Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-08-19 / 33. szám

IV. évfolyam. Keszthely, 1900. aug. 19. 33. szám Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik hetenUint, egyszer: vnsrii-imp. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, a volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat a szerkesztőség í-imére. pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalhoz kérünk. Kéziratokat nem adunlt vissza I.APTULA.1D0N0S SZERKESZTŐSÉG. FELELŐS SZERKESZTŐ BONTZ JÓZSEF. KIADÓ SUJÁNSZKV JÓZSEF. Előfizetési árak : Egész éire . . Fél évre . . . Negyet! évre . I Egyes szám ám 10 korona S „ 2 „60 IUIéi> ... 20 „ Nyílt tér pelltsora 50 lillór. Járdáink. Evek óta állandó kitartással a sikertelenség által el nem csüggedve hangoztatjuk, hogy Kesztliety városának érdeke megkívánja, miszerint fő-utcája s a Balaton felé vezető legalább egyik mellékutcáját egyöntetű burkolattal járdával lássák el. Polgártársaink régóta hangoztatott óhaja valósulna meg ezzel, mert ezáltal egyrészt a gyalogközlekedés veszélytelenné, sőt kényelmessé válnék

; másrészt meg volna kilátás arra, hogy fürdővendégeinknek száma tetemesen g}

Tarapodnék. A fürdőző közönség zöme csakis saját kényelmére van tekintettel, csakis oly fürdőhelyeket keres fel, hol olcsó pénzen mindent megtalál. A Balaton menti egyes fürdőhelyek felvirágozása és uj telepek létesülése igazolja, hogy hazánk lakossága az utolsó években tudatára ébred annak, miszerint Balatonunk a betegek és üdülőkre nézve valóságos áldás, oly erőt rejt magában, mely az ember legdrágább kincsét, az egészségét visszaadja, megőrzi, egészségének ^ üdülést, szenvedőknek enyhülést, betegeknek gyógyulást nyújt. Ha van a Balaton mentén hely, mely hivatva van nagj

T fürdővárossá lenni, ugy Keszthely az. mert meg van minden kelléke a fürdőközönség kielégítésére. A nők és férfiak részéve elkülönitett kényelmes fürdő, — a Balaton partján elterülő árnyas szép park. — a közvetlen közelben levő nagyváros, hol a lakás és ellátás olcsó s minden szükséglet könnyen beszerezhető, oly tényezők, melyeket egy balatoni fürdőhely sem egyesit. Ámde, hogy a jobb közönség igénybe vehesse a város olcsó lakásait és ellátását, gondoskodnunk kell arról is, hogy jó s rossz időben egyaránt por és sármentesen jusson le a Balatonhoz. Ezért sürgetjük tehát a járdalcészitést. Éledő reménnyel konstatáljuk, hogy ez irányban egy kis lépéssel előbbre haladtunk. Bizottság lett kiküldve, s ennek hivatása járdaszabályrendeletet alkotni, melynek alapján a járda mielőbb létesíthető legyen. Sokkal fontosabb az ügy, semhogy a kiküldött bizottság feladatának sürgősen és alaposan eleget nem tenne, — s a bizottság tagjainak személye is biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a mit ők alkotni fognak, azt a közgyűlés változatlanul elfogadhatja, mert a város érdeke minden tekintetben megóva lesz. Nem akarunk működésűknek eléje vágni, de a közérdek tekintetéből kötelességünknek tartjuk kijelenteni, — a mi különben bizonyára a bizottság minden egyes tagjának meggyőződése — miszerint már a létesitendő szabályrendeletben gondoskodni kell első sorban arról, hogy járdáink csakis tartós, évtiA BALATONVIDÉK TÁRCÁJA, Zalaparíi... Zalaparti kis faluba' az a szokás járja, Összekötik a virágot szép nagy bokrétába ; Es ugy teszik az ablakba annak a jeléül, Hogy a házban nemcsak virág, leány is van ékül. Ápolgatják társaikat, a falu szép lányi, Alig lehet virág nélkül egy ablakot látni. Piros szegfű, dupla jácint, szivvirág, meg rózsa Gyönyörködtet sok színével kora tavasz óta. Csak ott a kis fehérháznál nincs olyan sokféle ; És az az egy muskátli is cserépbe van téve ; Mégis ennek virágára a legtöbben vágynak, S ezért van oly sl ':. irigye az itt lakó lánynak. Erre jár a legtöbb legény egymás mellett sorba', S akaratlan mind ránéz a m átli bokorra, S azt gondolja valamennyi: „Ej ! ha vasárnapra Én tűzhetnék virágából pörge kalapomra /" Frászt Luiza. Haíáltalan Detre. Irta: Sebestyén Gyula dr. Detre, a népvándorláskori gazdag mondaköltészet főhőse, ólt és kiváló szerepet játszott a középkori magyar hagyományban is. Illő tehát, hogy tisztába hozzunk mindent, a mi régi írott emlékeinkben reá vonatkozik, vagy a mit róla olyan külföldi kútfők állítanak, a melyeknek magyarázatában esetleg mi magyarok lehetnénk legilletókesebbek. Arany János, a kit a mondák hitele állandóan foglalkoztatott, a Buda halála III. énekének 3. jegyzetében azt állította, hogy »a história Theodorich-jánaksemmi közearegebeli Detróvel.« A nemzetközi mondafejtés ennek ép az ellenkezőjéről volt ós van meggyőződve. A keleti gótok vele azonosított nagy királyát valóban nehéz fölismerni, mert a mondák legkedveltebb hőseinek sorsára jutva, multat, jelent, jövőt, történetet, mondát, mesét, mindent saját maga köré csoportosított. Legyőzi a mithosz ködéből elöriasztott sárkányokat, hatalmas társa lesz Attilának, a rég eltemetett hun királynak ; lát csatázni különböző idők népeit ós egymást nem ismerő ellenségeket ; körében a többek közt ott van Kőnig Stufing aus Ungerland, a magyar Szent István király (Gr. Rosengarten). Mivel a mondák ilyen mérvű összeolvasztásánál a történelmileg elég pontosan igazolható hős illetősége szintén tekintetbe veendő, érdemes lesz megvilágítani azt a hiteles följegyzést, a mely Magj'arországra teszi Detre születésitekét. Jordanes, a gótok teljes hitelt érdemlő krónikása, könyve LII. fejezetében a hunok végromlása után azt beszéli el, hogy az ostrogótok királya Valamir a Skarniunga és Aquanigra folyó közt testvére, Thiudimer a Pelsois tó mellett. másik testvére, Vidimir pedig kettőjük között telepedett meg Pannóniában. Az elhelyezkedés után Yalamirnak még háborúja volt a hun ós skláv néptöredékekke!. Mikor aztán rajtuk gyözödelmeskedett, Thiudimernek követtel adatta tudtára az örömhírt. Csakhogy a követ még nagyobb örömhírére érkezett, mert az nap Thiudimer palotájában megszületett a fiörökös, a történelem Nagy Theodorichja s a mondák veronai Detrichje, Berni Détróje.*) Ennyi az egész, amit a hős születéshelyére vonatkozólag tudunk. Ebből pedig első látszatra — csak annyi derülhet ki, hogy Thiudimer palotája a mai Dunántúl valamelyik tava mellett volt. Jordanes szerint a gótok birtoka keletről Mősiáig, délről Dalmáciáig, nyugatról Norikumig, északról a Dunáig terjedt, s e birtoknak kelet*) Mommsen kiad. fMonumenta Germ. Hist. auct. antiqu. tom, V.) 127. 1.