Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-11-17 / 46. szám

1S»01. november 17. Ebből a nyomorúságos, nem az er­dők rengetegébe, hanem az uri kabá­tokba bujt morál nélküli betyárvilágból nem a csendőrség, a szuronyos erő sza­badítja meg a magyart ; hanem a posi­tiv vallásosságon épült becsületesség. Az anyagi és erkölcsi függetlenség visszaszerzésének, melyeknek hiányában a sok gonoszság fakad, egyetlen módja : az egyszerű szokásokra való visszatérés, a feleslegesről való lemondás s a becsü­letes munkásság. Közigazgatási bizottsági ülés. Zalavármegye közigazgatási bizottsága gróf Jankovich László dr. föhpán elnöklete alatt f. hó 12-én tartotta rendes havi ülését. Elnöklő főispán az ülést megnyitván, a ta­nácskozás megkezdése előtt Barcza Lászió bi­zottsági tag a következő indítványt terjeszti elő : Mielőtt rendes tanácskozásunkat megkez­denők, legyen szabad megemlékeznem arról a veszteségről, a mely bennünket Skublics Jenő tagtársunk halálával ért. Földi pályafutásunk végességének érzete mellett felemelő az a tu­dat, hogy az igaz ós tiszteletre méltó életet élt és a közérdek szolgálatában érdemeket szerzett ember fejfájára feiirva marad a ,,11011 omnis mori'ur!" Midőn itt most szomorúan látjuk magunk előtt Skublics Jenő tagtársunknak üresen ma­radt helyét, vigasztalólag hat ránk annak a tu­data. hogy emléke ós nemes szelleme itt ma­radt közöttünk s nem veszett el számunkra. Mi, mint, tagjai a megyei közigazgatási bí­zottságnak, a mely a megyei törvényhatóság megbízásából az állami hatóság képviselőivel együttesen működve őrködik a vármegye köz érdeke fölött, taláu leginkább lehetünk abban a helyzetben, hogy elköltözött tagtársunk érde­meiről ós munkásságáról tanúságot tegyünk. Az 0 képzettsége, tauultsága ós tapasztalásban való edzettsége, jellemének szilárdsága, a vármegye ügyeinek önzetlen szolgálása és tiszta hazafisága mindenkor példányképe marad a közügy lelkes munkásának, kit pótolni nehéz leend. Ezeket érezve bátorkodom indítványozni, hogy a köz­igazgatási bizottság mai üléséről felveendő jegyzö­könyvében örökítse meg érdemeit ós fejezze ki nagyérdemű tagtársunk halála fölött való mé­lyen érzett fájdalmát és a jegyzőkönyv kivona­tának közlésével intézzen részvétiratot az el­hunyt mélyen sújtott özvegyéhez és családjá­hoz. ti. vármegye közigazgatási bizottsága ezen indítványban saját érzelmeit látván kifejezésre juttatva, azt egyhangúlag elfogadja s annak ér­telmében határoz. A felolvasott alispáni jelentés szerint ok­tóber hóban a hasznos háziállatok egészségi ál­lapota, habár a sertósvész apadóban van, telje­sen kielégítőnek nem mondható, a mennyiben a vármegye néhány községében a lépfene, veszett­ség, rühkór, sercegő üszög ós sertósorbánc még mindig uralkodnak, sertésvósz miatt jelenleg csak 13 község van zárlat alatt. A vármegyei tiszti főorvos jelentése sze­íiut a felnőttek közegészségügyi állapota még jobb volt, mint az előző két hónapban, nem­csak azért, mert általában a megbetegedések a lehető kis számra apadtak, hanem azért is mi­vel a hasihagyináz előfordult ujabb eseteinek száma nevezetesen csökkent. A gyermekek köz­egészsége azonban nem volt kielégítő, mert a hűvösebb időjárás mellett, azok között a légzó szervek kurutos bántalmai nagyobb számban észleltetett, de másrészt azért sem, mert Nagy­kanizsán a roncsoló toroklob, Sármellék, Égen­föld, Dráva-Csány, Dráva-Magyaród ós Edeskut községekben pedig a kanyaró — habár ez utóbbi szelíd lefolyással — járványosán lépett föl. Rendőri boncolás teljesíttetett három esetben, melyeknél a halál legközelebbi okát véletlen szerencsétlenség folytán zuzódási sérülés és el­vérzés okozta. Brunner Gusztáv szoboticai anyakönyvve­zető-helyettes tiszteletdiját a bizottság 500 ko­ronában kéri megállapítani. A lenti anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető-helyettessó Kozma Mór segédjegyzót hozza javaslatba. Kir. tanfelügyelő jelenti, hogy a lefolyt hóban jelen volt Tapolcán az állami vincellér iskolánál a néptanítók részére tartott borászati ós szőlészeti tanfolyam záróvizsgáján, megláto­gatta a kis-apáti rk., a monoszlói és balaton­henyei ev. ref. iskolát s a tapolcai rk. kisded­ovodát és megnyitói ta a nagy falusi állami elemi iskolát. HüllCzecilia csáktornyai segédóvónö és Kovács Zsigmond pölöskefoi tanitó uj dijleve­lét a bizottság megerősítette. A dobri-, vászolyi ós szentandrási (keszthelyi járás) tanítói évötö­dös s a rendesi-, csömödóri-, szentantalfai- és belicai iskolák államsegély iránti kérvényeiket a miniszterhez 1 erjeszti fel. Felszólalás folytán megkeresi a bizottság a szombathelyi vasúti üzletvezetőséget, hogy intézkedjék arra nézve, hogy a személyvonatok közvttlen a felvételi épület előtt álljanak meg, az utazó közönségnek a vonathoz való könyebb juthatását ezzel megkönyitse. Ugyancsak meg­keresi a posta- és távírda igazgatóságot az iránt, hogy a helyiérdekű vasutakon a mozgóposta kezelésére szakképzett egyéneket alkalmazzon, hogy ez által a postai küldemények gy akori el­tévedése és késedelmes kézbesítésének eleje vé­tessék. Rád és Pórszombat községekben postai ügynökségek felállítását a bizottság kívánatos­nak tartván, ez iránybaui intézkedés végett a postaigazgatóságot szintén megkeresi. A kör­mend-muiaszonibati h. é. vasút közigazgatási bejárásához a közigazgatási bizottság Deák Mi­hály bizottsági tagot és Lányi Kálmán kir. fő­mérnököt küldi ki. Tárgyalván ezek után még a bizottság számos adó és árva ügyét s ezzel az ülés véget ért. Zalavármegye közgazdasági álla­pota az 1901. évi október havában Az elmúlt október havában uralkodott idő­járás nagy átlagban igen kedvezőnek jelezhető a mezőgazdasági munkálatok lefolyására nézve, mert az okt. hó 10-ike é* okt. hó 25-ike körül beállott esőzések osak pár napra szakították félbe a mezei munkát. A hónap egyéb időszakában uralkodó enyhe, kedvező idő az őszi vetések folytatását ezidón oly annyira elősegítette, hogy ezeket a mult október hó 20-a körül majdnem általánosan be­végezték vármegyénkben, ezután pedig a kapott nedvesség folytán kedvezően fejlődve megerősödhettek. A rozsok különösen oly szo­katlan buják, hogy r ezek még nagyobb téli hi­deget is elviselhetnek A vetések befejeztével, a hónap második felében beállt esőzések után, a tavasziak alá szánt földek feltörése is szaporán haladt, ugy, hogy r ezek előkészítése is már nagyobbrészt be van fejezve. Az elmúlt október havában történt a kései fajtájú tengeri törése, mely — a mint a mult havi jelentésemben már előre jeleztem — nem mindenütt" kielégítő eredményt adott ós a nyári szárazság folytán ezidón különösen sok másod­rendű tengeri termett. Ugyancsak a mult hóban törtónt a takar­mány és cukorrépa betakarítása is, a mely répa­félék ezidén a nyári tartós szárazságtól sokat szenvedtek és a szeptember hónapi kedvező idő dacara sem pótolhatták a növekedésben beállt vagyonra nagyon sokat ad és igy igen nehéz lesz önnek nyíltan fellépni előtte. Azért azt mondom, emelt fővel haladjon fölfelé azon az uton, mely hozzám vezet !« Sándor megcsókolta a feléje nyújtott kis kezet ós egy nagy könycsep hullott rája. Vaijon az öröm, vagy a fájdalom könye volt-e ez ? Lajoska, ki eddig aludt, most fölébredt, ós örvendve hivta ágyához Sándor bácsikáját, aki most nagyon szórakozott volt és nem igen felelt Lajoska kérdéseire. Távozásnál, midőn megszorította Adrienn kezét, az előbbi szavakat, olvashatta ki szemé­ből: »Emelt fővel haladj fölfelé azon az uton, mely hozzám vezet!« Az egész uton fülébe csengtek ezek a biz­tató szavak ; mire ö felsóhajtott : A mai világban már szeretni sem lehet! Már a szivet is pénzért vásárolják ! Vagyon ós rang a mindenható ! Ha az utóbbi meg is lesz, de honnau vegyem az előbbit? !« Keserű lélekkel botorkált fői az ötödik emeletre. A következő hetekben alig volt alkalom arra, hogy Adriennel találkozhasson. Egy pár gyöngéd szó, egy mosoly és egy eltitkolt kéz­szorításból állott az egész találkozás. Miudez m égj óbban szította Sándor szivé­ben a felgyújtott tüzet. Emésztette a vágy. Jú­nius vége felé járt már az idö. A főváros elő­kelősége ott hagyta a tikkasztó levegőjű fővá­rost ós ment, nyaralni a z'jldbe, hol csupa ele­venség, csupa öröm volt az élet. Egy r nap méltóságos Szeutessy ur is ma­gához hivatta Sándort. Vastag ujjaival szórako­zottan játszott a mellén levő aranylánccal, mi­közben Sándor belépett, hozza. (Jogos, leeresz kedö hangon szólalt meg : • Azért hivattam magamhoz, hogy tudtára adjam azt, miszerint holnap Abbáziába utazunk a fürdőidényre. Szeretném, ha ön is eljönue velünk, legalább Lajoska nem volna felügyelet nélkül ! Eljön velünk ? Sándor illemesen fejet hajtott. »Csak ezt akartam mondani. Holnap tehát utazunk !< Sándor útközben elgondolta, hogy ettől a gőgös embertől ugyan meg nem kapja a leányát. De bizott a gondviselésben. Annak örült, hogy hetekig Adrienn közelében időzhet. Még az nap ut.ra készült. , Abbázia! Hogy felvillan e név hallatára a fiatal lányok szelleme, a fürdő évad kezdetén. Hogyne. Tenger melletti paradicsomban ki ne szeretne tölteni néhány hetet. Mily gyorsan telnek ott a napok. Egészen más élet van itt, mint a fővárosban. Az elterülő zöld hegyek lábainál fekszik a városka.. Mennyi szépség, mennyi báj vau itt együtt. A tavasz íuiuden pompája érvényesül e helyen. Üditö, gyógyító levegője orvosság. Mily elragadó a vidék. A tenger hullámai lassan hömpölyögnek, ringásba hozva azokat, a goudolácskákat, melyek a für­dőző közönséget, nóháuy ssáz méternyire viszik n parttól. Aü eg is mosolygóbb itt. Ide jött, a Szeutessy család Sáudorral ós a nevelöuövel a szünidőre. Adrienna és Sándor rendszerint a korzón találkozhattak hosszabb időre. Ilyenkor lopva megszorították egymás kezét és elmélázva haladtak egymás mellett, mint olyanok, kiknek sok elmondani valójuk volna ugyan, de ennek elmondásában őrködő szemek gátolják. Ez az őrködő szem Szeutessy ur volt, ki néhány lépés távolságban bicagett a fiatalok után a méltóságos asszonnyal. Már egy hete lehettek a fürdőben. Szép, derült regg virradt föl, nagy gyö­nyörűségére a vendégseregnek. Fel is használ­ták a szép reggelt ós nagy csapatokbau vonul­tak ki a zöldbe, Sándor is követte a többieket. A mint, az árnyas fák széléhez ért, Adriennát látta Lijoskával ós a nevelőnővel közeledni. »Mi megelőztük magát Bálint ur« nevetett Adrienna és leszakított egy levelet a föléje hajló ágról, melyről a harmat sürüu hullott le. >Epen én is most jöttem, de igy rrár két­szeresen örvendek, hogy nem maradtam otthon s önökkel találkozhattam.« Csinos szobadíszek papírból képekre és luszterokra, valamint remek kiállítású lámpaernyők rendkívüli nagy választékban kaphatók Sujánszky Józsefnél Keszthelyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom