Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-10-27 / 43. szám

V. évfolyam. Keszthely, 1901. október 27. 43. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik hetenUint egyszer: viiNiirnnii. SZERKESZTŐSÉG i.A PTUIi A.l 1 >0NOS ES A SZERKESZTŐSÉG. ElOliíetesI arak t KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet ópUletében. KH1.I0I.ÖS S/.KIÍKKSZTÖ fcgdaz Jtre II) hnronn Kéziratokat, a szerkesztőnél oimére, pénzes­utalványokat. hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalhoz kérünk. BONTZ JÓZSEF. Nőt!) n egyen Kéziratokat, a szerkesztőnél oimére, pénzes­utalványokat. hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalhoz kérünk. KIADÓ S UJA NSZK Y JÓZSEF. Nőt!) n egyen Hylllíer iietilsoiH alku tierint. Kéziratokat nem nílunli vmaza —•— J Szőlőtermelés és boreladás. Szüretünk véget ért. Gazdáink meg lehetnek vele elégedve. Ha minőség dol­gában nem is üti meg a tavai termett remek borok értékét, mennyiségre nézve meghaladja a tavali jó ^termést is. Ezzel azok a szőlőtőkék megmutatták, hogy érdemes dolog a velők való fáradozás : dúsan fizetik vissza a rájok áldozott munkát, fáradtságot és költséget. Mert a szőlőmivelés sok fáradt­ságba és költségbe kerül. Szinte megvál­tozott a szőlőkultúra rendje. A sokféle baj ellen való védekezés, minő a szén­kénegezés, a permetezés és a porozás sok munkát és pénzt emésztenek föl. E mellett a szőlő sok trágyát és intenzi­vebb megmunkálást kiván mint annak előtte. Az amerikaival váló telepítés pe­dig szintén oly költséges, hogy csakis jobbmódu gazda merészkedik belekapni. Mindazáltal fontos érdekek paran­csolják, hogy azokat az istenadta tőké­ket szerető gonddal ápolgassa a gazda. Fontos nemzetgazdasági és egyéni érde­kek ezek. Hisz egy hold szőlő ma is annyi jövödelmet produkál mint öt hold, búzával bevetett szántóföld. Szükséges tehát, hogy meglevő szőlőinket minden­áron megtartsuk, az elpusztultakat ujjá alakítsuk, sőt az eddig parlag területe­ket, a melyek egy fillér jövödelmet sem hajtottak, szintén szőlőkultúra alá vonjuk. Hogy azonban azt tehessük, elke­rülhetetlenül szükséges, hogy a szőlőte­rületek biztos jövödelmét megtartsuk. Mert csakis igy lesz a gazdának pénze, ereje és kedve a szőlőmiveléshez. Ezt pedig csakis megfelelő borárak segítségé­vel érjük el. Rajta kell tehát lennie minden illetékes tén} Tezőnek, hogy országszerte tisztes borárakat biztosítsanak a szőlős­gazdáknak. Ebben a törekvésben az első tenni való, hogy az olasz bor hatalmas versenyétől hazai borainkat megmentsék. Ez a kötelesség a kormányra vár. Hall­gassa meg azt az általánosan hangzott óhajtást, a mely már a mult években szerte az országban tartott népgyűlése­ken oly impozánsan nyilatkozott meg a emelje föl az olasz borok vámját a mos­tani 3 frt 20 krról a kért 40 koronára. Csak ezzel lehet gátat vetni az olasz borok beözönlésének, elejét venni sok­féle svindlerségnek, a mit az olasz borok cégére alatt a hazai borok végtelen ká­rára űznek. Midőn az olaszborok beözönlésének gátat emelnek majd, egyszersmind arról is kell gondoskodni, hogy az Ausztriában különösen Triesztben pancsolt vagy gyár­tott boroknak szintén gát vettessék. Ez ellen a közös vámterületen semmiféle vámemeléssel segíteni nem lehet. Van azonban a védelemnek egy másik, ha nem is oly hathatós módja : szox-gal­mazza kormányunk, hogy Ausztriában a mienkhez hasonló szigorúságú bortörvényt hozzanak és sújtsanak le drákói szigor­ral a borgyártókra ott is. Ezzel lesz csak elkerülhető, hogy Ausztria mesterséges A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA, Semper idem. lavasznak virága, nyárnak heve van, Csak az őszi tájik hűs, virágtalan, S vagyok dalolója mégis csak az ősznek, A hervatag ősznek. Tavaszé az ábránd, nyáré szerelem, Ifjvság, bohóság : az üdv ott terem. S vagyok dalolója mégis csak az ősznek, A borongós ősznek. Jaj annak a szívnek, melynek nincs nyara, S melynek a tavaszból nem volt sugara. S vagyok dalolója mégis csak az ősznek, A fájdalmas ősznek. A tavasz a nyárral gyorsan tova száll, De a hervadás az mindig visszafáj, Vagyok dalolója tán ezért az ősznek, Visszafájó ősznek.. . Kara Jenő. A sírhalmok ünnepén. Irta : Téezely János. A természet, érkező halála előre küldi fa­gyos leheletét. A mikor az ősz lehullatja a fák elsárgult leveleit s a dér fehér zománcoal vonja be az avar füvet, a közelgő tél előpostáiként fütyölnek a szelek s minden az elmúlásra emlé­keztet : megjön a halottak napja. Minő csodálatos egy Ünnep e*. ! Mig a természet zajtalanul végzi ag enyé­szet munkáját, egy élő tiltakozássá válik a te­mető. Tiltakozássá minden ellen, a mi enyészet. A virág és koszorú a sírhantok fölött : a tavasz tiltakozása a tél ellen ; az élők sokaságának hul­lámzása : tiltakozása az életnek a halál ellen s az estefelé minden sir fölött felgyuladó lángok : tiltakozása a fénynek a sötétség, a nappalnak az éjszaka ellen . . . Mennyi költészet van e til­takozásban ! Ah, azért a tél mégis megjő, mi pedig mindnyájan oda fogunk térni a osendes sírhalmok közé. De jól esik, ha ez csak költészet is. Öröm­mel engedjük át magunkat az illúziónak, bár tudjuk, hogy ez csak képzelet , . . A temető megnépesül látogatókkal, az est­homályban felgyúlnak a mécsek s lámpák ezrei, a sírkert hervadását friss koszorúk sokasága ta­karja el s a szivekben feldobogó emlékezet, a szemekben c&illogó könyek s az ajkakon a sze­retet susogó hangjai, mind azt mondják, hogy az elköltözöttek kópét megőrizte a hűség s a ha­lottak álma fölött a kegyelet nem szűnt meg virrasztani. . . . A kegyelet az emberi lélek legmagaszto­sabb tulajdonsága s nincs megbatóbb, mint mi­dőn a pezsgő élet elzarándokol az ismeretlen túl­világ előcsarnokába: a sirkerthe, leróni azon egyetlen adót, mellyel elhunyt szeretteinek tar­tozik. A kegyelet üli ma ünnepét. Egy napra, egy rövid napra kiszorul emlékezetünkből min­den egyéb,|szcmeink a hantok felé fordulnak, me­lyek reményünk, tiszteletünk, vonzalmunk, vagy szerelmünk tárgyát födik. Meglátogatjuk az örökbókóben nyugvó szü­lőt, gyermeket, nőt, férjet, rokont, vagy bará­tot s lelkünk az emlékezet vezérfonalán vissza­megy a válás pillanatáig, melynek emléke addig él szivünkben, mig dobogni meg nem szűnik. . . Az alatt az idő alatt, melyet a szivünkhöt nőtt göröngyhalom mellett töltünk : emlékeke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom