Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-05-12 / 19. szám

V. évfolyam. Keszthely, 1901. május 12. 19. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik hetenkiiit. «UYHI«R : V:INIU IIII|>. SZERKESZTŐSÉG I.Al'TlIl.á.lDObOS ES A SZERKESZTŐSÉG ElOlUetfls! árak : KIADÓHIVATAL i Egrlltt dvrti 'U knroim a volt gazd. tanintézet épületében. MOl.lil.ÖS SZ1CIIK :iNZTÖ Ft)l tívi'fí 5 „ Kégirfct.okut a H/.orkt,s/.tii.sóg cim^re, p^ii/.rsBONTZ JÓZSEF. Nogyeil évrn 2 „80 pilir 20 utalvAnyokat. Iiirdel-éBÍ iiietft»i«»3ükttt. éa reklamiVciiSkHt N ICUIIIÓIIÍVKIHUII.Z kérünk. KIADÓ SOJÁNSZKY JÓZSEF. Hyllltér /jetltsoiH lku szerint. iUilritolmt nem adunk vluuzu Képviselői gyűléseink. Valóban nem utolsó mulatság egy kissé megfigyelni ezeket a mi városi közgyűléseinket. Remek utánzatai ezek az egyszeri paraszt leleményes bátorságának, aki a ruhája alatt hatalmas fügét mutatott a bírónak, nem lévén megelégedve annak Ítéletével. Mert tudni kell azt, hogy a közgyűlési határozatok ellen maguknak a városi képviselőknek subái alatt is csinálódnak ám ilyen fügék. Hanem persze csak a subák alatt. Ami bizony öreg hiba. Ugy séta közben, >polgári találkozások« alkalmával, meg ama bizonyos fehér a&ztalok mellett ó mi gyakran felhangzik a kuruc-beszéd, hogy ezt nem fogjuk tűrni, ez ellen felfogunk szólalni sat. sat. mire azonban a gyűlésnek az ő napja meg vagy elérkezik, a derék kurucok hirtelenében fordítanak egyet a bekecsen. A legfontosabb kérdések tárgyalására alig ^érkezik be« husz-huszonöt szavazat. Beszélni meg épen csak az a két-három ember beszél, akiknek neveit a riporter már előre felírja az ö jelentésében jól tudván, hogy azokon kivül más nem fog a dologhoz hozzászólani. Olyan csöndes, unalmas calaber-féle játék ez, amelyben a felvevő bemondja a bemondandókat, a többi pedig egy hang, egy >contra« nélkül adogatja le az ő kártyáit. É« nincs rá eset, hogy a..felvevő megbukjék. No, igaz az is, hogy a magyar példabeszéd gyakran dicséri az ilyen csendes, békességes nyugalmat. »Száz szónak is egy a vége«, meg aztán »Sok beszédnek sok az alja* minek beszéljen hát a városatya ? ! Hát ebben van is valamelyes igazság. Aki okos dolgot nem tud mondani, az bizony ne mondjon semmit, mert aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul. Azt azonban már nem mondja ám a példaszó sem. hogy az se beszéljen arabusul, aki tud. Meg hogy ne tanuljon meg arabusul az, aki még nem tud ilyen nyelven. Mert ne tessék ám azt vélni, hogy az a két-három derék uri ember, akik nélkül — ha véletlenül elmaradna a g3

rülósről — nem lehetne gyűlést tartani, hogy ez a két-három ügy buzgó ember az édes anj-atej jel szívta magába az ő minden tudását ós »hozzászólási« képességét. Dehogy, dehogy. Azok is csak ugy tanulták ezt. Vagy

7 mint a modern ember mondaná »a, szőnyegen forgó ügyet előzetes tanulmányuk tárgyává tették.< Holt bizonyosra lehet venni, hogy pl. a kórház és fürdő-építés, vagy a járda-kövezés, az öntözés, fásitás sat. sat. ügyek elintézési módját és lehetőségét az a kéthárom ember nem jogász vagy orvos-növendék korában tanulta, meg, hanem csak azután, talán épen alkalomszer Ütleg, mikor kapóra, jött. Es ez nem hiba, ez az ő dicsőségükre válik. De azért Ők maguk is bizonyára elvállalják, hogy ők nem ^csalatkozhatatlanok. Tévedhetnek. Hiszen »Si duo faciunt idem, non est idem.« Két ember sem tesz soha semmit A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Egy év után. Egy éve is ilyen szép tavaszi nap volt. Azúrkék színében ragyogott a mennybolt. Madarak daloltak a virágos ágon; S szivemet ringatta boldog édes álom. Temetőben voltam. Te is velem voltál. Virágot ültettünk egy kis sirhalomnál: Kéldö nefelejtset, fehér liliomot S könyeink harmatja csendben rájok omlott. Tied volt a kis sir. Jó húgodat fedte. Mind a ketten busán zokogtunk felette. Kisirt szemmel álltam a kereszt tövénél, Valahányszor húgod látogatni Őrangyalként álltál a virágos simái, S még szebb voltál, mikor olyan búsan sírtál. És ha könyem láttad, még te vigasztaltál. Mondtad: szegény szived, mennyire szán, (sajnál. Igy jártunk ki ketten a csendes sírkertbe Bánatunkra vigaszt, irt ottan keresve, S még a bánat között is boldogok voltunk: Örömöt, fájdalmat mindent megosztottunk: Virághozó tavasz megjött, itt van újra : A kis sir is ott áll virágba borulva ; De egyedül járok ki a temetőbe; Nem vagyok már többé senki kísérője: Az a kis sirhalom nem áll már magába', Irissen hantolt új sir tavasz óta párja. Letört feslő bimbó van bele temetve . Te vagy jó leányka ! lelkem szép szerelme! Jlziga. Két barátnő. Irta : Havas Antal : (Befejezés.) Az események láncolatát legjobban kiegészíti a feleségem naplója. Cora két csomagot hozott magával. Egyikben ruháit, a másikban könyveit. Miudktttöfc megérkezése napján gondosan kicsomagolta. Ruháit egykedvűen helyezte el a rendelkezésére bocsátott, szekrényben, könyveit a kötelességtudás büszke önérzetével, amennyiben mindegyikben volt valami jegyzék, melyet megnézett. Itt-ott fejét csóválta, majd önkénytelenül boszusan jegyzó meg : hiányzik a gyakorlati füzet stb. Mindezekből azt látom, hogy a tanulás, a munka nincs terhére. A leányka alapjában véve jó, könnyen boldogulhatok majd vele. A szobrász is az anyagot nézi előbb, aztán fog hozzá eszményképe megalkotásához. Megkérdeztem, hogyan osszam be idejét. Válasz helyett ideadta órarendjót. Végig futottam rajta. Felkelés 6 órakor. Hétfőn, szerdán és pénteken. Reggelizés 7 órakor. 7—8-ig séta. 8—10-ig angol nyelvtan ós írás. 10-kor ozsonna, 11-ig társalgás. 11 — 12-ig séta. 12 —7

22-ig ebéd. 2 — 4-ig frauciauyalv ós irás. 4—5-ig történet, számtan. 5—6-ig séta. 6—7-ig zongora Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.