Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-07-28 / 30. szám

2. el a publikumot s a jószívű magyar nép bizony nem rázza le könyörtelen kézzel ezt a tolakodó hadat, hanem naponkint néhány fillér adománynyal váltja meg magát. Az év folyamán jó magas összegű adóra rug föl, amit a társadalomnak ez a tisztességes munkától irtózó salakja zsarol ki a családok zsebéből. Ma már egész társadalmi osztály fejlődött ki ebből a könnyű szerrel élni akaró népségből. A társadalom legalsó osztálya, söpredéke. Találunk benne minden korbelit, nembeli különbség nélkül, 12 — 16 éves sihedereket és leányokat, az élet delén álló erőteljes, munkára képes férfiakat, asszonyokat s elvétve egy-egy elaggottat is, egy-egy nyomorékot. bénát is, aki csakügyan oda való a verkli, az ariszton, a panoráma mellé. Ideje, hogy ettől az élősdi hadtól megmentsék a magyar társadalmat; ideje, hogy lerázzákrólaezt az idegen,gyütt-ment nációt, amelyik már is oly mély gyökereket eresztett a magyar nép testébe. Ezt a munkát azonban helyhatósági intézkedésekkel elvégezni nem lehet. Erre belügyminiszteri intézkedés kell, a honnan ez az élhetetlen ingj^enélö nép az engedélyt kapja. Fölkérjük hát vármegyénk törvényhatósági bizottságát, mint erre legilletékesebb forumot, intézzen fölterjesztést a minisztériumhoz, hogy az engedélyek kiadásának erös megszorításával ezt a magyar nemzet testén élősködő, immár túlságosan elhatalmasodott sisera hadat alaposan gyéritse meg. Aratási ünnepély. Válaszfal van ma a munkaadó s munkás gondolat és érzelem világa között. Munkaadó s munkás egyaránt ásta, egyenlőn emelte ennek a falnak az alapját. Hazátlan csavargók, lelketlen izgatók magasra, szélesre rakták fel a megkezdett, alapot. S elkezdett nem bízni az ur munkásában, a munkás nem hinni munkaadójában, BALATON VIDÉK Végre megszűnt köztük a régi családias viszony. Az ur lenézi, megveti szolgáját, munkását, azok meg gyűlölik kenyéradójukat. Hátrányos e viszony úrra, muukásra egyaránt; a nép elvesztette természetes tanácsadóját, az ur hozzá ragaszkodó hü embereit. A nép nagy barátja, földút, miniszterünk, üdvös reformokkal borítja a válaszfalat, munkás törvényekkel állítja helyrea patriarchális viszonyt. Legújabb körle' elével a régi arat.ó ünnepélyt, akarja életre kelteni. Hadd viduljon fel az arató lelke a súlyos munka után, hadd lássa, hogy megembereli őt földesura, munkaadója. A. ga",d. tanintézet majorjában f. hó 21-en, a mult, vasárnap d. u. folyt le aratási ünnepély. Seyfried Károly intéző helyettes állította össze az ünnepély programmját. Résztvettek azon az aratók s a major cselédsége családostul Jelenlétükkel megtisztelték az egyszerű emberek ünnepét : Csanády Gusztáv dr. igazgató, Czakó Béla, Lovassy Sándor dr. Sparszam Pál intézeti tanárok, Seyfried Károly intéző helyettes, Palotay Dezső gazdasági segéd, Csorba Gusztáv intéző családja, uri hölgyek a városból s a gazdászok közül többen. Szita Ferenc arató gazda munkástársai nevében felköszöntötte Csanády dr. igazgatót, Seyfried intéző helyettest, Palotay gazd. segédet s a nap emlékére átnyújtott egy gabonából s mezei virágokkól font koszorút az intéző helyettesnek. Seyfried válaszolt erre. Rámutatott röviden arra a viszás helyzetre, mely a munkaadó s munkás kőzött létezik ma s az aratók nagy éljenzése közt vázolta ennek az ünnepéinek messzeható célját,. Megszólalt a cigány banda s kezdetét vette a mulatság. Béresek gyerekei futottak zsákokban, zsinóron függő virslit szakítottak le futás közben szájjal, lekváros lepényt rágtak s jó csúszóssá tett pózna tetejére másztak fel. Miudez óriási nevetésre fakasztotta a közönséget s örömet szerzett a gyerekeknek, mert a U3'ertesek egy pár 20 filléreshez jutottak. Majd táncra kerekedett az ogész közönség, uri vendégek, munkások egyaraut, s járta az uri hölgy a munkás legény nyel. Érdekes volt látni, mily gyöngéden öleli át az a tisztességtudó magyar paraszt kérges kezével az uri lány karcsú derekát. 6 órakor pörkölt és túrós csuszából álló vacsora volt, mely alatt Csanády igazgató Darányi Ignácot éltette s a munkás osztály jólétére ürítette poharát. Rédey Imre intézeti öreg béres egyszerű, de szívből fakadó szavakkal köszönte meg a tanári karnak s uri hölgyeknek, hogy jeleulétök1901. julius 28. kel ökct megtisztelni szíveskedtek. Vacsora után újra táncra perdült az egész közönség s járták éjfélig, pihenés közben egy kis borral üdítve, vidámítva mag"kat. Darnay muzeum Sümegen. Szaporulat. Ezelőtt két héttel térszüke miatt e rovat kimaradt lapunkból. Igy ma a Darnay muzeum két heti szaporulatáról számolunk be. Az ujabb gyarapodás legbecsesebb két darabját Krisztinkovics József sümegi postamester ajándékozta a muzeunmak. Mindkettő Battyányi Lajos miuiszterelnök nagy nevéhez fűződik. Az egyik Battyányi Lajos ékkövekkel kirakott, nagy bárok st.ylben faragott, díszes ezüst, kupakos tajtpipája. A másik egy nagy keretbe foglalt becses tollrajz, mely 1830-ban készült. A tollrajz érdekes tanulmányra ad alkalmat,. A. festmény közepén aquarellbau Napoleon fiának, a reichstadti hercegnek gyermekkori arcképe látható. Alatta I. Napoleon mellképe, balról szintén szines aquarellban Mária Lujza ülő alakja. A képen még Hunyady János, József császár, Széchenyi Ferenc gróf, Wesselényi Ferenc arcképe látható, körülvéve az abban az időben használt újság, hangjegy, postavevénv, térkép és más ügyes utánzatokkal tollrajzban. Még az akkoriban használt kis lutri cédulát is bemutatja, sőt az akkor divatozó játékkártyát is. Mindkét emléktárgy a közelmúltban elhalt Krisztinkovics Aladárnak, a Battyánj'i grófi család úrodalmi ügyészének hagyatékából került fia birtokába. A hadtörténelmi gyűjtemény két heti szaporulatának zömét ezúttal Somogymegye szolgáltatta. Érdekes a hetési honfoglaláskori lovassirbau lelt zabla-pár, melynek becsét emeli azok teljes ép volta. Felkonyult gyűrűs tengelyű lovagló zabla a XV. századból Kaposvárról került a muzeumba. Hajtott pengéjű vaskés Kapos-Fiiiedről és érdekes vaskulcs a középkorból aszalói leletből. Nagyobb utász-fejszét és kis fejszét a XVII. század első feléből valót Csabrendekről hoztak. Mégis a legérdekesebb a Badacsonyban lelt XVI. századbeli kemény tengelyű díszített, áttört müvü, oldalszárakkal ellátott nehéz lovak, esetleg harci tornákon használt lovagló zabla és az azzal együtt lelt szokatlan tojásalaku vasbuzogány. A mult hetihez közel hasonló kerektalpu nehéz kengyelvas e héten is érkezett egj' pár Akaiiból. Az őskori csoporthoz Sümegen szórványosan lelt bronztőrt kapott a muzeum, mely a bronztörök legrégibb alakjához tartozik, hol a nyelven ez annyit jeleut : csitt, tacskó, majd meglátod, mit.ől jó ez, ha rákerül a sor. Elővettem a naplómat, beleirtamp ajoutos dátumot, »Marcali, 1900. aug. 7. délután 3 óra 5 perc.« Szinte bóditó érzés fogott el, amint, »Ikarus« emelődni kezdett. Az accumulator egyhangú zúgása elvegyült a nézők hangos zsivajában ; lassankint erősebbó vállt ; ugyanily mértékben halkabbá lett a külvilág zaja. Fölfelé megyünk. Ez világos volt előttem. Letekintettem az alattunk elterülő jól ismert vidékre ; mindent fölismertem. Ot hat község határa világosan előttem feküdt. Még fölismerhető alakzatokban mutatkozott, az élet. Pár perc múlva Kis-Gomba fölött eveztünk. Loli pusztáról nagy sűrű füst emelkedett ; ott t.üz lehetett. Aggodalmaim eloszJatá a lóghajós : >Csópelnek.t Mik azok a világos mezőségek arra kelet felé? — »Az apró tavak, melyek a Balaton előfutárjai a mocsarak közötf.« — Nem jó mulatság volna oda lepotytyanni, — »Dehogy pottyanunk le ! Szabályszerűen repülünk.« — Igen, amerre a szól szárnya ragad) — >De ón kormányzokU —Sohse ámítsuk magunkat, megyünk amerre »Ikarust« a szél üzi. — Igy beszélgetve mindjobban emelkedett, jármüvünk. A légsulymérő majd 70- me<>69 fokot mutatott,. Utunk iránya fölfelé kigyódzó és csaknem állandóan É. E. K irányú volt. A szél erősen, csaknem élesen sivított, amint jármű vünket, súrolta. Egyszerre közeli zajt hallottam. Közelebb érve tompa zúgás közüi olyasmi hangzott elő, mintha számtalan üvegcsengő recsegve hullna darabokra szét. — Mi ez ? — >A jégvilág zaja.. — Fázom. — • Jól tesszük, ha felhuzzuk a téli gúnyát. Ugy látom nem kerülhetjük ki a jégfefhöt. Nem vagyok eléggé jártas a rám szakadt mesterségben. Vagy talán igaza van önnek, hogy kormányzásom mit, sem ér.« Ezzel a három nagy pléhlemezt oly állásba hozta, hogy a szél felső nyitott oldalába csapódott, mig a csúcspont mérsékelten lefelé hajolt. Észrevehetőleg emelkedett a légsulymérő higanyoszlopa. Lefelé haladtunk. Csakhamar szép sürü havazásban részesültünk ; két perc múlva egy kis jégeső pacskolt, bennünket. Utána szép derült légkörbe jutót,tuuk. Ledobtuk a nehéz téli ruhát és megkönnyebbült kedélylyel néztünk az alant elterülő tájra. Minő látvány ! Oh, ha Rafael ebben a korban élne, mit tudna a Balatonvidék madárperspectivajából teremteni. Jobbról mocsaras láp kőzött egész sor osillogó folt, megauuyi tó ; balról apró dombsor haragos zöld koszorúval, ezek bizonyára szőlőhegyek. Északon pedig csaknem beláthatatlan távolságra nyúló fényes tükör a Balaton ! A meghatottság mámora fogott el, amint végignéztem a tündéri látványon, mely minden pillanatban, amint, folyvást közelebb jutottunk feléje, elbűvölő erejében fokozódva gvönyörködteté lelkem. Kéjben' úsztam aszó legmagasztosabb értelmében. Letettem a naplót, megnéztem az órát. 3 óra 22 perez. Összefontam karjaim ós egészen elmerültem a természet ragyogó szépségében. Jármüvünk osaknem vízszintesen siklott a Balatonvidék óriás teknőhöz hasonló medencéje fölött. Otthon órzétn magam. Nem kellett máikérdést intéznem a kormányoshoz. Előttem állt a Badacsony — akkorának látszott, mint valami nagy palota. A tó végefelé néztem. Fehéres esik szállt föl a magasba, mint mikor - - forgószél játszik a futó homokkal az Alföld pusztáin. Jól ismerem ez oszlopocskát, ez a Hévíz felszálló gőzoszlopa, amint a felső légkörben alakot ölt. Tul rajta egy tarka, szabálytalan vonalak által részekre osztott háztömeg látszott. Ez Keszthely. Ugy nézett ki mint valami óriás Richt,er-féle patentirozott építőszekrény alkotása. Merengésemből a kormányos parancsszava vert föl. iVegye fel a kaucsuk gyűrűt. Baj van ! Összerázkódtam. A farkas meg a sas meséje jutott eszembe. A farkas repülni tanulván felvitette magát, a magasba. Ott a sas szabadon bocsátá s amiut estében a földre zuhant, odakiáltá a szenes tuskónak: menj utamból, mert agyoncsaplak. A tuskónak nem lévén sem füle, sem esze, ott maradt s a farkas lepénnyé zúzódott benne. Hiába, minden kijózanodás prózai. Költői magaslatból egyszerre a rideg valóra, a beálló katasztrófára ébredvén, őnkéujtelen a fenti mese cikkázott végig agyamban. Mily jó, hogy a Balatonba esünk. Mily jó, hogy rajtam az uszógyűrü ! 1885-ben Alsó-Domboruuá! az »uszóvizsgán« átúsztam a Drávát, azóta nem gyakorolva a halak tudományát. Amint ez — pillauat alatt — emlékezetembe visszalótesült, iszonyú sebességgel rohantunk lefelé. • Fogja meg mindkét kezével az esÖernyő vékony kötelét; hurkolja karjára és utánam !< Ezt a kormányos mondá. Meg ia cselekvé, amit nekem parancsolt ós kiugrott a levegőbe. Isten segítségével elegendő hidegvérrel szót fogadtam. Eleiutón alig birtam lélegzeni,