Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-31 / 13. szám

1901. március 31. 3. magolják is n tojásokat, a rázás következtében leszokott szakadni s igy a tojásból nem fejlődik csirke. Jobb a tenyészbai omfit ugy vásárolni, egyrészt azért is, mert egy törzs termékeny baromfi már az első évben kifizeti szaporodásával a. belefektetett öszszeget; másrészt tenyésztörzset olyat vehet ki-ki, a milyent óhajt, — niig a tojásból, legyen az bármily jó liirnevü tenyészetből hozatva — egy alkalmazott hibája következtében sokszor nem olyan fajállat kel ki, a minőt a gazda reménylett. Szóval a fajtojásliozatal igen kocká.zatos s csak ritkán elégíti ki azt, ki megkísérli. Azért ajánlatos az egyedek beszerzése. A magyar gazda, bár nehezére esik az ujitás, ha látja, liogy helyzetén segit, készséggel fogadja azt el, csakhogy kézzel fogható bizonyítékokat kiván. Igy voltunk a szőlők rekonstruálásával. Mindaddig, mig arról meg nem győződtek gazdáink, hogy az ujitás haszonnal jár, nem lehetett senkit ennek megnyerni, — de mihelyt meggyőződtek az uj kezelés előnyös és hasznos voltáról egész megyénk gazdaközönsége meghonositotta. Járjanak jő példával elöl az urodalmak, lelkészek, néptanítók, a kik a néppel másképp is közvetlen érintkezésben vaunak. A jó példa közvetlen érintkezésben vannak. A jó példa vonzani fog. Ha meggyőződnek gazdáink arról, hogy a gazdaságnak ezen ága olyan jövedelmező, sietni fog mindenki ennek cultiválására. Ragadjunk meg minden kínálkozó alkalmat, hogy gazdaközönségünket a fenyegető gazdasági válságtól és a tönkrejutástól megóvjuk. Mindazok, kik ily irányban működnek, drága Magyar hazánk koiitolidálásán fáradoznak és közgazdasági viszonyaink föllendüléséhez, javításához hozzájárulunk és igy méltán mondhatják el, hogy megtették kötelességüket, a mivel mint jó honpolgárok drága » hazánk iránt tartoznak. Darányi földmivelésügyi miniszter azon intézkedéssel, hogy a hazai baromfiak nemesítésére a nemes baromfiak himeit adatja ki közönséges hímekért cserébe, baromfitenyésztésünket. rendkívül fellendítette, mert nemcsak a külföldi piacra kerülő jobbminőségü baromfi és tojás után nyert nagyobb bevétel képezi a gazdáknak tijabb jövodelmét, de különösen a nemes baromfiért, melyet az állam köztenj'észtési célokra és a magáutenyésztők baromfiállományuk nemesítésére megvesznek, nagy arányokban emelkedett a kisgazdák bevétele. A baromfitenyésztési ügyek vezetésével megbízott állattenyésztési felügyelőnek, a miniszter elé terjesztett 1900. évi bevásárlási kimutatása szerint kisgazdáktól és más ba romfi tenyésztők tői vásároltatott 3650 nemes langsán és plimut kakas, 1500 emdeni gunár, 500 pekingi gácsér, 800 bronz és francia pulykakakas, összesen tehát 6450 darab nagytestű n«mes baromfi vásá roltatott és adatott ki kisgazdáknak a saját baromfiállományuk nemesítése végett, holott ugyané célból 1899-ben 3310, 1898-ban 1100 darab s 1897-ben csak 45 darab adatott ki. íme, látjuk a haladást s konstatálnunk kell, hogy ezen bevásárolt baromfiakért a tenyésztők közel 40 ezer koronát kaptak a kincstártól. A baromfitenyésztéssel érdemes foglalkozni s nem egy tenyésztőt tudnánk itt felemlíteni, aki pár darab nemes baromfi után tenyésztett állatokért 400—1000 korona bevételt képes volt elérni. Legszebb eredményt ért el az országban a gazdasági baromfi nemesítésénél Magyar-Pécska (Arad 111.) község, ahol sokan foglalkoznak már a nemes baromfiak tenyésztésével. A folyó évben csupán Pécskán kétezer darabnál több nemes ba romfi ajánlatott megvételre s ebből mintegy 400 darab legszebb példány, közel ötezer korona árban meg is lett vásárolva. Aki teheti tehát, az foglalkozzék az okszerű baromfitenyésztéssel, melyre utmutatást szívesen ad a baromfitenyésztő-iskola vezetője Gödöllőn. Gazda. Zajos közgyűlés Keszthely város erdő- és legelő birtokossága f. évi március 24-én délután 2 órakor tartotta évi rendes közgyűlését a városház nagytermében. Olyan forma volt az egész gyűlés lefolyású, mint mikor az országházban a felpuskaporozott ellenzék' nagy vihart idéz elő váratlanul. Már a gyűlés előtt lehetett látni, hogy valami készül a városházán, mert az érdeklődők szokatlan nagy számban gyülekeztek. Solcan voltak jelen a gyűlésért Keszthelyről, de még többen Gyeuesről, Diásról, a terem zsufulásig megtelt, ami Keszthelyen szokatlan dolog. A gyűlés lefolyása különben a következő volt: Imrik János eluök magvas és talpra esett megnyitó beszéd után felkéri Reischl Imrét a jegyző könyv vezetésére, Horváth Jánost és Böröezi Józsefet pedig a mult évi jegyzőkönyv hitelesítésére. A jegyzőkönyv felolvasása után, az évi jelentést tudomásul vették ; a számvizsgáló bizottság jelentését az 1900. évi pénztári számadásokról helyben hagyták; a folyó évre szóló költség előirányzatot elfogadták. Most következett a, közgyűlés legérdekesebb pontja, Kárpáthy .János és társai indítványa az Ámor féle legelő felosztása tárgyában. Ez idézte elő a vihart. Mielőtt Kárpáthy János az Ámor felosztására vonatkozó indítványát előterjesztette, kéri a közgyűlést, szűntesse meg a legeltetési viszonyok különféle víszásságait. A nagyon is jogos és megokolt kéréshez hozzá szóltak Beck Arnold, Imrik János és Nagy István s ezután az ügy a birtokosság tanácsához tétetett át ellenőrzés végett. Most következett az Ámor felosztásának indítványa, melyet Kárpáthy röviden és tárgyilagosan adott elő. Erre azután felzúgott a közgyűlés nagv többségének szűnni nem akaró helyeslő tetszése. Eljön, elfogadjuk! kiabálja fái adhatatlanul 100 torok. A zaj csillapultával az elnök felhívja a közgyűlési tagokat hozzá, szólásra : Erre fölált Sági János s miután igazolja, hogy atyja képviseletében van itt, kéri a közgyűlést halgassa meg őt is. Ekkor azu' n elkezdi fölolvasni terjedelmes ellen indítványát. Ebből azonban alig hogy tiz sort olvasott, a birtokosság egy része iszonyúan tullármázta, semmiképeu sem akarván őt tovább hallgatni. Az elnök folyton a csengőt rázván rekedté kiabálta magát, a csönd helyre állításáért, de nagyon kevés sikerrel, mert Sági többször kénytelen volt félbe hagyni felolvasását a nagy lárma miatt. Szóval nagyon hálátlan munkát végzett, mert csak azok érthették őt meg, kik közvetlen mellette voltak. Az izgatottság némi csillapultával Beck Sándor emelt szót, pártolván az Ámor felosztásának eszméjét, de ennek kivitelét azon időre kívánja, hogy az, amidőn már a vasút iránya biztosan meg lesz állapítva — ami ezen éven tul aligha fog húzódni. Igy legalább a vasúti pálya test a felosztásban egyik másik birtokos részére kellemetlen zavarokat nem fog előideztii. Ugyan ily értelemben szólalt föl Csanády Gusztáv dr. is. Végre nagyon izgatott vitatkozás után a ni'-glevó közbirtokossági tisztviselőkhöz egy Erre aztán kitört a leányból a bánat, a keserűség, a fájdalom. Megtört az emberfölötti erővel visszafojtott érzelmek zsilipje. Lerogyott egy székre és sírt keservesen. Mikor kisirta magát, odaállt a teljesen megnyugodott férfi elé. — Még egyszer kérdezlek : nem szeretsz ? Az idegesen felelt . — Mondtam már. — Nohát, akkor vrjen meg az Isten, mikor legboldogabb vagy ! * * * A törvényszéki #biró úrból aztán hamarosan kúriai biró lett. Es boldog férj ós még boldogabb apa. Két nagy fia van már ós két gyönyörű lánya. Közbecsülésnek, tiszteletnek, szeretetnek, gazdagságnak, jólétnek, boldogságnak örvend. Annuska képe nyomtalanul eltűnt szivéből. Hja sok-sok esztendő telt el már azóta. Boldogsága tetőpontra hágott, midőn felesége az ötödik öröm közeledtét súgta meg. Megjött az ötödik öröm helyett az első csapás. A gyermek anyja halálát okozta. Sekő Károly megrendült. Iszonyúan megtörte ez a rettenetes szerencsétlenség. S a gyermek vézna volt és beteges. Egy nőrokonát vette házához. Az szeszélyes volt és ideges. Aztán legnagyobbik lánya meghalt tífuszban. Tizenhatodik tavaszát nem érte meg. Nem volt elég. Eiainak kisebbjét párbaj követelte áldozatul. A nagyobbik lump lett. Aztán igen szomorú lett a ház. A családfő boldogtalan, mogorva, emberkerülő. A nőrokon napról-napra szeszélyesebb ós idegese' A kisebbik lány rakoncátlan. A legkisebbik gyermek — az is leány — vézna, beteges. Egy pár esztendeig keserű csönd uralkodott a házban. Szünetelt a csapas, de szünetelt a boldogság is. Akkor a nagyobbik leány követre a nénjét. Ugyanabban a korbau, ugyanabban a kórban. Ekkor eszébe jutott Sekő Károlynak a megvetett jegyes átka. Megpróbálkozot,:. a kiengeszteléssel. Fölkutatta a leány rokonait, ; névteleuül akart rajtuk segíteni (szegények voltak) ; de azok meg kikutatták a névtelen segítő nevét ós visszautasították a segítséget. Akkor alapitványt tett szegény leányok kiházast fására. Az alapítvány kezelője megszökött a pénzzel. Másik alapitvány-összeget, tett le. Azzal nem szöktek meg ; nemsokára már segélyezhettek belőle. Es dicsőítették a nagylelkű urat. S a nagylelkű ur boldogtalan volt. Az egész házban nem volt szeretet. Életben maradt fiát ki kellett, tagadni, mert váltót hamisított a nevére és sok egyéb rosszat művelt. Nőrokonát csak szükségből tartotta a háznál. Leánya zárdában nevelkedett Azt meg nem is szerette. Nemsokára kikerült a zárdából. Csinos volt; bár beteges. Es igen jó leány volt; becézte atyját ; iparkodott őt felvidítani; komorságát elűzni. Lassan fölmelegítette atyja szivét, mely eddig — az anya halála miatt—irányában hideg volt. Sekő Károiy lassankint összeszedte lelkét; megnyugodott a sok csapás után. Kezdte igen szeretni egyetlen leányát. Gondozta, ápolta, ellátta mindennel, a mi szemének, szájának tetszett. Kezdtek fiatalemberek mutatkozni a háznál. Mind derék, jóravaló ifjak voltak. Az apa szívesen látta volna bármelyiket vejéül. Csak egyet nem állhatott ki közülők. Mihályi Bandinak és lump fráternek nevezték őt Sekő Károly ur előtt. Azt mondták róla, hogy .sok leányt tett már bolonddá ós sok pénzt elkártyázott és sok bort megivott. Az apának nem tetszett, hegy ez a firma is ott kereng Belluska udvarában. Hát volt valami igazság a mendemondában. Bizony Mihályi Bandi nem a legkóserebb ur volt. Ellenben Csengórffy Kázmér annál derekabb fiu vala abban a bizonyos udvarban s igen hevesen környékezte Belluskát. Az öreg urnák (igy nevezték Sekőt, pedig még csak ötven éves volt) csak ugy ugrált a szive, ha arra a. .szép párra gondolt, a mely az ő lányából ós Csengórffy Kázmérból lehetne. Egy szép napon aztán Belluska odasimult atyja kebelére. —• Apuskam ! — szólt pirulva. — Tudom már a folytatást : megkérte a kezemet ! . . . — Igen, rebegé a piruló kis leány. —- Kázmér ? — Kázmér ? Nem ő. Találd ki, Sekő Károly kissé boszus volt. — Tudom is ón, felelt mormogva. — Mihályi Bandi. Az apa erre indulatosan lerázta leánya karjait magáról. Rettentő hangon kiálfott a megriadtra : — Szerencsétlen ! S te szereted öt ? ! Belluska halálsápadtan rebegé : — Szeretem. Akkor menj előlem ! hörgé az apa. Következett aztán igen kínos jelenet, mely-