Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

IV. évfolyam. 26. szám. Tisztelt olvasóinkhoz. Három éve immár, hogy lapunk első száma napvilágot látott és szerkesztőségünk megtisztelő bizalmából nekem jutott az a szerencse, hogy ez idő alatt a lap szellemi részének vezetője lehettem. Ha visszatekintek az elmúlt három évre, nyugodt lelkiismerettel merem kimondani, hog.y a szerkesztésem alatt megjelent lap hű maradt programmjához és szerkesztőtársaim, nemkülönben munkatársaink odaadó támogatásával a kitűzött célt komoly munkássággal megközelíteni törekedtünk. Sok hányattatáson mentünk keresztül ez idő alatt, de a céltól nem tértünk el és attól magunkat eltéríttetni nem is engedtük. Még a hibák javításánál is a jóakarat vezérelt bennünket; j másrészről pedig mindenkor őszinte lelkesedéssel hajoltunk meg a valódi érdem előtt. _ Objectiv, tárgyilagos eljárásunk eredménye volt, hogy az a közönség is, a mely kezdetben talán gyanús szemmel fogadta lapunkat, a mely azt hitte, hogy más, talán titkos cél szolgálatában állunk, idővel belátta szándékunk tisztességét, önzetlenségét és jóakaró támogatásában részesített bennünket és ugyancsak ennek eredménye volt. hogy előfizetőink, munkatársaink száma naprólnapra növekedett és a lap fenállása, létezése biztos alapot nyert. A lefolyt három év alatt tehát szerkesztőségünk részéről kiadott programmunk ellen változtatás nem történt, de nem fog történni a jövőben sem. Ugyanazon zászló alatt, ugyanazon munkatársaktól támogatva, ugyanazon elvekkel és ugyanazon eszközökkel fogunk harcolni, mert meggyőződtünk, Hogy ez a leg kalmasabb mód arra, hogy polgártársaink, olvasóközönségünk elismerését, tiszteletét kiérdemelhessük, a mit mindenkor a legértékesebb jutalomnak tartottunk. A midőn ez alkalommal szerkesztőségünk egy másik tagja, Bontz József veszi át a lap szellemi vezetését, hálás köszönetet mondok a közönség és munkatársaink jóindulatu támogatásáért és arra kérem őket, hogy bizalmukkal, pártfogásukkal bennünket a jövőben is megtisztelni szíveskedjenek. MAGASHÁZY ANTAL DR, A BALATONVIDÉK TÁRCAJA, Egy kis leányhoz. Mily boldog vagy szép ideálom, Mily boldog minden ifjú lány ! Szived játéka édes álom, S az élet egy vonzó talány! * // Őzikének. Viharából bús életemnek Szellő se érjen violám ! Maradj örökké mint a gyermek Ártatlan, szűzies, vidám. Ne tudj irigy, rossz emberekről; Ne láss nyomort, biint, rongyokat, Ne tudj oly rejtett sebekről, Melyet a szív eltagad. (Joli Coeur.) Evviva il Papa! Van egy érzés az emberi szivben, meiyet nehezebb elemezni, megmagyarázni, mint bármi más érzést. Ritka, de hatalmas, rövid, de tartós határu, fölemelő és lesújtó, fönséges és megrázó, édes és keserű . . . Nevét nem tudom tán senki sem ; leirni képtelen vagyok ; de tán más sem volna rá képes, ha még oly mesterileg ismeri is a szivetj elemezni volna a legkönnyebb, ha azt az érzést bármikor teljes mivoltában föl lehetne újítani. Ámde ahhoz szükséges volna mindannyiszor ugyanabba a helyzetbe, ugyanazokba a körülményekbe helyezkedni. Ez a csodálatos érzés a római zarándokok szivét foglalta el abban a feledhetetlen mozzanatban, midőn XIII. Leó pápát látták ós szerencsések voltak a grand-audiencián résztvehetni. Április 29-én történt. Negyvenezer zarándok gyűlt össze Szent Péter fejedelmi egyházában ; — magyarok, csehek, belgák, krajnaiak. A középpont Szt. Péter sirja (confessio volt, a mely fölött emelkedő oltáron volt őszentsége magáldandó és fogadandó a zarándokokat. Bár az audencia délfelé volt kitűzve, mindazonáltal már 9 órakor majdnem mindnyájan ott voltunk, kiket az audenciára jogosító jegy fölmutatása mellett a testőrök beengedtek. Hangos beszélgetés, ima-mormogás hangja töltötte be a fenséges templomot, (mely — mellékesen megjegyezve - a negyvenezer Karándokkal alig volt félig telei ; -- közbe-közbe egyházi, főleg pápai himnusok zengése szakitotta meg a zsibongás egyhangú moraját • — a magyarok »Hol szent Péter«-ét a belgák gyönyörű több han^u karéneke váltotta föl, majd a Sitina-kápolna világhirü kórusa g3'önyörködtette az óriási zaráudoktömeget. A várakozás egyetlen kellemetlensége a tolongás volt; mert a levegő a pompásan és gondosan eszközölt szellőztetés miatt meglehetősen friss maradt; -— hanem, minthogjr majdnem mindenki minél előbbre iparkodott furakodni, ennélfogva a folytonos hullámzás, mely a szorongó tömeg képét csaknem minden _ percben megváltoztatta, már-már kellemetlenné vált. Azonban várakozásunkat kellemesen megelőzve, 11 óra után a tömeg újra, de erősen mozogni kezdett. — Jön a pápa ! jön a pápa ! — hangzott minden ajakról. Jött. Mitőlünk, kik a szentély körül voltunk, messze, a Szentségkápolnán keresztül hozták Szentatj'ánkat. Még mi nem láthattuk. Hanem ott fölhangzott az első örömriadal,