Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-25 / 47. szám

BALATONVIDEK 3 Festetics Tassilo gróf ur ó excellentiája, mint kegyúr, az összes épitési anyagot megadta. Az épités sorsa a kegyuraság nagylelkű adományával biztositva volt. — Ehez járult a plébános fáradhatatlan buzgósága folytán részint egyesektől, részint a hivektől gyűjtés utján befolyt szükséges pénz-összeg. Ily előzmények után kezdődött meg Radics Akos tervei alapján ez év tavaszán az építkezés a szép mű befejezéséig. És a romjaiból uj életre keltett zsidi gothikus templom régi díszében ott hirdeti ismét Isten dicsőségét, kegyuraságának nagylelkűségét, a hivek az áldozatkészségét s Fekete Gergely plébános buzgóságát s hervadhatatlan érdemeit. A haza igen sok, Zsidnél is nagyobb községe megirigyelhetné a zsidiek szép templomát ! A templom épitési stilje, gothikus iveivel, magasba nyúló sudártornyával valóban impozáns benyomást tesz a szemlélőre. Kőfaragásu díszítései Horth Sándor kőfaragó-mester szakavatottságát s ügyességét diesérik, ki nagy buzgóság és odaadással elismerésre méltó munkát végzett. Belső berendezése : az oltárak, a szószék, a lurdesi barlang szép Mária szobrával Rungaldier József tiroli szobrász kitűnő alkotásai. Maga a főoltár a templom védőszentje, szent Domonkos szobrával s a két mellék-szoborral áhítatot gerjesztő s felemelő hatást gyakorol a nézőre. Rungaldier az ő mesterük, ugyanaz, ki a keszthelyi templom e nemű munkáinak megalkotásában is remekelt. Szolid s ügyes munkát végzett még Riersch József keszthelyi bádogos mester is ugy a torony, valamintegyéb bádogos munkakivitelében is. Igy a templom készen állva már csak felszentelésre várt. Ez f. hó 18-án, vasárnap meg is törtónt Szép s megható ünnepség keretében. Nagy napja, örömünnepe volt ez a nap Zsid községnek. A lelkipásztor s hivek örömében osztozott a kegyuraság is. Festetics Tassilo gróf ur ő excellentiaja, midőn a munkálatok befejezéséről értesült, magas látogatásával tisztelte meg Fekete Gergely plébánost. A templomot megtekintetta, a szépen sikerült mű fölött örömét s elismerését nyilvánította s e kegyes érdeklődéssel ugy a plébános mint a zsidi hivek örömét növelte. A templomszentelési s ünnepélyes nagy misét Rédey Gyula dr. veszprémi apátkanonok, Fekete Gergely plébános földije s gyermekkori barátja, végezte fényes segédlettel. Assistáltak Hajba Mihály szántói plébános, Szita Román sümegi kvárdián, Ilavassy József rezi plébános stb. Az egyházi éneket Eckhardt Antal keszthelyi karnagy vezette saját harmoniumán. Szent mise alatt ugyancsak Eckhardt harmónium kísérete mellett Lakatos Vince helybeli főgimn. tanár remek solot énekelt a hivő sereg öröme és épülésére. Az ünnepélyes nagy mise végeztével Rédey Gyul a dr. apátkanonok lépett a szószékre s remek beszédben, szívhez szólóan fejtegette a templom fenséges hivatását s méltóságát. A beszéd tartalma, elegáns előadása s a szónok tiszta, csengő organuma szinte magával ragadta hallgatóságát mély benyomást tett a szivekre. A felszentelési s egyházi ünnepséget a délután 3 órakor ünnepélyes litánia fejezte be, melyet Gönczy Edo helybeli főgimnáziumi tanár végzett. Igen kellemesen hatott e szép ünnepélyen azon körülmény is, hogy azon a helybeli s vidéki urodalmi tisztikar is majdnem teljes számban részt vett. A felszentelési ünnepélyt kedélyes lakoma követte a plébános vendégszerető asztalánál. Az első felköszöntőt a házi gazda mondotta a megyéspüspökre s pátronusára, Rédey Gyula dr. apátkanonokra s vendégeire. Nagy hatású felköszöntőben Rédey apátkanonok a házi gazdát éltette, Dezsényi Árpád dr. hasonlóan a házi gazdára mondott szép felköszöntőt. Tósztozott még Szita Román stb. A vendégek legnagyobb része a késő éjjeli órákig együtt maradt s bőven osztozott a nap hőse, a templom épitő s vendégszerető plébános örömében. Részünkről mi is szívből kívánjuk : ad multos annos ! Esküdtszéki tárgyalás Egerszegen. A negyedik esküdtszéki tárgyalást f. hó 19-én tartották Zala-Egerszegen Simon György csoukahegyháti lakos bűnügyében. A bíróság a következően alakult meg : Elnök Staniszlovszky Adolf, szavazó bírák : Skoday Aurél. Rohonczy István, jegyző : Csiszár József, közvádló: Schneider Gábor, védő : Berger Béla dr. Vádlott Simon György 56 éves csonkahegyháti lakos, ki többszörös gyújtogatás bűntettéért állt az esküdtszék elé. Az esküdtszék a következően alakult meg: Vastagh János, Lendvay László, Fusztusz Izidor, Kukurelli Pál, Dervalics János, Graner .Lajos, Laubhainmer Oszkár dr., Vörös János, Szenszky Gj'ula, Takács Jenő, Matisz Lajos és Rácz Béla. 1900. december 16 sznnék is az épités, mi arra az esetre is tudunk kibúvót. Akkor piros téntával vagy litografált betűkkel irjuk a kérvényeket s a megye bizonyára élűiről fogja kezdetni a tárgyalást. Nekünk pedig az kell ! Templomszentelés Zsiden. A Pbőnikszről tartja a legenda, hogy hamvaiból uj életre kelt. A valóságban igy történt ez a zsidi templommal. Mint a regényes, hegykoszoruzta Tátika és Rezi várak már csak romjaikban hirdetik az ősi dicsőséget, az ősrégi, gothikus zsidi templomnak úgyszólván már csak romjai szóltak az elődök hitbuzgósága s áldozatkészségéről. Rom volt ez a templom lent a kies völgy ölében, mint az árván maradt várak a szomszédos hegyek ormain. Mi sem maradt belőle a hajdani Istenháza ékességéből — a romnál. Fájt ez a tudat Fekete Gergely zsidi plébánosnak. A pusztuló romok szemléletére nem egyszer viszhangzottak szivének húrjain a királyi lantos szavai : „Uram, szeretem a te házad ékességét !" Ez a viszhang nem volt a pusztában kiáltónak szava ! Megihlette a lelkipásztor szivét. Csak egy vágya volt Fekete Gergely plébánosnak, visszaadni a romokban heverő Istenházának régi ékességét. Ezért lelkesedett s lelkesített, küzdött és fái-adott. Minden gondolata ebben összpontosult. Nagynak, szinte kivihetetlennek látszó tervét elősegítette városunk egyik nemeslelkü szülöttének, Radics Akos kir. palotai műépítésznek önzetlen közreműködése, ki szülőhelye iránti kegyeletből a diási templomot oly szépen restaurálta, ki a zsidi templom tervrajzát is eredeti gótstiljónek megfelelően nagy szaktudással, a szent és nemes cél iránti tekintetből csupán szívességből elkészítette. Fáradtságot nem kiméivé, felügyelt az épitésre, nzt irányította és vezette. Az ő nagy s elismerésre és hálára méltó érdemét, hirdeti a zsidi templom égbenyúló sudár tornyával, gothicus boltivezetével. Méltó, hogy a zsidi hivek hálás kegyelettel gondoljanak mindenkor az ő önzetlen közreműködésére, s uj, diszes templomukban még unokáik is jóitevőik közt említsék nevét imáikban. Radics Akos terve alapján indult a zsidi plébános a templomépítés fáradtsá.gos és tövises útjára. A terv a megyéspüspök s a kegyuraság Festetics Tassilo gróf ur ő excellentiájuknak bemutatva helyesléssel találkozott. Fekete Gergely plébános folyamodására látlak többe, még a sánta is üldözésedre ment. Én hősöm, én betyárom, uam hagylak el többé. — Azt akarom én is — dörmögi a férfi. Csakugyan elmentek . . A vén Bakajtós csak alig merte szemeit kinyitni, a midőn azok mellette elhaladtak. Nem is tudta megmondani, hogy ki volt a férfi. Az asszonyt is csak hangjáról ismerte meg, pedig hát mind a kettő ott volt közvetlen közelébe, a bakter botjával talán agyon is üthette volna őket s talán mind a kettő megérdemelte volna. Talán mind a kettőnek jobb lett volnaDe Bakajtós megmozdulni sem tudott. Hallott aztán ismét zajt maga mellett, de képzelődése annyira fokozódott, hogy nem tudta kiismerni, hogy tulajdonkópen mi az, a mit hall. Majd nagy zajjal felpattant az András kapuja, s egy szekér robogott ki rajta. Valakinek bizonyosan hajtani kellett a lovakat, azt gondolta Bak ajtós is. De míg azt gondolta, a szekér mellette robogott el s az egyik ló el is ütötte az öreget. A fájdalomra elfelejtette, hogy boszorkányos helyen van s amúgy magyarosan elkáromkodta magát. Viszhangul aztán hallott kacagást. Mintha egy férfi és egy nő kacagott volna a szekéren, az ő balesete felett. A szekér aztán elrobogott egyenesen a Balaton felé. — — Az öreg Bakajtós még alaposan ki sem káromkedta magát, a mikor arról az oldalról, a melyről a fegyveres ember jött, ismét zajt hallott. A szól süvöltése közt is hallani lehetett a fenyegető, diadalittas kiáltásokat s közbe a káromkodásokat. Hát ez miféle csapat ismét. Nem hiába, hogy szól van, de, ilyenkor történnek az Isten-ellenes dolgok — gondolta az öreg. Egy ujabb boszorkány-csapat lehet. De nem volt ideje elmenekülni, mert a száguldó csapat ekkorra odaért. Ott állottak ezek is mellette, mintha az öreg Bakajtósnak mindent látni, mindent tudni kellene, csak azért, hogy semmit se értsen meg. — Isten áldja András — szólt valaki. Azután a csapat ismét tova vágtatott. Az első két lovon két-két megkötözött ember volt, a többi busz pedig egyenruhások. Az András pedig, a kitől búcsúztak, a ház előtt leszállt lováról. — Hát ez a kapu minek van nyitva ? dörmögte. Bakajtós megismerte a tárogatós hangját. Biztos volt benne, hogy ez nem cimborál a boszorkányokkal, hát közbe mert szólani. — Megmondom én Audrás öcsém. — Bakajtós bácsi, hát csak mondja meg. — De nagj dolog ám ez öcsém. — Ha megmondja kee, ón is megtudom. — Elhiszem ám öcsém, de boszorkánynyal nem jó ám kikezdeni. — Ej, ej, Bakajtós uram. Ugy fél füllel már hallottam valamit. De mi katonák nem hiszünk ám minden anyámasszony beszédben. Csak nem gondolná kee, hogy az én házamba boszorkány jár ? — Tán az nem öcsém, de nagyobbat gondolok. — Mit? — Hogy ott is lakik. András nevetett, Akkor az én Annám volna boszorkány? AteAnnád öcsém ? Boszorkánya van annak, még pedig férfi boszorkánya. — Az meg én volnék akkor. — Ej András öcsém, kár volt neked feleségül venni az Annát. — Az az én bajom bátyám. Az mondja meg, miért van nyitva a kapu ? — Mert elmentek. — Hát ki ment el ? — Szé . . . hogy is . . . tulajdonképen nem tudom, csakhogy innen ment el egy szekéren egy nő, meg egy férfi, András berohant-a házba, Bakajtós utánna. A ház üres volt, üres az udvar, üres az istálló. A szekér se volt otthon. András lihegett dühében. 0 ezt az asszonyt igaz szerelemből vette, dédelgette mint egy gyermeket szokás, hitt benne, a mint Istenben kell hinni, bízott minden szavában ós ez mégis megcsalta volna ? Átfutott gondolatában mindaz, a mi rövid egy óv alatt törtónt, megujultak emlékében a félig elejtett szavak s most hitte azt, a mit eddig megvetéssel tett hallatlanná. — Anua, Annám ! — kiáltozta az éjbe. A Keselynó portájáról mintha halk, gúnyos kacaj volna a felelet kiáltására. Fel-le futott András, de hiába keresett. Amint a szomszéd kerítés mellett elhaladt, éles szeme mintha egy alakot látott volna bujkálni a kerítés mellett. Nem érezte ekkor, hogy fáj a lába, hanem tigris ügyességével vetette át magát a kerítésen.