Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-31 / 13. szám

V MIII Keszthely, 1901. március 31. i3. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. M«(?,|elenik htoteiikiiit eitysztn' ; \ giNiirnti|>. SZERKESZTŐSÉIG I.A L'TUI.A.I IIUJUS ÉS A SZERKESZTŐSÉG fclfltUelösI arak : KIADÓHIVATAL — | tgHüZ irra . . 'U korona a voll gazd. tanintézet épületében. l' ICI.Iil.ŐS S/íKIÍ K KSJ6TŐ ''fl ..... . fi Kéziratokat a tr/.orlttiSxtöség ciitt-We, péuzesut.ulviVilyok at. Iiintel.ési tnep l>ir.H-iok al és i reldamAcióliat a hiadöhiratjt1ju>z kérünk BONTZ JÓZSEF KI A nő SUJÁNSZKY JÓZSEF. NeuyK l Efíco.i 1 jva 2 „50 1)11 ér mám áru ÍO Hyllttér petilsorfí alku szerint. Kazl rí tokát nem adunk v laezo ——— Közigazgatásunk. Együtt fekszik már a belüg}

Tminiszteriuniban a rengeteg írás, melyben az ország összes vármegyéi mondanak véleményt arról, hogyan lehet a közigazgatást egyszerűsíteni. Hogyan lehet elérni azt a célt, hogy haszontalanul kárba ne vesszen annyi idő s a hivatalnok-sereg fizetésére szánt összeg ? Nem is anynyira a pénz kérdése a közigazgatás egyszerűsítése, mint inkább az időé, melyet a magyar vármegyénél még mindig nem tanultak megbecsülni. Óriási érték vesz kárba azzal az idővel, mely manapság az ügyek elintézéséhez szükséges, továbbá azzal a számos formasággal, melyen az akták keresztül mennek, mielőtt véglegesen elintéztetnének. Igaz rákfenéje mai közigazgatásunknak az, hogy nem tud gyorsan elintézni és intézkedni. Évek hosszú sora óta folyton csak egy orvosságát sürgették ennek a bajnak : a közigazgatás államosítását. Gyökeresen uj állapot teremtését vártak ettől a hatalmas reformtól és 15 esztendő óta nem volt kormány, mely nem tartotta volna szükségesnek jelezni, hogy a közigazgatás álíamositásáról szóló ' törvényjavaslat munkálatai már ennyire és ennyire haladtak. Es minden kormány programmjában benníoglaltatutt ez a pont- s minden alkalommal n sajtó és a közvélemény általános helyeslésével találkozott az illetékes helyen elhangzott kijelentések, melyek mindig egybehangzóan azt hirdették, hogy a közigazgatás államosítása szükséges és be fog következni. Néhány hónap óta azonban ug}

r tapasztaljuk, hogy a krónika hallgat, a nagy államosításról. Helyette egy uj jelszó került forgalomba és a vármegyék részéről sokkal lelkesebben hangoztatják mint az államosítást. Az uj jelszó : egyszerűsíteni kell a közigazgatást. Ez az uj probléma, melynek megoldásán buzgón töri a fejét egész Magyarország. Lehetséges, sőt mi nem is hisszük, hogy az uj jelszó a réginek meghalását jelentené, hogy az illetékes tényezők a közigazgatás egyszerűsítésében látnák elérve azt a célt, mely a közigazgatás államosítása kapcsán lebeg az ország előtt. Azt hangoztatták mindig : a vármegyék autonomikus szervezete lejárta magát, nem illik bele a modern ^ et ha. taimaSj^n,.megszélesedett kereteibe, gát. jául szolgál a társadalmi egybeolvadás nak, a kereskedelmi és ipari forgalom nak és az általános egyöntetű jó köz-igazgatásnak. Mondották : toldás-foldás nem használ itt semmit, tökéletesen uj szervezetnek kell a régi helyébe lépni. Es most nem beszél senki semmit a nagv államosításról, az egvszeríisités, az dj ov ügj'vitel gyorsasága, a közigazgatás javítása a régi alapokon : ez foglalkoztatja az elméket s erről tanakodnak a kárpátoktól az Adriáig. Ismételjük, nem hisszük, hogy el lenne ejtva a nagy és nehéz probléma s helyette a részletes megoldást, az egyszerűsítést is kielégítőnek tartanák illeA BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Heroadds. Azt mondod boldog vagy, S látom hervadásod. Szép arcod rózsája Régen elvirágzott. Nem az idő járt el, Bú emészté szived ; Kiben nagyon bíztál, Megingatta hited. Elmúlásod csendes, Mint volt ébredésed. A boldogság napja Nálad már elkésett. Veröfényt, tavaszt hint Hervadó sugárod, De a borulatot, A elért, fagyot várod. Kedvecl csinált virág ; Mosolyod hópehely, hs hogy virág-szirom, Velünk hiteted el. Ne hitesd, ne altass ! Hervadásod oly szép : Csak a hervasztója, Oka ne én volnék ! fiudifs József. Átok. — Még egyszer őszintén gratulálok a boldog frigyhez ! Ajánlom magamat. A látogató elment s a meggratulált Sekö Károly törvényszéki biró ur boldogan ült le, hogy megírja a mindennapi levelet menyasszonyának. Megírta, hogy már kifáradt a sok gratuláció-fogadásban, hogy már csaknem szétveti a v%yi bogy egyetlen Milikéjét, mint édes kis feleségét ölelhesse keblére. A levél megírása után, mint már megszokta, elővette Milike^arcképét ós sokáig nézegette nagy gyönyörködve. Büszke vágygyal gondolt a küszöbön levő esküvőre ; nem hazudott, midőn azt irta neki, hogy majd szétveti a vágy stb. És Milike megérdemelte ezt a nagy türelmetlenséget. Szép, jó és gazdag leány volt, a mely három jelzőben legyen minden jótulajdonság kifejezve. A mint igy nézegette Milike arcképét, egyszerre eszébo ötlött valami. íróasztala belső fiókjaiból egy kis csomagocskát vett elő. Arca elkomorodott. A csomagocskában volt egy másik leányarckép, egy-két levél, hajfürt, szalag — stb. a mik egy belső ismeretség jelei és zálogai szoktak lenni. Az ábrázolt leányka is igen szép volt. Sekő Károly olyan furcsán nézte azt a képet. Arcán igen vegyes érzelmek és gondolatok tükröződtek. Ő ezt a leányt szerette egykor. El is jegyezte. Már a gyűrűje is az ujján volt. Es a leány halálos szerelemmel ragaszkodott hozzá ! Mikor ott hagyta öt abban a kis városban, a honnan följött az egyetemre, jegyese csaknem megőrült a válás keserveiben. Megnyugtatta, Lapunk mai száma 13 oldalra terjed.