Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-29 / 30. szám

2 csak hasznára van a jó ügynek. A közönség továbbá nagyon jól tudja, hogy az alma nem messze esik fájától: amilyen a mester, olyan az inas fiu. Amelyik tanuló jómunkával, ügyes, ízléses kivitellel szerepel, annak a mes­tere is bizonyára mester és nem kontár. De ebből aztán természetszerűleg az következik, hogy a valamire való ipa­ros gondot fordít inasára, nehogy az szégyenbe hozza őt a kiállításon. Es így az érdekek találkozásából minden­esetre a nag3'obb és nagyobb fokú ipar­kiképzés sarjadzik. A dolog természete szerint minden következő kiállítás sike­rültebb. tökéletesebb lesz s igy pár év múlva a legkényesebb ízlésű ember is fog bennük találni értékes, figyelmet keltő cikkeket. Ez egyik fontos eredménye az ilyen kiállításoknak, de a mi viszonyaink kö­zött nem kevésbbé figyelemreméltó az sem. hogy ezekből a közönség látja, mit és mennyit várhat a helybeli ipa­rosoktól, másrészt az iparosok is észre­veszik, hogy szakmájuk melyik terméke iránt érdeklődik leginkább a közönség, tehát mily irányban legnagyobb a ke­reslet. Nálunk ugyan is még mindig él az a sokszor agyoncikkezett balhit, hogy jó és olcsó dolgokat csak • külföldön, vagy legfeljebb Budapesten lehet kapni. Nem mondjuk, hogy nincsenek olyan cikkek, melyeket mások nálunknál szeb­ben és jobban ne tudnának csinálni, de hiszen ezt egyetlen egy nemzet sem tudja elmondani magáról. De igenis van nehán}- iparág (bőr- fa- kocsi sat. ipar) melyben határozottan vezetünk s a legtöbb kézi-ipar olyan, melyben bátran kiállhatjuk a versenvt a kül­földdel. Ezeken a kiállításokon aztán a kö­zönségnek alkalma van meggyőződni arról, hogy szükségletének nagyrészét beszerezheti itthon is. Felesleges min­denért külföldre vagy a fővárosba sza­ladgálni, mikor a kivánt tárg} Takat meg­lehet csínáltatni helyben is, ami két­ségtelenül olcsóbb, mert a szállítás költ­sége elesik. De hogy a közönség való­ban erre a meggj-őződésre jusson, arra maguknak a kiállítást rendező meste­reknek legyen gondjuk. Nagyban aka­dályozná. ezt, ha a kiállítás egyoldalú volna. A közönségnek nemcsak egyszerű, durvább kivitelű cikkekre de nem is csak dísztárgyakra van szüksége. Kell ez is, kell az is. Egyiknek ez, másiknak az. Legyen tehát a kiállítás olyan, hogy többféle igénynek és ízlésnek is megfe­leljen, s hozzáférhetőnek mutatkozzék szegényre, gazdagra egyaránt. Mert a mi .közönségünket bizony még csalogatni kell oda, ahol közügyek­ről és a saját hasznáról van szó. A ma­gyar-ipar pedig épen olyan valami, liog£ annak pártolása hasznára van a köz­ügynek is, meg az illetőnek is. Az egyes­nek annyiban, hogy kéznél van minden, a közügynek annyiban, hogy a vég­pusztulásnak induló kisiparos osztályt menti meg a socialismus gyilkos kar­mai közül. íme, ily nagyfontosságú kérdések vannak a legszorosabb kapcsolatban az ilyen kicsiségnek látszó kiállításokkal. Jól esik tudnunk azt. hogy a mi váro­sunkban épen ez az ügy igen jó kezek­ben van s a vezetők buzgalmát, lelki­ismeretes fáradozását tekintve előtte járunk sok nagyobb városnak is. Vajha ugyanazt mondhatnál: a közönség érdeklődésé­ről is. Mert sikert felmutatni, a célt megközelíteni csak ugy lehet, ha nem hiányzik a nm/i/ közönség biztató rész­véte, segítő, tanácsoló, lelkesedést adó ér­deklődése. Ezt mulassuk me</ az iparostamdók kiállításának megtekintésével is. A Balatonpart fásítása. Most, mikor a liyári hőség uralkodik, most, mikor a í'ürdőévad alatt a vendégek egyformán érzik a Balatonpart mentén a íásitás előnyeit és a fák hiányait, mint balatonmelléki szüle­tési kötelességet vélek teljesíteni, ha tapasztala­taimat a Balatonpart befásitása érdekében köz­löm. A Balatonpart fásítása elég szépen halad előre, egyes vidék környéke szinte csudálatot érdemel, azonban a Balatonpart mente átlao­mégis sivár képet mutat, ott is, a hol a fásí tást folyamatositják, azért, mert legnagyobb­részt nincsenek tisztában a fanem megválasz­tásával. Többféle külföldi fafajjal tettem kisérletet évek hosszú során át; s eme kisérletek között két fafaj kötötte le figyelmemet és pedig azért mert a Balatonpart befásitására kiválóan alkal­masnak találom. Láttam a Balatonparton többféle ültetvé­nyeket, fenyő-, akác-, nyár-, nyir- és bálváiiy­fákat, de bizony nem a legszebb példányok láthatók ezekből, kivéve egyes öregebb nyár­fákat, a melyek nagy méreteikkel azt mutatják, hogy alkalmasak a telepítéshez. Igaz, a fenyőfák szépek a fürdők mellett; de ennek a fajnak itt hosszú élet nem josol­hato és pedig először azért, mert a gyökerek beérnek a vizbe, másodszor azért, mert laza földben állnak s a szól kifordítja őket. Bizo­nyítékok erre a somogyi oldalán már 30 éves ilyen fenyvesek, melyek bizony silány kinéze­tűek s száradó állapotban vannak.­Ezekat szemléltem ottlétemkor s akkor jutott eszembe, a más két fafajjal való kísérle­tezés. Az első mint kiváló fafaj a californiai fürtös juhar. Ezt a famagot külföldről hozat­tam, a csemetekertben neveltem belőle kis cse­metéket ; 2—3 eves korukban kiültettem az igen különböző talajú vágások hézagos helyére s néhány év múlva a következő tapasztalatom­nak jutottam birtokába. A csemeték minden talajban gyors nö­I vekvést mutattak s kivétel nélkül megeredtek s igen szépen tenyésztek. Különösen egy dunamenli erdőben láttam e fanem kiváló jó előnyeit. Ugyanis itt ültet­tem alacson}-, üres helyekre és homokdombokra és mind két helyen igen szép növekvést, üde zöld szint mutattak. Az 1897. évi árviz alkalmával az egyik helyen, hol kőris, éger és juhar csemeték vol­tak ültetve, a viz 3—3 hétig oly magasan ál­lott, hogy az ültetett fáknak még a koronája sem látszott ki. A kőris és éger fácskák az árvízben telje­sen tönkrementek, elszáradtak, mig a kalifor­niai juharfák ott álltak iszappal fedett levelek­a különféle »Bad<-okben építették fel villá­ikat, hogy itt.honra ue maradjon semmi. Egyéb­ként pedig ismerem nagyon jól a külföldi pa­radicsomokat is. A fiatal szobalányok cipője ott is csak kopog a hangos folyosókon, az üdülő­helyeken, ott is csak lármásak az éjszakák ; a borravalóért ott is csak nyújtják a kezüket az­zal a külömbséggel, bog}' ott sorfalat állnak a távozó vendég körül, hogy az el ue mehessen megkopasztatlanul, a lakásokat ott sem adják, ingyen, hanem 25—30 frt heti bérért fa közön­ségesebbet), igy nyáron Tirolban sem érik az őszi barack, s egynek-egynek az ára bizony 40 — 50 kr. Ami meg a magyar paraszt udva­riatlanságát illeti (pedig nem is udvariatlanság az, csakhogy az nem ingyen élő kókler,) annak rengeteg dolga van, tehát én a magam részéről többre becsülöm azt, mint pl. a karlsbadi portás finomságát, aki egyik felvidéki káplán ismerősö­met püspöknek titulálta, engem pedig miniszter­nek. Sok magyarnak az ilyen szótól hízik a mája, az enyim csak a bosszúságtól forr ilyenkor. Mindezeket különben csak azért mondtam el, mert már igazán boszant az, hogy boldog­boldogtalan egyebet sem tesz, mint a magyar fürdőket szidja. Még az is, aki sohasem volt másutt.. No de hogy igy kiinérgelődtem egy kissé magamat., most már igazán a dologra térek. Tehát, Keszthelyen vagyok, vagy mint a zalaiak mondják, a i Magyar tenger Metropoli­sában. « Balaton-Szent-Gj'örgyről egy kis vici­nális hozott idáig. Ez a kis szivar skatulya moz­dony Keszthely és Szt.-03'örgy között egészen a Balaton partján közlekedik, s naponkint hétszer fordul meg. Úgyszólván minden vonat utasait, külön hozza el, ami igazán párját ritkító előzé­kenység a társaság részéről. Külföldi fürdőnél sietnének ezt az érdemek közé sorozni, itt azon­ban fel sem veszik. A városka igazán csinos kis fészek. Mái­messziről kiemelkedik a Festetics gróf fejedelmi palotája, mely dominálja az egész várost. Gyö­nyörűen restaurált régi temploma vau, közvet­len kapcsolatban a premontreiek diszes, uj gim­náziumával. Az egész város úgyszólván csupa intelligentiából áll, valóságos kis Athén két, he­tenként megjelenő újságot tart fenn. Van gaz­dasági tanintézete, polgári iskolája, apáca-zár­dája benlakó leány növendékekkel. Sok gazda­tiszt is lakik itt, azonkívül van egy zászlóalj huszár katonasága is. Igen értelmes és ügyes iparos és kereskedő nép gondoskodik arról, hogy minden kéznél legyen. Igazán alig tudnék vala­mit mondani, amit itt nem lehetne beszerezni. Szállodái (öt is van) ízlésesen vannak berendezve s épenséggel nem drágák. Van lakás közvetítő is, s 25—30 frt havi bérért kényelmes lakát.is lehet kapni. A közeli világhírű Hévízhez s a Balaton­hoz is omnibuszok viszik a gyalogolni nem szerető halandókat,. A nők egész nagyvárosiasan öltözködnek s meg kell adni, hogy igen csino­sak. Az embernek meg van az az előnye a falu­fürdők felett, hogy nem kell minden megszokott szórakozásáról lemondani, s konyhája sem kény­telen lemondani a városi ételekről. Ugy látszik azonban, hogy az utolsó évtized társadalmi életének forrongása Keszthely életében is nyomokat hagyott, mert amit keres­tem, a régi kisvárosi magyar életet nem lehet feltalálni. A társadalmi rétegek módfelett ki vannak élesedve, egy jóravaló tarokk kompániát sem tudtam összehozni. Ez mindenesetre baj, de azt hiszem nagy része van benne az országos szegénységnek s ugy gondolom, az általános ja­vulással a viszonyok itt is kedvezőbbre fognak változni. Maga a vidék felségesen szép panoráma. Szelíden hullámzó, lankás kék hegyek veszik körül, a lábánál pedig a Balaton végtelennek látszó tüköré csillog. A parton két igazán di­szes szálloda van, az egyik : a »Hullám« egyut­vendéglö is, ez az épület különösen ízléses, cél­Csak nőket érdekelhet e szenzátios felfedezés! „AFRODITIN ^ mellszépitő, a háremhölgyek csodahatásu laurus-irja, mely visszavará­zsolja a női kebel elvesztett ifjúi üdesegét, ruganyos teltségét. A testbört bársony-lágyságuvá és selyemfényűvé varázsolja. Ezen csodahatásu ír gyógynövényekből készül, tehát semmiféle ártalmas anyagot nem tartalmaz. Egy tégely ára használati utasítással 4 korona. Törvénye­sen védve. A pénz beküldésével vagy utánvétellel megrendelhető a „Stearoptinum" laboratóriumában : Budapest, VII. kerület, Mexikói-ut 88. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom