Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-04 / 44. szám

IV, évfolyam. Keszthely, 1900. nov. 4. < 44. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik het.eiikint egyszer: Mi»m-iiii.|>. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, a volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat a szerkesztőség cinjére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalhoz kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza LAPTULAIDONOS SZERKESZTŐSÉG. FELELŐS SZERKESZTŐ BONTZ JÓZSEF. 1CIADÓ SDJÁNSÍKY JÓZSEF. Elötlzetésl árak : Egem évre . . .10 korona Fél évre ...... 5 „ Negyei! évre 2 „60 fillér Egyes alám ám ...... 20 „ Nyllttér petitsora alku szerint A piacról. (—) Ugy uémlik, egyszer, valamikor régen már hoztunk olyan határozatot, hogy a városi piac natárát lejebb kell tolni. Amiből persze önkényt értetődik, hogy a piac egy szanti méterrel sem nyulott meg, hanem ugy van most is, ahogy ^olt az ősi időkben. Mert hát nemzetek lesznek, nemzetek vesznek, egyik-másik üstökös is megfordul útjában, a picurka korall szigeteket hoz létre, szóval minden megtörténhetik a világon, esak az nem, hogy mi hűtlenek legyünk valamelyik régi szokásunkhoz. Es az tény, hogy -ebben-van valami felemelődi) és megkapó(?!) De viszont az is tény, hogy a mi piacunk se nem praktikus, se nem szép, ellenben módfelett kicsi. Tessék csak elgondolni, a mi piaeunk ugy — mondjuk — száz méter hosszú járdának a szélein kuporog. Az árusok legugolnak, vagy lábhegyre állnak a hátfalak mellett és a kocsiút szélén s összegémberedett tagokkal várjá

k a jó szerencsét. De ez a váraiiozás nincs ám veszedelem nélkül- Ha nem vigyáz s a cipőjét, kiljebb találja nyújtani, vagy a kocsi, vagy a vásárlók valamelyike okvetlenül megfogja tiporni. És még csak nem is panaszkodhatik, mert elvégre azt nem kívánhatja sem .a kocsiktól, sem az élelmiszereket vásárló halandóktól, hogy a levegőben járjanak. Panaszkodás helyett egyszerűen visszanyom kodjáiv a bevásárlók tyúkszemeit, ami ellen meg viszont mi nem tehetünk semmit. Mindez pedig elkerülhető volna a piacnak a Szentháromság-térig való meghosszabbításával. Mely ujitást egyébként á humánus szemponton kivül más, gyakorlati értékű okok is nagyon ajánlják. Most ugyanis a legélesebb szem is bajosan tud valami rendet találni az egyes árucikkek elhelyezésében. A tejes köcsögök és tejfeles bögrék között vidáman tracscsolnak a liizott ludak és hápogó kacsák, mig a Columbusról ábrándozó (tojások a sertés karmenádlik szomszédságában hűsölnek. Aki tehát ezt vagy azt akar venni, nem tudja hová irányitsa lépteit ; elejétől-végig minden kosarat meg kell vizsgálnia, mig rátalál arra, amit keres. Ez pedig nem a tikkasztó nyár perzselő hevében, sem a téli orkán szekerén száguldó havas esőben nem kellemes foglalkozás még annak sem, akinek^ ideje bőven futja. Annyival kevésbé, mert rifeka az olyan vevő, aki, mihelyt megleli a keresett tárgyat, azonnal meg ís veszi. A többség alkuszik mindegyikre s megveszi amelyik legolcsóbb. E célból persze háromszor-négyszer végig kell járnia az egész piacot. Mig ellenben ha nagyobb tere volna a piacnak, a különféle áruk helyét osztályozni lehetne. Itt van a hus-féle, itt a baromfi, a tej, vaj, tejfel, tojás, turó, amott meg a gyümölcs és zöldség-féle. Máshol legalább igy van. Ez kényelmesebb s jobban is megfelel a szabad verseny elvének, mert a vevő hasonló fajtájú árucikkből egyszerre többet lát s természetesen könnyebben tud Ítélni ugy minőség, mint ár dolgában. A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA, Fenyő lombok alatt... Fenyő lombok alatt Együtt jártunk-keltünk, Fényes csillagtábor Mosolygott felettünk. Fenyő lombok alatt Csak néztelek szótlan, S puha kicsi kacsád Ajakamhoz vontam. Fülemile zengett Felettünk az ágon, S szivembe lopódzott Boldog, édes álom. Fenyőerdő fölé Sötét felhők szállnak. . . Könyűm csordul rátok Régi, csalfa álmok. Magasházy László. Tűnődés. Irta: Hung-Ciang. Ki tagadja, mikor a íuadár is azt csiripeli — nem ugy vau már mint volt régen . . Nem bizony ! A hajdani patriarchális egyszerűségnek se hire se hamva — Külsőség, csillogás, látszat modern divatja járja most. Az emberek ittléte csak a felszínen tóvelyeg. — A szavak pedig már csak arra jók, hogy az emberek gondolatait — eltakarják. A régi egyszerűség, őszinteség már csak a kulturtörténész szótárában s a bomladozó nemesi kúriák levéltárainak poros aktáin figuráinak s beszélnek a mai kényes ivadékoknak mesének tetsző dolgokat az ősök puritán egyszerűségéről. És a látszat és külsőség hajhászásában elfinomult ideges nemzedék nem bámul nagyobbat egy őskori mammutleletnek, mint mikor az ősi virtus egy ritka példányával hozza össze végzete. Csak egy ily elavult, ösziute szám alak jelenjék meg a mai társaság látóhatárán, mint derűfényes májusi napon a pillangók, özönével röpködnek : a naiv, sinplolex, együgyü, stb. megjegyzések. Sajnos, de ugy van. Az a bizonyos szemforgatás honosságot nyert ma, sőt majdnem szuverén jogokat gyakorol a mai társadalomban. Szerintem azonban ez csak divatos előítélet, m elylyel szembeszállni, nehéz, de humánus feladat. Én kérem, őszinién megvallva, előitéletek rabja nem vagyok. Bámulom s szeretem az egyszerűséget. Inkább elszenvedem annak minden mai divatos következményét, hogysem holmi sablonok rabszolgája legyek. Én nem arra születtem, hogy rabbiiincseket csörgessek. Fakirnak pedig legkevésbé ; maradjanak ők csak Indiában ! Tudvalevőleg a fakírok, miután már jól bevesepecsenyéztek, nagy lelkinyugalommal adják anagyalvót. Legyen vége a fakirságnak. Legyen mindenki az, a mi. Úgyis elég port nyeltünk a nyáron, a búcsúzó ősz is eléggé megcselekedte ezt velünk, minek hintsük egymás szemébe mi magunk is port. Igaz mondás nem emberszólás. Éljen tehát az igaz szó, > Magyar szó« ugyan volna, de az én legforróbb kívánságom az, hogy a magyar szó legyen igaz magyar szó ! Beszéljünk ugy a mint érzünk ós gondolkodunk. Hogy az előitéletek mumusától senkinek rettegnie ne kelljen, ón megkezdem. Igazán szólok először is magamról s csak azután másokról. Most magamról. Lapunk mai száma 18 oldalra terjed.