Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-23 / 51. szám

1«00. december 28. KALATONVIDÉK nyebb áttekintést szerezhet hazánk egyes részeinek tanulmányozásánál, mert együtt találja mind azt az anyagot — és csakis azt — mely neki tudomán3

ros kutatásaiban úgyszólván nélkülözhetetlen segédeszközül szolgál. Ez ösztönözte a veztő férfiakat a Muzeumok decentralizátiójára s ez ösztönzött minket is a Balatoni Muzeum létesítésére. Hiszen egy helyiérdekű régiség-gyüjtemóny egy nyitott könyv, melyből ama vidéken évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt élt népek történetét olvashatni. Pedig még nagyon sok lap áll üresen hazánk földjének történelmében, mely hézagok kitöltése a régiség-buvár feladata, írott feljegyzések hiányában egyedül csak az archaeología segítségével lehetséges a sürü ködhomályba burkolt évszázadokba visszamenni, az őskor népeinek életviszonyairól magunknak halvány képet alkotni s az emberiség művelődésének bölcsőkorát a maga érdekességében, lelki szemeink elé varászolni. A Balatonridék történelmi múltjának felderitise képezi tehát a ,,Balatoni Muzeum-Egyesület" egyik fö feladatát. A vidéki muzeumoknak azonban nem csak az képezi feladatát, hogy az összegyüjtendő régiségek segítségével a vidék történelmének felderítéséhez néhány adattal hozzájáruljanak, hanem ezenfelül még magukba kell foglalniok mindazt, a mit a vidék természetrajzi, táj- és néprajzi tekintetben is felölel. És lehet-e valami tauulságosabb, mint a Balatonvidék állat-, növény- és ásványvilágának, különösen pedig vizi szárnyasainak természetim csoportokba való foglalása ? Mert a Balaton zizegő nádasaiban nem csak a szellő lengedez és susog édes-bus nótákat, hanem ott egy eleven nyüzsgő élet honol, közülünk sokak által ismeretlen élete a szép, a változatos és csodás formájú s a szivárvány minden színeivel játszó és sokszor káprázatos szinpompáju vizimadaraknak. Ezen állatok százait a laikus közönséggel megismertetni s a szakférfiúk tanulmányozásához az összes anyagot szolgáltatni: egyik további célja a Balatoni Múzeumnak. Tegyük fel p. u. hogy egy tudós ornithologus kizárólag a Balaton vizi szárnyasait óhajtja tanulmánya tárgyává tenni. Mily könynyü lesz neki az anyag áttekintése a Balatoni Muzeumban ; holott, ha a Nemzeti Muzeumhoz kellene fordulnia, annak számtalan termeiben, hol nemcsak idegen országok, hanem idegen világrészek madarai is össze vannak gyűjtve, hetekre, sőt hónapokra van szüksége, a mig a Balaton vizi szárnyasait az óriási gyűjteményből kiválogatja. Valóban szép és tanulságos látvány lesz, ha majdan Muzeumunk a Balaton nádasainak eme érdekes lakóit, egész összeségükben, változatos formájukban és szimpompájukban fel fogja tüntetni. A Balaton kies partvidéke azonban, melyet a költő „Magyar Tempevölgy"-nek oly méltán nevezett, uem csak tudományos szempontból érdekes, hanem egyszersmind kellemes üdülőhelyül is kínálkozik a szórakozni vágyó, avagy szenvedő emberiségnek s igy igazán megérdemli, hogy ne csak önmagunk gyönyörködjünk annak szépségeiben és ne csak önmagunk élvezzük a tó üditő hullámait, hanem, hogy azt hazáuk határain belül, minél szélesebb körben megismertessük, sőt arra a külföld figyelmét is felhívjuk. Sajnos ! az utolsó évtized előtti időkben csak édes kevés tétetett a Balaton kultusz felvirágoztatása érdekében. Az egy Balaton-Füred kivételével alig volt hely az egész partvidéken, mel}

r a „fürdő" elnevezésére igényt tarthatott volna ; Balaton-Fűred pedig a sajátságos viszonyoknál fogva, majdnem kizárólag az arisztokrácia találkozó hetye volt s a demokratikus középosztálytól úgyszólván teljesen elszigetelve állott. Igazán érthetetlen eleinknek ezen fönséges vidékkel szemben tanúsított közönyössége ! „Ha ez a tő a külföldön volna — mondja Jókai a „Magyar Tempevölgy" eimü leírásában — a magyar emberek seregestül vándorolnának azt láthatni s azóta száz útleírás jelent volna meg felőle lelkesült utazóktól." De mert a mienk és mert csak a magyar haza területén fekszik, kinek mi gondja volt reá ! ? Oly sajátságos viszonyok között éltünk, miszerint szégyen lett volna bevallani, hogy a nyarat a Balaton kies partjain töltöttük s hogy az égető hőség ellen annak üditő hullámaiban kerestünk enyhülést. Divattá vált a külföldi fürdők látogatása, melyek ennek folytán gomba módra szaporodtak s mig a drága magyar pénzből s a csengő magyar aranyakból évről-évre, rohamosan fejlődtek s a haladó kor igényeinek megfelelő magaslatra emelkedtek, — addig a szép ..Magy

rar Tenger" bűbájos partvidékén nem történt semmi üdvös alkotás s legfölebb egy-egy pásztorfiu furulyája zavarta meg a néma csendet. Hála a Gondviselésnek és elismerés annak az egy-két ideális gondolkozású embernek, akik a tőkepénzesek figyelmét végre a Magyar Tengerre és virányos partvidékére irányították ós meggyőzték őket arról, hogy tőkéiket a balatoni fürdők létesitésére fordítani nem csak hazafias kötelesség, hanem hasznos dolog is. S az elvetett mag termékeny talajra hullva, egy rövid évtized alatt gyönyörű cserjévé fejlődött. Az annak előtte puszta homoksivatagok helyén egy varázsütésre, zöld oázisok támadtak s a hol még csak rövid évtizeddel előbb is csupán egy-egy legelésző nyáj kolompja hallatszott: ott most eleven, nyüzsgő élet honol s az üdülő fürdő közönség vidám zajával oly kellemes harmóniában olvad össze a kedvderítő, tüzes cigányzene. Önhittség, vagy tudatlanság volna tőlünk azt hinni, vagy azt állítani, hogy az elmúlt évtized alatt már mindent megtettünk s hogy a balatoni fürdőket már a külföldi fürdők színvonalára emeltük. Mert sok tér nyílik még itt a tevékenységre ! Aztán nem elég csupán fürdőtelepeket létesítenünk és azokat a magasabb igényeknek megfelelően berendeznünk, hanem e mellett, mulhatlanul szükséges még az is, hogy fürdőinket s az egész partvidék összes festői pontjait, minél szélesebb körben, a haza határain tul is megismertessük s azokra a figyelmet felhívjuk. E cél elérése szempontjából kívánatos volna minél több könyvet, minél több füzetet kinyomatni, melyekbe ihletett magyar költők avatott tollal irnák a szöveget és hivatott magyar művészek rajzolnák a képeket s mely könyvek, illetve füzetek ugy a szövegben, mint a képekben a balatoni fürdők hű ismertetését nyújtanák s a Balaton kies partvidékét érdeme szerint méltatnák. Jó szolgálatot tennének e tekintetben az egyes tájakat feltüntető fényképekből alkotott csoportképek is, melyeket a vasutak nagyobb állomásainak várótermeiben lehetne elhelyezni. Az utazó közönség sokszor órákig kénytelen ittetvén ott várakozni, puszta unaloműzésből is e csoportképek szemlélésébe merül. Kétséget sem szenved, hogy e csoportképek szemlélése is felette alkalmas eszközül szolgál a Balatonvidék minél szélesebb körben leendő megismertetésére és hogy sok idegen emberben vágyat kelt a Balatonvidéket mielőbb láthatni s annak szépségeiben gyönyörködni. E balatoni vonatkozású képeknek, rajzoknak Ezzel meg elmégy a Gólya-uccába, pont hi\tkor megállsz itt meg itt s vársz addig, mig egy uruő nem kéri tőled ezt az üveget. De vigyázz te naplopó s rögtön haza gyere, mert, különben kitépem a. füledet, i Hát, az ilyen alkalmaknak azért, örült. Mi.ü, mert azok a bizonyos úrnők rendesen neki is adtak pár fillért a kézbesítésért,. Igaz ugyan, hog\- Bari néninek ezzel is be kellett számolnia, de az uem zavarta az ö nagy örömét, mert ezekből a fillérekből került ki az ő szegényes ruhácskáiának az ára. Pedig az a ruha drága, nagyon drága valami lehet, mert hiszen lám ő mennyi sok ilyen ajándék fillért visz haza s egy-egy darabka rongyot, egy lyukas cipőt mégis olyan ritkán lehet abból venui. Pedig hát most is nagyon elkelne valami kis melegebb ruha, meg egy kissé kevésbé rongyos cipő, mert nagyon hideg van, nagyon hideg s a hóban hamarosan megfáznak a gyeuge kis lábak. Sebaj! Misi azért vigan szalad a kis üveggel. Kalapja mellett csakúgy lobog a sárga papír ós a piros toll. Pont hat órakor már ott van a Gólya-ucca sarkán s várja az úrnőt, aki kérni fogja tőle a kis üveget. Nem sokáig kell várnia, pár perc múlva már ott csillog picike markában az ajándék, a fényes korona. Menne is már hazafelé, de most az egyszer nem tud sietni. A kocsi uton csörgős szánkók siklanak gyors irammal,.a villanyos lámpák fényében sziporkáznak a lágy, fehér hópelyhek, mintha megannyi apró angyalok volnának. Az uccákon sürü emberáradat hömpölyög, prémes kabátu, cilinderes urak, selyemruhás asszonyok mind-mind apró csomagokat visznek a kezükben. A kirakatokban fehér szakálu törpék kis fenyüfákat tartanak kezükben, melyekről aranyos fonatu szálakon cifra ékességek, csillogó bábuk gyönyörű, cukrok lógnak, Misi azt goudolja magában : Bizonyosan most van a karácsony, most születik a kis Jézuska. Az az, persze, hogy karácsony van, azért olyan szép minden. Most az angyalok mind mind iejönnek az égből, s akinek vau o/yan kis zöld faja, azt mind tele aggatja a Jézuska miudeuféle szép dologgal. Olyanokkal, mint, aminőket ott a kirakatokban lehet látni, Ha neki is voina ilyen zöld fája ! De niucs. Ő tehát nem is fog kapni sommit, a kis Jézuskától. Szegény Misi, majdnem sivva fakadt erre a gondolatra. Lyukas topánkájából kikandikáló lába kék-zöld volt a nagy hidegtől, kurta ujju kabátkájában vörösre marta kezét a csípős téli levegő s miközben sóvárogva nézte az egyik fényes kirakatot, barna arcocskáján végigszaladt két ragyogó könycsepp. De ekkor egyszerre csak eszébe jutott az ajándék korona. Hátha ő venne azon egy zöld fácskát. Ott a szomszéd boltban egész erdőt árulnak belőle. Nem töprengett sokáig. Az most nem jutott eszébe, hogy Bari néni egyszer milyen keményen megbüntette azért, hogy ajándék pénzből néhány fillért cukorra költött. Oda állt a boltajtó küszöbére s a fényes pénzdarabot mutatva, félénken, de az örömtől, a várakozástól izgatott kért érte egy zöld fácskát. A boltos kikereste a leghitványabbat s neki adta. Misi csak az uccán ébredt hallatlan könynyelmüségének tudatára. Későn is megy haza, a pénzt is elköltötte, mi lesz ebből?! Megdöbbent s az aggodalomtól leszegezve állt néhány percig egy helyen. Visszavigye a fácskát a kereskedőnek ? Az nem fogja visszaadni a pénzt, s azonfelül talán még jól meg is szidja. Mit csináljon ? ! Jó késő este volt már, mire elhatározta, hogy haza megy ós térdenállva, összetett kézzel fog bocsánatot kérni Bari nénitől, aztán nem bánja, akárhogy megveri is, mert most érzi, hogy rászolgált arra. Szorongó szívvel ért haza s remegve tette kezét a kilincsre. A konyhában megállt, nem meri a szobába meuni. Az ajtó hasadókoii keresztül látla, hogy az ; sztalou két gyertya is , ég s Bari néni a nagy kapcsos könyvből olvas valamit. Tétovázva állt meg a sötét konyhában, nem tudta, mihez fogjon. Da az öreg asszony hallotta az ajtó nyitást s kezébe vévén az egyik gyertyát, kijött a szobából. JNO te haszontalan gyerek, ilyenkor kell haza jönni ?! S mi az a kezedben, hol vefted azt a karácsonyfát?« Misiké sirva fakadt s keserves zokogással vallotta be elkövetett bűnét, hogy a pénzt, amit, ajándékba kapott, arra költötte. Bari néni egy percig szó nélkül nézte a félelemtől egész testében remegő gyereket, aztán olyan gyengéd hangon, amihez Misi ugyancsak nem volt szokva, ezt, mondta . «Rossz gyerek, köszönheted, hogy karácsony van s hogy itt volt a kis Jézuska könyörögni érted. Gyere csak be, hagyott is itt valamit a te számodra.« Kézen fogta az örömtől ós bámulattól szinte kővé vált fiút s bevezette a szobába. Aztán a vén, füstös szekróuj* fiókjából néhány darab régi, szinehagj-ott bábot, cukorkát vett elő, a fácskára kötözte s az egészet szépen az asztalra állította a két gyertya közé. Misi magánkívül volt a boldogságtól. Letérdelt, az asztal mellé, kis kezét, imára kulcsolta s egy szó, egy hang nélkül bámult a felékesített fára. Csak a két ragyogó, beszédes szeméből peregtek az öröm édes könyei. Es ezen az éjszakán Misi volt a legboldogabb fin. Neki voltak a legszebb álmai. Sághy Károly.