Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-08-26 / 34. szám

IV. évfolyam. Keszthely, 1900. aug. 26. 34. szám Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. SZERKESZTŐSÉG I.APTULA.I HONOS ES A SZERKESZTŐSÉG. Elöflzelésl árak ; KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületében. FELELŐS SZER.KESZTŐ évre . . . ,

0 hnrona Fél évre ... <j Kéziratokat a szerkesztőség difiére, pénzesBONTZ JÓZSEF. >i N

et'•><»' érr

e 2 „5 U fillér

1 utalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalhoz kérünk. KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Egyen szám ára ... 20 Hyilttér f/etitsom 50 llllór. Kéziratokat nem adunk viasza ——— —— Valami a korcsmákról. (—) A gyengék gyengeségeit kihasználni kétségtelenül könnyű és jövedelmező üzlet. De még nem akadt ember, a ki nyíltan ki merte volna mondani, hogy az ilyen üzlet egyúttal tisztességes is. S ha akadna is, nem hinné el neki egy tisztességes ember sem. Mert ha az igaz volna, akkor pl. az orgazdáknak nem börtön, hanem arany érdemkereszt dukálna. Művelt vagy legalább okos embernek tehát azt nem is kell bizonyítani, hogy az nem szép dolog, ha teszem azt egy város derüre-borura osztogatja vagy osztogattatja az italmérési jogot csak azért, hogy bevétele szaporodjék. Mert ezzel nyilvánosan a szegén)^ iszákosok filléreire vadászik. Minden iszákos szegény — mert szerencsétlen — de itt szándékosan mondjuk, hogy a szegény iszákosok filléreire vadászik. Mert az ügyvédek, doktorok, tanárok, földbirtokosok, kupon-vagdaló részvényesek s a cs. és kir. kamarások tudvalevőleg nem igen járnak sem a csapszékekbe sem a butikokba. Ezeknek megvan a maguk állandó találkozó helyük egy vagy két vendéglőben. A vagyonosabb iparos és kereskedő népnek is megvan a maga egy vag}

r két állandó helyisége, ahonnét nem pártol el, ha a kapuciner a légyfogó szokásait utánozza is. Ilyenformán, ha Keszthelyen van vagy 20 ital-kimérés, abból mondjuk 6 — 7 esik azokra, akiknek az a kis itóka nem okoz súlyos anyagi veszteséget, ellenben 13 —14 jut a szegény iszákosokra. Ez pedig sok. Sőt több a soknál is. Halljuk az elcsépelt ellenvetést: hogy a korcsmák szaporodásával nem szükségképpen növekszik sem a fogyasztók száma, sem az elfogyasztott anyag. Mert ha egy utcának egy korcsmájába jár 50 ember, akkor, ha ugyanott még egy kimérés keletkezik, az 50 ember megoszlik a kettő között. Sem többen O nem isznak, sem többet nem isznak mint azelőtt s a város jövedelme mégis megszaporodott. A városnak tehát érdeke, hogy minél több korcsmája legyen. Ó mily szép okoskodás ez. Az ember szinte sajnálja, hogy hamis. De hát bizony ez hamis okoskodás. Mert ki hiszi el, hogy ha pl. Keszthelyen csak egyetlen egy italkimérés volna, oda ugyanannyi ember járna, mint most a buszba? ! Vagy ha az mindegy, akárhány korcsma van, akkor nosza Keszthely tedd kötelességedet, hirdess pályázatot, hogy még harminc, vagy még 80 italmérési jog eladó. Hiszen a korcsmázók száma azért nem fog szaporodni s neked ó Keszthely nemde több hasznod lesz 50 vagy 100 korcsmából, mint buszból ? ! Nem, nem igy van a dolog. Ha több a színház, többen járnak színházba. Ha több a templom, több a templom-látogató. Ha több a korcsma több a korcsmázó, Ha a régi korcsma szom. A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Emlékszel-e ?.. Emlékszel-e ? Tudod-e még ? Közel ültünk egymás melleit ; Kacérkodtál, pajzánkodtál, Ragyogtattad fényes kedvedMesélgettem. Mosolyogtál Bohó, tréfás mesém felett ; Ugy örültél, ugy kacagtál, Könyben úszott mély kék szemed. Szép voltál ! Óh ragyogó szép ! Szivem, lelkem csüggött rajtad ; Hajad barna, szemed lék volt, Píros volt az ajkad ! Egyszer aztán, abba hagytam, Elfeledtem a szép mesét ; Esdve kértél : Tovább ! Tovább ! Rózsás ajkad hiába kért. Vége lett a pajzán kedvnek, Tova röppent, mint az álom, Mint a játszi, tarka lepke, Könnyű, lengő, hitnes szárnyon. Mondtam aztán még valamit : A szavakat alig leltem ; Belejajdult mig elmondtam, Fájdalmába egész lelkem. Emlékszel-e ? Tudod-e még ? Fájt neked is, sirtál is tán ! ? Köm/be borult, két szép szemed ; Aztán .. . Aztán . . . Megcsókoltál! Sommer Lajos. Haiáltalan Detre. Irta : Sebestyén Gyula dr. (Vége.) Midőn Petz Gedeon a magyar huumondákat fejtegette, többek közt azt is kimutatta, liogy Detre Attila ellen viselt háborúinak és a homlokába törött nyilnek a g9rmán mondák egyetlen változatában sincs nyoma.*) Krónikáink egyező szövegében három ilyen ütközetről van szó : a Potentiana mellettiről, vagy másnéven a százhalmiról, a tárnokvölgyiről, végül a tullniról, vagy a cezumauriról. Az elsőnél az aleman nemzetbeli Detre, kit a rómaiak önkényt emeltek maguk fölé királynak, a szabáriai (szombathelyi) Maczinus longobárd tetrárka hívására jelent meg. Mivel itt a Dunán loppal átkelő hunok Detrét és társát megverték, a rómaiak visszavonulnak Tárnokvölgye felé. A második ütközetben a hunok 126.000 embert vesztettek és elvesztették Kévét is, a kit később egy kőbálvány mellett temettek el. Azok pedig, .akik a hunok közül megmaradtak, a Tiszántúlra menekültek (fugi eruut ultra Tisiam).« Mivel a rómaiaknak állítólag 210,000 halottjuk volt, Detre és Maczinus Austria felé vonul vissza Tulln alá, ahol üldözőikkel ismét megvívnak. A hunoknak itt 40,000 embere és három vezére, Béla, Réva és Kadocsa *) A magyar hunmonda. 1885. 41. 1.