Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-02 / 48. szám

4 BALATON V1DEK g 1900. december 2. E tárgyalások képe röviden a következő : a vármegye székhelyén a főispán, az összes köz­ponti tisztviselők, főszolgabirák és szolgabirák, járási orvosok, r. t. városi polgármester, néhány körjegyző, továbbá a pénzügyigazgató, az ál­lamépitészeti hivatal főnöke és a tanfelügyelő közreműködésével beható értekezlet tartatott. Az értekezlet rendén be lettek mutatva és részletesen meg lettek vitatva a közigazgatási eljárás egyszerűsítése céljából a vármegyében eddig tett és a gyakorlatban bevált intézke­dések, továbbá az e téren ujabban tett kísér­letek, végül az értekezlet tagjai által kidol­gozott mindazok a különféle tervezetek és ja­vaslatok, melyek keresztülvitelétől egyszerűsí­tések várhatók. Gazdasági körök. Egyesülésben és összetartásban rejlik az erő. Minél intenzivebb az egyesülés, minél szo­rosabb és fegyelmezettebb az összetartás, annál nagyobb az erő, melyet kifejt. A legkisebb tényezők összetartása is nagy eredményeket fog elérhetni, ha együvé tarto­zandóságuk állandó s összhangu ; de viszont a legnagyobb erők szétforgácsolva nem képesek hatásokat elérni. Mindenkor, minden időben axiómaként ismerték el azt a megdönthetetlen elvet, hogy a földmüvelés, ipar és kereskedelem csak ugy képes föllendülni, fölvirágozni, ha ezeknek mű­velői egymást anyagi és erkölcsi tekintetben kölcsönösen támogatják. Ez pedig csak ugy s akkor érhető el, ha és a mikor megye- s or­szágszerte szövetkeznek honfitársaink állásra — foglalkozásra, nemzetiségre él valláskülömbségre való tekintet nélkül. Nagy és elodázhatatlan szüksége forog fenn annak, hogy földmives népünk, mely a különféle elemi csapások következtében kiszá­míthatatlan anj-agi veszteségeket szenvedett és már-már küszöbén áll egy, következményeiben beláthatatlan válságnak, mondjuk, hogy a föld népénél szükség van arra, hogy szövetkezzék, hog} 7 egymásnak támogatására és szükség esetén istápolására legyen. A megyei gazdasági egyesületek s a já­rási gazdakörök alakitása és fenntartása hasonló célzattal történt; csakhogy nagy még mindig azoknak a földmives osztályhoz tartozó egyé­neknek száma, kik sem az egyiknek, sem a másiknak nem tagjai s igy természetszerűleg nem is részesülhetnek ezeknek áldásos jótéte­ményeiben. Meg kell értetni gazdaközönségünkkel a társulás előnyös eszméjét. Föl kell világositani amaz előnyökről, mik társas intézmények léte­sítéséből ugy az eg3'esekre, valamint az összes­ségre háramlik. Es, ha alkalmas módon fogjuk a népet a társulás eszméjére fölvilágosítani, is­merve népünknek a jó iránt való helyes érzé­két és józan felfogását, megvagyunk győződve arról, hogy csakhamar be fogja látni a cél üdvös voltát és meghonosítja a szövetke­zeteket. Csak figyelmeztetni kell vidékünk gaz­dáit arra az élénk mozgalomra, mely ország­szerte megindult a szövetkezések üdvös és hasznos eszméjének örvendetes módon való terjedése s napról-napra való térfoglalása által. Föl kell ébreszteni gazdáink lelkében azt a tudatot, hogy „egyesült erővel" érhető csak el eredmény.} Termékeny talajra talál majd az elhintett mag és szépen virágzik majdan és gyümölcsöz­ni fog nálunk épp ugy, a mint ezt már hazánk más részében örömmel tapasztaljuk. Méltó helyet foglal el a szövetkezéz esz­méje azon számos üdvös alkotások között, mik arra szánvák, hogy általuk a közjólét emel­kedjék, a polgárok boldogulása megkönnyí­tessék. Nemzetgazdasági szempontból véve irány­adóul, nagy fontosságúnak tartjuk a gazda­közönségnek egy nagy, a gazdálkodás minden nemére, ágára kiterjedő szövetkezését. Tévednek azok, kik erkölcsi szempontból káros hatást tulajdonítanak a szövetkezet esz­méjének. Persze mi abban az irányban tartjuk helyesnek, igazságosnak és méltányosnak az eszme megvalósítását, a mely irányban a „Sze­resd felebarátodat, mint tenmagadat" elvénél fogva minden polgárát, a hazának egyforma joggal, egyenlő kötelezettséggel, egyforma szere­tettel veszi föl tagjai közé és egy azon szere­tettel támogatja, segélyezi s istápolja. A szövetkezéseket a földmivelés minden ágazatára kiterjesztendőknek vélnők ; és pedig": tüz-jég-fagy-árvíz-szárazság- s élet biztosításra. Utóbb említettnél nemcsak az emberi élet, ha­nem az állatbiztosítást is meg kellene honosí­tani. Továbbá felölelné a szövetkezet a gabna­magtárak, az állatkiállitások s jutalmazások, a borpincézés, a hitelszövetkezet eszméjét. Ezek mind közszükségletet képeznek és megvalósításuk sokakat oldana fel azon nagy és elviselhetetlen teher alól, mely alatt gör­nyedve, viszonylagos támogatás és segélyezés nélkül ma a társadalom nyűgét képezik. Minden tij eszmének a keresztülvitele ne­hézséget okoz, akadályokba ütközik; de ez ne riassza vissza a vezetésre alkalmas embereket a szövetkezések szervezésétől. Kísértsék meg gazdáink a fönt felsorolt gazdálkodási ágak bármelyikével és ha belátják annak hasznos voltát, terjesszék ki a szövetke­zést egy másik ágra. Igy lassankint működési körükbe vonhatják mindazt, a mi gazdaságuk körül szükségük lesr. Darányi földmivelési miniszter épen a napokban irta az Országos Magj'ar Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének. A ma­gyar gazda annak tudatára ébred, hogy a dön­tésre hivatott állami faktorok után első sorban önmaga van hivatva saját sorsa fölött határozni ; önmaga van hivatva azt jobbra fordítani. Véssék szivükbe a gazdák jól a minisz­ternek idézett szavait és tudják meg, hogy a magyar gazda öntudatra ébredését a nemzet ma kétségtelen rokonszenvével kiséri. Ennek a ro­konszenvnek megtartását és biztosítását első­rangú feladatunknak kell tekintenünk, Azt se feledjük, hog5' a szövetkezetek felett ma kormány védelem és törvény védelem képezi az erősség és szilárdság pajzsát. Gazda. A tél. Egy-két nap s az első hó lehull, a tél hi­dege lepörgeti az utolsó aszott levelet a fáról. Ez a körülmény a kalendáriomra, vagy inkább a poétákra tartozik, akik annak rendje-módja szerint zengik el kis dalaikat a föld fehér szem­födeléről. Nekünk a tél nem méla szépségeivel mutatja magát, de összes sebeit, nyomorúságát kitárja. Hogy nézzük, lássuk a szegénységet, a minek a szárnya lebbenésétől megborzong az ember fütött kályhája mellett. Kezdjük ahol végeznünk is kell : a kis gunyhók lakóin, hol az élet nagy tragédiái men­nek végbe nemsokára, ha fehér lesz a háztető. A kenyérkereső apának dolgos két kezére nem lesz szükség sok-sok időn által s a tűzhelyben nem gyul láng, az asztalra nem kerül tányér. A kenyér is elfogy lassan-lassan s csak a só ma­rad meg a sublatban, ametyet adóba, mibe másba lefoglalt a végrehajtó. Az a só aztán jó arra, hogy a szegény ember gyermeke hozzágondolja a pecsenyét. A szegény ember gyermekének pedig több okból nem szabadna izgatni a kép­zeletét. Mert, hogy a télen — bizonyos mint az egyszeregy — beteg lesz. A tél rémséges réme : a gyermekbetegsé­gek valahány fajtája járványnyá lesz. Az isko­lákat itt-ott becsukják, a temető pedig egyre népesedik. Az istenkedvelt embert, a gazdag ember doktort, doktorokat hi a kicsi függönyös ágyhoz, telirakja a beteg szobácskáját orvos­sággal, amit a tudomány kigondolhat. Meg az­után elejét is veszi a bajnak, hogy vigyáz a gyerekére, óvja, félti. A szegény — nem mer orvost hozni a betegágyhoz, megsértené a dok­tort, azt gondolja, meg az apjának se kellett, sót a dédapjának se medicina, mégis ősz lett a hajuk, azt véli bölcsen. Es a kis beteget nem menti meg az anya könye s az apa átka, mikor az irgalmas szomszédoknál kölcsönt kis ko­porsóra. Mi történnék, hova bukna a társadalmi rend, ha nem volnának jótékony egyesületek, melyek a legszentebb ideált szo.gálják : az em­berszeretet. Hány szenvedőnek nyújtanak vi­gasztalást, hány elcsüggedettnek adják vissza a hitét, hány elesettet emelnek föl ? . . . Hála Istennek itt a városban nem szűköl­ködünk a társadalomnak ily nagyszerű intéz­ményei hiján. Vannak jótékony egyesületeink, melyek szeretettel teljesitik céljukat s valóban nem fukarkodnak a jóság gyakorlásában. Eze­ken az egyesületeken most a sor, hogy a tár­sadalom szolgálatában szolgálatot tegyenek a társadalomnak. Azt hisszük Írásunknak lesz hangja, amit meghallanak ! HIREK. — Jótékonyság. Hornig Károly báró vesz­prémi megyés püspök ismét fényes tanújelét adta nemeslelküségének. A sümegi Katkolikus Legényegyesületnek a házvétel költségeinek fe­dezésére 2500 koronát, adományozott. A fenkölt szellemű püspöknek e nemes tényét nagy lel­kesedéssel és örömmel fogadták nevezett egye­sület tagjai. — Vörösmarty születésének századik év­forduló napján, december 1-én a Fehérváron rendezett ünnepségekre Zalavármegye részéről ki voltak küldve : Gróf Jankovich László dr. főispán, Cserfán Károly alispán, Batthiány Ernő és József grófok,^Hertelend}' Ferenc, Hertelendy József és Oltay Guido. — Egyházmegyei hirek. Ö Felsége Reiner Gyula szuloki esperes plébánosnak a Szent-Mik­lósról nevezett ercsi címzetes apátságot adomá­nyozta. — Pallay Miklós Budapestre regemens­paternak neveztetett ki. — Püspöki vagyon A meghalt Hidassy Kornél szombathelyi püspökuek zalamegyei ha­gyatéki vagyonát most leltározza Zala-Egersze­gen két bizottság ; egy gazdasági s egy műszaki bizottság. A bizottságokban benne van a zala­egerszegi közjegyző s egj' miniszteri tanácsos is. — Szép ajándék. Özv. Hilián Jenöné a gye­nesi Szt.-Ilona kápolna részére remek szép ol­tár-teritöt készített. Ezzel az ajándékkal egy­gyel ismét gyarapította a sok szép egyházi ru­hát és tárgyat, melyekkel a kápolna a Hilián család kegyes adományozásából diszeskedik. Isten jutalmazza a nemes szivü úrnőt dicséretre méltó aj ándékáért. — Márkus Emilia — Nagy-Kanizsán. Minden vidéki város meghívásáról lemondott a nagy művésznő, csak éppen Nagy-Kanizsa város és vidékének közöasége részesül ama kiváló sze­rencsében, hogy Márkus Emiliát a közeli na­pokban körében tisztelheti. Vidor Samunó úr­nőnek, az izr. nőegylet elnökének már régebben tett Ígérete folytán december hó 5-én Nagy­Kanizsára érkezik a nagy művésznő, mely al­kalmat arra használja fel a nőegylet, hogy a művésznő szives ós önzetlen közreműködésével jótékonycélu estélyt rendez, mely egyúttal Vörösmarty Mihály születése századik évfordu­lójának fényes ünnepe lesz. Márkus Emilia az ő utolérhetetlen művészetével Egerszegen elő fogja adui Vörösmárty : Szép Ilonkáját, mi a fővárosi Vörösmarty ünnepély fénypontja lesz. A nagyhatású lirai beszély zongorakiséretére Ollop Ernő volt szives vállalkozni. A nőegylet meghívása folytán az estélyen a város szü­löttje, Hevesy Sándor dr. fővárosi iró, a kiváló esztetikus felolvasással fog kedveskedni- Az es­tély gazdag műsorát Kurt Mella k. a. zongora­és énekművésznő fogja méltón kiegészíteni. — Vörösmarty ünnepélyek. Zala-Egerszeg áldva ünnepli meg Vörösmarty születésének évfordulóját. Örömmel hozzuk a Vörösmarty matinék műsorait ! Z.-Egerszeg lelkes jogász if­júsága Jankovich László dr. gróf főispán el­nöklete alatt dec. 8-án a következő tartalmas műsorral készül leróni hálás kegyeletet a Szózat halhatatlan költője iránt: Hymuus énekli a főgymn. énekkar. 2. Megnyitó beszéd Udvardy Jenötöl. 3. Vörösmarty szelleméhez (apothezis) Gaal Mózestől, szavalja ifj. Czukelter Lajos. 4. Vörösmarty lyrája (felolvasás) Udvardy Imrétől. 6. Szép Ilonka Vörösmartytól szavalja Lacken­bacher Pál, zongorán kiséri Udvardy Rafika. 6. Ünnepi beszéd, tartja Kaufmann Mátyás megyei aljegyző. 7. Ének Mihálovics Bélánétól. 8. Vén cigány, Vörösmartytól, szavalja Sipoas Géza. 9. Magyar dalok, zongorán játsza Bubio*

Next

/
Oldalképek
Tartalom