Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-24 / 8. szám

4 BALATON VIDÉK 1901 február 17. Mindegy, bármelyik legyen, mert könyet hullat, könnyet, mely sokat lemos . . . Ezalatt pedig beszéljs elmondja, hogy 1897. julius 4-én Petó-Henyén Kálmán János leánya, az alig 10 éves Rozi önkényt hozzá csatlakozott, mert szülei nagyon verték s vádlott igy mint szánalomból vitte magával. De jönnek a tanuk Henyéből, Pápa vidékéről és Veszprémmellől. Mindannyi azt vallja egyöntetűen, hogy nincs igaza, mert férjét is elhagyta, hogy koldulhasson s munkaképessége dacára igy tartsa fenn magát. Sirva bár, de saját testvére is ezt mondja »csavargó voltál egész életedben." A gyermek apja pedig hit alatt vallja: hogy ha kanász is, de sohasem báutotta kis leányát, sőt a mikor eltűnt, mint őrült futkozott utána s tett jelentést gyermeke eltűnéséről. Talán már le is mondtak megtalálásáról, mig végre 3 év utáu haza keiült. Hogy mivel telt a kis leányka ideje, azt ő maga mondja — ki már ma nagy leány, — hogy „koldultunk s ha adtak, ettünk, ha nem, koplaltunk". Tehát azért vitte magával vádlott, hogy a kisleányka könyörgésével esdje ki a jó emberek alamizsnáját. S mig igy jártak faluról-falura három vármegye határán, a kis leány talán többször éhezett és fázott, mint nem és felnőtt a nélkül, hogy az iskola küszöbét átlépte volna. Ámde a bűnben ós a nyomorban is ott volt a vigasztaló s ez: a hit. Elrablója imádkozni tanitotta s a nélkül nem feküdtek le soha, hogy ne imádkoztak volna. Ezen ügyben a bizonyító eljárás még a délelőtt folyamán befejeződött,., délután a bűnösség megállapítására kerül a sor. mely a sok enyhitő körülmény figyelembevételével 1 évi ós 3 hónapi fogházzal sújtotta a vádlottat. III nap febr. 21. A mai nap egyike volt a legérdekesebbeknek, mert a vádlott 2 emberéletért állott az esküntszék előttt. A törvényszék elnöke ma Strausz törvényszéki biró volt, ki mellett szavazóbirákként Skoday Aurél ós Rohonczy István működtek. Jegyző Dombi István, vádló Schueider Gábor dr., védő pedig Hajós Ignác dr. zalaegerszegi ügyvéd volt. A vádlottak padján Kiszcláb István alsó-lendvai erdöőr ült. A büntárgy előzménye még január 4-ére megy vissza, a mikor vádlott 5-öd magával a hosszut'alusi Kazár Ferenc féle csárdában mulatott, a mikor fizetésre került a sor, Szabó Pál egy krajcárral kevesebbet fizetett, a mire Kiszeláb figyelmeztette a korcsmárost. Ezért Szabó összeszidta Kiszelábot sőt később kiakarta dobni, miközben Kiszeláb a hasát felliasitotta. Erre a korcsmáros Kiszelábot ki akarta dobni, de vesztére, mert ő is ugy járt mint Szabó. Másnap két koporsót vittek a temetőbe, Kiszelábot pedig behozták »z ügyészségre.^ Ezen bün megítélésére kisorsoltattak Gyömörey József, Sáry Gyula, Márkus Antal, Tiborcz István, Kern Antal, Horváth János, Jámbor Mihály dr., Szigethy Elemér dr., Sümegi József, Takács Gyula, Panczél Gusztáv, Fusztusz Vladimér és Koleronay Antal, kik közül Sáry és Kern pótesküdtekként szerepeltek. A tanuk kihallgatása esti 8 órakor ért véget, mely után a tárgyalást elnök egy órára felfüggesztette. A vád és védbeszédek pont, 12 órakor értek véget s védő és ügyész mindent megtettek, hogy ki-ki a maga igazának ny9rje meg az esküdtek szivét ós lelkét. Ezalatt a tárgyalási teremben ember-ember hátán tolongott. A kérdések megszövegezése és az esküdtek verdiktje annyi időt vett igénybe, hogy csak hajnali fél négy órakor került az Ítélethozatalra a sor, a mely Kiszelábot 6 évi börtönnel sújtotta. A keszthelyi „Kath, Legényegylet" műkedvelői előadása. A keszthelyi „Katii. Legényegylet" február 17-én este tánccal egybekötött igen sikerült műkedvelői előadást tartott az „Amazon" szálló dísztermében. Színre került Szigligeti Ede „Cigány" cirnü 3 felvonásos színműve. Eégen látott az öreg ,.Amazon" nagyterme oly nagyszámú közönséget együtt, mint a kath. legényegylet ezen farsang utolsó vasárnapi estéjén. Akárhány vidéki sziuigazgaió megirigyelhetné e szép erkölcsi és anyagi sikert, mikor nz „üres ház" és lapos erszény keserveit kéuytelen korrogó gyomrú kardalosaival dúdolgatni Mert a mi nálunk ritkaság számba megy — a műkedvelői előadás nemcsak „telt", de valósággal zsúfolt ház előtt folyt le. Minden talpalatnyi hely el volt foglalva. Szinte zúgott, zsibongott a nagyterem a közönség jó kedvű s fesztelen társalkodásától. Elégedettlenség vagy panasz a nagy embersokaság dacára sem volt hallható, mi a rendezőség ügyességének javára irandó fel. Nagv év szép számban volt ott képviselve i az intelligencia és az iparos osztály. Ami tekintve a lezajlott többrendbeli mulatságokat, szinte meglepet s jele annak, hogy közönségünkben megvan a jóindulat minden jóirányu törekvés iránt. Es a műkedvelők derekasan meg is feleltek annak ;i kiváló érdeklődésnek és várakozásnak, melyet a közönség számukra előlegezett. Bár nagy fába vágták a műkedvelők a fejszét, mikor egy oly nehez, nagy-erőket is próbára tevő, drámai részletekben bővelkedő szinmű előadására vállalkoztak, mint Szigligeti Ede „Cigány" című színműve. De dicséretükre legyen mondva, derekasan megálltak a sarat s összhangzó játékukkal a nehez kérdést szép eredménnyel oldották meg. Minden egyes szereplő dicséretes törekvéssel igyekezett, szerepót betölteni. Mégis kiváló sikert s tetszést arattak ügyes játékukkal Satrál Katalin k. a. (Rebeka), ki is igen sikerülten mutatta be Éva leányainak egyéb nem ritka tulajdonságát — a ni/elvessérjet s a paraszt asszony örökösen zsörtölődő papucskormányát. Kardos Mariska k. a. (Rózsi cigányleány) kinek ugy látszik- határozott hajlama van a drámai alakításhoz, sikeresen fogta fel Rózsi szerepét, érzéssel játszotta a cserben hagyott s emiatt megőrült cigányleány őrülési jelenetót ! Rózsi vetélytársa (Évi) szerepét ügyesen oldotta meg Balogh Lujza k. a., ki is kellemes hangjával szépen énekelt s nem egyszer nyerte ki a közönség tetszését! Vida Ilonka, Baksa Erzsike, Kaizler Anna, Nagy Róza kisasszonyok szintén emelték ügyes játékukkal az előadás sikerét ! A férfi szereplők közül nagy igyekezettel s határozott tehetséggel alakította s játszotta a vén cigányt Kóber Miklós az egyletnek e fiatal tehetséges tagja ! Előadásában megvolt a cigány humor, mivel nem egyszer keltett hangos derültséget ! A cigányos kiejtést és jargont szintén kiváló ügyességgel utánozta. De a leány*, fia után bánkódó cigány' apa fajdalmát is szinte drámai erővel fogta fel. Nagy és nehéz szerepét jól oldotta meg s a közönség zajos tetszését s tapsait egészen megérdemelte. — Fuksz Zsigmond (Gyuri) szerepében tűnt ki ügyes játéka, határozott fellépésével s kellemes hangjával kiváló sikert ért el s az ily szerepek betöltésére rátermettségét bebizonyította. Baksa István (Ferke) is egészen otthon érezte magát az urasági hajdú szerepében, melyet csakugyan jól is alakított. Könnyen mozgott a színpadon s illett neki a hajdú uniformis. Márton parasztgazda ügyetlenségeit elég ügyesen reprodukálta Kodela József. szó. Harmincadik leánytavaszát, elsiratni! Aztán meg szegény, német, nevelőnő vagy. Szépséged hervadott, pénzed nincs; magyarul nem tudsz. Hát mit akarsz ?!« — De egy hang, szive hangja, minduntalan belekiáltott ezideig okoskodásba : Nem igaz ! Nem igaz / Még szép vagy ! Kis megtakarított pénzed is van. Kedves vagy, mindenki mondja. Aztán meg tapasztalhattad, hogy pillantásaitok uem egyszer találkoznak. Észrevehetted az ő keze szorításának hevét. Érted, érted jár ide!« . . . S Eleonóra sirt, szenvedett a harcban ; és éppen ezért változott meg viselkedése Béczi irányában. Képteleu volt teljesen legyözui a léltékenykedóst. A múlt, vetélytársa lön a jövőnek ; a nevelőnő növendékének . . . A csalfa, verőfény pedig rezgett &v ibolya íölött; a medve pedig hamarosan nem tudta kiokoskodni, higyjen-e az idén is tapasztalatának, fojtsa-e el az öukónytelen örömet ? Visszamenjen-e barlangjába ? Ugy szeretett volna künn maradni . . . * Egyszer aztán az emberek hiába lestek a derült napot, a tavaszi szellőt, a lágy meleget. Ködös, nedves, szürke világra ébredtek, a nap zordon felhői mögött járta útját ; a légen hűvös szól surrant át s elsodorta a korai örvendezést. Verőfény helyett köd szállt a földre ; napsugár helyett hó csillogott; az emberek morogva vették elő a kályhát: .Becsapott az idő! Ismét itt. a tél!« Miklósfyéknál két leány üldögélt a pattogó kályhatüz mellett, csöndes a, mélázva : Bella és Eleonóra. Miklósfyné a harmadik szobában számolgatta a »hyems redivivus« költségeit. Bella némán nézte a bolondozó lángokat; Eleonóra pedig Bella arcát szemlélte vizsgálva. Egyszerre egy könycseppet látott növendéke szemében megcsillauui — Tudom, kire gondol, — moudá magában s ugy elszorult a szive, hogy csaknem fölkiáltott. A köuycsepp azLáu legördült lassan ; a tüz két, villogó sávot világított, meg a halvány arcon. — Miért sir ? kérdó Eleonóra remegve. Két. uj köuy gördült le feleletül. — De hát mi baja, Béczi ? kérdó a nevelőnő izgatottan. Ha igjában remény ós aggodalom, féltékenység ós szeretet sajátos vegyüléke rezgett,. Erre aztán Béczi nem álhatta tovább; odaborult Eleonóra térdére ós sírt, föl-fölcsukló zokogással. — - Mert . . . Kopogtak. Eleonóra csaknem indulatosan taszította el térdéről a szőke fejet. Fölriadtak mindaketten ; hirtelenében egyikük sem merte a >tessóki-et mondani. A kopogás ismétlődött, mire aztán Eleonóra erőt vett magán ós odakiáltott kedves, németes kiejtésével. — Tessék ! Szirti lépett be. Három sziv dobbant meg egyszerre hatalmasan. A vendég megállt egy pillanatig az ajtónál, hogy hozzászoktassa szemét a szoba félhomályához, melybe a parázs ismeretes kedvességü pírja vetett gyönge világot. Béczi is magához tért végre. — Isten hozta, Szirti Ur! Mindjárt hozok lámpást. — Sohse fáradjon Béczi. Inkább azt mondja meg, hol van auyucskája ? — Bent a szobájában. — Fogadhat ? — Óh, igen. Tessék esak bátran átmenni. Vigyázzon Szirti ur, ueki ne menjen valaminek á homályban. — Ismerem a járást. Köszönöm a gondosságát, Béczi. De nini, ki van még itt ? — A kisasszony. — Ah, a kisasszony? Guten Abend, Fráulein ! Eleonóra valami visszaköszöntés-fólót susogott. Szirti pedig átsietett Miklósfynóhoz. — Jóestét., asszonyom. — Jóestét, uram. — Utoljára vagyok itt könyörögni. Anna, meghallgatja-e már kérésemet ? — Sokszor elmoudta már azt, Antal ós ón sokszor megfeleltem rá ugyanazt. Végtelenül sajnálom, édes Antal, ón tisztelem, becsülöm önt, de nem megyek újra férjhez, — sem önhö«, sem máshoz. Ez utolsó feleletem, többé, remélem, nem kényszerit ismételnem azt. — Anna ! — Legyen férfi, Szirti Antal! — Igen Szirti Antal fölkelt, megszorította lazasan Miklósfyné kezét s mélységesen a szemébe nézett. — Isten vele, Anna ! Éljen bolgogul ! — Isteu vele, Szirti Antal ! Legyen férfi ! Miklósfyné szomoruau, de nyugodtan nézett a távozó utáu. Nem tudott máskép cselekedni. Okos asszony, s még okosabb anya volt. Szirti pedig visszatérve a leányhoz, erőt vett magán s egyszerű, nyugodtsággal szólt .