Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-08-11 / 32. szám

2 _ _ = . a földművesek s más szegény emberek nem igen tudnak róla. Ám a törvényt nem elég megalkotni, hanem végre is kell hajtani. Mivel pedig ez a törvény nem kötelező, végrehajtása csak ugy lehetséges, ha az érdekeltek megismerik, hasznos voltát belátják, segitségét önkényt igénybe veszik. S ezt megtenni a községek vezetői nemcsak hivatottak, hanem kötelesek is. Mert ha ezt a törvényt lelkiismeretesen végrehajtják, azt lehet mondani, hogy nem lesz többé szegény ember, aki teljesen mások kegyelmére lenne utalva. Röviden álljon itt tehát az »országos gazdasági munkás-és segélypénztár« szervezetének képe. A segélypénztár az államkincstártól évenkint 100 ezer korona segélyt kap. Tagja lehet minden földművelő, munkás, napszámos, cseléd, szolga, sat. sat. akár férfi, akár nő, ha 14 évesnél idősebb, 50 évesnél fiatalabb. A tagsági dij igazán csekély, egész évre 10 korona 40 fillér, vagyis hetenkint 20 fillér. S e csekély befizetéssel a tag a következő segélyre szerez jogot: I. Ha a tagot a baleset éri, a pénztár ingyen gyógyítja s naponkint egy korona segélyt ad egész 60 napig, tehát 60 korona összeg erejéig, Ha a munkaképtelenség tovább tart, sőt, ha az illető örökre munkaképtelen lett, havonkint 10 korona segélyt kap. II. Ha a tag baleset következtében meghal : családja végkielégítésül kap 400 koronát. III. Aki íz éven át fizette a tagdijat, az a havonkinti 10 korona segélyt élte végéig akkor is kapja, ha nem baleset, hanem betegség, vagy bármi más okból lett munkaképtelen. IV. Ha a tag betölti 65. évét, egyszer ós mindenkorra 100 korona külön HA LATON V1DEK díjat kap anélkül, hogy az I., II., III. pontban emiitett jogoktól elesnék. V. Ha a tag nem baleset következtében, hanem természetes halállal hal meg, családja akkor is kap 5 évi tagság után 200 korona, 10 évi tagság után 250 s 15 évi tagság után 270 korona segélj't. VI. Aki ezt a 10 korona 40 fillér évi dijat nem tudja fizetni, az beléphet fél tagsági díjjal. Ez esetben évenkint fizet 5 korona 72 fillért s ennek ellenében az I. és II. pont alatt emiitett segélyt egészben, a többit fele részben kapja. VII. Lehet valaki rendkívüli tag is. Mint ilyen évenkint egy koronát fizet s ennek ellenében az I. II. pontban felsorolt segélyre jogosult. Látni való, hogy a segélypénztár megalkotóinak humánus terve a legnagyobb körültekintéssel van törvénybe foglalva. Azt a csekély tagsági dijat úgyszólván minden szegén}

7 munkás ember megfizetheti. Mikor nagyobb a munkás kéz kereslete s igy magasabb a napszám, hetenkint egy kis áldozattal félre teheti az egy koronát. Tiz hét alatt megvan az egész évi tagdij. Aki ennyire sem képes, az vagy haszontalan ember s akkor nem érdemli meg a szánakozást, vagy nagj'on tehetetlen s akkor más uton kell róla gondoskodni. De ezek kevesen vannak. A többség szívesen megfizeti a kívánt összeget. Lelkiismeretes, humánus gondolkozású ember pedig jól teszi, ha cselédjeit azzal a kikötéssel fogadja fel, hogy az illető kötelezi magát ebbe a nyugdíjintézetbe való belépésre. Akik a községekben állásuknál vagy tekintélyüknél fogva a népre hatni tudnak, vegyék kezükbe ezt az ügyet. Egyegy népgyűlés igen alkalmas eszköz volna a cél előmozdítására. Bizalommal és reménynyel ajánljuk ezt város- és községbirák lí»0l. augusztus 11 fig}-elmébe. Nemcsak annak a legszegényebb néposztálynak, hanem magának a társadalomnak is elsőrendű érdeke, hogy ez a korszakalkotó, üdvös törvény végre legj'en hajtva. Nem kell hozzá más, csak egy kis jóakarat. t Makai Emil. A7 ismert, fiatal költő 80 éves korábau több heti kiuos szenvedés ut.áu meghalt . . . A Király, a szivek királya meghalt, a szive megrepedt. Megemlékeznek róla, hogy szeretett valakit, küzdött, érte s mikor nem nyerhette el, meghalt érte. En meg beszélek szegény szivekről, kiket, ö rabolt el. Szegény szivek, kik titokban, epekedve tekintettek rá, kik azt képzeltétek, hogy kegyetlen, kik azt hitlétek, hogy tudatosan töri össze szegény sziveteket,, hullassatok egy könnyet rá, inert nem volt kegyetlen, nem is volt ura szivének : Az mese csak, amit a mese mond : Nem volt királyfi, csak szegény bolond. Kínáltak néki nyugodalmas létet. Szegény bolond az országidra lépeti. Sivatag volt előtte, vagy vadon, 0 ment előre büszkén, szabadon ; Szomjúhozott, éhezett, vagy fázott, Magas jókedve szikrát sem juházott. Szerelmes szive párt nem lelt soha S nem éreze, hogy sorsa mostoha. Miért ? — kérditek — mert szokása volt Szegény bolond, ha uton kóborolt, Ha szive, a bohókás vérezett, — Szegény bolond — az lantot 'pengetett Magát azzal vigasztald vala, Hogy résztvevő szivet talál dala, De ilyenre ő soha sem akadt, Dalolt, dalolt, mig szive megszakadt. Benedek Marczell. Mert szive, a bohókás vérezett. Szeretett valakit, kinek kiöntötte a szivét, a költeményeiben, kiről nem tudta, szereti-e viszont, csak azt tudta, hogy az apa nem szereti, vagy legalább is nem tartja »parthie« nak. Nem beszélek munkáiról, hisz ismerik Önök is, kiket a könnyekig akartam meghatni. Célt tévesztettem. Hisz gyönge tollammal nem tudnék könuyatfakasztani, ha ki nem ömölneszemeikböl az isteni viz és nem simának velem, hogy meghalt a Költő és nincs mellette Kedvese, nem siratja a bohókás kis poétát. Sebestyén József. Tanulmányi kirándulás. A helybeli gazd. tanintézet gazdászai közül a gépkezelői tanfolyam hallgatói f. hó 3-án Budapesten tartózkodtak. Céljuk az volt hogy — megtekintve a m. á. v. gépgyárát, — kiegészítsék gépészeti tanulmányaikat s látva az egyes géprószek s gépek készítésének módját, az eddig tanultakat még jobban elsajátítsák. Schadl János szaktanár vezette a kirándulókat. Keszthelyről 2-án éjjel indultak s egy pihenés nélküli éj után Budapestre értek. A „Metropol"-ból, hol a reggelizés történt, villanyoson a gyártelephez mentek. Melegh Béla főmérnök fogadta a tanulmányozókat s utasítására Böhrn János és Wunkle Lajos művezetők kalauzolták őket, fölvilágositással, magyarázattal szolgálva. A gyár, összes épületeivel mintegy 60 hold területet foglal el. Alapos megtekintésére egy hót sem volna elegendő, de pár óra alatt azért annyit lehet látni, hogy a „szorzott tapasztalatokkal jó vastag könyvet lehetne kitölteni az itthon maradt kollégák hasznos és kellemes (?) szórakoztatására (?) En a látottakról mogyoróhéjbaii számolok rendelkezik, olyan flegmával, hogy a fiatal urak I az ő első szava után kalapjuk után néznek és I menekülnek. Flegma kisasszony azonban egyszer osak flegmatikus szerelemre gyul, persze ezt, igen flegmatikusán elmondja apjának, az apa azonban kiátkozással fenyegeti, ha hojczá mer menni ahhoz a fiatal úrhoz s ekkor Flegma kisasszony flegmatikusán összepakkol és elutazik a fiatal emberrel, a ki azonban az első állomásnál vizivás ürügye alait megszökik, Flfgma kisasszony flegmatikusán visszautazik s bejelenti apjának, hogy a szökés nem sikerült. Apja pedig ennek örömére visszaátkozza leányát. Hát ez nagyszerű alak volna, — ha — Flegma kisasszouy jég-keble teljesen meg nem olvadt, volna ebben a 42° Celsiusban. Tehát a kidolgozással várni kell a hidegebb évszakig. 2. » Utazás az egyenlítő körül.« Brr! Apage Satanes ! Ki akarna most Aequator tájára menni, a hol most bizonyosan legalább is 82° Celsius hideg időjárásnak minősíttetik ? Majd télben. 3. »Négy szív harca.* — — Ah ! — — gyönyörű szívfacsaró novella. Megtörtént ! . . . . A. ur belekeveredett B. kisasszonyba, B. k. a. C. urba, C. ur pedig D. kisasszony után eped, D. k. a. ellenben A. úrral foglalkozik álmaiban. Micsoda harc I Micsoda helyzetek ) Micsoda jelenetek ! Már egyszer revolver is szerepelt, de péntek lévén, csütörtököt mondott ! Ali ! ez gyönyörű, téma ! Örüljön, Szerk. Ur ! Holnapínár kezei közt fekszik a »Négy sziv harca !« Mindjárt ki is dolgozom. Kopognak. »Tessék !« Hozzák a hírlapokat. Fussunk át előbb rajtuk, hogy aztán zavartalanul harcolhasson a négy sziy. Nini, az egyik újságban mit olvasok ! Az én négy szivem tulajdonosai békés uton elintézték az ügyet,. A. ur elvette B. kisasszonyt, C. ur pedig D. kisasszonyt és rengeteg lakodalmat csaptak. No de igy csuffátenni legszebb »szméimet. Mit csináljak most a >Négy sziv harcaival ? Hogyan ragasszam hozzá azt a megrázóan tragikas véget, amelyet vártam a valósulásra ? Rettenetes, milyen prózaiak az emberek ! Hiába, a 42°-os Celsius ! . . . Már most megbukott, a 3. sz. tétel is. A szivek elolvadásával elolvadt egy remek novella. Hát miről irjak akkor? írjak íürdői leve let ? Nem lehet, mert a kert alatti patak nem bolond 42°-os melegben is folydogálni ; kiszáradt biz' az. Az udvaron levő pocsolyában pedig már a récéknek is derogál fürdeni. Fundáljak ki valami rém tragédiát, ? Azt, sem lahet, mert a revolverek csöve mind elgörbült a nagy melegben s a hősök soha sem tudnak oda lőni, a hova tisztes novellahősöknek illenék és kellene. írjak holdvilágos estékeu turbékoló trubadur-mes-t ? Ugyan ki tudna most húrokon játszani, mikor minden bélhuros hangszer egy quart.tal száll lejebb minden órában ? Mit, irjak hát, ? Rettenetes bőgés zendül föl ablakom alatt ! Lám, ez az egyedüli bélhuros hangszer, melynek húrjai nem szállnak le a 42°-os hőségben ! A Pista gyerek zokog ily sziv- és fülrepesztőeu : — a Jancsi kegyetlenül megrakta egy esernyő ügyében. Hopp ! »Pokoli goudolat cikázik át agyamon !< — (mint egy hős-színész mondja egy darabban). Ez nagyszerű théma ! Most már igazán örüljön Szerk. Úr ! A >Mese egy esernyőről« holnap a kezében fekszik, ha az olvadozó és meggörbült vasúti síneken el tud odáig jutni !*) *) Még szerencse, hogy eltudott idáig jutni. Ha egyéb baj nem esik, nemsokára'közölhető lesz. Szerk.