Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-15 / 50. szám

2. BALATON VIDÉK 1901. december 15. törvényhatóságok kötelesek minden évben beszámolni arról, hogy az általuk kivetett pótadót hová és mire fordítják, hogy gazdálkodásukról a belügyminiszter utján a törvényhozás is tájékozódhasson. Ez a rendelet azonban irott malaszt maradt. A megyék ma is ép oly szabadon gazdálkodnak a pótadóval, mint annak előtte. Mert az ellenőrzésre leginkább hivatott közvélemény nem törődik vele. A nép ma már meg van győződve arról, hogy neki csak fizetni kell s hallgatni tanácsos^ érdekei megvédésére nem is gondol. A »megyebizottsági tag« cimet olyan üres cifraságnak tartja, a minek se haszna, se értelme. Tudja is ő, hogy a megyeházán is az ő bőrére alkusznak !! A mi derék községünkben a megyebizottsági tagok választása alkalmával talán harminc embér szavazott le. A többi oda se nézett aszavazásra. Minek, hiszen az nem »követválasztás.« S az ilyen érdekfeszítő választások természetes következménye az, hogy a megye gyűlések is úgyszólván a nyilvánosság kizárásával folynak le. A bizottsági tagok közöl csak azok vannák jelen, a kik épen érdekelve vannak a tárgysorozat valamelyik pontjában. Igy aztán nem csoda, hogy némelyik vármegyében az árváknak papíron van két-három millió készpénzük, a pénztárban azonban csak kékszínű fidibuszok pompáznak ; a másik megyének van két-három millió adósága, a harmadik pedig naplókat vezet oly tetemes összegű alapítványokról, a melyeket sohase alapítottak meg. Ilyen állapotok mfllett csak egy igazi tiszt-ujitás teremthetne némi üdvös változást, csakhogy ehhez az egész közvélemén}- megtisztult, lelkes felbuzdulása volna szükséges. A mire pedig vajmi kevés a kilátás. Es igy nem tudunk félni, megijedni az államosítástól. Sőt várjuk azt. Ha vármegye és rend összeférhetetlenek, hát inkább csak legyen rend megye nélkül, mint megye rend nélkül. K. Megye gyűlés. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága grót Jankovics László dr. főispán elnöklete elatt t hó 9-éu szépszámú bizottsági tag részvétével tartotta meg ez évben utolsó rendes közg} ülését, meljnek lefolyását az alábbiakban ismertetjük. Főispán a megjelent bizottsági tagokat üdvözölvén, a közgyűlést megnyitja s bejelenti, hogy Skublics Jenő és Toluay Tivadar bizottsági tagok elhaltak, a mit a közgyűlés sajnálattal vesz tudomásul. A rendes tanácskozás megkezdése előtt Barcza László szóllásra jelentkezvén, szivreható szavakban emlékezett, meg arról a nagy veszteségről, mely a vármegyét, Skublics Jenő halálával érte és indítványozza, hogy mielőtt a közgyűlés napirendjére térnénk, néhány percet az ő emlékének szenteljünk s egy nagy frauciaköltö eme szavait idézve »Megtialni — semmi, Elfeledtetni — minden.« Ne felejtsük el Skublics Jenő tagtársunkat, soha, legyen ő példány képünk mindenkor arra, hogyan kell a közügyet önzetlenül szolgálni és elveinkhez hűen szilárdul, minden szenvedély és személyes tekintet nélkül ragaszkodni, indítványozza tehát : hogy a közgyűlés Skublics Jenő érdemeit és emlékezetét jegyzőkönyvileg örökítse meg s ezt a boldogult özvegy és családjának részvétiratban tolmácsolja. A törvényhatósági közgyűlés az indítványban, előadottakat magáévá tevén s annak ért,elmében határozott. Ezután Gaál Ödön bizottsági tag indítványára a közgyűlés elhatározza, hogy feliratot intéz az országgyűlés mindkét, házához s a miuiszter elnökhöz arra, hogy Muraköz egyházilag a zágrábi egyházmegyéből a szombathelyi egyházmegyébe csatoltassék. Ezek után a tárgysorozatra áttérve, főispán előterjeszti, hogy a bevett gyakorlathoz képest, de a tárgysorozat, rendjén is első lárgyul azokat a választásokat ejtse meg, melyeket a törvény szavazatlapokkal rendel teljesíteni ; szavazatszedő bizottságul kinevezi Szűcs Zsigmond elnöklete alatt Forster Elek és Glázer Sándor, továbbá Zakál Henrik elnöklete alatt Tóth Ist.váu és Bosnyák Géza bizottsági tagokal. A közigazgatási bizottság választott tagjai sorából kilépő 5 tag, névszerint : Eperjessy Sándor, Gyömörey Vince dr., Hertelendy Ferenc, Koller István és Ziegler Kii inau valamint az elhalt Skublics Jenő helyére uj tagok választása a jelzett szavazatszedő bizottságok előtt, teljesittetvén. legtöbb szavazatot nyertek a következők : Zigler KálmáD 154, Koller István 158, Hertelendy Ferenc 152, Eperjessy Sándor 149, Gyömörey Vince dr. 149 és Szily Dezső 95 szavazattal. Ennélfogva előbbiek HZ 1902. és 1903. évekre, Szily Dezső pedig 1902. évre megválasztott közigazgatási bizottsági tagoknak jelentettek ki. A központi választmány tagjaiul 1902— 1904. évekre megválasztat,tak a tapolcai választó kerületből : Takách Jenő, Simor János ós Glazer Sándor ; a keszthelyiből : B°gyay Máté, Hertelendy Ferenc, Batthyány Ernő gróf ós Batthyány József; a szeutgrótiból : Bogyay János, Bezeréc.y László, Gyömörey Vince dr. és Barcza László; a kanizsaiból: Eperjessy Sándor, Hertelendy Béla, Koller István, Dervarics Imre és Vizleudvay Sándor ; a letenyeiből : Csempesz Kálmán dr. és Schmidt Emil ; a baksaiból : Farkas Sándor, Fitos Márton ós Baboss Ármin ; a lendvaiból : Isoó Ferenc ós Kis Pál ; a csáktornyaiból : Molnár Elek, Szabó Imre ós Ziegler Kálmán ; a zalaegerszegiből : Csertán László, Boschán Gyula, Deák Mihály, Hajik István, Czinder István dr., Háczky Kálmán, Nagy László, Königmayer János, Csillagh Gyula és Szily Dezső. Az állandó bíráló valasztmány tagjaiul 1902—1904. évekre megválasztaitak : Hátzky Kálmán, Deák Mihály, Csillagh Gyula, Szupits Antal Ós Hangay Gézu. A megyei igazoló választmány évenkint lijra alakítandó levén, főispán által annak eluökéül Hajik István, tagjaiul pedig Boschán Gyula, Czinder István dr. ós Szigethy Elemér dr , kineveztettek, ugyancsak annak tagjaiul Udvardy Ignác, Csutor János, C/.ukelter Lajos, Fischer László ós Odor Géza a közgyűlés áltál megválasztattak. A közegészségügyi bizottság tagjaivá megválasztattak : Szűcs Dezső, Puteáni Géza báró, Bot.fy Péter, Bárdió György dr., Viriusz Vince, Bezerédy László, Csillagh Gyula, Lénárd Ernő, Deák Mihály, Bogyay Máté, Szentmihály Dezső, Malatinszky Ferenc, Koller István, Dervarics Imre, Udvardy Ignác, Gyömörey János, Szigethy Elemér dr., Haudak Ágoston dr., Nagy László, Baka Boldizsár, Berger Ignác dr,, De-varics Jáuos, Hajós Mihály, Scnmidt Emil, Molnár Elek, Horváth Csongor, Szabó Imre, Simor János, Fuss Nándor, Kaszter Sándor, Glazer Sándor, Viola Ignác dr., Szekeres József dr., Fábián Zsigmond dr. ós Fischer Gyula dr. Gyula Csodálkozva nézett Gizikére és igazán nem értette ezt a különös hangot. éget akarva vetni ennek a kiuos jelenetnek, igy szólt : „Nem engedhetem, hogy továbbra is itc maradjon. Kérem Gizike ne szegüljön ellen, jöjjön a terembe! Hallja, már szól a zene!" Félig átkarolva vezette be, ki nem ellenkezett többé. Bementek a szomszéd terembe. Gizike oda ált a zongorához és játszott olyan érzéssel, a hogy csak egy szerelmes sziv tud. Gyulára emelte azokat a beszédes szemeket, melyekben látni lehetett az emésztő tüzet. Gyula szép baritonjával kisérte a zongora méla és mégis oly bus accordjait. ,,Lefutott egy fényes csillag az égről, Nem szeret az, kié szivem már régtől, Hulló csillag bizonyságom előtted, Hogy a szivem majd megszakad teérted. Ugy látom, hogy nincs számomra kegyelem. A szivemet hozzád nem is emelem. Tudd meg azt, hogy végtelen a szerelmem ; De téged soh' sem szabad szeretnem ! „Bravó! Nagyszerű!" dicsői tette néhány vendég, kik az ajtónál hallgatták a duettet. Gizike mikor meglátta az ellenszenvesarcokat, felugrott a zongorától. A két öreg pedig büszkén nézett végig, mintha mondani akarták volna : „Látjátok, ez a mi leányunk !" Gizike nem sokára haza kívánkozott. Midőn haza ért ós egyedül maradt szobájában, erőt vett rajta az eddig visszafojtott bánat. Keblét majd szétrepesztette a nagy felindulás. Az elmúlt órák emlékei felujultak lelkében ós csak most érezte igazán, hogy milyen szerencsétlen ő. Fejét a hideg ablaküveghez nyomva Gyulára gondolt. Szegény leány ! % Gyula talán csak oly jókedvűen mulat, mint máskor, és nem is sejti, hogy az erdei lakban egy nyíló bimbó készül érte letörni, mielőtt teljesen kinj'ilt volna. Mult az idő. Gyula ur ismét utazóban volt. Már csak két napig marad itthon, azután elutazik, hogy mint boldog férj jöjjön haza. Ettől félt Gizike, de cz is elkövetkezett. Az idő délutánra járt, Gizike az erdő árnyas fái alatt keresett enyhülést a tikasztó meleg ellen, gondolataiban elmerengve, mind mélyebben hatolt az erdő belsejébe. Gondolatai most is Gyulánál jártak. Merengéséből léptek nesze riasztotta föl. Gyulát látta maga előtt. „Milj' szerencse, hogy találkoztam kegyeddel. Talán el sem búcsúzhattam volna, ha most a véletlen össze nem hoz bennünket." Örvendett Gyula a szokásos üdvözlések után. „Hát csakugyan megnősül ?" vette föl a beszéd fonalát Gizike, miközben szorosan egymás mellett haladtak a keskeny erdei irton. „A, Gizike! Ez, ugy látom, érdekli kegyedet," nevetett Gyula, persze hogy megnősülök. Majd meglátja milyen aranj'os kis feleségem lesz, olyan szép mint Gizike" bókolt Gyula. „Oh beh szeretném én már látni! Mondja szép-e, jó-e ? kórdé Gizike. „Akár egy angyal !" állitá Gyula. Ugy-e eljönnek majd hozzánk? Hadd ismerjem meg!" kérte Gyulát. „Hogyne. Aztán kegyed is eljön mihozzánk. Majd meglátja milyen jó barátnők lesznek, mert Irénke nagyon kedves teremtés." „Tehát Irénkének hivják!" gondolta Gizike s látta, milyen boldog Gyula, ha róla beszélhet. Ez még jobban elszomorította. E közben észre sem vették, hogy az ég beborult. Sötét fellegek tornyosultak az égen s ugy látszott, vihar van keletkezőben. Jaj Istenem ! Már nagyon is messze jöttünk és most, hogy találunk haza jutni." Az eső esni kezdett. Az erdő fái félelmeflnfill/nlmnA/tUk karácsonyi ajándékok LBDdIKúIITlaSdDD diszműVE

k> regéngek, jósági iratok ég képe? könflvek 9 a bolti ár 13ál 20 százalékkal olcsóbban kaphatók Sujánszky J.-nél Keszthelyen.