép vármegyén keresztül, száz csörgedező patakon át és ezer csalitos erdő, kalászos sikság, sziklás hegy melIf-it v(</,Mi• i• uuiuk. Pmigntt a kasza, búgott a c^i'lőg.p Dunau elindultunk, csattogott a Ifi ^ ii i. x h _;>'rtr, a hova megérkeztünk. M \ f-y d-r, magasztaljam hazám szépsége* tv iduln-. -/k ?! A délibábos, hullámzó, rengő k ni ász tfin ő su.^Hfcot,, a távoli kék éggel ölelkező szelíd '"jakkal, melyeken a tanya, falutorony és erdőcske pihenő helyei a végtelenségben elfáradó szemnek ; vagy a rengeteggel benőtt, vadregényes sziklatömbökkel beültetett, égig nyúló hegy-óriások hatalmas várbástyáit, melyek, mintha őrizetére állanának körös-körül a közéjük ékelődő virányos völgyeknek s mosolyogva követték tekintetükkel a lábuknál csevegő, pajzánul kanyargó patakocskák bujósdi játékát. Szép vagy mindenütt hazám térsége, mosolygó arcoddal ós komoly ábrázatoddal ; volna ezer karom, minddel ölelnélek, volna ezer lelkem, minddel szeretnélek. Ugy imádnálak, mint a szerelmes milliók közt is csak azt az egyet, százszor szebbek közt is csak azt az egyet. Mindenütt csak téged, mindig csak tégedet. Láttam az Alpesek hófödte bérceit, velencei lagúnák szép szemébe néztem, lábam alatt zúgott a fjordok habfodra : hidegen hagyott mind, szép volt, szép volt, de oly idegen. Beszéltem hozzájuk, némán néztek reám, locsogásukat meg ón nem értettem meg. Mi más a mi rónánk, hegyeink, erdeink ! Dallamos ajakkal szólnak mindig hozzánk. A nótát, melynek Bácska sikjain hallottuk elej t, folytatták Nógrádban svégezték Gömörbeu. Ne rójjátok idegeu föld örvényeit vérein, ha látni, tanulni, szeretni akartok. Kiböngészhetlen hyeroglieph ott nektek minden, nem veti visszfényét lelketek tükrére,, jertek, járjátok velünk a szép magyar föld cso-