Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-18 / 46. szám

2 BALATONV1DEK 1900. november 18 több nagy termelő értékesítette termé­sének nagyobb részét. Hogy pedig ezt tehesse s haszonnal tehesse, meg kell várnia a mig az aratást és illetve a cséplési szezont követni szokott árhul­lámzás rendes mederbe jut. Helyes tehát a kormánynak az a szándéka, hogy az augusztus közepére eső fizetési határidőt eltolja. Ámde még ennél is fontosabbnak és szükségesebbnek tartanék, hogy a február hó 15-ére eső adófizetési határ­idő március hó végére halasztatnék. Megmondjuk, hogy miért. Ha a föld­birtokos augusztus 15-én nincsen abban a helyzetben, hogy adófizetési kötelezett­ségének eleget tehessen, — mennyivel kevésbé teheti ezt a kisgazda — a la­kosságnak az a része, melynek ugyan van némi vagyona, de adóját napszám keresésből fedezi ; mert február derekán a külső munka szünetel, napszámmal még csak márciusban kereshet valamit. Épp ugy van a kisiparos is. Feb­ruárban ennek sincs keresete ; ipara ek­kor szünetel. Csak, ha a külső munka, a szőlő-metszés, kapálás sat. kezdetét veszi, keresi őt fel a nép, hogy bevásár­lásait megtegye. Az országos- és hetivá­sárok ís ekkor kezdenek látogatottab­bakká válni, mert a nép alsóbb rétege, melynek a télire valójából kevés, vagy semmi sem maradt piacra szállitani, nap­számból ekkor kap pénzt. A lábas jószág a tavasz kezdetével nagyobb keresletnek örvend, mivel to­vábbtartására többkilátás. Szükségét látnók tehát, hogy ha már a kormány bölcsesége az adófizetés kötelezettségének határidejét megváltoz­tatni célozza, a most fölhozott indokok alapján az első negyed évi részletre ed­dig fönállott február 15-ét az évnegyed végére, március 81-ére helyezné, a mi­kor a lakosság legnagyobb része mái­olyan helyzetbe jut, hogj' adótartozását kényszer alkalmazása nélkül megfizet­heti. Ezen intézkedéssel sok aggodalom­nak, kárnak és kellemetlenségnek eleje vétetnék és sok gazdálkodót óvna meg az államhatalom attól, hogy élelmisze­reit, vagy más vagyonát potom áron eladja és magát ós családját a nélkülö­zésnek tegye ki. Rendkívüli törvényhatósági bizott­sági közgyűlés. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága gróf Jankovich László dr. főispán elnöklete alatt í. hó 13-án rendkívüli közgyűlést tartott. Főispán a megjelent bizottsági tagokat üd­vözölvén, a közgyűlést megújítja s részvétteljes szavakban emlékezik meg a folyó évi október hó 31 -én elhalt Beszedits Ede dr. tapolcai já­rásorvosról és a f. hó 4-én elhunyt Botka Fe­renc zala-szt.-gróti járási főszolgabíróról és in­dítványozza, hogy a közgyűlés derék és buzgó tisztviselőinek elhunyta felett érzett fájdalmá­nak jegyzőkönyvében adjon kifejezést s erről a gyászoló családokat értesítse. A közgyűlés fájdalommal veszi tudomásul Beszedits Ede dr. járásorvos es Botka Ferenc I főszolgabíró elhunytát, a kik ernyedetlen buz­góságuk által hosszas szolgálatuk alatt a köz­becsülést méltán kiérdemelték, minélfogva effe­lett a sajnos veszteség felett érzett fájdalmát jegyzőkönyvében kifejezi s erről a gyászoló csa­ládokat értesiti. Ezek előrebocsátásával főispán előterjeszti, hogy a rendkívüli közgyűlés egyedüli tárgyát a belügyminiszternek a magáuorvoslási díjazás leg­kisebb mértékének megállapítása tárgyában ki­adott szabályzatra adandó vélemény nyilváni­tása képezi, mely után felolvastatott a ministeri leirat s a közegészségügyi bizottság javaslata. Az ügy alapos tárgyalása után a közgyűlés az alábbi véleményt terjeszti a belügyminiszter elé: A magán orvosi gyakorlat a szegényügy­nek tág értelemben való rendezése, betegse­gélyzó egyletek, gazdasági segélypénztárak fel­állításával, ma már oly kis fokra szállt alá, hogy az ifjú nemzedék e pályán nem látja jövőjét bizto­sítva, azért attól tömegesen elfordul. Éppen azért a közgyűlés örömmel üdvözli a magys kormány bölcs intézkedését, mely által beigazolja, hogy nagy fontosságot tulajdonit a közegészségügy­nek s iparkodik e szakma művelőinek terhes és veszélyes szolgálataiért járó dijait véglegesen és akként rendezni, hogy az orvosok jogos igé­nyeiknek kielégítésével a közegészségügy terén is érvényesüljön az, hogy a szolgálat és a Vi­szontszolgálat egymással okvetlen arányban legyenek. A dijfokozatra megjegyzi a közgyűlés, hogy míg egyrészről a rendezett tanácsú városok és a nagyközségek orvosaira nézve magasabb díj­tételeket, kellene felvenni, mert az ottani hiva­talos ellásukkal járó fizetésük csekély s a laká­sok és a piac drágasága, úgyszintén a községi nagyobb pótadó megélhetésüket felette megne­hezíti, addig a vidéki orvosok, majdnem társa­dalmi élet nélkül, egyedül terhes szolgálatukban találhatnak csak némi szórakozást, kiknek teen­dőit a fennálló törvények és rendeletek előirják ugyan, de nyugdíj hiányában még kör- vagy községi orvosi fizetésük, kiszállási és rendelési dijaik is oly annyira le vannak nj'omva, hogy ezek sem hosszú éveken át tett tanulmányaik­kal, sem pedig állásuk veszélyességével arány­ban nincsenek, akik még betegségük esetén is önmaguk tartoznak helyettesről gondoskodni. Ennélfogva a közgyűlés a vármegye egész területén az egységes díjtételnek és pedig a IY-ik dijfokozatnak megállapítását véleményezi, mert rnig ezáltal a körorvosoknak nem saját körükben tett szolgálataikért iáró s mindenesetre ahhoz méltó javadalmazásukkal megélhetésük nehézsége kisebbedik, addig a rendezett tanácsú városok és nagyközségek orvosai ebbe belenyu­godhatnak, miután erkölcsi kötelességük a kü­lönben mostoha elbánásban részesülő kartársaik­nak támogatása. Ezzel a közgyűlés véget ért. Közigazgatási bizottsági ülés. Zalavármegye közigazgatási bizottsága gróf Jankovich László dr. főispán elnöklete alatt f. hó 13-án tartotta rendes havi ülését. Főispán a tagokat üdvözölvén, az ülést megnyitja. A felolvasott alispáni jelentés szerint ok­tóber hóban a hasznos háziállatok egészségi állapota kielégítőnek ezúttal sem mondható, mert a sertésvész még 27 községben járvány­szerüen uralkodik s ujabban hol itt, hol ott üti fel fejét. Ezen kivül két községben pedig a ser­tés orbánc lépett fel szórványosan, mely ese­teknél az elrendelt óvó intézkedéseket a járási — Végem vau kedves fővezérem. Vagy gyalogosnak kell lennem, vagy haza menni. Osztáu ón csak nem lehetek gyalogos ? Mosolygott Bercsényi. — András fiam ! Hiszen ha hazamégy, ak­kor sem hagysz el bennünket ugy-e ? — Nem én soha ! — Ha meghallod a tárogatót majd ugy fújni, mint te is fújtad, visszajösz ugy-e '? — Vissza én, kedves fővezérem. — Ha nem lehet máskéut gyalogos­nak is ? — Vissza én, ha hívnak akár ágyúnak is. — No látod fiam. Nem hívtunk, mégis el­jöttél magadtól. Ha el kell menned, elmégy, de ha meghallod, hogy szűkség van a bátorra, visszajösz ismét hívás nélkül. — Akár el se menjek. — De eredj András. Hej — sóhajtá a vezér — hátha nem is látjuk már egymást, harc se lesz, szabadság se lesz. — Kedves fővezérem, hadd maradjak ón itt. — Nem, most csak eredj ; ha megszólal i«mét a tárogató, első leszesz, tudom, a ki eljön. Most ugy i= pihenünk,-ki tudja meddig . . . — — — El is jött András haza. Oda a Balaton partra, a hol gyermek éveit élte, a hol lelkébe szivta a szabadság vágyát. És a hol szép Annája is várja. Anna meg is várta. Mondták ugyan, hogy a szomszéd Kesely Balog fia a Jóska, azzal az tfrügygy 0!) hogy Andrást már szétvágták a la­bancok, el akárta feleségének csábítani, de a lány nem ment. Meg ott volt András öcscse Seőrös Szabó Dani, a hires vadász, ez sem en­gedte. Olyat is mondtak, hogy nem egészen a bátyja számára őrizgette. De hát sokat beszél­nek az emberek, a minek legtöbbször a tele sem igaz. Akármint is volt, aem a Balog gye­rek nem mert mukkanni a kuruc előtt, a Dani pedig meg sem várta a lakodalmai, hanem el­kérte az András ruháját, hogy ő elmegy Ber­csényihez, tárogatós helyett tárogatósnak. András még üzeuetet is küldött a főve­zérhez, hogy azért, hogy ő megházasodott, el­megy ám labancot aprítani, csak tessék neki izenni ! A lakodalom a háborús világhoz képest i fányeseu sikerült. A hires tárogatós azonban bicenlös maradt. Az átkozott labanc golyó valami csont mellé fészkelhette magát. A deliségéből ezáltal veszí­tett ugyan András, de pótolta helyette a hír­név, a mi mint, Bercsényi kedvencét vette körül. Az asszony is szerette. Néha-néha ugyan esett egy megjegyzés, de hát Istenem, az még a mai időben is megtörténik. Aztán azok az asszonyok annyit szeretnek beszélni. Cseppet sem lehet csodálkozni, ha néha a férjek is szóba kerülnek. Hogy hát András kuruc létére mennyire megjámborodott. Hogy talán nem is a lábába, hanem a fejébe ment a golyó. Vagy hogy tu­lajdonképen nem lett egy golyóval több a tes­tében, hanem inkább mintha kevesebb volna egy kerékkel a fejében, mint azelőtt volt. Különösen Kesely Balognénál mondogat­ták ezt, a kinek fia a Jóska csak azért is elvett egy olyan lányt, a k.'t az előtt nem akart elvenni. András nem törődött az asszony járásával. Bizott benne feltétlenül, és ő már sokszor aludt, álmodott a kurucokról, a midőn haza került. Ha éppen felébred', megkérdezte tőle, hol volt. A felelet mindig ugyauaz, hogy a szomszédban Keselyűénél. Mintha az öreg, boszorkány hirben álló Kesely Balognótól jót lehetne tanulni. Meg néha mintha nem is az utca felöl jött volna, hanem onnan a kert felöl. Kackiásan járt a menyecske. Olyan kendők, tökötökkel, a milyet a fehérvári vásáron lehet venni. Oda pedig ebben az időben nem igen jár­tak. De a menyecskének mindig akadt valami zsidója, a ki fehérvári árukkal ment keresztül a falun. Néha-néha megesett, hogy reggel felé jött be a menyecske, kitáradva, lázasan ós akkor azt mondta, hogy a feje fájt ós a szabadban volt. Az ilyen fejfájások előtti napon pedig ren­desen az öreg Keselyűé járt a háznál. Beszéltek is a faluban valamit, a miről csak András nem tudott. Az öreg bakter azt is mondta, hogy Ba­kajtós Gábor, sötét este egy férfit látott besu­hanni az Andrásék kertjébe. És hogy ő hallotta, mikor egymástól megválva a nő azt kérdezte a férfitől : mikor látlak ismét édes ? — Megüzenem — válaszolt a férfi s távo­labb legelő lovához sietett s arra felpattanva elvágtatott. És másnap már valami uj ékszer volt András feleségén. És aztán, kit ismertél meg ? kérdó valaki az esetet elbeszélő bakt.ert. Az Annát megismertem — felelt a bakter. Nem hiába van mindig az öreg Keselynével, aa is olyan boszorkány lesz, mint emez,

Next

/
Oldalképek
Tartalom