Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

V. évfolyam. Keszthely, 1901. julius 7. 27. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hstiiap. IVIoi^jeleEiik hetonUiiiL eu/nzor: viiNivriuip. SZERKESZTOSEG ÉS KIADÓHIVATAL, a volt gazd. tanintézet épületében. K é/.i • k( oknt a 8zerkes/.t.("»sé(í i'iinéi o, péiiKesul.alv&nyokat.. hiniütési nje^bizAsokal és reklamációkat a Uiaíióliivatallinz kérUuk lS7.irotol(al nem adunk VIhh/.s IjA L'TUJU4 ll)ONO|S A SZERKESZTŐSÉG. K-uiiKLŐs SZEHKBSZTÖ BONTZ JÓZSEF KIADÓ SÜJÁNSZKY JÓZSEF. ElOtlzetesI árak : | Egási Ívre . . >0 koron* Fél évre (, Negyed éne ? m 10 /)// (f!ie.i nráui áru 20 Hyllttár iielltsni-n alku szerint. Vasutügy. Még csak a nem rég mult időben is az ország külömböző s kevésbé jelentékeny vidékein valóságos vicinális láz dühöngött s szaporodtak gomba módra a kisebb-nagyobb vicinálisok — addig a mí szépséges s jobb sorsra érdemes vidékeink s két törekvő városa : Keszthel}

7 és Tapolca hosszú ideig kénytelen volt nélkülözni egy, a két várost összekötő vasút áldásait. Pedig, ha valahol ugy városunk és vidéke fejlődésének életfeltétele e vasút létesülése. — Nagv fontosságu kérdés a városunk ipara és kereskedelme. Fürdőink fellendülése, az elpusztult szőllők felújítása, termés értékesítése stb. szempontjából egyaránt. Ez okok közül egy is indokolttá tette volna a keszthely-t apolcai vasút felépítését s mégis egy férfiú egész erejére, munkásságára, lelkesedésére és kitartásra volt szükség, hogy ez a nagy fontosságú kérdés végre is győzedelmeskedjék.— Nagyok voltak az akadályok: részvétlenség, közöny, stb., de nagyobb vplt: az akaraterő & buzgóság ama férfiúban, kinek nevéhez e vasút létesülése mindenkorra fűződni fog. — Hertelendy Ferenc országgyűlési képviselőé az érdem, hogy e jó ügy végre győzött. Bár még 36000 korona fedezetre van szükség, de mi bizton hisszük és reméljük, hogy Keszthely és Tapolca városok, valamint az* érdekelt községek saját érdekükben is megfogják hozni ezt az áldozatot. Ebben a reményünkben megerősít bennünket az a nagy érdeklődés is. melyet városunk közönsége a mult hó 80-án ez ügyben városunkban tartott gyűlésen tanusitott. Mint már mult számunkban is jeleztük, junius hó 30-án a keszthelytapolcai vasút ügyében igen látogatott gyűlés volt — városunkban. — A gyűlés lefolyásáról az alábbiakban számolunk be. Hertelendy Ferenc (országgyűlési képviselő) elnök a gyűlést megnyitván a keszthely-tapolcai vasúti üg)^ jelenlegi állását ismerteti s utal arra a nagy érdeklődésre, melyet a junius 29-én Tapolcán tartott vasúti gyűlésen tapasztalt s örömmel szemléli a most megnyilatkozott hasonló érdeklődést, melyek bizonynyára a jó ügy győzelmének zálogát képezik. Ürömmel jelenti, hogy a kormány és pedig ugy a kereskedelmiügyi mint a hadügyi kormány részéről 0I3

7 nagy mérvű erkölcsi és anyagi támogatást nyert ki, melyre gondolni is alig mert. — Kőlönösen örömmel emeli ki a Kereskedelemügyi miniszternek meleg érdeklődését vidékünk és városaink iránt. Hegedűs kereskedelemügyi miniszter jóindulatú támogatásának fényes jelét adá az által is, hogy a megajánlott 95.000 forint segélyt ujabban 119000 frtra egészítette ki. Azonban dacára a kormány legmeA BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Bevádoltak. Bevádoltak a bírónál, Hagy tilosba jártam, Barna kis lány szép ajakát Ajakamra zártam. A biró ur reánk nézett Es imigyen szólott: — A panaszos vegye vissza Az elrablott csókot. Palatínus József. Hajósélet. Irha: Faics Irén. A hullámtörő gátak között, számtalan kisebb-nagyobb hajó vesztegelt. Ringó oldalaikat haugos verődéssel mosta a viz ; kéményeikből nehéz füstgomolyok törtek a magasba. Fáradt lokomobilok végső sóhajtásai, vagy az útra készülődök türelmetlen jelzései, kiabálásai hangzottak a levegőben. Az árboc lámpáinak, meg a világító tornyocskák zöldes fénye fel-fel villant a sötéten kéklő levegőben, mintha mindig egy ujabb csillag Mint fel volna az égboltozaton. A parton csoportokba olvadó árnyakként lebbennek el a lámpák előtt a járó-kelők. Eles sipjelzés hasítja át a levegőt s utána hosszú sorban vonul fel a hajó hidján a fedélzetre a fehér sapkás matróz sereg. A kettős kéményü, három árbocos hajó oldalán fehér betűkből áll e szó: • Stella.. Fülsiketítő zakatolás, tompa zúgás, kábitó hangzavar, kiabálás, parancsszó leírhatatlan cLiaosban vegyül a hullámok hatalmas verődésébe. Gyors kerekeken felgördül a hid, nincs többé beszálló utas. A szállásmester szemlét tart. a legénység felett ; a másodkapitány az utasoknál, a kormányos pedig felmegy a kormányhidra s jelt ad az indulásra. Négy matróz csörömpölve vonja a horgonj'láncokat. «Előie> dörög le a parancs a gépbe s a hatalmas «Stella» méltóságos liajlásokban távolodik a parttól. Ifjú tengerésztiszt lengeti sapkáját a hajó egyik világító tornyocskája mellől a part felé. Szőke fürtjeit alig lebbenú a szellő. Nagy, nyílt tek'ntet.ü fekete szemeivel ^ elmerengve nézi azt a szürkés ruhás, éltes, öreg asszonyt, meg a mellette álló fiatal leányt, kik bucsut. intenek kendőikkel felé. • Isten óvjon Tibor> sóhajtja szivbói az édes anya. «Isten hozzon mielőbb Ti'oor« kiáltja a leányka s könnyeit a két kezével rejti. «A viszontlátásra. hangzik a hajóról vissza, de a hullámok elnyelik a hangot. A fehér ruhás matrózok a fedélzetről mérték szemeikkel a folyton növekvő tért, mely őket az otthon tűzhelyétől, kedveseiknek most még oly élénken látható alakjaitól s annyi sok édes emléktől elválasztja, talán mindörökre ... Már csak a kikötő nagy világítótornyának hajlongó fénye látszik a kikötőből s a matrózok még mindig szótlanul, mozdulatlanul állnak a fedélzeten. Valami ünnepélyes elfogultságot erőszakol reájuk a tenger, ez a határnélküli, öröáké mozgó hullámtömeg. Olyanok gondolataik, mint a hajót követő vizbarázdák, egymást kergetve mindig ugyanazok. Hideg tengeri áramlat csapja meg a fedélzetet. A fehér csapat mozogni kezd. A szolgálattevők a kígyó ügyességével siklanak