Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-17 / 7. szám

V. évfolyam. Keszthely, 190 . február 17. 7. szám Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hstilap. Megjelenik heten kint « Kyszer: rím (>. SZERKESZTŐSED ÉS ; , KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratukul h hz«h kes/.H'.ség cimérM. [>éiiz»B T utalványokat hirdetési raetrbi ' < jókat és reklamációkat a k iadóün atal hoz kérünk K ATI I fn totí a t nem adunk VIBHZH l'El.til.OS SZ1CKK ICsZTÖ BONXZ JÓZSEF KIADÓ SÜJANSZKY JÓZSEF. ElöflzetesI árak : t^rfa; étre . i(j korona Fiil éne s _ NegyeiI évre ... 2 „ 6U pile, [gyes síéin ám .... .20 Nyllltir palllsnrH alku szerint. A takarékpénztárak. Valamikor, nem is olyan nagyon re­gen, egv-egy takarékpénztárnak felállí­tását örömmel vette tudomásul a közön­ség, mert mint mondani szokták, humá­nus intézeteink egygyel szaporodtak. Es a régieknek tökéletesen igazuk volt. Mert a takarékpénztár valóban hu­mánus intézmény — elvben. Mióta csak pénz van a világon, azóta mindig az volt a. divat, hogy egyik embernek több pénze volt a kelleténél, a másiknak meg az elegendő is hiány­zott. Ez a különbség pedig minél kiál­tóbb, annál veszedelmesebb. Ezt a kü­lönbséget nem elősegíteni, hanem lehe­tőleg megszüntetni volnának hivatva a takarékpénztárak. Akinek felesleges, vagy megtakarí­tott pénze van, az — nehogy pénze hi­ába penészedjék, vagy rablót csábitson házába — elviszi a takarékba, hol tisz­tes haszon mellett biztonságban van az. A szűkölködő, kinek pénzre van szük­sége. elmegy a takarékba, felveszi a köl­csönt, azt iparába, gazdaságába, üzletébe fekteti s szorgalmas munkálkodás mel­lett a kölcsön vett pénz segítségével ke­res annyit. l|ogv megélhet s emellett illő részletekben visszali/.etlieti a köl­csönt. Igy a felesleg a szűkölködők ke­zébe jut. a különbség legalább is csök­ken s a takarékban forgó töke mindkét résznek kamatozik. Hát nem humánus intézmény a ta­karékpénztár ? Igenis az. Erősiti a vagyonbiztonsá­got, tisztes jövedelmet nyújt a tőkepén­zesnek, a szegény embert megmenti a lelketlen uzsorásoktól s munkakedvük ér­vényesítéséhez megadja az első feltételt: a pénzt. Dehát minden változandó a világon. Megváltozott á takarékok jellege s vele együtt megváltozott az emberek véle­ménye is. Manapság már legkevésbé sem örül­hetünk azon. ha a takarékpénztárak sza­porodását, szinte ijesztő szaporodását látjuk, ha a részvényekre alapított pénz­intézetek egy-egy csinos epülettel, néhol valóságos palotával teszik díszesebbé az utcát. Mert azt mindenki tudja, hogy nem a betétek, hanem az adósok kama­tai s az árverések hizlalnak több pénz­intézetet. Tehát a takarékpénztárak sza­porodása nem a vagyonosodá.snak, ha­nem a szegényedésnek a jele s mondjuk ki őszintén, sokszor — oka is. A magj'ar embernek még Ázsiából hozott gyarlóságai közé tartozik az a nobilis könnyelműség, mely a megválto­zott viszonyok között az adósság csmá­lásban nyilvánul. E tekintetben a ma­gyar ember nagy optimista. Ha hitelre talál, könnyen belemegy az adósságba s rendesen később veszi észre, hogy el­számította magút. Sokszor a szükség, gazdasági válsá­gok s más egyéb bajok követelik az adósságcsinálást. Ilyenkor mindig nyitva A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA, Nem íudok. .. — 1901. február 13. — Nem tudok, nem tudok Haragudni rátok, Szállongó szép csalfa lepkék, Hajlongó virágok. Nem tudok, nem tudok Haragudni rátok, Virágszálként liajla dozó Lepkelelkii lángok ! Csodás ragyogástok Oly hamar mulandó: De az örökszépet abban Érzi a halandó I Büszke lelkem fent száll A végtelenségben ; De hozzátok húz a szivem Síró gyermekképpen. Patyi Istoán. Pech. A világ legjobb viccelöje — tudtán és akaratán kívül bár — a peches ember. A pech majdnem mindig vicc is egyszersmind. (Lám, két német szó egt/ magyar mondatban ! De Uiába!) — A peches emberen nevetni szokott a világ ; de a peches ember ritkáu nevet ; legfülebb bo­szaukodik, mérgelődik. Sokszor megesik, hogy épen az által válik nevetségessé, mert mérgelő­dik peches volta miatt. — Vannak azonban az életben — egyének, kik pechük állhatatosságá­bau megedződve, nem mérgelődnek, hanem vagy közönyösen ós megadással viselik sorsuk tréfás, tragikomikus szeszélyeit, vagy maguk is nevet­nek magukon a nevető világgal. Ilyen peches ember azonban fehér holló számba megy ; ne­vük ismertté is válik — legalább is a szűkebb baráti körben. Szűkebb baráti körbe tartozván ón is, al­kalmam nyílott megismerkedni egy ilyen fajta úriemberrel. Igaz ugyan, hogy már megismer­kedésünket is csak pech hozta létre, a mennyi­ben a korcsolyatéren ugy egymásnak találtunk zónázni, hogy neki a cipője lett szalonképtelen, kapván hatalmas léket a tetején; — nekem pe­dig a tyúkszemem fájt egy hétig a fejem tete­jéig. — Azonban ez nem alterált minket abban, hogy ismeretséget kössünk. Sőt jó barátokká is lettünk. Mondhatom, Tewvis (olv. Tövis) Menyhért igen derék, jóravaló úriember vala'; sziute sajnálni 'ehet, hogy a kegyetlen sros oly tipi <us pec-hfoglivá tette. Lassaukint bizalmasokká is váltunk egymás iránt, (én is fóligmeddig pechüldö".te ember vagyok) »ő apránkint feltárta előttem baráti peches szivét, mely csuda, hogy — csupa pech­ből — nem a jobb oldalán veri a mellét ; meg­ismerkedtem lassankint egész múltjával, mely I igazan a pechek valóságos tára. (Jaj Istenem, már szinte engem is dühí­teni kezd ez a >peche szó, melynek nincs ma­gyar mása!) Sze^óuy Tewvis ur mindjárt azzal a pech­chel kezdte földi életét, hogy született. Ez volt az ö legnagyobb pechje anyja a többinek. Mert, kérem, hogy én január 31-ón, más au­gusztus 8-áu, ez november 15-én, amaz április 1-én született, abban senki sem talál semmit; de hogy valaki február 29-én született, az már határozottan óriási pech. Ez pedig valósággal igy esett meg Menyhért barátommal. — Néme­lyek azt mondanák ugyan, hogy hiszen ez csak javára válik neki, a mennyiben négyszerte ke­vesebb kiadása leszen születésnapi költségek cí­mén. Én is igy argumentáltam neki; de ő azzal fülelt le, hogy gondoljam meg: ő igy négy­szerte kevesebb születésnapi ajándék birtokosa

Next

/
Oldalképek
Tartalom