Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-06-09 / 23. szám

9. BALATON VIDÉK 1901. junius 30. >Balaton tudományos kutatásának eredményéről* számol be. A magyar földrajzi Társaság adja ki ezt a müvet, melynek jó nagy részét a legkiválóbb emberek irják. kiknek élén Lóczy Lajos áll. a Társaság »Balaton Bizottságának« elnöke. Az ő neve jő kezesség arra nézve, hogy ez a munka igazi, komoly, tudományos értékű munka, nemcsak könyv. A földrajzi Társaság az egész országban fog ilyen tudományos kutatásokat végezni s hog}' ezt a dicséretes munkáját épen a Balaton vizsgálatával kezdi, az a vezető elnöknek igaz érdeklődését, a Magyar Tenger iránt érzett vonzódását mutatja. És ne higyjük, hogy ez az első sorban tudományos kérdés örökké csak az marad s tárgyalásának nem lesznek olyan következményei és eredményei, melyek a mindennapi élet reális érdekeit érintik. Még pedig oly irányban, hogy az nekünk is hasznunkra válik. Azok a kelet-ázsiai emberek, akiknek a földjét a mi tudósunk tanulmányozva vizsgálta, hihetőleg sohase fogják olvasni azt a könyvet, melyet a párizsi Akadémia kitüntetett. De az is bizonyos, hogy Franciaországban fogják olvasni. Es meglehet, olyan érdekes adatokkal van tele az a könyv, hogv a franciák közül néhán}

ran sietnek . . . Kelet-Ázsiába. Mert nem kell elfelejteni, hogy más nemzetek fiai nemcsak szórakozásból szokták utazni. Es akármerre, akárhová indultak is, előzőleg hónapokon át tanulmányozzák a látandókat, a vidék, a lakosság, az éghajlat rendkivüliségeit és szokatlanságait. És sokszor olyan kicsinyesnek látszó okból kelnek hosszú és költséges utazásokra, hogy mi csak mosolyogni tudunk a »hóbortos ángliuson* a »bolond németen* s a »fura iánkén*. Ó hiszen mi nevetni tudunk azon is, Visszasírja minden álom. Haza viszi fecske-szárnyon, Ezer verstnyi távolságra A gyászoló, csendes házba. Lábujjhegyen, halkan, lágyan, Zajt ne verjen a szobában, A virrasztó nőhöz röppen. Meg sem ijed, meg se döbben : „Tudtam, hogy jösz, édes uram !" Szól, s ölébe lágyan surran. Megcsókolja minden helyét A korbácsnak ; sebzett fejét Bekötözi, meggyógyítja. Érintése, csókja írja. Bilincseit leoldozza, Legdrágábbjuk eléhozza ; Gyermeküket, kire hagyta A számadást levert atyja. Reményéuek örököse, Oh csak kardját ez felkösse . . . De a gondját, gondolatját Édes szavak eloszlatják : Szerelmesen jő az asszony, Ajkát nyújtja, hogy szakasszon Piros ajka gyümölcsébül S osztogatja kérés nélkül . . . Betelik a szive kéjjel. Mért ez álom, sötét éjjel, Miért köti lelkét ide Eltompító kétség hite ? hogy valaki minden erejét megfeszítve éjjelt nappallá teve kutatja, böngészi, az annelidák, amphibiák és reptiliák szokásait és természetét. De ne, ne mondjuk ezt igy általánosságban. Hála Istennek, vannak málnaiunk is olyanok, akik nemcsak verseket és tárcákat olvasnak. Akik el fogják olvasni ezt a tudós könyvet is. És lesznek olyanok, akik ezt elolvasván sietnek közelebbről, a valóságban is megismerni ezt a, sztp Istenáldotta szép vidéket, a gyönyörű Balatont, mely annyi sok. más tavaktól elütő tulajdonsággal van megáldva. Aztán az is bizonyos, hogy a Külföld jobban érdeklődik a mi tudományos munkásságunk iránt, mint a versek, regények és színdarabok iránt. Ki tudja, nem tog-e ez a munka megjelenni az angol, német, francia sat. könyv-piacon. Egyszóval — tudományos becsét nem is tekintve — ez a könyv valósággal reklám nekünk Értékes, drága reklám, mely semmibe sem került nekünk. Ámbár hogy arra sokkal biiszkebbek lehetnénk, ha megjelenését mi is legalább annyira előmozdítottuk volna, mint. szomszédunk Veszprém megye, mely anyagi segítséggel sietett a Bizottság támogatására. De ime, a jogcin) megvan arra, hogy Lóczy Lajosnak bizonyára jól megérdemelt kitüntetésén mi is örüljünk. És ugvis, mint magyarok, úgyis mint keszthelyiek büszkék legyünk az ő sikereire. E^zel azonban nem szabad megelégednünk. Mert valósággal ugy van a dolog, hogy mi balatonmentiek nem ismerjük sem a Balatont, sem annak földtani érdekességeit, sem állat és növény világát. Pedig ez épen olyan hiba, mintha az ember nem ismeri a saját lakásának a berendezését. Olvassuk tehát ezt a könyvet, hog}^ megismerhessük a Balatont s mikor elSzinehagyott, régi kép ez, Találó az ő szívéhez. Fájó lelke meg átfesti, Hogyha derült színét veszti. Toldozza a reménységet, Őrületes bosszú végett. És ez így megy évről-évre. Zúzmara hull le fejére. Lelkét a bú, kétség rágja, Viszálykodó népe vádja. Lengyelhonban minden hallgat? „A hősök hát mind elhalnak Jámbor, csendes eniberekül, Rajtok a kor szelleme ül ? A szabadság vérbefojtva, Zászlaját nincs, ki fenn hordja ? Zord világa, szenvedése Megtanítá kétkedésre : Ifjú lett a csecsemőből,. Gyászos özvegy a hü nőből. Hü-e a nő, ki mondja meg ? Büszke-e rá az a gyermek ? Vagy szégyenli s eltagadja, Hogy száműzött édes apja ? Érzi-e, hogy mi a lengyel ? Agyonkínzott, félholt ember. Orosz lett-e kényszerítve, Érzelemre, elvre, liitre ? Hah ! fellázad minden vére, Igy nem gondol gyermekére. Véréből vér, húsából hűi jönnek majd a fürdővendégek, tudjunk nekik egyet-mást mondani a Magyar Tengerről. Olyant, amit ők nem tudnak s ami érdekes, szép, ami tetszik nekik és megragadja figyelműket, leköti érdeklődésüket. Más országokban a ciceronek raja lesi az idegeneket s bámulatos bőbeszédüséggel tárják fel a vidék minden érdekességét Sőt ha ilyen érdekesség nincs valami szerfölött sok, hát megrendelnek egv csomót az élelmes fantázia műhelyében. Nálunk pedig a természet pazar kézzel rakta garmadába a természeti különlegességek gyöngyeit, de mi nem vettünk róla tudomást. Az erdélyországi fiuk töbhet tudnak a Balatonról, mint mi. Pedig milyen értékes, milyen kimeríthetetlen beszédtéma volna ez a nyáron. Bizonyára többet érne, mint a léha fecsegéo, pletyka vagy épen az ásítás. A legbölcsebb könyv, a legszebb műremek. a legfenségesebb cselekedet is csak ugy teljes, ugy hat és ugy érthető, ha méltó magyarázóra akad. A Balatonhoz, íme lesz, sőt már van commentár. Olvassuk és terjesszük hát a magunk és mások gyönyörűségére és hasznára. A balatonfüredi gyógy és fürdőhelyről. Kora tavasszal, mikor a természet és a gyógy- és fürdőhelyi orvosok téli álmukból felébrednek, az utóbbiak útra kelnek, hogy' körüljárják az ország fő- és vidéki városait, hogy még idejekorán, a fürdőévad kezdete előtt, saját személyüket és orvosi működési helyüket, a gyakorló orvosok emlékezetében felfrissítsék és figyelmükbe ajánlják. Mindjárt fürdő-orvosi pályám elején azon régidőktől fogva meggyökerezett szokást elleneztem, mivel az mindkét félre nézve nemcsak célszerűtlennek mutatkozik, hanem felesleges időveszteség és fáradságot igényel ; ezen nem ritkán hiábavaló látogatásokat sokkal jobban pótolják időnkénti publicatiók a gyógy- és fürdőhely értékéről és viszonyairól. Mint az apja, árva, koldús. Es e vérnek minden cseppje Bosszút üvölt az egekre, Minden parány a húsából Egy-egy gyilkos oroszt vádol. — Öntudata elnyomva bár, Feltámadást sovárgva vár. Iszonyú azt elgondolni, Zengő ny

Telvén tilos szólni. Gyűl a bosszú lelke mélyén, Kigyullad a harag éjén, Rémes fényt vet homályába, Egész világ merül lángba. Az elnyomott népek árja Vadul rohan zsarnokára ; Vértócsákon ront keresztül, Zsarnok halál-jaja, rezdül, Mit túlharsog a rabnépek Diadalán a dicsének. Kiknek Bemet adták kölcsön, Feltámad, hogy fegyvert öltsön. A testvér nép, Kossuth népe Szárnyas lovon jön elébe. Mit csak álomképen látott, Kivívják a szabadságot. Ko»ciusko, Bem vezeti, Petőfi meg dalol neki. — Aztán béke lesz a földön, Sebgyógyító mindörökkön. A honfi bú, örömre vál, A száműzött hazát talál.