Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-11-24 / 47. szám

6. BALATONVIDBK, 1901. november 24. Könyvét", mely száz'.ál több társasjáték részletes leírását tartalmazza, meghozatni. „Football" uj társasjáték 2 frt. Píng-Pong vagy asztali tennis frt 1.50-tól 10 frtig. Salta 2 frt. Karácsonyra: a csillogó, ragyogó ezer és ezerféle karácsonyfadísz ; teljes karácsonyfadísz összeállítások már 2 frt [50 krtól kezdve. Sokféle kedólyderitő, meglepetési tréfás tárgyak. Tombola-nyereménytárgy összeállítások Sylvester-estére. Praktikus háztartási cikkek és konyhaszerek, reszelő, főzelékvágó, hámozó, kávédaráló, főző stb. gépek. Ajándéktárgyaknak kiválóan alkalmas bőr-, diszmü-. bronz-tárgyak. Uj ! Szecessiós figurák. A célszerű és hasznos, valamint diszművek minden újdonsága, mely a világpiacon megjelent, feltalálható Kertész Tódornál (Budapest,^ Kristóf-tér) s megrendelését mindenki mielőbb tegye meg, mert karácsony előtt az utolsó napokban a cég óriási elfoglaltságánál fogva csak nehezen képes vidéki megrendelőit gondosan és pontosan kiszolgálni. A villamvilágitás rendkívüli nagy előnyösségeit, ugy gazdasági, mint egészségi tekintetben mind jobban felismerik hazánkban is s ennek folytán egyre szaporodik azon vidék/ városok száma, melyek közmegvilágitása s ezzel kapcsolatosan a magánvilágitás is, villamosságra rendeztetik be. Nagy érdeme van ezen a téren a Siemens és Halske cég budapesti telepének, mely közismert kiváló berendezései révén osztatlan elismerést és bizalmat nyert el ugy hazánkban, mint a keleti tartományokban is. Most ujabban ismét Szentes város rendelte meg a villamvilágitás berendezését a Siemens és Halske budapesti cégnél ós pedig 600 utcai izzólámpát ós 12 ivlámpát, magánhasználatra pedig 4000 izzólámpát, mely berendezés a modern technika legújabb vívmányainak felhasználásával már a jövő tavaszszal elkészül s ezzel Szentes is a villamos korszakkal haladó városok sorába lép. Lohr Mária (ezelőtt Kronfusz) csipke vegyészeti tisztító ós műselyemfestó intézete, mely a legelső ós egyedüli specialista e téren, ismét ujabb ós tetemes nagyobbodást nyert ; a nagyszabású vegyi tisztító és műfestő telep, hol a használatban elpiszkosodott ruhák ós csipketárgyak egészen újhoz hasonló széppé változtatnak, most a háztartás egyik igen fontos gondjának elvállalására, a szőnyegporolásra és a hibás szőnyegek javitására rendeztetett be. Lohr Máriának Budapest, Baross-utca 85. számú óriási háza kizárólag üzleti célokra szolgál s szőnyegporolásra igen alkalmas helyiségekkel bir ós a legjobban van berendezve, tehát a legajánlatosabb ez a régi jóhirnevü cég most már nem csak valódi csipkék, pongyolák vegyi tisztítása és műselyemfestés eszközöltetósére, de szőnyegporoltatás ós hibás szőnyegek javitására is. Vidéki megbízások egyenesen a cég főtelepére ; Budapest, VIII., Baross-utca 85. sz. küldendők. CSARNOK. Úton. Valahányszor hozzád megyek, Képzeletben elmerengek. Mennyi ujjal, mily sok szépet Mondok is én majd te néked. S mikor látlak szép kedvesem, Ajkamra csak szó se lebben. — Régi dolog : a szem beszél Valamennyi szerelmesnél. Palatinus József. A dal. Irta és felolvasta NAGY MARGIT a keszthelyi kath, legényegyletben 1901. nov. 18-án. Mi zengi tul a bérceket, Mi mélyebb, mint a tengerek, Mi éli túl az éveket ? Es benne gyöngyök tennenek, Minek nem sirja a jövő, Melynek van csöndé, vészei, Mert az idővel egyre nő Szentségei, szerelmei ? — A hir, a hir, a hir. — A sziv, a sziv, a sziv. Mi szárnyalóbb, mint a madár, Mi hőbb, mint a délszaki nyár, Mi a szivet megszenteli, S édes búval lesz az teli ? — A dal, a dal, a dal. Igen a dal az, mely, mint a vigasztaló hit elkísér bennünket bölcsőnktől sírunkig, foldieletünkben örömeiuket kétszerezi, bánatunkat, fajdalmunkat enyhíti. Erről a vigasztaló dalro , az édes magyar dalról szólok ma Önöknek — kedves ifjak — és teszem ezt azon édes reményben, hogy miként a dal .szivböl jön, szívhez szol«, az ón szavaim is a dalért lelkesülő szivemből jőve, megtalálják dalt szerető sziveikhez az utat. Mi a dal ? Kitől tanulta ós mióta dalol az ember ? Isteni ajándék a dal, melyet a Teremtő az érzésekkel, a vigasztaló hit testvéreként oltott az emberi szívbe. Az élőlények kö^-ül csak az embert ós madarat képesítette a jó Isten a dalolásra, bizonyára azért, hogy e képességével első sörben öt magasztalja, dicsőítse, mint ezt teszik az angyalok örökidőktől fogvi mennyekben. Melyik énekelt előbb, a madárka-e vagy az ember ? Azt hiszem, a kis madárka dalolt először, mindjárt teremtetásónek hajnalán, hogy hálaénekével dicsőítse az Alkotót. Nem kell neki kót.a, nincs is az ő nótájának külön dallama, énekel ö, mint kis szive érzése diktálja, csattogva, lelkesen, ha a szép tavaszt köszönti ; édesen, lágyan, ha párját siratja ; tehát ugy, a mint a Teremtő tanította. Ha tehát a dal Isten ajándéka, világos, hogy a dal csak igaz, nemes ós szép érzések kifejezője lehet ; a ki tehát a dalt, ez isteni ajándékot erkölcstelenségek, léhaságok kifejezésére használja, vagy használtatja fel, az visszaél Isten jóságával s csak ugy vétkezik, nnint az, ki az isteni erények szivünkbe hintett magvait durva kézzel kiszórja, vagy a fejlődésnek indult erény virágokat nem ápolja, kitépi. Ezt mondja az agg dalnok is fiáuak, midőn lantját örökségképpen neki átadja Szolgálj neki hiven, igaz szeretettel, Azt zengd, a mit ő kebeledbe sugal; S valahányszor a húrt ragadod, ne feledd el, llogy Isten-ajándok a lant, zene, dal! Nincs köze semmi silány, alacsonynyal, Csak szent, magas és nemes illeti meg ; Hogy mást nemesíts, te szived nemesiiljön, Hangot, mely aláz, ajakidra ne végy ! Ki jóra hevit, maga jóra hevüljön, Bűnnek te ne rabja, de ostora légy ! A dal tehát nem lánglelkek találmányai nem egyes nemzetek kiváltsága ; a dal él az első ember megteremtése óta, miután ember, sziv, érzelem ós dal elválaszthatatlan fogalmak. Az egyenlítő forró vidékein, mint, a magas északon, a messze keleten, mint a távol ny ugaton dalban csendül meg az Isten dicsérete, a nemzet fiainak honszeretete, az ifjak lángoló szerelme ; a vad törzsek harcias népei Ázsiában, a vitéz amerikaiak, a rokonszenves burok Afrikában csak ugy lelkesülnek csatadalaikért, mint a müveit, Európa szabadságszarető népei. A kirgiz, szamojéd, japáni, persa anya ép ugy dallal altatja gyermekét, mint a hogy a magyar anya énekli altató dalát szendergő magzatának. Dal virraszt hát bölcsőnk felett, kiséri éltünk útjait, sőt, elkisér sírunkba is, mert, alig találunk népet, nemzetet, legyen ez pogány, zsidó, mohamedán, vagy keresztény, mely halottját ne dallal adná át az anyaföldnek, melyből alkottatot. Sőt él a dal a siron tul is, a hol, mint a szeretet, halhatatlan, a dal is örök, a hol a Cherubok ós Szeraphok Istent dicsőítő éneke növeli az örök haza boldogságát,. Dal tehát volt, van és lesz, mig ember ól a földtekén, mig hisz, remél és szeret, mig lelkesülni tud a szépért és jóért, szenved és örül, szóval mig szivében érzelem honol. A dal története az emberiség történelmével egyidejű. Valószínű, hogy az első emberpár paradicsomi boldogságából sem hiányzott a dal ; egy ősrégi arabsmonda szerint Ádám az első költő, inert akkor zengette el első énekét, midőn agyonütött fiának, Ábelnek holtteste előtt először ragadta meg a halandóság képe. Tehát az első dalnak is szülöoka a bánat s hánynak lett még azóta ! Talán Noe ősapánk is olajággal kezében, háladallal ajkán lépett a szárazföldre, de * Dávid királvnak hárfa, kiaÁret mellett Ánelrelt zsoltárai, Eszter dalai, az evangeliumi ifjak éneke s azonkívül az ó- ós új-testamentum számos példája fényes bizonyságai a bibliai dalok létezésének. De nem is lehet ez másként, hisz az egész biblia nem más, mint egy csodás költészet, a nemes érzéseknek, szép példáknak ragyogó kaleidoskopja. Ü-Z ó-keri keleti népek, a müveit görög ós római nép története is, a legmesszebbre menő időktől kezdve, bizonyságot tesz a dalköltószet létezéséről, aunak ápolásáról s a dal azon csodás hatásáról, melyet az minden időben az emberi szivre tett. Ezen népek hitregói, mithosai rendszeresen foglalkoznak a költészet isteni eredetéről ós a dal hal almáról szóló mondákkal. Nem lesz talán érdektelen a Gyulay Ágost*) által öszszegyüjtött. regékből egy-kettőt felemlíteni. A görög hitrege szerint is isteni eredetű a dal ; az összes költök ós dalnokok Apolló istentől ós a múzsáktól származuak ; más rege szerint Herines, Zeusuak és Maja istenuőnek fia lett még gyermekkorában a költészetnek és zenének feltalálója. Alig, hogy megszületett, már csínyeket, követett el ós nagy találékonyságra tett szert. Többek kőzött egy izben egy teknösbókára akadt, megölte és házára húrokat, húzott ; ezt a hangszert elkezdte verni a plektrummal, hangokat csalt ki rajt,a s a zene mellé énekelt is. Igy találta fel Herines a lantot s igy jött létre egyidejűleg a zene ós a költészet művészete is. Hermes aztán egy csíntalan percében elhajtotta testvérének, Apollónak barmait, azután, hogy megengesztelje, odaajándékozta neki hangszerét, ; igy lett Ap ollo is lantossá. A germán népek közül a Skand ináv nép is szintén az istenektől ós a jeles hősöktől származtatja a költészetet. A magyar nép egyik rokonfaja, az esztek képzelete is teremtett egy igen kedves, csinos mondát az ének eredetéről ós elterjedéséről a világon. E szerint Wanuemunue, egy isteni lény, egyszer leszállott az ő szent berkéből, hol fényben és boldodságban élte uapjait s elkezdte kobzát verni s hozzá énekelt. Erre a mu'atságra meghívott minden élőlényt, kik örömmel jöttek el hívására. E/, a hallgatóság, a hány fajtájából állott az élővilágnak, mind eltanult valamit az égi jöveveny dalából : az erdő az ének susogását, a folyó a koboz zúgását, a madarak a dal kezdő haugjait vagy a lant csicsergő fuiamait ; osak a halak j rlak rosszul ; ezek csupán anynyira dugták ki fejüket a vízből, hogy a szemük künn volt, de a fülük a vízben maradt s nem tanulhattak egyebet, mint a mit láttak, az énekes Istennek szája mozgását. Az összes lények között legjobbau járt az ember, mert, mig a többiek csak részeket, sajátíthattak el Wanuemunue énekéből, addig az ember felfogta az egészet s éneke el is hat az emberi szivekuek mélységéig és fel az istenek lakáig. A fiuu-ugor rokonsághoz tartozó népek között azonban éppen a magyar a legszegényebb azokban a regékben, melyek a költészet, és éuek eredetéről szólnak. Mindössze egy szegedvidóki mondát ismerünk, mely az ének ós zeneinüvészi adományáról szól s azt Krisztusra vezeti vissza. E monda szerint a Megváltó, ki szent Péterrel a földön bolyongott, találkozott egyszer egy jó szivü, de együgyű pásztorgyerekkel. A fiu készséggel szolgált üdítő vizzel a fáradt Mesternek s az apostolnak. Krisztus Urunk jutalmul egy bűvös sipot adott neki, melynek hangjára még az égi madarak is táncra kerekedtek. A bűvös hangszer azonban a fiút egyszer bajba keverte, mert egy zsidóval találkozott éppen, midőn fújdogálta sipját, a zsidó elkezdett táncolni s majd félholtra táucolta magát ;• de később feljelentette a bíróságnak az esetet, a fiút elfogták s halálra ítélték. Utolsó kórósé is az volt, hogy még egyszer belefújhasson sípjába ; megeugedtók neki, de erre azután a jelenlevők : katonaság, birák mind elkezdtek táncolni s talán meg ma is táncolnának, ha a fiu a sok könyörgésre s kegyelemigéretre abba nem hagyja a furulyázást. *) Gyulay Ágost: Regék a költészet eredetéről, Szerkesztői izenetek. Idyll. Nem közölhető. Himnus és Nuite blanohea Mind a kettőt közölni fogjuk. A jövőre nézve kérjük szíveskedjék a magyar nemzeti vers idomokat is művelni, mert ujabb költőink a rimes, mértékes jambust kissé unalmassá _ tették. Örömmel üdvözöljük munkatársaink sorában. A Dávid királynak hárfa kíséret mellett énekelt ' lapot megindítottuk