Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-06-16 / 24. szám

BALATONVIDEK __ ___ 1901 ' r á pii l is- 9. Persze ez csak ugy lehetséges, ha az úrnő maga is ért a háztartáshoz. Anakronizmus volna azt mondani, hogy Ő maga végezze a házi teendőket. He­lyesen-e vagy helytelenül, az más lapra tartozik, de tény. hogy a mai társadalmi életmód a nőt elvonja a konyhától és a konyhakerttől. De azért értenie okvetle­nüfkell ezekhez most is, hogy cselédjeit tanítani, figyel mezi élni, ellenőrizni tudja. Mert hát hogyan lehetne jó cseléd és jó gaz­dálkodás az olyan házban, ahol az úrnő gombamagot akar vetni, a gunárt ülteti a tojásra s férjét arra kéri, hogy vegyen olvan tehenet, amelyik ió . .. vajat ad. Aki pedig azt hiszi, hogy ilyen asszo­nyok csak az anekdotákban fordulnak elő, az a boldog ember nagyon keveset látott a világból. Bizony nagyon igaza volt Bismarknak, mikor azt mondta: »Nemcsak a gyermekeket, hanem a házi­békét, a nyugalmat és gazdagságot is a nők szülik.« És tegyük hozzá : igen sok­szor is azok fojtják is meg. Nagyon sok helyen pedig egyene­sen elrontják a jó hajlandóságú cselédet. Akárhány olyan ház van, ahul a sze­gén} cselédnek a nyomorúságos béréből akarnak takarékoskodni. Ha véletlenül eltör valamit — megesik a legjobb családban is« — a kárt megfizettetik vele s ezzel elveszik a kedvét a munká­tól sokszor hetekre. Másutt ismét felha­talmazzák sőt felbiztatják a pletyka hordásra. Ennek a hírharang szere} nek a vége aztán az a bizalmaskodás, mely által a cseléd csakhamar pajtássá lesz. Akkor aztán panaszkodhatik, mérgelőd­hetik az urnő, a cseléd a fülét sem moz­dítja mindezekre. Tudja, hogy nem szí­vesen bocsátják el. Az a hiba pedig megvan a legtöbb házban, hogy a cse­lédet úgyszólván sohasem engedik tem­plomba. Sőt kifigurázzák, ha otthon imádkozik. Pedig ha valakinek, ugy az ilyen műveletlen embernek életszükség­let a hite, a temploma. Enélkül okvet­lenül eldurvul, lelkiismerete kialszik, er­kölcsei megromlanak. A gazdák bűne az is, hogy igen sok helyen a cselédek valóságos rabszolgái az elkényeztetett, rakoncátlan, szeszélyes g}^ermekeknek. A felnőtt cseléd magázza a 6 éves gyermeket, aki persze őt csak tegezi. Ha az úrfi valami csint követ el, a hi­bát a cselédre tolja s a szülők elfogad­ják ezt az erkölcstelen védekezést. Ha a kis gyarmek gorombáskodik a cseléd­del, a ^zülők nem akarják észrevenni, de ha a vérig bántott cseléd kissé erő­sebben talál rászólni a kedves gyer­mekre, jaj neki. Hogy az ilyen eljárás milyen hatással van a g3 7ermek gondol­kodásmódjára, azzal nem törődnek. S nem veszik figyelembe azt sem, hogy ilyen bánásmód mellett bizony nem mer az a szegénv cseléd arra gondolni, hogy ő tulajdonképen családtagnak volna tekin­tendő. Munkája csak robot, amelyben nincs köszönet. Es bizon}' ebben nem ö a bűnös. Baj az is, hogy a gazdák nincsenek tisztában a cselédtörvénnyel. Sokszor követelnek a cselédtől olyant, amit követelni nincs joguk és viszont csupa téjékozatlanságból eltűrnek olj'ant, amire nem kötelesek. Például a törvény afgaz­dának megadja a testi fen3 7ités jogát is, persze nem derüre-borura. Vagy pl. so­kan elfogadják a hónap elsején is a cse­léd felmondását, holott ez a joga csak a gazdának van meg, mig a cseléd csakis 15-én mondhat fel. Vagy pl. sokan azt hiszik, hogy a helybeli cselédnek nincs szüksége cselédkönyvre, holott az 1876. XIII. t. c. 63. paragrafus szerint minden cselédnek joga van időt követelni arra, bogy vasár és ünuepnapokon a délelőtti istentiszteletre elmehessen. Egyelőre pedig, mig az emberek gondolkodásmódja meg nem változik, a legnagyobb utánjárással is ki kell puha­tolni. mielőtt felfogadnék, hogy milyen az a cseléd, akit házunkba akarunk vinni. Soha egy teljesen idegen személy előtt ne nyissuk ki ajtónkat. Ha meg­győződtünk arról, hogj T a he^etkerepő cselédnek rossz liire van s ő maga nem jobb, mint a liire, be ne engedjük a há­zunkba semmi szin alatt. Sőt tapaszta­latunkra figyelmeztessünk másokat is. Ilyen kis városban egy kis összetartással ki lehet azt vinni, bog}' a rossz cseléd ne kapjon hetyet. S akkor majd jobbak lesznek maguktól is. Vagy legalább ja­vithatók lesznek. Szóval ugy kell tennünk, mint a jó kertésznek. Nem pedig kapukulcsot adni a cselédnek s ezt számítani be legfőbb fizetésnek ! Irtani kell a gazt, ápolni a jó magot, a nemes gyü­mölcsöt. Mindnyájunknak érdeke, hog} r a »cseléd« szó visszakapja régi, jó, tisz­tes értelmét. Magyar asszony. Zalavármegye közgazdasági álla­pota az I90L évi máj havában. •••) A lefolyt május hóban uralkodott, időjárás jellege száraz és meleg volt. A más esztendőkben jelentkezni szokott jótékony májusi esőket ezi­den jobbára nélkülöznünk kellett — amennyiben a máj. bó 1-é.n mutatkozott, országos jellegű esőzés után — csak e hó 25—27-e körül esett megyénk több járásában — zivatarok kíséreté­ben pásztás eső, mely a már eső után epedő tenyészetet egy kissé felfrissítette ugyan, de korántsem volt elégséges. Az ezen időszak után beállt szárazság is szokatlan nagy hőségben .különösen a tavasziak és kapások fejlődése szenvedett, a melyek ilyen­kor kívánják leginkább, hogy a sejtképzödéshez szükséges tápanyagot a talajból felvehessék. Mégis szerencsének nevezhető a lefolyt hónapban azon körülmény, hogy az úgyneve­zett fagyosszentek névnapjai körül mutatkozni szokott hő depressiv ezidéu egyáltalán be nem következett és hogy egyáltalán be nem követ­(* Grumier Lajos közgazd. előadó jelentése a közigazgatási bizottságnak Zalavármegye közgazd. álla­potáról. Beterjesztett a f. é. jun. hó 11-én tartott közig, ülésen. az ősz Peterdy uuokája Szép Ilonka ; látom a szegénj- özvegy asszonyt, a jó öreg Sára nénit és a fekete hajú szép szemű, halvány arcú Laurát, az ideált, a hitvest. Ismerem, szeretem őket, mintha még most is élöalakok lennének, de hisz azok is, mert a költő halhatatlanná tette őket s élni is fognak ők. mig magyar lesz e földön s mig érezni tud. Nem, nem időzöm most ez alakoknál tovább, — tudom, ismerik, szeretik Önök is őket, mindnyájai. Minthogy azonban ma mi, mint magyar tanítók ünnepel­jük Vörösmarty emlékét, kegyeletemnek, hódo­latomnak akként óhajtok kifejezést adni, hogy iránta, mint nevelő-, tanitó iránt rovom le a hála adóját. Végtelen büszkeséggel tölt el a gondolat, hogy őt, ml tanítók némileg magun­kénak mondhatjuk, mert — bár nem njilvános pályán — mint nevelő nyolc évig tanítással foglalkozott. Már tanuló korában Székes-Fehér­várott, mint V. osztályú tanuló kisebb gyerme­keket tanítgatott. Később, midőn atyja Pestre vitte a gymn. VI. osztályába az úgynevezett poétika classisba, csakhamar alkalmazást uyert egy özvegy örmény nőnél, kinek két fiát koszt és szállásért tanította. Itt már több idejét igénybe vette a tanítás, mint Fehérvárott ; na­gyobb fiukat tanított s némely ^tantárgyat ma­gának is újra kellett tanulnia, hogy taníthasson. Az 1817. év fordulópont az egyetemre lépő ifjú életében. Nemcsak a tanulmányok érlelték meg, hanem a szenvedések is. Megkezdte küz­delmét az élettel. Atyja halála után, — hazul­ról nem remélhetett segélyt. A szegény özvegy nemhogy fiait segíthette volna, de maga is szükséget látott. Fiai szétszóródtak a világban, Mihályt.a véletlen, va.gy gyámja 1817-ben Per­cei Sándor házához juttatta nevelőnek. Az atyja halálán búsongó, anyja és testvérei sorsán ag­gódó ifjú - mondja életrajzírója Gyulay — idegennek és szerencsétlennek erezte magát, az úriháznál. Percei Sáudor katonaviselt euiber, vag}onos, büszke, nemes ur volt; fiai . Sándor, Móric és Miklós tehetséges, de vásott urficskák voltak, kiket atyjuk utasítása szerint kemény regulába kellett tartani. Nyolc éven volt nevelő tanitó a Perczel háznál ; első ízben 1817 nov. havá»ól 1822. novemberéig. — majd 1823 uo­vemberétől 1926. augusztusáig. Az első három évben Pesten lakott tanitváu3'aival s elvégezte az egyetemen a philosophiai tanfolyamot. 1820 végén leköltöztek Percei Börzsönyi jószágára, hol magánszorgalomból 2 óv ós néhány hónap •Blatt tanulta meg a jogi tanulmáu3'okat. E két évet fiatalsága legveszödségesebb éveinek nevezta mindig mert sok mindent kellett tanítania ós tanulnia, de mindamellett szakított időt, arra is, hogy költői hajlamának áldozhasson. A fiatal ós tapasztalatlan nevelő sokat bajlódott ; nem sok kedve volt akkor nevelősködni és nagy fárad­ságába került a tanítás ; — de a szükség ós be­csület kívánták, hogy megfeleljen a szülők bizal­mának ; megszokta ós kibékült pályájával, me­lyen mindenkor hiven ós pontosan teljesítette kötelességét. Igy a család őt, — ö a csa ládot csakhamar megszerette ; különösen Percelnó mutatott iránta külöuös szívességet. »A kik gyermek halálára* c. bájos elegiája Per­czelnó vigasztalására készült, ki egyik korán el­halt gyermekét siratta. A fiuk, ha sok gondot okoztak is nevelőjüknek, becsülték ós ragasz­kodtak hozzá s e viszony még akkoj is fenn­maradt, midőn már kikerültek keze alól. Hiven látogatták s felkeresték levelökkel egykori taní­tójukat. Vörösmarty iratai között nem egy leve­let találni hajdani tanítványaitól. Sándor, ki katona lett igy ir 1831-ben Milánóból . »Kérem, barátom Uramat, néháuy sorral tudósítani régi tanítványát, kiben még azon magyar vér folyik, melyet barátom Uram beleöutött.f — Móric, ki 1848 —49-ben a magyar forradalomban, mint tábornok nevezetes szerepet játszott, viharos élete majd minden korszakából tudósítja kedves barátját. Hálát ós tiszteletet lehelnek levelei ; elisuiari, hog}' V. adott irányt hazafiúi tüzének s várva várja kedves tanítója szivet lelket táp­láló sorait. V. hasonló szeretettel viszonozta hajdani tanítványai hajlamát. Miklósnak ug3 r­szólván életét mentette meg, midőn ez Aradon, mint katonatiszt Dainjanichcsal, minden katonai fegyelmet sértve, keményen összetűzött. Móricért is megtett mindent, mit tehetett. Csillapitá, mór­séklé s bár politikai vélemény külömbsóg volt köztük, senkisem mentette, védte hívebben az ann} iszor megtámadott szónokot, mint a haj­dani nevelő ós barát. Nem hagyhatom említés nélkül, V. barátait, kikkel nevelősködése alatt ismerkedett meg ós kik nemcsak költői munkás­ságára voltak befolyással, de minden bizonynj'al nevelési eszméit, tanítási módszerét is irányítot­ták. Midőn tanítványaival 1820 Börzsönybe ment, éppen azt találta meg ott, mit Pesten hiába keresett könyveket ós irótársakat. Perczel Sándornak itt szép könyvtára volt s Bonyhádon két pap lakott : Egyed Antal plébános ós Teslér László káplán, kik mindketten irodalmi tanul­mányokkal foglalkoztak. Kissé távolabb ólt egy barátja Klivónyi Jakab, ki szintén verselgetett. E három pap lőn V. társasága, közönsége, ba­rátja, bírálója, versenytársa, kikre mindig há­lával emlékezett. Könyvtárukból ismerte meg az ujabb és régibb magyar irodalmat, általuk ismer­kedett meg a külföldi költőkkel s minthogj r mindhárom tanító barátja buzgó, vallásos lélek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom