Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-29 / 52. szám

f BALATONVIDEK 1901. december 29. oly idegeu befolyással állanak szemközt, a mely a muraközi nép hűséges érzületében nem talál ugyan kedvező talajt a terjeszkedésre, de zsib­basztó hatásában nem kicsinyelhető és annál veszélyesebb, mert a kedélyekre ható oly esz­közökkel rendelkezik, a melyek nem ellenőriz­hetők. Uj remény töltötte el keblünket, amint a legkegyelmesebb királyi leirat jogaink határ­kövét újból felállitá. Reményeink azonban — fájdalom ! — az ellenoldalról gördített akadá­lyok miatt nem nyerhettek valósulást s ennél­fogva vármegyénk közönsége azon alkalomból, hogy a zágrábi érseki szék megüresedett, 1891. évi március hó 16-án tartott rendkivüli közgyű­léséből újólag feliratot intézett a nagyméltóságú miniszterelnök és a vallás- és közoktatásügyi miniszter urakhoz az 1875-ben megindított tár­gyalások folyamának fölvétele, a muraközi egy­házi kérdés megoldása iránt. A felirat szerint ezen, hazafias kötelesség­érzetből származott mozgalom nemcsak cédában, hanem eszközeiben is oly jogosulatlan ellenmozgal­mat ébresztett az ellenoldalou, a mely kétségbe­vonhatatlan bizonyítékul szolgáltarra nézve, hogy Muraköznek a zágrábi érseki megyétől való el­választása semmi halasztást nem tűr ; mert ad­dig, a mig Őfelsége által elvileg jóváhagyott elcsatolás ténynyé nem válik, Muraközben az államnak általán ismert óriási áldozatai dacára sem lehet consolidált viszonyokat teremteni s a magyar nemzeti állameszme hivei csak uj kísér­téseknek és támadásoknak lesznek ott kitéve s az ily eszközökkel vívott közdelem a legveszé­lyesebb nemzetiségi izgatássá fajulhat. Ennél­fogva a vármegye közönsége ugyanazon évi május hó 4-én tartott rendes közgyűléséből szük­ségesnek látta az ellenmozgalomról jelentést tenni és előző feliratának sürgős elintézését ké­relmezni. Mindez azonban — sajnos — nem veze­tett a kívánt eredményre s ma is ott állunk, a hol 50 évvel ezelőtt állottunk. Sőt, ha tekin­tetbe vesszük, hogy az a nemzetiségi eszme és iráoy, a mely államok bomlására vezethet ós a Muraköznek horvát anyanyelvű népét Horvát­országgal természetszerűen összekötő nyelvro­konságból bő tápot nyer, mindinkább utat tör magának s emellett vallási érdekek kerülnek a haza és nemzet érdekeivel szintén bomlasztólag ellentétbe : kétségtelen lesz előttünk, hogy a mai tényleges állapot, a mely szerint Muraköz róm, kath. népe összes egyházi és iskolai ügyei­nek intézésében a horvát nemzeti egyház befo­lyása, vezetése ós hatósága alatt áll, sohasem volt a magyar nemzeti állameszmóre és kulturára nézve veszélyesebb, mint manapság. Jól tudjuk — mondja tovább a felirat — mily óriási nehézségek tornyosultak az elvileg eldöntött kérdés gyakorlati végmegoldása elé és nem ismeretlenek előttünk a magas kormány­nak a folyamatban volt tárgyalások alatt kitej­tett fáradozásai sem. Jól tudjuk azt is, hogy az emiitett nehézségek még nincsenek elháritva; hogy a magas kormány azóta is folytonosan foglalkozik a kérdéssel és hogy ez lehetőleg békésen, testvériesen ugy döntendő el, hogy győző ós legyőzött felek ne legyenek. Ámde jól tudjuk es hazafias aggodalommal érezzük azt is, hogy ha a kivánt orvoslás késik, fölötte komolyan lép elö az a kérdés, hogy miként bírjuk Muraköznek mintegy százezer lelket szám­láló népét a hazának és magyarnak megtartani ? Igaz, hogy százezer lélek nem sok a népek mil­lióinak tömegében ! De sok, igen sok azon a kis magyar szigeten, a melyet teljesen idegen nem­zetek végtelen tengere nyaldos köröskörül! Ne feledjük, a legnagyobb magyar azt mondotta, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene ke­gyelmezni, oly kevesen vagyunk ! A felirat befejezésül ezeket mondja, : Valóban, nem festjük sötétebbre a helyze­tet, mint a milyen ós nem tulozunk, ha a nagy romaival felkiáltunk : videant consules ! Mely tisztelettel kérjük tehát a mélyen tisztelt képviselőházat, hogy Muraköznek a zág­rábi erseki megyéből a szombathelyi püspöki megyehez leendő csatolása iránt az intézkedé­seket megtenni méltóztassék. Teljes tisztelettel felemiitjük. hogy ez ér­demben egyidejűleg a nagyméltóságú Miniszter­elnök s a vallás- és közoktatásügyi m. kir. mi­niszter urakhoz is feliratot intéztünk. A Sümegvidéki [jazdakör 1 í^özggiilése. A sümegvidéki Gazdakör f, lió 20-án a lövésztársulat nagytermében kögyülést tartott. A gyűlésen a tagok száp számmal jelentek meg. Szűcs Zsigmond örömét fejezvén ki az élénk érdeklődés fölött, a tagokat üdvözölte s a gyűlést megnyitotta. A mult közgyűlés jegyzőkönyvét felolvas­ták és hitelesítették. Ezután az elnök beszámolt a Zalaszent­gróton tartott állatkiállitásról, tudatva, hogy Tóth Lajos Zalamihályfáról a 10 koroua dijat, a melyet kiállitott állatjaival nyert, visszakül­dötte, a mit a pénztárba utalt be. Az elnöki jelentés tudomásul vétele után a földmivelésügyi miniszternek az uj tagosításra vonatkozó leiratát olvasták fel. Nevezetesen a földmivelésügyi kormány az igazságyminiszter­rel egyetórtőleg a több törvényhatóság és Gaz­dasági Egyesület fölterjesztésére uj tagositási tö rvény alkotását határozta el. Mielőtt ez meg­történik, hallani akarja a gazdaközönség véle­ményét is, azért fölhívja a Gazdakört, hogy a jövő évi március 30-ig véleményét terjessze föl. A leiratot a közgyűlés kiadta a választmánynak. Az országos gazdasági munkás és cseléd­pénztár leiratát szintén a választmánynak adták ki ; elfogadva Fűzik Gyulának indítványát, hogy népies gazaasági előadások alkalniaval az intézményt ismertesse a Gazdakör és a gazdá­kat a belépésre buzditsa. A földmivelési miniszter leiratát a szén­kéneg bejelentése és megrendelése tárgyában tudomásul vette a közgyűlés. A leiratban sür­geti a miniszter a szőlőbirtokosokat, hogy szük­ségleteiket az előirt időben, tavaszi széukónegre december l-ig az őszire pedig május l-ig ok­vetlenül bejelentsék. Talabér Károly a kör amerikai szólőtele­péről jelentve, tudatta, hogy Tus Antal, a ke­rület szőlőszeti és borászati felügyelője meg­nézte a telepet, s ajánlotta, hogy a kör az egyes fajtákat nézve, csupán 800 négyszög területet hagyjon meg a zöld ojtás céljából, a többit pe­dig szüntesse be. Nevezett felügyelő ez érdem­ben tesz följelentést a minisztériumba is. Ennek kapcsán néhányan ama nézetöknek adtak kife­jezést, hogy a kör a telepet teljesen hagyja abba, mert az állani oly mennyiségű ojtványt és vesz­szőt termel, hogy vele magányosak nem tud­nak versenyre kelni. A'dologról különben szin­tén a választmány fog intézkedui. Ezután Szűcs Zsigmond elnök fölkérte ez anyaegyesületnek a gyűlésen megjelent titkárát, ifj. Voigt Edét, hogy előadásait tartsa meg. Voigt Ede első sorban a gazdák országos biztosító szövetkezetét ismertette. Érdekes tör­téneti visszapillantás után rátért a biztosító in­tézetek kartelljére, a magas díjtételekre, a mik a biztosító kedvet nagyban megcsappantották s arra ösztönözték a gazdák vezértérfiait, hogy a kormány és az országos gazdasági egyesület tá­mogatásával megalkossák a gazdák biztosító szövetkezetét. Majd ismertette a dij visszatérítés mibenlétét s fölkérte az elnökséget, hogy a Gazdakör neve alatt ügynökséget állítson. Barcza László fölszólalva köszönetet mon­dott az előadónak, majd kifejtette, hogy a szö­vetkezet iránt a vidéken azért nem nyilvánult érdeklődés, mert liiánj Tzott a modern kornak egyik hatalmas eszköze : a reklám. Hirdetni kell az eszmét, buzdítani a közönséget nyom­tatványokban és falragaszokban. Erre ifj. Voigt Ede titkár kijelentette, hogy a járás minden nagyobb községében meg fog jelenni személye­sen, az intézményt ismertetni, a közönséget buz­dítani fogja, az ügynökségeket pedig fölállítja. E tekintetben ugy a Gazdakör, mint Fűzik Gyula megígérte erkölcsi támogatását. Ezután Voigt Ede a tejszövetkezetekről tartott szintén érdekes figyelemmel hallgatott előadást. Buzdítván a gazdákat a tömörülésre, kifejtette a szövetkezetek hasznát, különösen a kisgazdákra nézve, mert nem csak az állatte­nyésztést emeli s a termelt trágya arányában a növénytermést fokozza, hanem közvetlenül is szép jővödelmet juttat a gazdáknak. A földmi­velésügyi miniszter támogatása mellett szépen föl is lendült a szövetkezetek ügye. Zalavárme­gye is hibás talajnak mutatkozik a szövetkeze­tek szamara. Ezután ismertette a tejszinállo­másokat, a honnan a vajtermelő központokba szállítják a tejszint. A mely községben 50 da­1 rab telién gazdája belép, ott már föl lehet állí­tani a tejszín állomást_ Egy-egy tag csupán két koronát fizetne be s egy év multán a szövet­kezetből ki is léphet. A tej literet 8 fillérért le­het értékesíteni olyképpen, hogy a lefölözött tejet a termelő visszakapja s más uton szintén értékesítheti. A tagok havonkiut egy összegben megkapják járandóságukat. Az anyaegyesület rajta lesz, hogy a megye számára vajtermeló középpont szerveztessék, ha pedig a szövetke­zetek száma szaporodik, ugy egyes gócponto­kon uj és uj vajtermelő állomásokról gondos­kodnak. Barcza László felszólalásában az elvet tel­jesen helyesli s okvetlenül tenni kell, mert a tejhasznot tovább parlagon hagyni nem lehet. Csupán a gyakorlati kivitelre vannak aggodal­mai. De ezeket lo lehet győzni. Bocsásson ki a Gazdakör felhívást, ebben hivja föl a községek lakosait a szövetkezetek, alakítására, a Gazdakör tagjai pedig teljes buzgalommal támogassák a kör intencióit. Végül ismételten köszönetet mon­dott előadónak szép és tanulságos előadásáért és buzgó fáradtságáért. Ezután elnök megköszönte a tagok szives érdeklődését s a gyűlést eloszlatta. Újévi oers. '(Disztett szer feszt & úr »Z>. í/.« évet ^iváno^, (32e Hogij szójátéknak vegye, mi nem az !) S midiin egy fes Helyre itt prenumeráto Rövidségem légyen számára vigasz, én, mert ravasz egy nép a poétanemzet : 3fogy olvasót csipjen, fíít-fát megígér, S mit tavaszszaf fezdett, a röüidke verset 'Uégzi, a miikor már jó' az ősz' dér: tiszteit szerkesztő úr, 5. u. évet feváno^.. . J^ímde Hol is fezdjem jófevánatom' ? J^ózsaszinií ábránd, gyermekkori áfmot? . . . (32 em l a rím fedvéért igy nem joíytatom 1) Sor, 6úza, Békesség . . . régi Ropott frázis ; OH, az én fantomra más Hangnem való! Ósdi úton járni — még Ha Hideg ráz Í S — DJtodern pegazusom 6e nem fogHató 1 '(Disztelt szerkesztő' úr, 6. u. évet feváno^ . . . <Sfójizetőöe ne tegyen fíuíni], 3cse6e ne sirasson se révet, se vámot: &Zi a m't először szivem, szám fájván, jl sajtóHibafeia^ tréfázó l[oboldja, keseredett Honfi, a fe reklamál, £Fiizfaversetó\ne^ nyájas, méla holdja SoHase viraszszon legszebb áfminát! tisztelt szerkesztő' úr, 6. u. évet feváno^ . . . Senkit meg ne bántson a SZerk. Üzenet, Kimaradt HímenHir meg ne rontson átmot, DÖIeg se szomorítson soHa tányszivet. (gyújtogató, gyilkos, lotvaj, 6ctöró'nép SoHa meg ne fogyjon e magyar Hazán : 3£isz ez gyönyörködtet igazába s főfep', jf többi : cife, tárca.. . mind csab y sarfatán 1 *(Diszte[t szerkesztő' úr, b. u. évet fevánut[. .. Jldjon a jó Tsten sofeso^ nyiltteret: Sz teremti ujja a deres-vitágot, DdZidö'n ettenere fefe ráveret 1 Ddlég egy fes fecódás a fes boHófevat S íme fesz az átdás, mit szivem só Hajt ; S Ha betet' ez óHaj, nyűg Hat' éjjét-nappal Jbepipázva minden égi s fötdi bajt. tisztett szerfesztő úr, b. u. évet feváno^ . . • Jifeirtam én önne^ mást is mondani, J_ímde •— fefes rúgja e femisz vitágot 1 — 32em afeirof { érte z^fe<ót Hallani ....

Next

/
Oldalképek
Tartalom