Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-27 / 4. szám

V, évfolyam. Keszthely, 1901. január 27. 4. szám Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik liet.eiiUiiit e

Kynz«r: vii>nriiii|>. SZERKESZTŰSE3 ÉS KIADÓHIVATAL, a volt gazd. tanintézet épületében. iltóairHlolíHt. u s/.dl-Kes/.tösétí oíluAr«, pén/.nautalvAnyoliat, hirdetési m««l>izAaoliat és reMainíloióliat a Uiuilólii vwt^tl lioz UérU.iU. Köziratokat, nem aűunU v!«»/.a I.AeTUl.A.I HONOS SZERKESZTŐSÉG. K Ifi-I. IC 1.0 S S Z IC 11K KS Z'W) BONTZ JÓZSEF. KIADÓ SUJANSZKY JÓZSEF. Elötlzetrtsl Aruk : tgeai ívre I(j korona fél évre t> Negyei! évre ... 2 „ no /Ilié, Egyen arám áru ... .20 Uyiltlér netltsora a'ku uerlnt A Balatoni Muzeum-Egyesület. * A tiazíta lelkesedés, a tudományszeretet, az eszmék iránt való lelkesedés még akk©r is szép és tiszteletre méltó, ha azzal az .egyes semmiféle hasznot sem hajt a kőznek. Persze ez is olyanféle beszéd, mintha valaki azt mondaná, hogy a lókötő, cassa-íuró és bicskázó ember akkor is ártalmas és félelmetes valami, ha soha lovat nem lop, semcassát nem fur, sem pediglen nem bicskázik. Mivelhogy a rossz sohasem csak magának rossz és szintazonképen a jó, az önzetlen, lelkes ember is soha sem csak magára nézve jó. Mert ha egyéb haszon nem származnék az ő jóságából a közre, az is csak valami volna, hogy legalább nem okoz bajt. Mivel a zérus is többet ér, mint a minusz. Természetes azonban, hogy a gyertya nem csak a g}

7ertyatartót világositja meg, hanem egyebeket is ; szakasztott igy az önzetlen munkásság is magára az egyénre nézve esak szép dolog, a társadalomra nézve azonban hasznos is egyúttal. Ez a csendes filozofálás pedig azért megengedhető dolog e helyen, mivel az életből vett bizonyító példa is itt van a közelben a » Balatoni Muzeum-Egyesület* alakjában. Ez tudniiílik az az Egyesület, a melyet még a mi városunk ban sem gyanúsított meg senki, ami nyilvánvalóan akkora dicséretet jelent, hogy nagyobbat igy hamarjában nem igen lehetne találni. Jó szerencse, hogy e sorok nem óda-költési szándékból Íródnak, amit különben aligha is vár valaki. Legkevésbé pedig maga az Egyesület, melynek tagjai, az eredményből ítélve, nem a tapsért fáradoztak. Az esetben ugyanis sohasem tudtak volna oly szép sikert elérni oly rövid idő alatt. És tegyük hozzá, hogy oly mostoha körülmények között. Mert azt nem is kell sokáig bizonyítani, hngy a mi időnk korszelleme nem igen kedvez semmiféle ideális törekvésnek. Kivéve persze azt az esetet, ha ez a törekvés néminemű dicsőséggel, nyilvános elismeréssel, érdemkereszttel. koszorúval, vagy legalább is bankettel jár. Mert. ez esetben sokan vannak az ideálisak. Megszámlálhatatlan azoknak a jó lelkeknek a száma, kik utolsó filléreiket is készek befektetni egy-egy közérdekű vicinálisba vagy más ilynemű Részvény Társaságba ; odaadó lelkesedéssel pártolják a nemzeti szellem ébresztőjét és ápolóját: a szinművészetet sőt maguk is készek, ha kell rálépni a' világot jelentő deszkákra ; remek prózai és verses könyveket adnak ki a közjó boldogulását célozva ; táncolnak a szegények érdekében 9 hangosan sirnak a társadalom sokféle nyomorúságai felett. De ki hallott olyat, hogy valaki az ö szerény garasait, nyugalmát, tudását szentelje egy olyan dologra, amelylyel senki sem törődik ? És lám a Balatoni Muzeum ilyenfajta munkának az eredménye. Az egyik a földet turkálja, holmi ócska vasdarabokat, törött cserepeket s A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. JJ mult. A mult viharos tengere mögöttem, Egy csendes kis révben már kikötöttem ; Dicsőség álma nem csal, mint szivárvány, Hogy égbe törjek fényes lajtorjáján. A szerelemnek, e tündérszigetnek, Pálmaerdői már nem integetnek

r Hovd rég ugy hitt ujjongó madárdal Gyönyörtől síró édes áriával. Oda az ifjú kor tündérvilága! Beleveszett a zúgó tengerárba . . . Hulló csillagja mind mind kialudt már, Ábrándok holdja I örökre ki hunytál. Hovd levinek, oh! hová tünének Hattyú fehér habldnyok is szirének? Lengő aranyháló hajuk mivé lett ? Bűvös lobogó nagy szemük kiégett! Az élet tengerén zord vad vihar dúl: Kivetve innen nézem én a partrul. Üvölt a szél,, a sirályok sikongnák, A hullám szörnyek birkóznak, tolongnak, Vasgályák s embercsontok meg ropognak, Villám ég tetején az árbocoknak. Ki örök hírért küzdött, a merészét Egy percben összezúzza az enyészet. Oh, érzem én is, hoyy százszorta boldog, Ki végtelenbe tört egykor s lemondott. Mtly nagy kincs egy biztos kis enyhe fittek, Honnan szemébe kacagunk a vésznek! S mégis, ha magam immár kipihentem, A hamvadó vágy föllobog szivemben ; Hiába zárod el a sast kalitba: Kiréppen l Csalt feledd egy percre nyitva! Egy-egy ily őrizetlen pillanatban Elszáll a lelkem visszatarthatatlan I Megfojtaná kis város ucca-szennye: Vonz a menny s tenger kéklő végtelenje! Keresem eltűnt fényed, ifjúságom! S fehér selyem vitorlád, szép virágom! Bár szívem, agyam szertehasogassák: Tied maradok, végtelen szabadság! Patyi Istoán. Apróságok Szegedy Rózáról. Ugy-e, olvasták önök Eötvös Károlynak gyönyörű munkáját; Utazáe a Balaton körül óimmal. Hogyne olvasták volna. Hisa minket, Keaathely vidékieket kétaaereaen érdekel • munka: először a legújabb magyar irodalomnak egyik legremekebb müve, másodszor meg a Balatonról énekel, erről a mi édes, aaivtnkhöa mött tengerünkről, énekel olyan próaában, amelynek minden sora lelki gyönyörűséget fakaaat.