Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-10-14 / 41. szám

1900. október 14 gazdára nézve összekötve, hogy őszi takarmánya nem fejlődött, a csalamádé és köles csekély hozamot ad, ugy, ho gy a száraz takarmánynyal való tartás ezidén korán megkezdődött. De ártott ez a szárazság a legelőknek és a rétek lekaszálása ntán fejlődő fattyusarju képződésének is, ugy, hogy az állatok táplálkozása a lefolyt hónapban sok kívánni valót hagyott maga után. A tengeri azonban szépen beérett és szedése a kisgazdáknál már általánosan be van fejezve. Hozama a vármegye területén közepes leend csak, mert részint a kései vetés, de az aratási időszak alatt tartott szárazság miatt kevés eső fe jlődhetett. Minősége azonban ezidén jó lesz, bár a kukoricamoly ezidén is sok helyütt pusztított. A burgonya beszedése majdnem általánosan be van fejezve már ; a burgonyatermés eredménye azonban a várakozások mögött maradt, melynek ismét a későbbi vetés és a szárazságban találjuk okát. Fellépett a korai fajtáknál a peronospora is, különösen a megye felsőbb járásaiban. Az állati és növényi ellenségektől nem szenvedett burgonyának minősége azonban kifogástalan. A kerti vetemények és a káposztafélék szintén szenvedtek a szárazság miatt - és különösen a hernyók a káposztákat sokhelyütt elpusztították, a mí tekintettel ezen növénynek fontosságára, a nép élelmezésére nézve — sajnos tapasztalat. A hüvelyesek betakarítása különféle szerencsével járt. Mig például a magbükköny sok helyütt megázva és kiperegve került a szérüs kertekbe, máshol meg kifogástalan ézidén ; addig a bab és borsó termése kielégitő volt. Az augusztus II. felében uralkodott esős időben vetett köles és tatárka tűrhetően fejlődött ; ellenben a korábbi vetések kétszeresek lettek az egyenetlen kelés folytán. A szárazság még kellemetlen befolyással járt a cukor és takarmányrépa fejlődésére nézve is és legalább is 25%-ra tehető átlag a hozamnak redukálása a juliusi és szeptemberi szárazság folytán. Minősége azonbau a cukorrépának előreláthatólag agyárosoknak igen kedvező leend. A maglóhere ezidén ismét szenvedett ápion ormáuyos bogár által és nem egy helyütt a lóher II. kaszálása magtermelésre alkalmatlanná vált. A mag minősége azonban szép leend. Az ország egyéb részeiből, például Erdélyből és a Bánságból érkező rossz termési hirekkel szemben azonban vármegyénkben még türhetős mind a maglóhcrtermésének eredménye, mely annál is inkább fontos tényező, mert a világpiacon Pisti a nem neki való furcsa fáradalomtól beteg lett. Most aztán szerepet cseréltek. Atyja összeszedte miuden lelkierejet s valóban a szülői szeretet teljességével ápolta azt a gyermeket, a ki neki életét tartotta meg. De nem használt az emberi tudomány és szeretet legnagyobb megerősítése sem ; Pisti napról-napra rosszabbul lett. Éppen náluk voltam feleségemmel, midőn a beteg gyermek legnagyobb lázban kínlódott. Némán ültünk a szobában, csak a szegény gyermek fájó lihegése hallatszott. Kissé elcsendesedett. Feleségemnek valamikép eszébe jutott a vén Bojtor. — Ha a jó öreg számadó tudná ! Merre van ? Egy hete nem volt itt. — Istvándra van helyezve, mig az elhalt istvándi számadó helyébe' kapunk valakit. Tudod, Istvánd el van dugva az Isten háta mögé; a felé a puszta felé a madár sem igen jár. De azt hiszem, ma bejön. Be is jött. Alig egy negyedóra múlva. Bekocogtatott. Az öreg is csak ugy lihegett. Olyan lábujjhegyen iparkodott lépegetni, a mennyire csak óriási csizmái engedték. Nagyon meg volt ijedve a jó öreg. Akadozva beszélt a sietségtől és ijedtségtől. — Mért nem üzente meg ténsuram ? — Mit, öregem ? — Hogy a Pistika . : . — Édes öregem, gondolhatja kend, hogy ilyenkor mindenki meg van többé-kevésbé zavarodva. — Többé-kevésbé . . . többé-kevésbé . . . mormogott a vén jnhász, — Instálom, szabad valamiért könyörgenem ? — Szóljon kend. BALATON VIDÉK ezen terményre nézve beállt nagy szükséglet folytán — ezidén ismét magas árakkal fogunk találkozni. Egyedül a szőlő fejlődésére nézve volt az uralkodó meleg időjárás fölötte kedvező. Tekintettel ugyanis azon körülményre, hogy a jól kezelt és még termő erőben levő szőlőterületeken ezidén vármegyénkben vidékenkint igen szép eredmény várható, ez csak örvendetes leend. Kiválik ezidén a Balatonvidéken észlelhető szőlőtermés bőséges hozamával és egészséges állományával. Sok helyütt azonban, hol a védekezési munkálatok nem a kellő erélylyel folytak, ott a peronospora heves fellépése folytán elszáradt, elfonynyadt levelű szőlőkkel találkozunk, ami tekintettel arra, hogy ezen területek jobbára a kisebb birtokosok tulajdonát képezik, sajnos jelenség. De a védekezési munkálatoktól még mindig irtózó kisgazda szőlőterületét csak azon esetben lehetne biztosan a növényi ellenségektől megóvni, ha például a permetezés, porozá.s, szénkénegezés sat. hatósági felügyelet mellett és közösen kivetendő költséggel a hegyközség elöljárósága részéről eszközöltetnék a kellő időben. A szüret már több helyütt folyamatban is van, a termett mustnak minőségét igen diesérik. Az állategészségügyre vonatkozólag jelentem végre a tekintetes közigazgatási bizottságnak, hogy a szarvasmarha és lóállománynál járványos megbetegedések figyelemre méltó számban nem fordultak elő : — sporadicus jelleggel bírt a lépfene fellépése a keszthelyi és pacsai járás 1—1 udvarában. Ellenben panaszkodhatunk a sertésvész elterjedésére, mely fokozatosan halad és immár a vármegye minden járásában kisebb nagyobb mértékben fellépett. És ha azon rohamos pusztulásokkal nincseu is összekötve, mint első fellépésénél a nyolcvanas években, mindazonáltal igen kellemetlen ez nemcsak a veszteségek miatt, hanem az állati forgalom korlátozása végett is. A sertés árak e miatt nyomottak is, mert a legtöbb piac le van zárva, — a kivitel meg csekély mérvű. Állandó jó keresletnek örvend azonban szarvasmarhaállományunk kielégitő árak és élénk vásárok mellett. A nagyobb gyárak és hizlaldák vármegyénkben ez időtájt sok marhát összevesznek, különösen a nyugoti fajták keverékéből származó ökröket viszik el tőlünk szivesen. Sajnos, nem mondhatjuk el azonban gabonaféléinkre is, hogy emelkedő árak mellett keresletnek örvendnek. A gabonapiac még mindig ingadozó és nyomott. Pedig ezidén különösen búzákból gyönyörű mintákat kapnak várme— Hadd nézzem meg azt a gyerőköt! S a derék ember oly könyörgöen nézett az öcsémre azzal a két könybelábadt. szemével, hogy lehetetlen volt kérését megtagadnunk. Oda vezette öcsém a függönyhöz, mely mögött a gyermek hallatta fájdalmasan hörgő lélekzetét Éppen aludt, nagyon nyugtalanul. Hánykolódott, szakadozott, érhetetlen fojtott kiáltásokkal szorítva egyet-egyet szivünkön. A vén Bojtor János letérdelt az ágy mellé s miután egy Miatyánkot sebtiben elmondott a szeretett fiúcska fölgyógyulásáért, fölkelt és összekulcsolt kezében lóbálva kalapját nézte a vergődő ártatlant, kinek homlokán ép akkor nagy piros folt jelent meg. A vén juhász erre hirtelen a maga homlokára ütött. Szeme fölvillant s morogva suttogó hangon kérdé öcsémtől: — Fájditotta-e a fejét ? — Igen, felelt szomorúan az apa. Jánosnak ellenben bizonyos örömsugár villant meg a szemében. — Ivott-e sok vizet ? — Kért sokat, de az orvos meghagyásából csak keveset adtunk. János ismét homlokon ütötte magát, s mig mi bámulva néztük őt, ügyetlenül ugrálva lábujjhegyen a hatalmas csizmákban, eltűnt az ajtón. Fájdalmunk sokkal nagyobb volt, hogysem az öreg hóbortos viselkedésén megütköztünk volna. Azt mondta az előhívott szolga, hogy a vén Bojtor. szamarára kapott s hajadonfővel elvágtatott. Negyedórára rá már hallottuk a juhász osacsijának topogását. Bojtor visszajött 3 gyénkből a kereskedők — és 80 kg. nehéz buza még a kisgazdáknál sem megy ritkaságszámba. Gruner Lajos közg. előadó. Az Altalános Munkásképzö Egyesület zászlöszentelése N.-Kanizsán. (Saját tudósítónktól.) Szokatlan fénynyel ülte meg a kanizsai Általános Munkásképző Egyesület zászlöszentelése ünnepélyét folyó hó 7-én. Má r az előző napokban észlelhető volt az a lázas készülődés, melyet a rendezőség kifejtett, hogy a zászlószentelés miigasztossága mély nyomokat hagyjon a szivekben. A rendezőbizottság el is érte célját. Nemcsak az iparosok és iparosiíjak, hanem az egész társadalom részt vett ezen az ünnepen, mely becsületére válik az iparos ifjúságnak, de Nagy-Kanizsának is. Az egész város zászlódiszt öltött. A főtéren gyönyörű diszkaput állítottak fel, nemzeti és a város színeiből összeálliiott zászlókkal díszítve. A kapu egyik felén „Isten hozott", a másik felén ,,Uilv a munkások barátjának" felirácok díszelegtek. A reggeli órákban talpon volt már a város közönsége. A védnököt Jankovich László dr. grófot, Zalavármegye főispánját és Gelléri Mórt, az országos iparegyesület igazgatóját, kik szombaton érkeztek meg, a pályaudvaron a rendezőbizottság fogadta. Vasárnap délelőtt 8 órakor a főispán, főszolgabíró, a munkásképző egyesület elnöke, titkárja és a rendezőbi/.ottság, a zászlóanyáért, özv. palini Inkey Kábnánné úrnőért Rigyácra mentek, hogy őt az ünnepségekre meghívják. Rövid idő múlva Nagy-Kanizsára érkeztek, a hol a zászlóanyát és kíséretét a „Hadastyán" egylet zeneszóval üdvözölte. Ezalatt az egyesületek szép rendben elhelyezkedtek, hogy a zászlóanya megérkeztével kezdetét vegye a díszmenet. A diszmenetben a következő egyesületek vettek részt: 1. Bandérium. 2. Főrendezőség. 3. Fehérruhás leányok. 4. Általános munkásképző egyesület. 5. Tűzoltóság. 6. Az iparos ifjúság küldöttsége Zala-Egerszegről. 7. Az ipartestület küldöttsége Kis-Komáromból. 8. A helybeli ipartestület. 9. Szabók egyesülete. 10. Nyomdászok egyesülete. 11. Mozdonyvezetők egyesülete. 12. egyenesen a konyhába ment. Pár perc múlva besomfordált nagy alázattal. — Engedelmet kérek a bolondos szaladásomért. A Pistika meg fog gyógyului. Ránéztünk — furcsán — Ne tessék gondolni, hogy megkeveredtem. A Pistika meggyógyul. Tessék megkérdezni a Csomó Estvánt, nem én gyógyitottam-e meg a Sanyiját. Ne tessék kuruzslónak mondani éngem. Nem vagyok az. Nem is tudok egyebet, mint ezt az egyetlen orvosságot. Boldogult anyám hagyatéka. Ne tessék félni. A beteg gyermok fölébredt kinos álmából s kiabálui kezdett. Hozzá siettünk. A fal felé fordulva nyögdécselt. Apja feléje hajolva kezdte gyügyőgetni. Oda se figyelt. Nagyon lázas volt. Bojtor engedelmet kért, hogy odaléphessen az ágyhoz. - Mit tehettünk. Odaengedtük. A vén juhász várt egy keveset, mig a gyermek egy pillanatig elhallgatott. Hirtelen fölhasználta az alkalmat s el kezdte énekelni a — Szegő Sándor románcát. Furcsa bizony, de ugy volt, hogy a gyermek elcsendesedett. A vén juhász csak énekelt halkan . . . A nóta végén Pisti megszólalt gyönge hangon : — János bácsi, maga az ? — Én vagyok, lelkem, Pistikám ; — Olyan szép volt az a nóta. Énekelje el még egyszer. Élőről, lassan. És Bojtor János dalolta csöndesen újra a Szegő Sándor románcát. Azalatt behozott a szakácsné egy csésze folyadékot. Bojtor intett neki, hogy csak tegye le az asztalra. A cseléd igen különösen nézett felénk.