Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-03 / 9. szám

V. évfolyam. Keszthely, 1901. március 3. 9. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hstilap. ®l»|RJEL«iii k li«T«iilíin t «i;VHZ«R: > III-*>1 Í-IIII |>. SZERKESZTŐSÉG I.Al'Tlll.A.IIIOM)* ES A SZERKESZTŐSÉG. ElOtUetésI árak t KIADÓHIVATAL. fcfjrta/ étre . . 10 korona a volt gazd. tanintézet épületében. l'JOUil.ÖS SZKItK ICSZTÖ Fél évre 6 n Kéziratukul, a azerkeaztJíség uiiuére, pénzes- 1 BONTZ JÓZSEF. utalványok al hirdetési megbízásokat. és reklamációkat. a kiadóhivatalhoz kéi-llnk KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Hyllttir petllsora alku azerint. KfliirHtrKnt nem adunk VIMK/B A Festetics-szobor. * Keszthely városa, Zalavármegye, de talán az egész ország is régi mulasztást pótolt akkor, mikor összehozta a Festetetics-szobor költségét. No de most ne tegyünk szemrehányásokat a múltért. Örüljünk, hogy máiennyire jutottunk. Hála az Égnek, a szobor meglesz. A históriai nevezetességű nemes férfiú még halála után is Keszthely városával tesz ezáltal jót, mert az a szobor disze lesz városunknak. Még pedig ebben az évben. Mert Serobi Alajos szeptember végére a szoborral készen lesz. A Festetics-szobor elhelyezése tárgyában a legutóbbi képviselőtestület ülésén akként határoztak, még pedig egyhangúlag, hogy a szobor a főgimnázium és a promontrei rendház előtt való téren helyeztessék el. Mi őszinte örömmel vesszük tudomásul e határozatot s legnagyobb megelégedésünknek adunk kifejezést a felett, hogy visszhangra nem talált ama o %/ o véleménv, mely a balatoni parkot találta legalkalmasabbnak a szobor elhelyezésére. Ez volra véleménye magának a szobor készítőjének is. Hát hogy egy „szobrász az ő művészi termekéhez egy reinek parkot megfelelő háttérnek tárt. azon Cseppet sem lehet csodálkozn'. Hiszen neki csak arra kell tekinteni, hogy a szobor hatásos legyen. Igaz, ebben a esetben mi a magunk részéről még művészi szempontból sem mérnők a parkot ajánlani, mert a szobor tudvalevőleg nem lesz valami monumentális méretű. A hatalmas fák sötét lombsátorában inkább parkdisznek, mint szobornák látszanék s leány szobák nippejeire emlékeztetne. No de ha a művész maga más véleményen van, ez az ő dolga. A képviselőtestület egészen más szempontokból fogta fel a dolgot. És méltán. Mert ugyan, kérdjük, mit jelentene Mátyás király szobra Nagy-Kanizsán ? ! Hát semmit. Legfeljebb azt, hogy a magyarok nem tudják, hogy Mátyás király Kolozsvárott született. Vagy mit jelentene Széchenyi István szobra a budapesti Kálvin-téren, Baross Gáboré pedig az Akadémia előtt ? Hát semmit. Legfeljebb azt, hogv a budapestiek fogalomzavarban szenvednek. És hát mit jelentene a Festetics-szobor a balatoni parkban. Hát szintén semmit. Legfeljebb azt, hogy a keszthelyiek nem tudják, ki volt az a Festetics György gróf. Mert a szobor igazán csak akkor szobor, ha valami eszme köti ahhoz a helyhez, amelyen áll, különben csak disz, ornamentikus cifraság. Nos és hát micsoda összefüggés van a nagy gróf élete es a balatoni park között? Mit keresne, mit jelentene, vagy micsoda gondolatot hirdetne a Festeticsszobor a balatoni parkban, a fürdővendégek szórakozó helyén ? Oda szökőkutak, delfinek, sárkányok, vagy nimfák A BALAT0NV1ÜÉK TÁRCÁJA, Dallomások könyve. ii. Tilos szerelem. A szerelmink sok embernek gondja, A nagy világ bősz haragját ontja ; Pedig mi is volna abban vétek: Ha te szeretsz s én szeretlek téged? Mégis . . . mégis szíved válni készül, Megijedtél e parányi vesztül ; Marja szíved' a hazugság mérge, Rágja lelked' ál hiúság férge. Oh, ha szeretsz, nem hajtasz a szóra, Mely mireánk a szitkok sarát szórja ; Hajtasz inkább szíved beszédjére, A szerelem örök törvényére. Óh, ha szeretsz hűn, igazán, mélyen, Kis szivecskéd ne remegjen, féljen '• Megvédelek ezer világ ellen Boldogító, boldog szerelemben ! . . . Csányi Géza. Kurucbecsület. Irta : Lampérth Géza. Szép két, szál legéuy volt a Berzevicy fiu : Lajos ós Tamás. A kuruovitózek legszebbjének legjavának, Rákóczy palotás testőr-ezredének daliás hadnagya vaía mind a kettő. Ugy szegről-végtől atyafiak is voltak, de két édes testvér jobban nem szeretheti egymást, mint ahog3au ők szerettek. Lajos, az ifjabbik, felette tüzes, vérmes legény volt, ellentmondást semmi szin alatt netn tűrő, ha vélt igaza mellett kardoskodott,. Os3ze is koccant bajtársaival gyakorta, de Tamás nyugodt okossága mindig mellette volt, s szép szerével elsimitá dolgát. Az ő szavára ugy meghunyászkodott a rakoncátlan, nyakas fiu, mintha csak az édesanyja szólt volnn hozzá szelid feddéssel. Annál nagyobb volt a csudálkozás, midőn egy szép nap hire futott az ezredben, hogy a két jóbarát hevesen összeütközött és engesztelhetetlen haraggal vált el egymástól, A palotástisztek hitetlenül csóválták fejüket eleintén. — Nem lehet az, nem lehet. Előbb jut a labanclólek a hetedik menyországba, mintsem, hogy azok megbántsák egymást . . . Ám a kósza hir erősen tartotta magát. A beavatottak már azt is rebesgették, hogy aszszony van a dologban ... Az pediglen veszedelmes portéka ós Éva szép anyánk óta minden kárhozatnak kútfeje . . . Már azt is suttogták nagy titokban, hogy bajvivásra kerül a sor. Nagy titokban, mondám, merthogy a kuruc >hadi regulamentum«-oknak «az egymást kihívásról és bajvivásróN a fenkőlt gondolkozású fejedelem bölcsessége íolytán kérlelhetetlenül szigorú paragrafusa vala. Kurucbecsületen, ha csorba esett, más módja volt annak, ahogyan azt ki kellett köszörülni ! Tudta ezt nagyon bölcsen jó Tamás vitéz is. És a szomorú eset után — mert bizony az valósággal megesett — raportra móne Íziben felséges urához, a vezérlő fejedelemhez. Hivatá az tüstént Lajos úrfit is, aki első fellobbanásában — ebben is igaza van a fámának —