Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1901-03-10 / 10. szám
V. évfolyam. Keszthely, 1901. március 10. lO. szám. Márczius 15. Történelmünk legragyogóbb lapját újra elfordítottuk. Március tizenötödikén, mint annyi változatos és hosszú esztendőn át, újra áldozati tüzet gyújtottunk az emlékezés oltáránál a szabadság dicsfényes géniuszának. Március tizenötödike a honfiú lelkesedésnek szentté koronázott napja. Március tizenötödikén sugárzó glóriában kel föl a nap és mikor újra lebukik, csodát látnak a földgömb másik felén lakó népek . . . Itt nálunk virágba borul minden és sebes szárnyú szellők viszik szét a tavasznak, az ujhodó életnek mámoros leheletét. Mintha a nagy márciusi nap ébresztené föl a földet mély, szolgai álmából. • • Nagy ennek a napnak a dicsősége. Nagy minden nemzetek történetében, de legnagyobb a magyaréban.' Március idusát megünnepelték a rómaik, ünnep volt a gallok népénél ... De vájjon mely nemzet ünnepelhetné inkább, mint a magyar ? Az a hasadó hajnal, mely 1848. március 15-én Pest utcáin egy zsibongó, nagy tettekre készülő, lázas tömegre vetette halvány világát, £ nemzet szabadságának hajnalhasadása volt. Es mikor pár. ói'áyal Jcé?öbb a .«• ;afeadság fölkent apostolának ajkán eUiangzdtt'az oVszágrenditő fölkiál t ás : TÁLPRA MAGYAR ! — megtörtént az, amit csak remegő kézzel mer leirni a krónikás : egy puszta szóra, a lánglélek egy villanására, mint varázs-szóra a rejtelmek zára. fölpattant a szolgaság lánca s a téren ott állott az egy pillanat alatt megteremtett — szabad nép ! Mert az a nép, mely vasmarokkal törte le az ajtóról a bilincseket, amely Budán fölpattantotta a börtön zárát s mely ugy állott zordonan a reszkető tanácsurak előtt, mint maga a kérlelhetetlen Ítélet, már szabad volt. Szabaddá tetta az az őserő, mely lakja minden émberfiának lelkét s amely ideig-óráig tán dermedt álomba sülyedt, de gátat szakítva, rombolva-zuzva tör ki, ha elhangzik az ébresztő szó. Es március tizenötödike épen azért — a Petőfi napja. Mert bárha az idők méhe hordta magában e nap megszületését. de e születésnél, e dicsfényben sugárzó hajnalhasadásnár ugj 7 áll ott Petőfi mint felkelő áldásos nap. Mikor lángleikéből kipattan a sugár, virágba borul völg} 7-halom és szárnyat bfint az ujhodó élet : sudárba szökken és virágban áll a szabadság fája. . . Megünnepelték őt a segesvári csataki kun, ahol honfiúi könyek hullottak sírjára. Ez is nagy ünnep volt. De a Petőfi igazi ünnepe Március tizenötödike. A nemzetek és egyházak szentjeit haláluk napján szokták ünnepelni. Petőfit akkor is ünnepeljük. De Petőfi megdicsőülésének napj a korábban esik halálánál. Dicső Petőfi napja : március tizenA BALATONVIDÉK TÁRCÁJA, Szabadság ! Szent himnuszodat, csak Egyszer tudnám zengni : Szabadság 1 Hogy lobogód diadalmi Babérral emelve lobog . . És haj italod isteni fénye — Felgyújtva az éjet — Beragyogja a messze világot ! Edes lenne halálom ; Meghalni a dalban, Mely szárnyat emel hozzád Győzelem ünnepeden . . . Szivem vérével imám Szent himnuszodat meg . . . Verve a tépett húrokat : — Kobzomra borulva Lelkemet édes kéjjel Kilehelném ... Nem kérem a menynek 11 dr ősségét oda fent . . . Nem ! Nem kérek e földön Egy percnyi időt, csak — Oli! csak e dalt add még Isten ! az én ajakamra. . • Haljak meg azután : Hulljon Nirvána ölébe ez élet : Szent himnuszod árján — Diadalmi babérod alatt — Nemzetek és népeiÖrök Megváltója : Szabadság ! Soos Lajos. Vadász-avatás. Hideg, csikorgó szól rázza kis szobám ablakát s vadul kergeti a hópelyheket. Benn me leg kandallónál íróasztalom mellett gondolataim visszaszállnak a múltba s mint a virágról-virágra szálló méh, ugy csapong lelkem egj'ik emlékről a másikra, hosszabb vagy rövidebb ideig szemlélve emlékeim színes képcsarnokát. Ugy tüuik fel sok kedves kép, mint valami tündérálom s fájdalmasan sóhai'tok fel, miért is voltak, vagy ha voltak is, miért repültek el oly gyorsan ? Kógen volt bizony, de most is olyan élénken emlékszem rá, mintha csak most tőrtónt volna ; egy lap kitépve emlékeimből, egy kedves kép multam kaleidoskopjából. Ez vadászszáavattatásom. Atyám, aki egyike a vidék legjobb vadászainak, már kiskoromtól fogva oktatott a fegyverforgatásban. Még most is szívesen meritek néha-néha vadásztapasztalat.ainak gazdag bányájából s gyakran kell zseöre raknom utasításait, megjegyzéseit. A liQsszas oktatás után elhatározta, hogy nyilvánosan kell megmutatnom az elért eredményt s erre legalkalmasabbnak gondolta, ha jóbarátjaival együtt rendez egy szarvas vadászatot,. Talán csak a karácsonyt vártam olyan nehezen 1 Százszor is felvettem puskámat s majd a szemétdombon begyeskedő kakast., majd az udvarunkon futkározó macskáinkat célozgattam. Végre kinos várakozás és sok álmatlanul eltöltött éjszaka után felvirradt a várva-várt nap. A meghívott kis társaság tagjai a kitűzött időre pontosau nálunk voltak s kedélyes csevegés és Lapunk mai szdma IS oldalra tei'jed.
