Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-22 / 51. szám

11)01 december 22. UALATON V1DEK 7. seiről, más oldalról ez olyan teljes, bötartalmi és érdekes szépirodalmi lapot nyújt, mely nem melléklet, bauem teljes ós értékes, miut, a legjobb beti közlöny. Á Divat Szalon mellékletei: ingyen gyermek-divatlap, szabás iv stb. Karácsonyra pedig egy tartalmas könyvet adott ki Házi kincsek cimmel, melyben benne van minden a mit asszonyoknak tudni kell s melyet előfizetőinek 1 korona 20 fillérért küld bórmentve. A Divat Szalon előfizetési ára továbbra is a régi marad. Egész évre . 12 korona, félévre 6 korona, negyed évre 3 korona. CS ARN OK. testvérek Hiába mondja... Hiába mondja bárlci: ,,Kincs pokol, Ahol örök a kín, a gyötrelem." Hiába mondja: „Nincs menyország" Mert Én látom azt, emezt meg érzem. A menyben ran, ki Tégedet ölel. Ki rá hajthatja kebledre fejét S én a pokol kínját mind szenvedem, - . . Mert látlak és nem nyúlhatok Feléd. Sarla? £ászló. Reménység. Karácsonyi misztérium 4 képben. Személyek: Hit j Szeretet I Idealizmus Honszere.'em Rafael — Emberiség — Korszellem, neje — Önzés \ ... — Hitetlenség I g^mekeik _ Tudomány — I. kép. Római ház atriuma, gazdag berendezéssel. Emberiség mint ifjú íómai polgár, a vízmedence szélén ül, fejét kezére támasztva, lábát a vizben tartva) : Különös ; olyan méla hangulat fogott el. YaLimi vau a levegőben. Oly furcsa a világ állapota. Béke mindenfelé ; de mégsem vagyok nyugodt. Mintha várnék óhajtanék valamit ; mintha sóvárognék valami után, de nem tudom, mi iiz ? Korszellem (lassan belépdel, szintén gondolkozva) : Te is, jó uram ? Emberiség: Nini, feleségem, Azt is ? — Te is érzed ? Korszellem: Mit? Emberiség: Hogy olyan különös haugulat, valami néma vágy lepte meg a szivet ? Korszellem : Igen, ugyanezt akartam én is mondani. Talán jó lenne megkérdezni az orvost ? Emberiség: Nem hiszem, hogy erre gyógyszert tudna adni, de azért hivasd el ; kiváncsi vagyok. Korszellem (el). Emberiség (elmerengve nézi a viz játékát lábai alatt. Nemsokára megjelenik Korszellem és Tudomány, az orvos). Tudomány : Nőd, uram, elmondta a különös kórtüneteket. De megvallom, könyveim nem nyújtanak erről felvilágosítást. Igaz ugyan, hogy keleten szerzett könyveim egyike emlit, olyasfélét, hogy ez időtájt különös dolgok fognak történni; valami sejtelmes vágyódás, valami ködliomálj'os apadás fogja el majd a sziveket; mindenütt béke uralkodik s akkor egy szűztől gyermek fog születni, ki uj világot alkot a földön s uralkodik fölötte. — Csakhogy mindez oly gyeimeki fantáziára valló mese, a mit nem tudok elhinni. S igy, bár látom bajodat és nőd baját, nem tudok rajta segiteni. Várjatok tehát, legjobb lesz. (El). Rafael főangyal (mint perzsa mágus megjelenik) : Éppen a kapuban találkozám orvosoddal. Elmondta bajotokat. jc>n perzsa mágus vagyok; tudományommal meg tudlak gyógyítani, ha akarod. Emberiség: Üdvözlégj' házamban. Mindenesetre elfogadom ajánlatodat. Gyógyits meg minket vagy legalább mutasd meg az irt ; s gazdagon megjutalmazlak. Rafael: Mondjátok el tehát csöndesen. (Merően néz előbb Korszellem, aztán Emberiség szemébe s szelíden elaltatja őket. — E közben éj lett. — Ekkor Rafael kibontja eddig elrejtett szárnyait, s megérinti őket a mire mindhárman fölemelkednek a légben s kelet felé eltűnnek). II. kép. (Domb Bethlehem mellett, honnan abba az istállóba lehet látni, melyben a Szűz ölében nyugvó isteni Gyermeket a pásztorok imádják. Rafael, Emberiség és Korszellem a dombról szemlélik a jelenetet.) Rafael: Lássátok, ott fekszik a Tudomány említette Szűz ölében a Gyermek, ki uj világot alkot majd a földön s uralkodik fölötte. Isten fia ő, ki megvált téged, óh Emberiség, a bün rabságától ; téged pedig, óh Korszellem, ujjá fog szülni. Világbirodalmat alapit ő, nem földi, hanem lelki világbirodalmat. Nézd ama pásztorok között azt a bájos pásztorleánykát: neve Hit,, mellette nőtestvérkóje : a Szeretet. Ezeket fogadd édes gyermekeiddé, s szived epedése édes valóra válik. Az egyszerű istálló felett nézd, mint tündöklik a fényes csillag, a Reménység csillaga az, a te csillagod. Felfogadod-e azt a két gyermeket tieddé ? Emberiség: De hogyan biztositasz arról, hogy lelkem so'várgása ki lesz elégitve ? Korszellem: Igen, igen, hogyan biztositasz? Rafael ? íme, igy. (Átváltozik fényes angyallá). Én az egy igaz Isten küldöttje vagyok. Tekints hazád felé. (Odatekintenek. A távolban uj világot látnak ; a ledőlt s összetört bálványok helvén kereszt tündöklik. Reménység csillagának sugára a keresztről verődik vissza; Hit és Szeretet mint fényes szellemek egymást és az uj világot ölelik szárnyaikkal). Rafael: (Megérinti őket, mire a látomás eltűnik s ők ismét ott találják magukat átriumukban. Felnyitják szemüket, Rafael ismét mint perzsa mágus áll előttük) : Fölfogadjátok a Hitet és Szeretetet a tieitekké ? Emberiség, (szemeit dörzsöli s gondolkodik). Korszellem (dacosan): Jó bűvész vagy, de rossz orvos. Rafael: Emberiség, felelj ! Emberiség (habozva) : Nem tudom — nem értem — — de még — is — majd fölfogadom . . . Korszellem (hevesen): Nekem bizony nem kell ! Emberiség: De feleségem, hátha — Korszellem (dühhel): Üldözni fogom vérig! Mágus takarodjál. Megbomlasztod, felforgatod lelkünket, békénket! Rafael: Elvakult nő! Igen üldözni fogod vérig őket; de ők fognak győzedelmeskedni fölötted ! (Hirtelen fényes angyallá változik s eltűnik). III. kép. (Lovagvár egyik nagyobb terme. A vár alatt fényes hadsereg, keresztes lovagok öltönyében. A teremben Emberiség, mint keresztes hadvezér, Korszellem, neje Hit ós Szeretet mint lányaik. Tudomány, mint csillagász — orvos a háttérben.) Emberiség: Isten veletek tehát, szeretteim 1 A sereg már türelmetlenül várja a vezért! Korszellem : Menj hát, édes uram, menj a dicsőséges útra, szállj a nemes harcba az Udvözitő sirjáért! Az Ö kegyelme és áldása legyen veled. Mi addig imádkozni fogunk éretted és a szent ügyért Leányaim, búcsúzzatok el atyátoktól. Hit: Isten veled, lovag atyám. En, ki mindenütt vagyok ma, veled leszek lélekben, minden lépésedben kisérni fog lelkem ! Szeretet: Atyám, nővérem helyettem is szólt. Eg veled! Emberiség (Tudományhoz): Doktor, készülj, indulunk e percben. Csillagaid dicső jövendőt jósolnak. Föl tehát! Tudomány: Ne feledd, hogy hozzátettem : egy ideig ! Emberiség (kimutat az ablakon): Nrzd, a nap már első sugarait küldi a fellegek mögül, de az a fényes csillag nem homályosodik? A Reménység csillaga az! Menjünk az Ur nevében ! IV. kép. (Elegáns szoba, a XXI. század divatja szerint berendezve.) Emberiség (kereveten heverész szivarozva): Ah, milyen unalmas egy este ez, sehová sem lehet menni. Asszony, hogy is hivják ezt az ünnepet vagy mit ? Korszellem (föltekint egy divatlapból ; kelletlenül) : Kérdezd meg a Tudományt, az talán majd megmondja. Emberiség (fölkel, görnyedteü lépdelve az ajtóhoz, s átkiált a szomszéd szobába) : Hej, doktor! Tudomány: Azonnal jövök. (Pár pillanat múlva előjön; szemüvege a homlokára tolva). Mit akar? Emberiség: Vőm uram, maga talán tudja, hogyan hivják ezt a mai ünnepet? Tudomány (gőgösen): Talán ? Természetes, hogy tudom, nem „taláu"! Karácso' ynak hivják. Emberiség: Aztán minek az ünnepe e/. ? Tudomány (gúnyosan): A kis Jézus születésének ünnepe. Emberiség: Ki az? Tudomány (gúnyosan): Ki az ? Hát egy csecsemő, különben ne legyen oly kiváncsi, hanem dűljön vissza a diványára és szívja a szivarját nyugodtan. Még föl találja magát izgatni, a mi ilyen beteg embernek nem való. (El). Emberiség : De goromba ez a sógor! Mióta elvette a lányunkat, Hitetlenséget, azóta olyan dölyfös, mintha . . . mintha ... Te asszony, hol van a lányunk ? Korszellem: Bizonyosan a nyomdában vagy a szerkesztőségben. Tudod, hogy most erősen kell dolgoznia, hogy el ne veszítse az ur;ilmát a betű'országában. Emberiség: Hát ki bántja? Korszellem: Legújabban valami Idealizmus nevü egyén csinál nagy konkurrenciát neki, Emberiség: Hát a fiunk, az önzés, mért nem segit a nővérének ? Hiszen az olyan ügyes gyerek, hogy mindenre képes, ha nekilát ?! Korszellem: Hogyan gondolhatsz olyat, hogy Önzés segitene másnak, ha nővérének is ?! Látszik, hogy közeledel a paralizis felé. . , Emberiség (fölpattan): Te, vigyázz a szádra! Ha akarom. . . Korszellem (kicsinylőleg,): No no, csak te ne akarj semmit. A te dolgod hallgatni az okosabbak ós hatalmasabbak szavára. Feküdjél csak vissza és szivd a szivarodat. — Mintha lépteket hallanék. Önzés jön. Önzés (becsípve, dalolva bebotlik): Hej haj ! Soh'se halunk meg ! 'Csés jó estét adjon Isten ! Korszellem (mérgesen): Fogd be a szádat, te lump. Hányszor mondtam, hogy ne emlegesd azt a nevet, a mit ki nem állhatok ! Önzés: No ne haragudj, drága mamácskám. hiszen tudod, hogy csak tréfából mondom. (Hozzásimul). Korszellem (elérzékenyedve simogatja): Te rossz fiu, te . . . hol voltál, egyetlenem ? Önzés: Milyen kérdés? A hol édes az élet! . . . Korszellem: Nővéredet nem nézted meg? Önzés : Nem akartam zavarni munkájában. Hallod, csöngetnek. Vájjon ki jöhet ilyen korán ? Korszellem (mosolyog): Persze, neked esti nyolc óra korán van. Hit és Szeretet (mint bethlehemes gyermekek, az ajtó előtt énekelnek karácsonyi éneket. Korszellem az orrát fintorgatja, Önzés a taktust üti sétapálcájával a padlón. Emberiség felüti fejét és figyel. Majd bekopogtatnak). Korszellem: Csak menjetek tovább. Önzés: Mamuskám, engedd be őket; olyan kitűnően énekeltek ; gyönyörű gyermekkar volt négy hangra. Korszellem: Eh, de mit énekeltek, nem hali lottad ? Csak álljatok odább, gyerekek ! . Emberiség: Engedjük be őket. J Korszellem : Megint viszabeszólsz? Emberiség (szótlanul, de különös, eréljt tanusifcó tekintettel fölkel és kinyitja az ajtói): Gvrrtck be, gyermekek.