Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-31 / 13. szám

V MIII Keszthely, 1901. március 31. i3. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. M«(?,|elenik htoteiikiiit eitysztn' ; \ giNiirnti|>. SZERKESZTŐSÉIG I.A L'TUI.A.I IIUJUS ÉS A SZERKESZTŐSÉG fclfltUelösI arak : KIADÓHIVATAL — | tgHüZ irra . . 'U korona a voll gazd. tanintézet épületében. l' ICI.Iil.ŐS S/íKIÍ K KSJ6TŐ ''fl ..... . fi Kéziratokat a tr/.orlttiSxtöség ciitt-We, péuzes­ut.ulviVilyok at. Iiintel.ési tnep l>ir.H-iok al és i reldamAcióliat a hiadöhiratjt1ju>z kérünk BONTZ JÓZSEF KI A nő SUJÁNSZKY JÓZSEF. NeuyK l Efíco.i 1 jva 2 „50 1)11 ér mám áru ÍO Hyllttér petilsorfí alku szerint. Kazl rí tokát nem adunk v laezo ——— Közigazgatásunk. Együtt fekszik már a belüg} Tminisz­teriuniban a rengeteg írás, melyben az ország összes vármegyéi mondanak vé­leményt arról, hogyan lehet a közigaz­gatást egyszerűsíteni. Hogyan lehet el­érni azt a célt, hogy haszontalanul kárba ne vesszen annyi idő s a hivatalnok-se­reg fizetésére szánt összeg ? Nem is any­nyira a pénz kérdése a közigazgatás egyszerűsítése, mint inkább az időé, me­lyet a magyar vármegyénél még mindig nem tanultak megbecsülni. Óriási érték vesz kárba azzal az idővel, mely manap­ság az ügyek elintézéséhez szükséges, továbbá azzal a számos formasággal, me­lyen az akták keresztül mennek, mielőtt véglegesen elintéztetnének. Igaz rákfe­néje mai közigazgatásunknak az, hogy nem tud gyorsan elintézni és intézkedni. Évek hosszú sora óta folyton csak egy orvosságát sürgették ennek a baj­nak : a közigazgatás államosítását. Gyökeresen uj állapot teremtését vártak ettől a hatalmas reformtól és 15 esztendő óta nem volt kormány, mely nem tartotta volna szükségesnek jelezni, hogy a közigazgatás álíamositásáról szóló ' törvényjavaslat munkálatai már ennyire és ennyire haladtak. Es minden kormány programmjában benníoglaltatutt ez a pont- s minden alkalommal n sajtó és a közvélemény általános helyeslésével ta­lálkozott az illetékes helyen elhangzott kijelentések, melyek mindig egybehang­zóan azt hirdették, hogy a közigazgatás államosítása szükséges és be fog követ­kezni. Néhány hónap óta azonban ug} r ta­pasztaljuk, hogy a krónika hallgat, a nagy államosításról. Helyette egy uj jel­szó került forgalomba és a vármegyék részéről sokkal lelkesebben hangoztatják mint az államosítást. Az uj jelszó : egy­szerűsíteni kell a közigazgatást. Ez az uj probléma, melynek megoldásán buz­gón töri a fejét egész Magyarország. Lehetséges, sőt mi nem is hisszük, hogy az uj jelszó a réginek meghalását jelentené, hogy az illetékes tényezők a közigazgatás egyszerűsítésében látnák elérve azt a célt, mely a közigazgatás államosítása kapcsán lebeg az ország előtt. Azt hangoztatták mindig : a vár­megyék autonomikus szervezete lejárta magát, nem illik bele a modern ^ et ha­. taimaSj^n,.megszélesedett kereteibe, gát. jául szolgál a társadalmi egybeolvadás nak, a kereskedelmi és ipari forgalom nak és az általános egyöntetű jó köz-­igazgatásnak. Mondották : toldás-foldás nem használ itt semmit, tökéletesen uj szervezetnek kell a régi helyébe lépni. Es most nem beszél senki semmit a nagv államosításról, az egvszeríisités, az dj ov ügj'vitel gyorsasága, a közigazgatás ja­vítása a régi alapokon : ez foglalkoztatja az elméket s erről tanakodnak a kárpá­toktól az Adriáig. Ismételjük, nem hisszük, hogy el lenne ejtva a nagy és nehéz probléma s helyette a részletes megoldást, az egy­szerűsítést is kielégítőnek tartanák ille­A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Heroadds. Azt mondod boldog vagy, S látom hervadásod. Szép arcod rózsája Régen elvirágzott. Nem az idő járt el, Bú emészté szived ; Kiben nagyon bíztál, Megingatta hited. Elmúlásod csendes, Mint volt ébredésed. A boldogság napja Nálad már elkésett. Veröfényt, tavaszt hint Hervadó sugárod, De a borulatot, A elért, fagyot várod. Kedvecl csinált virág ; Mosolyod hópehely, hs hogy virág-szirom, Velünk hiteted el. Ne hitesd, ne altass ! Hervadásod oly szép : Csak a hervasztója, Oka ne én volnék ! fiudifs József. Átok. — Még egyszer őszintén gratulálok a bol­dog frigyhez ! Ajánlom magamat. A látogató elment s a meggratulált Sekö Károly törvényszéki biró ur boldogan ült le, hogy megírja a mindennapi levelet menyasszo­nyának. Megírta, hogy már kifáradt a sok gra­tuláció-fogadásban, hogy már csaknem szétveti a v%yi bogy egyetlen Milikéjét, mint édes kis feleségét ölelhesse keblére. A levél megírása után, mint már megszokta, elővette Milike^arcképét ós sokáig nézegette nagy gyönyörködve. Büszke vágygyal gondolt a kü­szöbön levő esküvőre ; nem hazudott, midőn azt irta neki, hogy majd szétveti a vágy stb. És Milike megérdemelte ezt a nagy türel­metlenséget. Szép, jó és gazdag leány volt, a mely három jelzőben legyen minden jótulajdon­ság kifejezve. A mint igy nézegette Milike arcképét, egy­szerre eszébo ötlött valami. íróasztala belső fiók­jaiból egy kis csomagocskát vett elő. Arca elkomorodott. A csomagocskában volt egy másik leány­arckép, egy-két levél, hajfürt, szalag — stb. a mik egy belső ismeretség jelei és zálogai szok­tak lenni. Az ábrázolt leányka is igen szép volt. Sekő Károly olyan furcsán nézte azt a képet. Arcán igen vegyes érzelmek és gondolatok tükröződtek. Ő ezt a leányt szerette egykor. El is je­gyezte. Már a gyűrűje is az ujján volt. Es a leány halálos szerelemmel ragaszkodott hozzá ! Mikor ott hagyta öt abban a kis városban, a honnan följött az egyetemre, jegyese csaknem megőrült a válás keserveiben. Megnyugtatta, Lapunk mai száma 13 oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom