Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-23 / 38. szám

1900. szeptember 23 BALATONVIDEK 3 vidéket kivéve) amit büszkén lehetne a világ figyelmebe ajánlani. De hiszen mindenre áll a régi jelszó : »Fejlik idővel.« Csak akarjon fejlődni. Mi ugyan megtesszük, amit tennünk kell és lehet, csak azok is tegyenek meg mindent, akiknek tenni kell és lehet. Mi körülnézünk s elmondjuk amit látunk. Es van, akinek lehet s akinek kötelessége a jót fejleszteni, a hibát javitani s a hiányt pótolni. Zalavármegye fölirata. Nagyméltóságú Magyar Királyi Miuisterelnök Ur ! Kegyelmes Urunk ! A magyar nemzet millióinak határtalan öröme nagy nemzeti ünneppé avatja 0 Császári és Apostoli Királyi Felségének, Legkegyelmesebb Urunknak hetvenedik születésnapját s az a törhetlen hűség, végtelen rngaszkodás és rajongó szeretet, a melyet Felséges Személye iránt minden honfi keble érez jés a mely szivünk, lelkünk mélyén birja kiapadhatatlan forrását, imádásig hevülő erővel és lelkesedéssel nyilatkozik meg ez ünnepen. Nemzeti ébredésünk nagy korszakának hajnalával esik össze az a nap, melynek hetvenedik évfordulóját üljük. A hazánk felett őrködő Gondviselés külöuös kegye nyilvánult ebben. Az küldte Öt, a Nagy Fejedelmet e korszakban hogy legyen Apostol, aki az emberiségi és nemzeti nagy eszmék megvalósítására megérett és uj életre kelő nemzetet az ujjáalkotás és előrehaladás nagy munkájában vezérelje ! S valóban Apostola lett 0 nemzetünknek : 0 árasztott nemes szive jóságával és szeretete melegével fényt az első nemzeti föllendülésre következett borura s 0 nyújtott reményt reménytelenségünkben : 0 adott lankadatlan tetterejével tápot gyengülő erőnknek ; 0 keltett erős lelkével lelkesedést elcsüggedésünkben ! S 0 volt az, aki bölcsesége fényével és hajthatlan igazságérzetével a legválságosabb időben is helyes útra, arra az útra vezérelt bennünket, a melyen az 0 szellemében tovább haladva, hazánk és nemzetünk boldogulását elérhetjük ! S az a korszak, amelyben 0 ül Magyarország trónján és 0 viseli Szeut Királyunk koronáját, az államalkotás titán legfontosabb korszaka történelmünknek : a nemzeti újjászületés korszaka az. Sok nehéz megpróbáltatást és küzdelmet hozott ez a korszak Királyra és nemzetre egyaránt ! De ezen megpróbáltatások és küzdelmek közt tündöklő csillagként, felragyogott az ő alkotmány hűsége és fenkölt szelleme, s ez a csillag ősi szabadságunk, jogaink és alkotmányunk biztosítása mellett, az említett n'ágv eszmék diadalára, hazánk új jászületésére vezetett bennünket ! Szerencsés az az ország és nép, amelynek oly fejedelme van mint 0, aki első őre az alkotmánynak, törvénynek és nemzete érdekeinek ; aki népei boldogitásának szenteli egész életét ; akinek nincs más vágya és öröme, mint népei boldogulását, megelégedését látni ; aki megérti hű népét s együttérez azzal viszontagságteljes múltja minden örömében és fájdalmában, jelene küzdelmeiben és jövő ^reményeiben! Az 0 élete ád példát minden időkre, minden népeknek és nemzeteknek arra, hogy a Korona és nemzet egyesülése és szétválaszthatlansága egyúttal üdve is, jó- s balsorsban egyaránt, mindkettőnek ! A Magasságbeli trónusa előtt leborulva adunk hálát, liogy Őt, az emberi és fejedelmi erényekben tündöklő Királyt fejedelmül nekünk adta s mindennapi imánkba foglalva drága Nevét, szivünk, lelkünk mélyéből esdünk, hogy a Mindenható különös kegye és áldása lebegjen szüntelen Felséges Királyunk. Legkegyelmesebb Urunk s a Fenséges Uralkodáház felett és Őt, drága hazánk javára, hű magyar népe örömére és boldogságára még évek hosszú során keresztül szerencsésen és boldogan éltesse ! Mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy határtalan örömünk, hálánk, szeretetünk és alattvalói hűségünk soha meg nem szűnő érzelmeit a Magas Trón zsámolyánál tolmácsolni méltóztassék. Zalavármegye törvényhatósági bizottságának Zala-Egerszegen 1900. évi szeptember hó 10-én tartott rendes közgyűléséből. A vármegye felirata Darányi Ignác földmivelési miniszterhez. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága e bó 10-ikén tartott közgyűléséből a következő feliratot intézte Darányi Ignác földmivelési ministerhez : Nagyméltóságú Minister Ur .' Alulírott napon tartott törvényhatósági biz. közgyűlésünkben hozott határozatunkat, midőn Nagyméltóságodhoz felterjeszteni szerencsénk van, engedje Excellenciád, hogy legbensőbb kifejezést adjunk hő elismerésünknek, mely nem a hatalom előtti meghajlásból, de nemes és nagy hazafiúi érdemek által keltett igaz érzésből fakad. Hiszen lehetetlen lépten-nyomon nem tapasztalnunk, hogy Excellenciád a magyar gazda boldogulására s a mezőgazdaság fejlődésére irányult kísérletekből, a magyar föld érdekeinek, a magyar állam sorsával összefüggő céltudatos magaslatára emelkedett. Tettben, szóban és példában ápolja Nagyméltóságod lelkemkben azt a kétségbevonhatlan igazságot, hogy ebben a földmivelő országban csak a mezőgazdaság általános fellendülése s okszerű fejlesztése nyújthat szilárd alapot a magyar ipar és kereskedelem felvirágzásához. Hogy a nemzeti lét nagy szervezetének ez a három fontos tényezője a haza földjéből veszi éltet adó erejét. Aki a mezőgazdaságnak helyes irányban fejlesztését elsőrangú állami feladatnak jelentette ki nemzete előtt, az méltó ezen egész nemzet igaz és soha el nem múló hálájára. Méltó az ő kortársainak igaz becsülésére, mert nemzete boldogulására irányult fáradhatlan tevékenységével és lángoló hazaszeretetével tovább folytatja a karddal és vérrel szerzett magyar föld megőrzésének történeti hivatását. Méltó felindulással tapasztaltuk tehát, hogy e hála, becsülés és elismerés helyett igazságtalan és méltatlan támadás is volt Nagyméltóságod osztályrésze. Felindulásunkat megbotránkozásig fokozza a tudat, hogy elleneink indokolatlan viselkedése a személyt és állást egyaránt érinté, eléggé nem rosszalliató czélzatossággal. Osztatlan érzéssel s igaz lelkesedéssel hozott határozatunkhoz képest Nagyméltóságodnak a földmivelés előmozdítása körül eddig kifejtett céltudatos és sikeres működéséért hálás köszönetünket és elismerésünket, a jövőre rendithetlen bizalmunkat és törhetlen ragaszkodásunkat fejezzük ki. A Mindenhatót pedig arra kérjük, hogy Nagyméltóságodat százezrek igaz és benső, ragaszkodásával. tudásával és szilárd akaratának hatalmas erejével mezőgazdaságunk felvirágzására s ekkép a haza áldására soká és boldogul éltesse. Kelt Zalavármegye törvényhatósági bizottságának Zala-Egerszegen, 1900. évi szeptember hó 10-én tartott rendes közgyűléséből. Aföldmivelésiigyi miniszter levele. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter f. hó 15-én a következő levelet intézte Zalavármegye alispánjához: Nagyságos Alispán Ur 1 Zalavármegye tekintetes törvényhatósági bizottságának folyó hó 10 -én tartott közgyűléséből 22236. czám alatt hozzám intézett ép oly nagybecsű, mint lekötelező megemlékezéseért fogadja Nagyságod hálás köszönetem nyilvánítását s tisztelettel k^rem, hogy azt Zalavármegye tisztelt közönsége előtt is kifejezésre juttatni méltóztassék. Részemről Zalavármegyében való tartózkod ásom alatt örömmel győződtem meg a mezőgazdaság ügyének jelentékeny haladásáról és azon reményemnek adok kifejezést, hogy ott, a honnét a magyar mezőgazdaság mivelőinek oktatása a Georgicon nagynevű alapítójának mindenkor emlékezetes áldozatkészsége folytán kiindult: a mezőgazdaság fejlesztése is mindenkor megtalálja buzgó munkásait. Midőn a vármegvo tisztelt közönségét biztosítom arról, hogy mindig örömömre fog szolgálni, ha Zala vármegye jogos érdekeit előmozdítani alkalmam lesz, egyúttal van szerencsém azon kérésemnek is kifejezést adni, hogy engem szíves bizalmukban továbbra is megtartani méltóztassanak. Fogadja Nagyságod tiszteletem őszinte nyilvánítását. Darányi Ignác s. k. A balatoni halászatról. E cimen irt cikkeink általános érdeklődést keltettek a közönség körében, amit bizonyit 36-ík számunkban kö2ölt vezércikkünk, melyet Purgly Pál a Halászati Részvény-Társaság egyik vezető férfia irt reflexióképen, valamint az alább közölt sorok, melyeket Purgly Pál soraira irt válaszképen lapunk egyik barátja. Kötelességünknek tartjuk e soroknak helyt adni annyival is inkább, mert annak írója — mint soraiból is kitetszik — nemcsak érdeklődik a halászati dolgok iránt, hanem elég szakavatottságot árul el. Hozzánk küldött sorait a következőkben adjuk : Figyelemmel olvastam a Balatonvidék azon sorait, melyekben a közönség panaszait nyilvánosságra hozta az uj halászati rendszer ellen, de még nagyobb figyelemmel olvastam Purgly Pál ur sorait, melyekben védelmébe veszi a Társulat eljárását. Hogy egész őszinte legyek, bevallom, hogy egyik cikk sem elégített ki. Az első cikkek sokat megmondták ugyan, de még sem mindent ; más szóval nagyon kíméleteseknek vélem azokat. Purgly Pál ur védelmét pedig természetesnek tartom a Társulat, de nem a közönség szempontjából. Es éppen e védelemben felhozott állításokra akarok T. Szerkesztő ur becses engedelmével egyet-mást megjegyezni. A fogas példányok ujabbi időben nem voltak már oly újságszámba menők, mint azt cikkíró ur állítja, mit eléggé igazolnak a Társulat téli balfogásai, mert egész télen át volt annyi fogas, hogy alig birt rajt túladni. De hát meg is volt ezideig kiméivé, i^arozása ideje alatt is szaporíthatott, még pedig nem annyit, mint azon sokat emlegetett és bizonytalanságban szenvedő 20 millió vizberakott süllő pete kitesz, mely összegnek nem is megerőltetett számítás szerint 20—30 drb anya fogas biztosan megfelel. Miért i< azon papíron soknak látszó százezeres és milliós számokat, melyeknek igeu kis százalékából lesz csak hal. sokkal célravezetőbb volna bizonyos számú anyahalnak megkímélése, vagy elevenen való beszerzése. Ez nem is kerül oly sokba és mégis természetesebb célravezető módja a halszaporitásnak. Nem fújják föl bizon amaz állítólagos szunyogot, az apró süllő pazarlásának fölemlitésénél, mert számtalan tanú bizonyítja, ugy a somogyi, mint a zalai Balatonpart hosszában, hogy csak egy-egy halászat alkalmával is 2—300 drb. kis süllő, mit a tul sürüszemü hálóval megfognak, dobódik a viz szélekre, hol egyrésze a nádasba jutva büzösödik, mig másik részét a viz szárazra hajtva, a madarak eziei és a sertés csordák eledeléül szolgál. Akik pedig nem röstelnek hajón, vagy gyalogszerrel is utána Iskolai tankönyvek Zala- és Somogymegye összes iskolái részére kaphatók Sujánszky J.-nél Keszthelyen.