Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-06-02 / 22. szám

V. évfolyam. Keszthely, 1901. junius 2. 22. szám. A reklám. Egy valaki azt mondta egyszer, hogy a magyar embert a külföldön mindenki megismerheti és meg is ismeri arról, hogy örökké hangosan beszél, magyarul: kiabál. Ez a valaki azonban igen nagyon tévedett, sőt talán szándékosan mondott a «valósággal ellenkezőt*. Mert nem ugy van a nóta. Akármelyik kellner vagy garson avagy talián pincér tanúságot tehet arról, hogy nincs a kerek világon nép, mel}

7 béketűrőbben, alázatosabban engedné magát megkopasztani, mint a vitéz szittya-ember. Aminek egyébként nagyon sok oka van, mely okok kőzött nem utolsó helyen áll a történelem. A magvar ember a századok folyamán hozzászokott, vagy mondjuk : hozzászoktatták őt ahhoz a gondolathoz, hogy ő tulajdonképen igen haszontalan ember ós hogy szépet, jót, nemeset sat. sat. csak ós csakis a külföldön kaphat. Ennek okáért a derék szittya soha sem mer zúgolódni, türelmesen megeszi az olajos ételt, az osztrigát, a cukros turós-csuszát s n ás ilyesféléket, amiket itthon az ablakon hajigálva ki s jók éppel eszi a büdös hust és háromnapos kiflit, amiket az angol meg a német haladéktalanul a pincér fejéhez vágna ... ha az eléje merné tenni. Mert ő szegény azt gondolja, hogy ez és igy az igazán jó, szép nemes sat. sat. csakhogy ő nem ért hozzá, mert el van maradva a világtól. Ez az igazság. Meg azután van itt még más valami. A francia idegenben lévén az olaszban. • románban, sj anj'olban testvérre, vagy rokonra talál. Az angol az amerikaival meg a «sógorral> (t. i. a némettel) az orosz mindenféle szlávval hamarosan összebarátkozik. De a magyar?! Én Istenem, hát bizony ennek nem akad se testvére, se rokona, ő igazán idegen az idegenben. Meglapul szegény, örül, ha nem veszik észre, hogy ő ázsiai. Szerény, udvarias, szolgálatkész, gavallér, csakhogy ne vegyék észre, kicsoda ő. Es persze éppen erről tudják meg. amit aztán nem is késnek kihasználni. De ám azért ő nem enged s a világért sem mulasztaná el, hogy külföldre menjen . . . fürdőzni. Igaz, hogy a külföldön nincs se Héviz, se Lukács-fürdő, se Pöstyén. Igaz, hogy Erdély hasonlithatlanul szebb, mint Stájer; igaz az is, hogy Balaton is csak egy van Európában ós például a Csorbai-tónak, vagy Parádnak nincs párja. Az is régi dolog, hogy a magyar ember csak magj'arok között érzi jól magát. Ez mind igaz, de . . . De hát az «elegantia» megköveteli, hogy az igazi uri család külföldről küldözgesse ismerőseinek az anzixokat, ne pedig holmi Mucsáról vagy Bival3

T-Füredről. Mert hát tudvalevőleg magyar földön csak ilyen fürdők vannak, amint azt a kedves és derék hazafias napilapok is versekben, tárcákban és vezércikkekben naponkint hirdetik. Ez volna pedig az éremnek egyik oldala. A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA, sflkácöiráqzáskon {Két oldalt az úton virágos a{áczsor! . . . DdZig {özöttü{ járol[, rád gondolo{ százszor! Gz

erszer, nem százszor! {fehér a{áczvirág a május virága 1 Elbódít ittata, mig a széf Himbálja, J2 engedi, Himbálja. DKeglegyint egy-egy fürt, Hogy{ömjre fa{aszszon: J2em {isér, Hogy nejein virágot sza{aszszon j£z a bájos asszony ! {ff a ltom ujjongását a {is pacsírtána{, Xlapfényben méz-ittas tep{é{ {,ari{ázna{, S Hü fecs{é{ czi{ázna{. Csa{ én vagyo{, csa{ én, benned elhagyatva, Édes angyalomtól vég {ép efsza{adva, Szerelem Hónapja! Jaj, de rövid is voft a mi bofdogságun{, Ddlefy után ofij so{á, mondhatatlan vágytnn{ Olyan so{á vágytun{. {Késő szép nyár volt, Hogy ve te együtt jártam • {J2em volt a természet ilyen dús virágban, Sem Hő napsugárban. DdZi{or {edves Hegyün{ rétjén jártun{-{ettün{ S egy másodnyitásu a{áczfürtöt le[tiin{: 3£ogy ujjongott lel{ün{l '(Döbb gyönyört ád egy fürt\ mint egtjvirágtenger, $£a {edvesün{ nyújtja dobogó {ebettel, Egő szeretemmell Patyi Istoán. Valaha. Irta : Havas Antal. Mikor volt az a valaha? A geologia nem beszel számokban. Az ember létezése előtt volt, korokat Mózes jelölte m3g először a teremtés 6 napjában. A tudomány nem nagy eltéréssel igazolja az általa megirt sorrendet No de Mózesnek könnyű dolga volt, Isten kijelentése utáu dolgozott (Tehát tollba mondás után.) A Balaton vidék mostani alakját nem mainap kapta. Ez bizonyos. A teremtés korai végig zajlottak fölötte is. A Mainmuthok itt is átrágták magukat a páfrányerdőkön (mint Kukoricza Jancsi a kásáshegyeu). Az óriás emlősök ós hüllők csakúgy tanyáztak itt, mint később, mikor (Noé apánk idejében) itt is tenger keletkezett, mely bizonyára sok ideig feneklett meg nálunk, mig a Vaskapu irányában leszürődőtt a viz és kikopott a hegyszakadék anuyira, liogy pusztán egy folyam árjai hömpölyögtek át rajta. E korban állítólag nem éltek emberek. A Balatouvidék létezése előbbi korbau mégis létezett némi államszerkezet. Furcsa ugyan e tétel; de ón hajlandó vagyok ezt is legyőzni. Komolyan mondom. A képzelet csak másodrangú tekintély előttem; s valóság, a tény sokkal közelebb áll az ember szivéhez. A tények