Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-08-04 / 31. szám

1801 augusztus 4. BAL A TON V1DEK 3 tudniillik a hölgyeket bámulták inkább. Szép volt a tűzijáték, hanem az urak izlése mégis jobb volt (Bocsánatot kérek a tűzijátékot reude/ő uruktól.) Az

1 áu folyt tovább a csatározás, kacagás és nevetés mellett ; majd benn a tükörsima Balaton vizén fel-felcsillant egy-egy lámpionos csónak, felhangzott egy-egy édes-bus magyar nóta : „Eltörött a hegedűm . . . Nem hihetem, hogy az igazi Velencei-est szebb lett volna. Fenn, ahol a miliárd csillag fénylik, végig siklott egy-egy sustorgó, berregő rakéta, hosszú tüzcsóvát hagyva maga után, lenn az ezüstös viz partján kacagott suk szép asszony, szép leány, röpködöt.t, a színes confetti, sivitoit a hosszú szerpentin. Aztán felhangzott a teremben a- zene, csalogató szavára felbomlott a sürii sétáló tömeg, megszűnt a csata az egyik oldiuoi., hogy kezdődjék a másik felén. A vén ráncosképü Mars átadta helyét a mosolygó arcú, lepke szárnyú Terpsikorénak és a rózsáslábu istennő hajnalig uralkodott. —• Egy csomó szép leány, csillogó szemű, kacagó asszonyka, csomó buzgó táncos, fesztelen jókedv jellemezik az idei Anna-bált, metynek sikerére ugy a derék rendezőség, mint annak fáradhatatlan elnöke Illés dr. méltán büszke lehet. Fokozta a jó kedvet az is, hogy Anisz Aladár három ropogós csárdást szerzett ép erre az alkalomra, melyek tüzes hangjánál még reggel felé is ropták a táncot — horribile dictu — a német asszonykák. Letűnt az utolsó csillhg is, mikor kezdett a közönség hazaszálliuíiózni. O C5 * * * Midőn a mulatságon jelenvolt szépek felsorolásához fognék, bocsánatot kell kérnem azoktól a hölgyektől, iil.ik lé'odésből kimaradtak az alábbi névsorból. Két okot húzok fel mentségemül. Az egyik, hogy egy vidéki kis fehér ruhás angyalka egyedi'U ült egy széken — a táncosok el levén foglalva — kedves kötelességemnek tartottam a posztomul, ott liagyni. A másik ok tán mégi'iknl.b mt-nu-ni fog. Fekete hajú, mosolygó aieu asszonyka libben a teremben egy tipegő, öreg ur karján. Ismeretlenek. Kötelességem teljesítendő, a ozép asszony neve után kérdezősködöm a kopasz úrtól. Rámnéz hamuszürke szemeivel, végig mér haragosan, aztán nem valami barátságosan igy szólt : „Mi köze hozzá, adta lelke" I És ugy ott hagyott a faképnél — illetőleg dí. ajtónál, mint Szent Pál az oláhokat. No én se kutatom tovább más feleségének a nevét. Mentem táncolni. Tessék szép hölgyeim az öreg urat megtépázni. Jelen voltak : Asszonyok : Alpár Móricné Nagy-Kanizsa, Berger Sándor dr.-né, Berger Vilmos dr. né, Beck Arnoldné, Brogyovin Fülöpué. Bozzay Bálintné, Fischer Mórné Bpest, Frankó N.-né, Hoffmann Béláne, Hajdú Fülöpné, Krausz Elekné. Imrik Jánosnó, Lázár Sornáné, Kolrn Ödönné Nagy-Kanizsa, Horváth Kárply né Bpest, Kriszt Sándoiné, Kemény N.-né Bpest. Ludvigh Sándorné, Gyomján Isi vánné, Krauszué, Paál Józsefné, Petracsekné, Stojkovichué, Saeharelné, Silberger Károlyné, Simon Dezsőné, Srauner Károlj'tié. Talabér Kálmánné, Klein Siinouné Bpest, Tóth Miksáné Bpest, Somogyi Elekué. Vajdáné. Leányok : Beck Blanka, Brogyovin Olga, Bozzay Böske, Fenyő Gizella, Kardos Böske, Klein Irma, Imrik Amálka és Lenke, Huckstádt Irén és Olga, Hermán Stefike, Schacherer Gitka, Horváth Margit, Ludvigh Nellike, Hajdú Jolán, Hoffmann Janka, Fenyő Gizi, Östreicher Elza. Paál Ilonka és Böske, Petracsek Relly és Jolán, Frankó Ro/.a és Gizi, Svanner Margit, Irányi Mariska., Jámbor Paula, Reisc.hl Hoda, Somog}'i Ilonka. A keszthelyi Balaton-partról (II. levél.) Edes Mucuskám ! Szivemből örülök, hogy első levelemmel meg voltál eiégedve és arra kértél, hogy tovább is ily bőven tudósítsalak a keszthelyi fürdőélettől. Jól tudod, hogy nem vagyek valami kitűnő levélíró, de, ha arról van szó, hogy Keszthelyről neked irjak, akkor szívesen veszem fel a tollat : egyrészt azért, mert a vendégszerető város, a fürdő ás a festői szépségű vidék kimeríthetetlen forrást nyújt az írás tárgyára nézve, másrészt az irántad érzett szeretetem állandóan azt követeli, hogy veled, legalább levelekben társalogjak. Mint mult levelemben emlitém, derült, verófénj'es délben érkezetik a keszthelyi állomásra, honnan egyenesen lakásunkra a Balaton szállóba hajtattunk. Szép számmal vannak itt a vendégek, láttam köztük néhány igen csinos, fekete bajuszu fiatalembert is ; te előtted, édes Mucuskám, neip is igen tagadom, egyik meg is tetszett. — Eljössz ? kérdé Eleonóra még egyszer, Akkor aztán a fiu térdleesett előtte a hóban s átölelte lábait és sirt meleg könyeket, oly bőséggel, hogy azok nem értek rá megfagyni arcán. Annyi esztendő múlva tehát ismét emberi léuynyel ó

rj

ntkezett, Eleonóra kisasszony. Miska jó fiu volt, ; engedelmes, szorgalmas, csendes. Eleonóra nagyon megszerette a fiút, ; szive lassankint fölmelegedett a ragaszkodás folytán. Mindjárt a következő félévben 200 koronát küldött a szokott 100 helyett a városi szegényeknek. A pénzt Miska "itte a postára. Sokáig oda volt s mikor megjött, Eleonóra sietve kérdezte: — Hol a recipe ? — A recipe ? Az — itt van — motyogott a fiu s kutatni kezdett zsebeiben. De a recipe nem került elö. — Elvesztettem ! rebegé Miska. — No máskor jobban vigyázz reá. Igy ment ez négy éven keresztül. Miska már vigyázott a reoipékre ; Eleonóra sietve tette a többi közé, meg se nézte ; bízott Miskábau. Egy szép napon ismét a póstára meut Miska a 200 koronával ; Azort. is magával ritte sétálni, mert Eleonórát már elővették az öregséggé' járó gyöngélkedések. Délután öt óra volt, midőn Miska elment. Eleonóra meg akarta várni, de anynyira rosszul érezte magát, hogy kénytelen volt ledülui a díványra ; el is aludt. Esti nyolc óra volt, mikor felébredt. Csöngetett. Miska azonban nem jött elő. Eleonóra végig járta a szobákat ; a fiu nem volt sehol. A »kut.yás kisasszony t-t, halálos gyötrelmek és sejtések fogták el. Félig eszméletlenül rogyott egy székbe. A papagály szomorúan rikácsolt : »Hálátlan 1« (Régen tanulta ezt a szót, — mikor ide került.) Fájó nyöszörgés hallatszott az ajtóbau. Eleonóra összeszedte minden erejét, odafutott az ajtóhoz s kinyitotta. Azor bicegett be sántán, a bársony takaró nélkül. A kisasszony gyertyát gyújtót s végtelen izgalommal vette ölébe a megsántitott, megfosztott ebecskét. Nini, a nyakláncára valami papiros van csavarva. Eleonóra lefejti, majdnem szétszakítja remegő kezével. A papiroson égett gyufával, izomba betűkkel ez volt irva : »Kut,yás kisasszony köszönjük a sok két száz koronát é* egyebeket, a mit a Miska lassankint ide hozott nekünk.< . . . Egy sikoltás — és a »kutyás kisaszszony« élettelenül rogyott össze . . . Azor sirt mellette. . . . . . A papagály pedig szomorúan rikácsolta tovább : .Hálátlan ! Hálátlau !« — — — Bodrogközi. m Valóban szerencsésen választottuk lakásul a Balaton szállót, mert a pompás kilátás, irigylésre méltó kényelem itt bizony feltalálható. Egyedüli hibámnak találtam, hogy a két szálló előtt nincsen egyetlen terjedelmes fa sem, melynek hűvös árnyékában védekezhetnénk a kiállhatatlan forróság ellen. Azok a növendékfák is, mélyek tavaly oly szépek voltak, az idén elvesztették lombkoronáikat, valószínűleg a föld, töltés folytán, melyet a tavaszi vizáradat szükségessé tett. Gyönyörű park van ugyan kissé távolabb, de odáig elmenni ebben a hőségben igen fárasztó. ügy délután 4 óra tájban, midőn épen a szelíden hullámzó Balatont s/. mléltem s reád gondoltam aranyos Mucuskám, merengésemből halk kopogás riasztott fel. Az ajtó kinyílt és két ismeretlen fiatalember lépett szobámba. Bemutatkoztak és meghívtak esti mulatságukra ; ugyanis végzett praxik voltak s búcsumulatságukat tartották. Tudod, hogy „könnyű Katót táncba vinni-'. Hát engem sem volt nehéz. Rávettem tehát édesanyámat, hogy menjünk el. Mondhatom, felségesen mulattam. Jaj de szeleltem volna, ha te is járhattad volna azt a tüzes, ropogós „praxi csárdást

1'. Igaz. majdnem elfelejtettem, bogj^ megismerkedtem a fekete bajuszos úrral, kiről előbb említést tettem. — Hogy miről beszélgettünk, arról majd személyesen referálok. Annyit mondhatok, hogy az a fiatalember mindig jobban tetszik. Hanem drága Mucusom egy nagy ugrást csináltam most. Nem szóltam még arról, hogy fürödtünk és csónakáztunk mindjárt az első délután ! Két igen csinos fürdősziget van, melyek mindegyike férfi és női osztályokra van osztva. Mondhatom, mindegyik olyau kényelemmel és praktikusan van készítve, aminőt az egész Balaton-pari mentén nem találhatunk. Voltam csónakázni a két praxival és édesan}'ámmal. Nem igen mertem csónakba ülni, de csakhamar meggyőződtem, hogy nincs mitől félni. Mig mi hasítottuk a csendeseti hullámzó vizet, köröttünk az apró s/.andolinok egész raja sürgött-íorgott, majd megelőzve benuíinket, majd elmaradva tőlünk. Beljebb mentünk. jx partról idehallatszott a cigányzenének néhány utolsó akkordja s a csobogó habokkal kellemes hármoniát képeznek. Itt alkalmam nyilt körültekinteni. Előttünk az óriási magyar tenger kéklett, körös-körül ' remek vidékkel. Hátunk mögött Keszthely városát szemlélhettük, melynek szebb épületei megragadóan emelkedtek ki a többi házak körül. De,az idő mullott; és nekünk visszafelé kel. lett tartanunk. Épp ekkor küldötte utolsó bucsusngarát a nap a kéklő vízre, mégegyszer bearanyozá a vizet, a távolból zöldelő fákat, azután lassan-lassan a homály fátyolába merült. Oh drága Mucuskám milyen tündéri kép volt ez ; soha nem felejthetem. A partra érve a sétálók százait találtam impozáns öltözékben, kik között már néhány ismerősre is akadtam. De zárom levelemet Mucuskám ; válaszolj nekem azonnal és ón továbbra is folytatom a fürdő-élet rajzát. Igaz szeretettel Margitod. Fürdőélet. Keszthely. Az elmúlt hét bátran nevezhető a jelen nyár kritikus hetének. Izzó tropikus hőség uralkodott. Sőt mintha az amerikai hőséggel versenyezni akart volna hőfok dolgában, nem igen messze maradt attól. Mert az amerikai Fahrenheit szerinti 80—100°-al ami 32—37° hőségünk állott szemben. Mindez azonban csak fokozta a fürdőző kedvet. Telepünkön állandó mozgalmas élet uralkodik. A mulc hót is a kirándulások hete volt. Almádiból mintegy 150 főnyi társaság hajózta be Balatonunkat. Ebből a nagy társaságból 100-an Badacsonyban telepedtek ki, hozzánk mintegy 40-en fórkeztek, kik azonban rövid pihenés után ismét visszatértek. A fűrdőbizottság kellemes meglepetésben részesítette a publikumot, amennyiben a park árnyas sétányain igen csinos s kényelmes padokat helyezett el. A