Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1901-04-28 / 17. szám
1901. áprilia 28. HA LATON VlüEK 3 Szövetkezés az iskolában. 1 5) A kolozsvári hitelszövetkezet közgyűlésének részére összeállította Gidíf»lvy litván dr. kolozsvári kir. közjegyző. Pár évvel ezelőtt, több mint százan KoloESvárt báíépitó szövetkezetet akartunk alapítani, bogy a szegénysorsu kis tisztviselők, iparosok, gyári muukások és más ebbez hasonló állású szükpónzü egyéneket házhelyhez, később háehoz ós az életbiztosítás igénybevételével a hátramaradt családot kis vagyonhoz juttassuk. E tervünket nem tudtuk keresztülvinni. Sok tényezőben, kiknek e kérdéshez szava volt, hiányzott az áltruizmus (mások bajával való törődés). Sokan féltek, hogy a belvárosi emeletes paloták értéke csökkenni fog. Az időközben Kolozsvártt megalakított hitelszövetkezetek azonban ezt részben megvalósították, mert a mult esztendőben igen sok kis ember szerzett magáuak otthont. Nemrégiben egyik kolozsvári hitelszövetkezet Koloesvár sz. kir. várostól olyan értelmű támogatást kért, hogy addig is, a mig megerősödik, támogassa a város az üzlethelyiség előnyös átengedésével. Mikor e kérést tárgyalták, én is jelen voltam. Nem sokat érveltek, egyszerűen kijelentették, hogy kérvényező hitelszövetkezet nem más, mint egy nyerészkedő vállalat és ezen s más indokokból a kérelmet elutasitották. Ezekben sem volt áltruizmus. Azt bele kell nevelni a gyermekbe, a kisded ovodában kell kezdeni, a középiskolában folytatni, a felsőbb tanintézetben fejleszteni, fokozni és megedzeni. Erre vonatkozólag fogom türelmüket egypár percre igénybevenni. A mit mondok nem uj, sem nem eredeti, részem csak annyiban van, hogy összeállítottam ugy, hogy a ki akar, okulhat belőle. I. A család egy, a szeretet által vezetett köztársaság, melynek keretén belül a gyermek látja, hogy csak ugy boldogulnak, ha az erő«ebbek a gyöngébbeket, gyermekeket szeretik, támogatják és ápolják. Hány öt hat esztendős leánykát ösmerüuk, a kis öcscsét vagy húgát jobban gondozza és ápolja, mint akármelyik felnőtt. Ezt a kis gyermeket a törvény paiancsánál fogva a kisdedovodába, iskolába kell küldeni, vétkezik minden tanitó és tanár, a ki a család által e gyermekekbe oltott áltruismust *, E közfigyelmet keltő tanulmányt a szövetkezeti eszmék terjedé»e érdekében közöljük s ajánljuk a tanítók kiváló figyelmébe. Szerk, Roskai Andorné Bővebbet levélben. A szükségest elmondja Cora M. Cora beszélt is valamit arról, hogy mama a papával külföldre mennek, ö pár hétre itt lesz. A vezetőnő pedig hazautazik övéihez. Talán ott lesz, aki örömmel látja ; én már is örülök, hogy nem sokáig lesz szerencsém ő foghijassága liápogását hallgatni. Másnap megjött a levél. Ép az a vonat hozta, melyen a nevelőnő útra kelt. Ekkor szóltam először a kis vendéghez. Addig társnője kedvéért nem tudtam én semmiféle nyelven csak magyarul. Cora gyermekded örömmel futott hozzám, még tapsolt is. Tudtára adtam — délelőtt volt, angolul kellett társalognia ! — hogy ezután csak magyarul beszélhet velem. Kis leányomtól már megtanult »jó reggelt* »Ist,en áldja!« stb. efólét. Ez könnyen ment. A barátnő levele rövid volt. Idevonatkozó részei ezek. Meggyőző érveid előtt megdöbbenve elküldtem Córát. Férjem külföldre megy hivatalos kiküldetésben. Yele megyek. Az alatt tégy Córával, a mit tudsz. A férjamről is irok. Emlókszel-e arra a borzasztó hétre, mikor gyermekkorunkban N.Kanizsán voltam rokonaimnál ? Az a hét volt az, mikor apám Boszniábau elesett, anyám pedig kétségbeesésében és nehézkes állapotábau hirtelen meghalt. A ketíös gyászról mitsem tudtam. Rokonaimhoz ingyen étkezésre eljárt egy — a mi nem más, minthogy a mások sorsával is törődjék — kihalni engedi. Nem akarom én ezzel sem a tanitót, sem a gyermeket terhelni. Könnyen megy az egész. Ha a kisdedovodában a gyermek-kertésznő a gyermeket olyan munkára szoktatja, hogy közösen, együtt alkossanak egy előttük nagyobb ós igy szebb dolgot, meg van mentve az áltruismus. Ha a gyermekkerté&znő a gyermekkel külömböző szinü papircsillagokat állíttat össze, nevüket mindenikre ráírja és azután megmagyarázza, hogy egy ilyen kis csillag macában még szinte semmi, de ha összefűzi és kis kosarat, vagy papirszőnyeget készit belőle s a gyermekek látják, hogy a magukban véve kevésbé szép és értékes kis csillagokból mily szép dolog áll elő : megvan a legkisebb erők által megalakítva az első kosár, vagy papirszőnyeg-szö vetkezet. Ez nem értékes magában, de az eredmény, az egymásra támaszkodás, nem marad el nyomtalanul. A második évben a kisdedek más, értékesebb, piacképes dolgokat is állítanak elő. Ovodaköteles minden gyermek és mégsem tudjuk mindnyájukat oda viuni. A kisdedek munkájával sok gyermeket lehetne ellátni. Ha a gyermek-kertész ügyes, ugy e rendelkezésére álló, még munkabíró, fiatal erővel gyufaszálkákból, kemény és szines papírból igen sok karácsonyfadíszt készíttethet. Ezt szivesebben venné meg a jobbmődu szülő gyermeke, mint bármi mást. Igy alakulna meg minden kisdedóvóban az „első magyar-karácsonyfa-disz termelő szövetkezet. Fele tréfa, fele játék, de akármint vegyük, mégis nagy dolog az, ha e két év emléke a szövetkezeti igyekezéssel telítve marad meg a gyermek lelkében. H. Az elemi iskolában a tanitó már ilyen gyermekeknek a dolgok velejét ösmertetheti meg. Megtanulhatja példákból, bogy a társadalom nem egyébb, mint a tett szolgálatok kölcsönös kicserélése. Alkalmas olvasmányokkal, alkalmas példákkal kell a fogékony lelkeket megtermékenyíteni. Ilyenszerü példát egy párt említek mostan: Kovács Lajos, a levélhordó, kellemetlen helyzetben volt^ hétfőn. Kilyukadt a cipője. Elment tehát Nagy Péterhez, a cipészhez és igy szólt hozzá : — Csináld meg a cipőmet, mert különben holnap nem állhatok szolgálatba. Péter ezt válaszolta : kis tót diák, ki a fiukat is tanította. Roszkicza kit —mivel végtelen sovány maradt -x jó koszt dacára— a nagyobbik fia rosz kocának csúfolt. Ugyanez a diák irta később azt, a különös egyforma két párverset a mi emlékkönyvünkbe, az enyémbe . Marcsa, Mariska, Maris, Mari, Maria és Marianna Hat név, egy lélek, hat nevű Hydra lehet. A tiedben ez állt: Jidcsa, Juliska, Julis, Jidi, Júlia, és Julianna, Mind a hat a te neved, ámde te Julcsa maradj. Évek múlva láttam viszont Roszkiczát. Ő igy magyarázta fenti sorait, melyek hozzád valának intézve. Örökké komoly voltál és mégis a tréfás Julcsa megszólítást szerezted, ezzel arra célzott, hogy ne légy tulkomoly. Roszkicza később megmagyarositotta a nevét és most — Roskai ; tehát férjemet nemcsak névleg, hanem személyesen is ismered, mert ő az. No de azért most is ráillik még ifjúkori csufneve. Hazatérve személyesen megyek majd el Coráért. Ez volt reám nézve a legörvendetesebb rósz, legalább nem jön el az a foghíjas bogáncs. 0 — Szívesen megcsinálnám a cipődet, de fát kell hoznom az erdőből. Ha esőnk lesz az éjjel, hosszú ideig nem lesz fűteni valóm. Okvetlenül haza kell hoznom a fát az erdőről. Ebben a kellemetlen helyzetben Lajosnak jó gondolata támadt, igy szólt Péterhez : — Ide halgass: csináld meg a cipőmet, én meg haza hozom a fádat az erdőből. Ugy történt, a hogy megbeszélték és mind a ketten nagyon megvoltak elégedve. íme első benyomása a tett kölcsönös szolgálatoknak, a melyek által az ember társának életét tűrhetővé, elviselhetővé teszi. Tömérdek ilyen példa mind annak a megértésére, felismerésére vezeti a tanulót, hogy az egyedül áll o ember jóformán tehetetlen, mig a szövetkezett embercsoport hatalmat képvisel ; a szövetkezés utján a látszólag megoldhatatlan feladatok minden nehézségei elháríthatok. Még egy ilyen iskolai példa : A tanitó megígérte, hogy csütörtökön jutalomból sétálni viszi az egész osztályt, mert meg volt vele elégedve. Csütörtökön reggel azonban Lajos apja kijelentette, hogy Lajosnak fát kell hordania, nem mehet sétálni. Erre az egész osztály elment Tóth Lajosékhoz, segítettek neki, a fát hamarosan behordták s Lajos azután mehetett .sétálni a többiekkel. Valamenynyien örültek, Lajos is örült s a tanitó azt mondta, liogy ez az összetartás. Az iskolai életből az alkalmi szövetkezésnek igen sok példáját sorolhatnám még fel, azonban még csak egypárt említek a nevezetessebbek közül, ezek tartósabb hatással voltak a fiatal lelkekre. Egyik eidélyrészi főgimnáziumban a tanulók között, ugyan nem megerősített alapszabályokkal, de tényleg fennáll „a tanárok tulszigora által okozott vagyoni kár megtérítésére alakult szövetkezet" és áldásosán működik. A mult évben történt, hogy egyik jelesképzettségü társukat egy gyermekcsinyért konviktusi kedvezmény és más javadalmak elvesztésére ítélte a tanári kar. A szövetkezet tagjai az ő tanulótársai voltak. Az ítéletet maguk között igazságtalannak minősítették. Nem mentek további panaszra, nem éltek perújítással, mert tanulni akartak, az érettségire készültek. Minden tagra kivetették aránylagosan a kárt. Megfizették társuk helyett a kollégiumnak összes követelését, alig jutott egyre-egyre egykét korona és teljesen vagyontalan társuk tanulmányait tovább folytathatta. Tanuló társai szeretete munkakedvét annyira fokozta, liogy mint egyik legelső tette le az érettségit. Meg volt mentve s ma a kolozsvári egyetemen egyik legkitűnőbb hallgató. Társai ott vannak vele, szóval, tettel, most már ő is gyámolítja őket és annyira összetartanak, hogy egyiknek öröme mindnyájuk öröme, másiknak bánata mindnyájuk bánata, egyiknek pénze mindnyájuk pénze és igy itt az idegenben valamennyien jől boldogulnak. Ugyanezen főtanodában a rendes gyakorlat az, hogy ha valamelyiket nagyobb anyagi kár ér, kibocsát egy ivet, ráirja, hogy „Segíts" és bizony az összes növendékek megsegítik az ilyen kérő szóval hozzájuk fordulókat. Ugyanott láttam, hogy egy diák, a melyik a főtanodéitól messze lakik, megfogad egy bizonyos fuvarost két rosz, lassú járatú lóval, de jó kedélyű embert és azután szervezi a >Szállító szövetkezet"-et. Sokszor 16 20 diák podgyásza is reá kerül e szekérre, ők meg gyalog, dalolva mennek a szekér után. Olcsón fuvarozzák haza mindegyiküket a többlet egyrészóből útravalót szereznek be, ebből részeltetik a fuvarost is, a ki az uton velük jól mulat és épen ezért sokkal jutányosabban vállalkozik az ilyen terhesebb fuvarozásra, mintha egy önző diák csak a maga részére foglalná le. Elég ennyi a fiukról. Beszéljünk most már a lányokrőL Egy budapesti külvárosi iskolában az egyik növendék megbetegedett s az orvos egy liter kina-bort rendelt neki. Még ha az iskolában készült volna is a bor, legalább '-2 koronába került volna. Ekkora összeget pedig senki sem tudott áldozni. Ekkor a tanítónő azt tanácsolja a növendékeknek, adják össze mindazt, a mi kinek-kinek kicsi tehetségéből telik. S igy apránkint összerakosgatva csakhamar egybegyűlt a liter kina-bor ára.
