Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1901-04-28 / 17. szám
V. évfolyam. Keszthely, 1901. április 28. 17. szám. Pénzintézetek veszedelme. (n) Nincs szándékunkban íeltünéet kelteni, annál kevésbé helybeli pénzintézeteink szabáh'szerü vezetése, vagy szolidsága ellen a legcsekélyebb kétséget, vagy gyanút táplálni, vag} 7 ilyet bárkiben is felkelteni. Nincs is erre itt semmi ok ! De mégis kénytelenek vagyunk foglalkozni e kérdéssel, mert — sajnos — elmélkedésre alkalmas tárgyért nem kell messze fáradnunk. Mert ime alig ocsudtunk fel a kis-celli takarékpénztár bukása feletti megdöbbenésünkből, máris egy másik szintén közeli pénzintézet : a veszprémi kölcsönös betét szövetkezet szomorú végéről szállnak világgá rémes híresztelések. Nem szükséges valami különös logika annak kitalálására, hogy ahol okozat van, ott oknak is kell lenni ! Már pedig az ily bukások szomorú okozatok s épen elegendők arra, hogy a szerencsétlenséget előidéző okok után fürkészszünk, melyeket, ha megtaláltuk, hasznos tanulságokat vonjunk le. Ez senkinek sem árt, mert rég bevált igazság az, hogy okos ember a más kárán tanul. Kétségtelen, hogy a pénzintézetek — legyenek azok bankok, takarékpénztárak, vagy szövetkezetek — nemzetgazdászati szempontból is közszükségletit kepezntk. Közvetítő eszközei a gazdasági/ipari és kereskedelmi életben oly nagy szerepet játszó hitelnek. Helyes alapon állva, előmozdítják a takarékosságot, a közvagyonosodást, az ipar es kereskedelem fejlődését és felvirágzását ! Az erkölcsi alap az, melyből mind eme jók szétáradnak. — A közjót szolgáló erkölcsi alapzat az, melyen bármely pénzintézet létjogosultsága sarkallik. De ugyan mi köze az erkölcsnek a pénzhez, mi a hitelhez ? Mikor a pénz magában véve se jó, se rossz ! Igaz ! Csakhogy itt a körülmények határoznak. Ezek révén azután a pénz és hitel eszköze lehet sok jónak, de sokrosznakis ! És mivel ez igy van, világos, hogy erkölcsi elvek szerint kell berendezkedni a pénzintézeteknek is. Ez az erkölcsi szempont legyen azon sarkpont, mely körül a pénzintézetek miieden ügye megfordul. Ez adjon irányt, oz vezessen, eliez alkalmazkodjék a helyesen értelmezett egyéni érdek is. Á Stfzjó előmozdítása legyen a fő cél, akkor az egyéni érdekek is megóvatnak minden irányban. Mert mihelyt teret engednek az emberi gyengeségeknek, a túlzó nyereségvágynak, nem csak létjogosultságukat vesztik el, de romlására lehetnek egész vidékeknek. Az emberi kapzsiság, a vágy hirtelen, minden 'áron meggazdagodni, már nem egy virágzó intézetnek ásta meg korai sírját ! Mérhetetlen kárára a jó ügynek s az érdekelt feleknek. Mi a pénzintézetek célja ? A hiteligények kielégítése ! De, hogy e célt A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Temetőben. Kicsinyke sirhalom fájára borulok, íáj, sajog a keblem. Nem hull már a könyem, mert sirni nem tudok, Sírni elfeledtem. Kiapadt a könyem forró tengerárja, Minden cseppje idehullott sirhalinára Fájó keservemben. Tán ha volna könyem, enyhülne a bánat, Mi szivemet vérzi Hej! pedig nem enyhül, mindig jobban támad. Beteg lelkem érzi: Nem sokáig járolc titkon sirhalmodhoz, Mire a tavasz jő s újra virágot hoz: Keblemet széttépi. Hivogat-e kis sir ki a temetőbe, Lelkem idevonja. Fájdalomtól, bútól százszor összetörve Borulok sir odra. Itt mondom el búmat fejfádra borulva. Itt senlci sem hallja s a világ se tudja : Keblemet mi nyomja? A míg igy késergek, madár száll az ágra, Vig dalokat hallat ; Nem tudja, hogy itt van a halál hazája. S te itt a sir alatt Nem hallod, mit dalol ez a kis madárka. Nem tudod, hogy ily sir szivemnek is vágya, Mert itt árván maradt. Jiziga. Két barátnő. Irta : Havas Antal. (Folyt). Légrád, 1901. ápr. 5. Kedves Barátnőm ! Gyermeked sorsa iránt érzett aggodalmam jogosit fel a talán kissé kemény hangú nyilatkozatra, hogy elveid veszélyesek. Mi, nők, a barátságot sohasem használjuk föl arra, hogy egymással a barátság örve alatt gorombáskodjunk, az csak a férfiak — s bátran mondhatom — csak a fé'müvelt férfiak szokása. Az asszonyi éleslátás sok esetben igazolta fönséges voltát. Nem holmi egyéni tulajdonokkal akarok hivalkodni, lesz alkalmad belátni, hogy én őszinte és tántorithadau barátnő vagyok, hanem úgyszólván a szükség által késztetve utalok csupán általánosságban nemünk eme kitüntető tulajdonára. Ez az, ami föltótelkép állítja, elém azon szilárd meggyőződésem, hogy szavaimra nem fogsz neheztelni. Együttlétünk alkalmával is elmondhattam volna mindezt ; de időt akartam nyerni a halasztásban gondolataimnak és aggályomnak kellő formában közlésére ; időt és alkalmat óhajtottam adni neked is, hogy adandó válaszodat érett megfontolással mórleLapunk mai száma 13 oldalra terjed.
