Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-04-07 / 14. szám

190h április 7 Quintilla, egyre csak mosolygott. Az aedilis jó ember volt j szomorúan intett a hóhérnak, hogy hajtsák végre az Ítéletet. Apám az egész jelenet alatt egy ákácfának támaszkodva, leliorgasztott fővel hallgatott. Egy szót nem emelt leánya érdekében. Tudta, hogy semmi haszna nem volna. Quintilla föllépett a máglyára. Csak mosolygott. . . A hóhér nem merte letépni ruháit, mint parancsolva volt ; pedig a csőcselék folyton ordítozva követelte azt ; hanem aedilis — derék ember — egy szavára elhallgattak. Quintillát odakötözték a máglyára — gyöngéden. .. Csak mosolygott. A többi lányok halkan énekelték: »A^e Jesu . ..« Aztán a hóhér meggyújtotta, a rőzsét. Ugj

7 reszketett a keze ! Fölszállt az első piszkos szinü füst. a néptömeg üvöltött egyet üdvözletül. Apánk csak hallgatott és nézett bele a lángokba, melyek egy perc alatt körülnyalták a, máglyát s füstjük elfedték szemünk elől Quintillát. »Ave Jesu - . zengett halkan a szüzek kara. Körülbelül tizig lehetett elszámlálni, midőn illatos szellő jött kelet felől. Mindenki előre erősítette szivét, hogy a mint a szellő elfújja a füstöt s a megperzselt test előtűnik : nagyon is meg ne riadjon. »Ave Jesu. . .« Az illatos szellő elfújta a füstöt. A fehér kárpit mögül elővillant Quintilla —- még fehérebb alakja — sértetlenül.. Csak mosolygott... . A nép elbűvölve állt ott s nézte némán a mártirnőt. A halálos csendben pedig Quintilla mosolygó ajkáról égi zengésű hangon rezgett ki a légbe : »Ave Jesu ! — — —« Ekkor apám fölugrott s elordította magát rettentő hangon : — Keresztény vagyok ! A ve Jesu ! Sergilius Puicher. állíttass még egy máglyát szamomra ! S az/.al odarohant a lángokon keresztül Quintillához, de a hóhérok lerántották cnnan. Talán nem is ment volna végbe a kivégzés, ha éppen Nero maga oda nem jön. Az Augusztus megtudván a történteker, Quintillát társnőivel és atyámmal együtt ott azonnal lefejeztette. Már az utolsó vértanú feje várta a halálos csapást, egy asszon}' kézen foff gott engem s elvitt magával. (0 lett nevelő anyám.) Azt azonban hallottam, hogy az utolsó hangos »Ave Jesu« után Sergilius Pulclier igy kiáltott fel : »Ave Jesu : Nero, öless meg engem is. Keresztény vagyok !« Kupavári. BAL

ATONVIDÉK WHCSftíWMC2*íltó5663ÉMÉÍ5l63ttlííWa6ClÉiaÉ£W H Rátoldi Gyulafi k. • 8 A Gyulafiak. kiket legalább részben Zalamegye fiainak tekinthetünk, az ősrégi Rátold nemzetségből származtak. Legtöbb olvasónk előtt kétségtelenül ismeretes, hogy vezéreink és királyaink a nemzetségeket (genns), melyek utóbb ágakra osztattak, e hazában lakó földekkel ajándékozták meg, melyek székhelyei tőlök n}

Terték elnevezésűket. Igy például 6hál (Szabolcs unökaja) Fe'hérmegyében Csákvárt alapitá. Nemzetségéből származott egyebek közt a trencséni (Máté), a mihályosi (Sopron m.) Csákiak és a kisfalud i (Sopron m.) Kisfaludiak ága. Köztudomásunk szerint idegénél: is jöttek hozzánk, kiket királyaink szolgálatukba fogadtak, őket nálunk letelepítették s ezek részben ma is virágzó jele? magyar családok ősei voltak. Igy Kézai' krónikásunk szerint Busád a warburgi kerületből való. Hó hold vitéz pedig a Bécsi krónika szerint Szent István király alatt jött külföldről Magyarországba. A Buzádok emlékét máig a hahóti határban levő Buziul,- utóbb Sárkányszigete tartja fönn. A Haholdiaknak Hűhót lett a székhelye. A Buzád-Haliold-nemzetséget egynek szokás tekinteni. E nemzetségből, mety nagyobb részt Zala- ós Somogyban birlalt, származtak a Szabari, alsó-lendvai Bánffy-, Iíahóti-, Gsány családok. A Rátoldi Gyulafiak ősei is külföldi jövevények voltak. Krónikásaink szerint Olivér és Rátold Kálmán király idejében (tehát 1095—1114 közt) Itáliából, Ap#Ha tartományból jöttek, a Nápolytól éjszakra fekvő Caserta város lakói s a casertai grófok rokonai voltak. Nálunk székhelyük lett a veszprémmegyei Púitól (régi okmányainkban : Szar holt, Nagy-Ratholt), hol a Rátoldiaknak várkastélyuk is volt.

1) Mint más nemzetségek, a Rátoldiak is több ágra oszoltak. Az itt szóban levő Gyulafiaknak a Rátold-nemzetségbeli Bnlxluiii volt az őse. 1283-ban történt, hogy a Rátoldiak egyik tagja Mátyás (Roland bán fia) tékozolván a nemzetség javait, Rorand és Dezső mesterek (Rátoldi Lesták fiai) Domokos és László (István fiai), Rajnold és Miklós (Olivér fiai) IV. László királytól birtokaik rendezését és uj fölosztását kérték. E fölosztás szerint a panaszosok meg-, tartották a Somogy-, Pozsony-, Pest megyéi és erdélyi birtokokat ; a tékozló Mátyásnak jutottak némely birtokok Somogyban (Lápa i artozékai val), Pozsega megyében, Szabolcsban, Zemplénmegyében. Slavóniában, végre Veszprénimeg}

Tében Nagy-Rátold, hírére Balduin mester részét, mely az uj fölosztás alól kí volt véve. Nem terjeszkedhetünk ki itt az öszszes G^ulafiakra. Szűkebb föladatunkhoz képest csupán azokra szorítkozunk, kik lakóhelyeikre, birtokaikra nézve leginkább Zalához tartoztak. Föntebb láttuk, hogy Balduin, a Gyulafiak őse 1283-ban csakis a veszA veszprémmegyein liiviil vau egy Rátót Pest megyében, mely szintén a Rátoldiaké volr és egy Vas megyében (régi időben Rátoldl'alva, másként Unokateleke), melyet a Hermán-uemzstségböl származott Rátold bírt. • 8 prémmegyei Nagy-Rátold községhez tartozó birtok egy részét birta. De csakhamar, sőt 1283 előtt is egyszersmind mint zalai birtokosok tűnnek föl. 1274-ben királyi adományul kapták Keszit, a tőlök elnevezett Gyula-Keszit, mely hosszabb időn át királyi udvarnokok földje volt ; valószínűleg ugyanakkor vették birtokukba Csobánczot a regényes fekvésű, Kisfaludy Sándor által megénekelt Csobáncz-hegygyei, melynek várából az egész vidéket uralták. Okmányok bizonyítják, hogy Csobáncz 1300-ban már a Gyulafiaké volt. Csobáncz miatt utóbb a rokonok közt egyenetlenség támadott. Okmányaink bizonyítják, üogy 1558-ban Kisasszonyi Péter Rátoldi Gyulafi László ós Kristóf nevében a csobánczi birtokrészek elidegenítéstől. eladásától, elzálogosítástól Rátoldi Gyulafi Jánost (kinek neje Devecseri Csoron Dorottya volt) eltiltja. Már 1299-ben Őrsön (Kővágó-Örsön) a Rátold nemzetségéből származott Miske, Ránold fia egy palotát, mely addig Mátyás comesé volt, a hozzá tartozó földekkel együtt megvett. 1329-ben legalább hatalmukba bírták Nyirádot és Szőczöt, melyek miatt a veszprémi püspökkel pörben állottak. 1350-ben birtokosok Lovason és Fajszon, melyeket régibb időkben majd Zala-, majd Veszprém megyéhez számítottak. 1385-ben a Tapolcza közelében levő Sáskái, 1440-ben aKöves-Kálla melletti Zánkát bírták. Birtokosok voltak Diszelen, Monoszlón, Bodontelken (Tapolcza vidékén.) 1466-ban övék volt Csányfalva, melyet átengedtek a veszprémi káptalannak cserében ennek keszii birtokrészeért ; ugyanakkor a veszprémi káptalannak is engedték azon birtokrészeiket, melyeket a veszprémmegyei Rátóton birtak volt. Részbírtokok tulajdonában találjuk még őket Köves-Kálbn, Felsö-lotnajon, Ládon, Jánossá földén (Tapolcza vidékén feküdt), Tatádon (Vázsony táján), hol a Rátoldiak a pálos szerzetesek számára kolostort alapítottak. A Rátoldiak azon ága, melyet Gyulafiák neve alatt ismerünk, csak a XV. században kezdett a köznemesek sorából kiemelkedni. A föntebb emlitettZánkát Gyulafy László (Rátoldi Gyula fia) I. Ulászló Királytól mint egyik kiválóbb hive, ki a királyválasztás küzdelmes napjaiban Ulászló pártjához csatlakozott, királyi adományban adta. Az adományozott Zánkát. ekkor királyi birtokot a pénzszükségben levő Ulászló Rozgonyi Istvánnak zálogba adta volt Gyulafi Lászlónak oly föltétellel adományozta, hogy a birtokot Rozgonyitól kiváltsa, ami arra enged következtetni, hogy a Gyulafiak rendezett vagyoni nemesek lehettek. Gyulafy László fia : László, a dúsgazdag Gersei Pethők családjából Katalint birta nőül, kiről, azt tudjuk, hogy férjének halála után (1491.) Csobáncz várában szorongattatván, Kinizsi Pál engedelmével, ki Mátyás király adományából 1479 óta Somlyót birta, segítségül hívta Leányfalvi Ágostont, somlyói várnagyot és a veszély elmultával Csobáncz várát megőrzésre átadta testvérének, »nagyságos< Gersei Pethő Jánosnak, királyi udvarmesternek. Gyulafy László és Pethő Katalin két fiát ismerjük : Istvánt és Lászlót. Az előbbi, t. i. István, királyi táblai