Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-08-11 / 32. szám

2 _ _ = . a földművesek s más szegény emberek nem igen tudnak róla. Ám a törvényt nem elég megalkotni, hanem végre is kell hajtani. Mivel pedig ez a törvény nem kötelező, végrehajtása csak ugy le­hetséges, ha az érdekeltek megismerik, hasznos voltát belátják, segitségét ön­kényt igénybe veszik. S ezt megtenni a községek vezetői nemcsak hivatottak, hanem kötelesek is. Mert ha ezt a tör­vényt lelkiismeretesen végrehajtják, azt lehet mondani, hogy nem lesz többé szegény ember, aki teljesen mások kegyelmére lenne utalva. Röviden álljon itt tehát az »orszá­gos gazdasági munkás-és segélypénztár« szervezetének képe. A segélypénztár az államkincstár­tól évenkint 100 ezer korona segélyt kap. Tagja lehet minden földművelő, munkás, napszámos, cseléd, szolga, sat. sat. akár férfi, akár nő, ha 14 évesnél idősebb, 50 évesnél fiatalabb. A tagsági dij igazán csekély, egész évre 10 korona 40 fillér, vagyis hetenkint 20 fillér. S e csekély befizetéssel a tag a következő segélyre szerez jogot: I. Ha a tagot a baleset éri, a pénz­tár ingyen gyógyítja s naponkint egy korona segélyt ad egész 60 napig, tehát 60 korona összeg erejéig, Ha a munka­képtelenség tovább tart, sőt, ha az il­lető örökre munkaképtelen lett, havon­kint 10 korona segélyt kap. II. Ha a tag baleset következtében meghal : családja végkielégítésül kap 400 koronát. III. Aki íz éven át fizette a tag­dijat, az a havonkinti 10 korona segélyt élte végéig akkor is kapja, ha nem baleset, hanem betegség, vagy bármi más okból lett munkaképtelen. IV. Ha a tag betölti 65. évét, egy­szer ós mindenkorra 100 korona külön HA LATON V1DEK díjat kap anélkül, hogy az I., II., III. pontban emiitett jogoktól elesnék. V. Ha a tag nem baleset következ­tében, hanem természetes halállal hal meg, családja akkor is kap 5 évi tagság után 200 korona, 10 évi tagság után 250 s 15 évi tagság után 270 korona segélj't. VI. Aki ezt a 10 korona 40 fillér évi dijat nem tudja fizetni, az beléphet fél tagsági díjjal. Ez esetben évenkint fizet 5 korona 72 fillért s ennek ellenében az I. és II. pont alatt emiitett segélyt egész­ben, a többit fele részben kapja. VII. Lehet valaki rendkívüli tag is. Mint ilyen évenkint egy koronát fizet s ennek ellenében az I. II. pontban fel­sorolt segélyre jogosult. Látni való, hogy a segélypénztár megalkotóinak humánus terve a legna­gyobb körültekintéssel van törvénybe foglalva. Azt a csekély tagsági dijat úgyszólván minden szegén} 7 munkás em­ber megfizetheti. Mikor nagyobb a mun­kás kéz kereslete s igy magasabb a nap­szám, hetenkint egy kis áldozattal félre teheti az egy koronát. Tiz hét alatt megvan az egész évi tagdij. Aki ennyire sem képes, az vagy haszontalan ember s akkor nem érdemli meg a szánakozást, vagy nagj'on tehetetlen s akkor más uton kell róla gondoskodni. De ezek kevesen vannak. A többség szívesen megfizeti a kívánt összeget. Lelkiismeretes, humánus gondolkozású ember pedig jól teszi, ha cselédjeit azzal a kikötéssel fogadja fel, hogy az illető kötelezi magát ebbe a nyugdíjintézetbe való belépésre. Akik a községekben állásuknál vagy tekintélyüknél fogva a népre hatni tud­nak, vegyék kezükbe ezt az ügyet. Egy­egy népgyűlés igen alkalmas eszköz volna a cél előmozdítására. Bizalommal és remény­nyel ajánljuk ezt város- és községbirák lí»0l. augusztus 11 fig}-elmébe. Nemcsak annak a legszegé­nyebb néposztálynak, hanem magának a társadalomnak is elsőrendű érdeke, hogy ez a korszakalkotó, üdvös törvény végre legj'en hajtva. Nem kell hozzá más, csak egy kis jóakarat. t Makai Emil. A7 ismert, fiatal költő 80 éves korábau több heti kiuos szenvedés ut.áu meghalt . . . A Király, a szivek királya meghalt, a szive megrepedt. Megemlékeznek róla, hogy szeretett valakit, küzdött, érte s mikor nem nyerhette el, meghalt érte. En meg beszélek szegény szivek­ről, kiket, ö rabolt el. Szegény szivek, kik ti­tokban, epekedve tekintettek rá, kik azt képzel­tétek, hogy kegyetlen, kik azt hitlétek, hogy tudatosan töri össze szegény sziveteket,, hullas­satok egy könnyet rá, inert nem volt kegyetlen, nem is volt ura szivének : Az mese csak, amit a mese mond : Nem volt királyfi, csak szegény bolond. Kínáltak néki nyugodalmas létet. Szegény bolond az országidra lépeti. Sivatag volt előtte, vagy vadon, 0 ment előre büszkén, szabadon ; Szomjúhozott, éhezett, vagy fázott, Magas jókedve szikrát sem juházott. Szerelmes szive párt nem lelt soha S nem éreze, hogy sorsa mostoha. Miért ? — kérditek — mert szokása volt Szegény bolond, ha uton kóborolt, Ha szive, a bohókás vérezett, — Szegény bolond — az lantot 'pengetett Magát azzal vigasztald vala, Hogy résztvevő szivet talál dala, De ilyenre ő soha sem akadt, Dalolt, dalolt, mig szive megszakadt. Benedek Marczell. Mert szive, a bohókás vérezett. Szeretett valakit, kinek kiöntötte a szivét, a költeménye­iben, kiről nem tudta, szereti-e viszont, csak azt tudta, hogy az apa nem szereti, vagy lega­lább is nem tartja »parthie« nak. Nem beszélek munkáiról, hisz ismerik Önök is, kiket a könnyekig akartam meghatni. Célt tévesztettem. Hisz gyönge tollammal nem tudnék könuyatfakasztani, ha ki nem ömölneszemeikböl az isteni viz és nem simának velem, hogy meghalt a Költő és nincs mellette Kedvese, nem siratja a bohókás kis poétát. Sebestyén József. Tanulmányi kirándulás. A helybeli gazd. tanintézet gazdászai közül a gépkezelői tanfolyam hallgatói f. hó 3-án Budapesten tartózkodtak. Céljuk az volt hogy — megtekintve a m. á. v. gépgyárát, — kiegé­szítsék gépészeti tanulmányaikat s látva az egyes géprószek s gépek készítésének módját, az eddig tanultakat még jobban elsajátítsák. Schadl János szaktanár vezette a kirándulókat. Keszthelyről 2-án éjjel indultak s egy pi­henés nélküli éj után Budapestre értek. A „Metropol"-ból, hol a reggelizés történt, villa­nyoson a gyártelephez mentek. Melegh Béla főmérnök fogadta a tanulmányozókat s utasítá­sára Böhrn János és Wunkle Lajos művezetők kalauzolták őket, fölvilágositással, magyarázat­tal szolgálva. A gyár, összes épületeivel mintegy 60 hold területet foglal el. Alapos megtekintésére egy hót sem volna elegendő, de pár óra alatt azért annyit lehet látni, hogy a „szorzott tapaszta­latokkal jó vastag könyvet lehetne kitölteni az itthon maradt kollégák hasznos és kellemes (?) szórakoztatására (?) En a látottakról mogyoróhéjbaii számolok rendelkezik, olyan flegmával, hogy a fiatal urak I az ő első szava után kalapjuk után néznek és I menekülnek. Flegma kisasszony azonban egyszer osak flegmatikus szerelemre gyul, persze ezt, igen flegmatikusán elmondja apjának, az apa azon­ban kiátkozással fenyegeti, ha hojczá mer menni ahhoz a fiatal úrhoz s ekkor Flegma kisasszony flegmatikusán összepakkol és elutazik a fiatal emberrel, a ki azonban az első állomásnál viz­ivás ürügye alait megszökik, Flfgma kisasszony flegmatikusán visszautazik s bejelenti apjának, hogy a szökés nem sikerült. Apja pedig ennek örömére visszaátkozza leányát. Hát ez nagyszerű alak volna, — ha — Flegma kisasszouy jég-keble teljesen meg nem olvadt, volna ebben a 42° Celsiusban. Tehát a kidolgozással várni kell a hidegebb évszakig. 2. » Utazás az egyenlítő körül.« Brr! Apage Satanes ! Ki akarna most Aequator tájára menni, a hol most bizonyosan legalább is 82° Celsius hideg időjárásnak minősíttetik ? Majd télben. 3. »Négy szív harca.* — — Ah ! — — gyönyörű szívfacsaró novella. Megtörtént ! . . . . A. ur belekeveredett B. kisasszonyba, B. k. a. C. urba, C. ur pedig D. kisasszony után eped, D. k. a. ellenben A. úrral foglalkozik álmaiban. Micsoda harc I Micsoda helyzetek ) Micsoda jelenetek ! Már egyszer revolver is szerepelt, de péntek lévén, csütörtököt mondott ! Ali ! ez gyönyörű, téma ! Örüljön, Szerk. Ur ! Holnap­ínár kezei közt fekszik a »Négy sziv harca !« Mindjárt ki is dolgozom. Kopognak. »Tessék !« Hozzák a hírlapokat. Fussunk át előbb rajtuk, hogy aztán zavartalanul harcolhasson a négy sziy. Nini, az egyik újságban mit olvasok ! Az én négy szivem tulajdonosai békés uton elintéz­ték az ügyet,. A. ur elvette B. kisasszonyt, C. ur pedig D. kisasszonyt és rengeteg lakodalmat csaptak. No de igy csuffátenni legszebb »szméi­met. Mit csináljak most a >Négy sziv harcai­val ? Hogyan ragasszam hozzá azt a megrázóan tragikas véget, amelyet vártam a valósulásra ? Rettenetes, milyen prózaiak az emberek ! Hiába, a 42°-os Celsius ! . . . Már most megbukott, a 3. sz. tétel is. A szivek elolvadásával elolvadt egy remek novella. Hát miről irjak akkor? írjak íürdői leve let ? Nem lehet, mert a kert alatti patak nem bolond 42°-os melegben is folydogálni ; kiszá­radt biz' az. Az udvaron levő pocsolyában pe­dig már a récéknek is derogál fürdeni. Fundáljak ki valami rém tragédiát, ? Azt, sem lahet, mert a revolverek csöve mind elgörbült a nagy melegben s a hősök soha sem tudnak oda lőni, a hova tisztes novellahő­söknek illenék és kellene. írjak holdvilágos estékeu turbékoló truba­dur-mes-t ? Ugyan ki tudna most húrokon ját­szani, mikor minden bélhuros hangszer egy quart.tal száll lejebb minden órában ? Mit, irjak hát, ? Rettenetes bőgés zendül föl ablakom alatt ! Lám, ez az egyedüli bélhuros hangszer, mely­nek húrjai nem szállnak le a 42°-os hőségben ! A Pista gyerek zokog ily sziv- és fülrepesztőeu : — a Jancsi kegyetlenül megrakta egy esernyő ügyében. Hopp ! »Pokoli goudolat cikázik át agya­mon !< — (mint egy hős-színész mondja egy da­rabban). Ez nagyszerű théma ! Most már igazán örüljön Szerk. Úr ! A >Mese egy esernyőről« hol­nap a kezében fekszik, ha az olvadozó és meg­görbült vasúti síneken el tud odáig jutni !*) *) Még szerencse, hogy eltudott idáig jutni. Ha egyéb baj nem esik, nemsokára'közölhető lesz. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom