Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-13 / 2. szám

Keszthely, I90i. január 13. —— 2. szám Társadalmi, szépirodalmi z közgazdasági hetilap. l

mtwnkiiit vjiniii ,.,, |>. V. évfolyam. (—) Alighanem néhai Pulszky Ferenc a szerzője ennek az immár szállóigévé lett mondásnak: A kutya u_at, a karaván halad.« Hát valóban el kell ismerni, hogy a kicsinyes akadékoskodással nem törődő, határozott, céltudatos cselekvésnek festőibb, elevenebb, jellemzőbb rajzát kívánni sem lehet, de ennek a ?elleümT mótídásMTc -fti'^ v?. ff egy nagy hibája. Még pediglen az. hogy sok ember azt Jiiszi. hogy ha ő bedugja a fülét és sem kérésre, sem tanácsra nem hallgatva vágtat, avagy épen bandukol a maga utacskáján. akkor ő már e<> ipso karaván, a kérő vagy tanácsadó meg az a bizonyos állat, melyről a karavános frazisban szó esik. Ez pedig arról jut eszünkbe, hogy a >Balatonvidék« immár több cikkelyben figyelmeztette az illetékes köröket arra, hogy a keszthelyi piac elhelyezése nagyon rossz, és evégből gyors intézkedésre van szükség. E>.ek a figyelmeztetések azonban karaváivfülekre találtak. Nos, és must legutóbb alighogy áldozatul nem esett eg\ emberélet ennek a csökönyös büszkeségnek. Igaz. hogy az a halálos veszedelemben forgott ember esni, a Balatonvidék szerkesztője, aki bizony közel sem léphet a községház urnájahoz. No de e fogyatkozása mellett is mégis "csak ember, akinek az életére wiüJuMge vmí •• ». kiu^JJV^ii ajMia.1 is in> kább, mivelhogy ő tudvalevőleg nem is tartozik a Széchenyi István »apa gyilkosai* közé. De nehogy >prp domo* beszélőknek látszassunk, térjünk, át annak a szegér.j' embernek az esetére, akitől a keszthelyi piac elvette az ő kenyerét. Arra a kocsisra, aki egyszer már veszedelembe sodorta a kocsiján ülőt, senki sem merné rábizni az életét. Természetes, hogy a grófi urodalom rögtön degradálta gyalogbéressé azt a kocsist, aki nem tudta megfékezni a lovait akkor. Bizonyos, hogy más is csak igy tenne még akuor is. ha véletlenül üres kocsit ragadnának el a lovai. Ámde felmerül itt ez a kérdés, hogy lehet-e azon csodálkozni, ha a keszthe| lyi piacon megvadul egy pár tüzesebb ! vérű ló?! Azaz. hogy nem is ez a kérdés, 1 hanem ez : nem kell-e azon csodálkozni hogy a keszthelyi piacon nem fordul elő gyakrabban ilyen eset ? Jó szerencse, iuigy.,JtLakeruj5aink „loyai .már nem képesek a megvadulásra, mert különben volna dolguk a koporsócsinálóknak. De azért — fájdalom — van egy-két igazi ló is a városban, ezek aztán nem hunynak szemet a mélységes nemtörődömség láttára s csinálnak olyan jeleneteket, mint a karácsonyi riadalom volt. Mert az az egy bizonyos, hogy sehol a világon, még a legsötétebb Kamerunban sincs olyan képtelen állapotban a Fő-ucca. mint a mi bájos Metropolisunkban. A mi Fő-uccánk ugyanis csupán fő uccának is szük. Aztán mégis ez az ucca SZERKESZTŐSÉG É& A K I A D Ó H I V A T 'Á L a volt tanintézet épületében. K ézi i at-olmt ii s/.arkes/.f i'tsA^ i-ijiiíi m pénzes utalványukul, liirilelési inegbixAsukat és reklamációkat a k ijulúhi mtalhoz kérü.ilc. iri'.nkbl nem uduiUí ui«i»a I.A PTIJlíA.I DONOS SZERKESZTŐSÉG KIS MSI,ŐS SZEK.K ISsZTÖ BONTZ JÓZSEF. KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Előfizetési arak : fci'tfj/ érm . 1(1 korona fél éne f> Negyeit évre ... 2 „ ni) fillér £f>yen arám áru 2l> , Nyllttér fietitsore alku tzerint. A BALATONVIDÉK TiUCAJA, Ki az én mesterem? Bár sokszor pengetem Lelkesen a lantot, Babérágat nekem Azért ne adjatok. Nem engemet illet, Azé a dicséret, Kitől megtanultam : Hogy mi a költészet ? Ki az én mesterem? Bátran megvallhatom : E tündöklő tájék S a bájos Balaton ! A agy Lajos. Gróf Zrínyi Miklós a költö emlékezete. — Történeti tauulmány. — Irta : Brauner Lajos. (Vége.) Az 1664-iki év, Zriuyi életének utolsó éve, rá nézve legdicsőségesebb volt,. Bátor és harcszoiujas seregével kelelre vonult az eszéki kidig, Brezuicát, Ba'oocsát, Szigetvárt ós Pteset ellog'alva, hadaival Kanizsa várát vette ostrom alá, de a német seregek generálisai Hohenlohe és Strozzi nem akartak Zriuyi terve szerint hadakozni s elvouultak a vár elől. A két német vezér e tette rendkívül elkeserítette Zrínyit. Európa azonban viszhangzott Zri'-yi dicséretétől. Az egész kontinens fejedelmei vetélkedtek egymás közt, hogy Zrínyit, minél fényesebben s nagyszerűbben^ kitüntessék ; I. Lipót hercegi rangra akarta emelni, ezt azonban Zriuyi szerénységből s hazafiasságból < nem fogadta el ; a római pápa hadvezéri kalappal a saját aranyból öntött arcképével, a spauyol király az aranygyapjas renddel, a francia király a pairsággal tüntette ki, a bajor és wiirttenbergi választó-fejedelmek atyjuknak nevezték, György szász fejedelem testvérének nevezte; a magyar nemzet pedig >t,örökverö« melléknévvel tisztelte meg öl, (Muravidéki hagj'Oinány szerint). Mindenki dicsőítette, mert a törökön csak a Zrínyiek tudtak győzedelmeskedni. A gj^ermek sírásának megszüntetésére a törököknél elég volt a közelgő Zrínyi Miklós nevét, kimondani, s a gyermek azonnal elhallgatott,. A Zriuyi által lángba borított eszéki hidat a török nagyvezér rövid idő alatt kijavíttatta, s hogy némileg kiköszörülje a csorbát, melyet i Zriuyi a török harci dicsőségen ejtett, seregével i 1664-ik óv elején Uj-Zeriu vára ellen vonult. | Zriuyi ez időtájt Csáktornyán időzött, seregét 1 Kanizsa alatt hagyván. A' török 40000 emberből álló sereggel indult a vár elfoglalásra s az osztrák hadak vezére Montecuccoli, ki évek óta ellenséges viszonybau állott Zrínyivel, oly lanyhán védelmezte a várat, hogy Zrínyi visszavonult a védelemtől, a törökök juuius 30-áu aláaknázták és légberöpitették. Zeriuvárnak feldulatása és légberőpitése módfelett elkeserítette Zrínyit ós a keresztény vezéreknek ezen hallatlan eljárását, kik megengedték, hogy a török ily fontos várat nem ágyúval, hanem karddal foglalhatott el, a segítséget kérő stájer rendekh-z irt levelében éles szókkal el is ítélte. A szentgotthárdi győzelem (1664. aug. 1.)