Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-05-27 / 21. szám

é BALATONVIDEK 11)00. május 27 magával, hogy majd ketten koldulnak s a ke­resményen Magyar Jánosnéval osztoznak. Ezután Magyar Jánosné vádemelő kihall­gatására került a sor, ki az általános kérdések során elmondja, hogy 32 éves. özvegy, 7 gyer­mek anyja s hogy napszámmal keresi ke-nyerét. A részletes tárgyalás során vádlottal szem­ben azt állítja, hogy nem ismeri, az elvitt tár­gyakat nem adta oda és hogy gyermekét tudta és beleegyezése nélkül vitte magával. — Megesküszik vallomására, hogy nem volt otthon, mikor vádlott a gyermeket elvitte és hogy nem adta oda az elvitt ingóságokat ? — Nem esküszöm, mert az olvasó társaság­tagja vagyok. — De meg kell. hogy esküdjék, a mit mond arra ! — Vallásos vagyok, nem esküszöm. Es most jött az egész tárgyalásba egy hatalmas fordulat, mi egyedül az Isten félelmén való hiten alapul. Elnök figyelmezteti vádlót, ugy esküdjék, hogy annak alapján elitélik vádlottat, de je­gyezze meg, hogy az Isten számon kéri, ha mást magáért ártatlanül megbüntetünk. — En nem bánom akármit tesznek velem — ha meg kelí lenni — elmondok mindent ugy, a hogy történt. Igenis otthon voltam s én engedtem el vele a leánykát. Az abroszt is én adtam rá, hogy a januári hidegbe meg ne iázzék, a ta­risznyát is én adtam, de a csizmákat tudtomon kivii.1 i'itte el. A mit adtam, azt nem koldus asszonynak, hanem a leánykámnak adtam. 0 azonban nem koldult, hanem Petesházára ment a leánykával, tőle mindent elszedett és magával vitte, a leánykát pedig ott hagyta egyedül. Ezen vallomás után sem vádló, sem védő nem kívánták a meghiteltetést. Védő kéri az orvos szakértői véleményt vádlottra, a mennyiben elmekórosnak és epilep­sziában szenvedőnek vallotta magát. Szakértők: Gráner Adolf dr. és Tliassy (-iábor dr. semmi oly tünetet nem észleltek 2 hónapi megfigyelés alatt, inel}' az elhatározást, vagy a meggondolt cselekvést korlátozná. Vádló a gyermekrablás vádját ezek után elejti, de a lopás vádját fenntartja. A törvényszék az esküdtekhez intézendő kérés formulázására visszavonulván, a kérdést megállapitotta. E sze­rint bűnöse Harmath Szekér — Rozi abban, hogy f. évi január 17-én Magyar .Jánosné bir­tokából annak beleegyezése nélkül 11 kor. 150 fii. ingóságot azért vitt el. hogy azokat eltulaj­donítsa. Igen vagy nem ? Ezután a vád és véd­beszédekre került a sor. Az esküdtszék vádlot­tat felmentette s igy a törvényszék meghozta az Ítéletet, mely szerint vádlott azonnal szabad­lábra helyeztetett. Közvádló az itélet ellen sem­miségi panaszszal élt. Második- nap. Negyed 10 órakor Elnök a tárgyalást meg­nyitja. Ezen tárgyalásra a törvényszék a követ­kezően alakult meg. Elnök: Staniszlavszky Adolf, szavazó bírák : Rohonczy István. Skodav Aurél, a vádhatóságot dr. Réffy Zoltán, a vé­delmet dr. Hajós Ignác ügyvéd Képviselték. A vádlottak padján Bogár Károly vege­nyei születésű, 34 éves, nős, jelenleg csehi la­kos ül, ki gróf Andrássy széchi-szigeti uradal­mában mint erdöőr volt alkalmazva s a kit a vádhatóság szándékos emberölés bűntettéért ál­lított az esküdtszék elé. Vádlott előélete bűn­telen, sőt a targyalas folyaman a vedelem ré­széről beterjesztett bizonyítvány szerint kifo­gástalan előéletet és működést tanúsított. Ezután felolvastatik az esküdtek névsora, kik közül mai napig hiányzik Lányi Kálmán. A jelenlevő 29 esküdt közül a mai napra ki­sorsoltattak visszavetés nélkül: Kovács Mihály, Handler Gusztáv, Bezerédi Elek, Braun Oszkár, Semetke József, Csutor Jár'os, Szalay Bálint, Czeclimeister Viktor, Pozsonyi József, Varga Antal, Pozsogár Gyula, Csepregi Gábor, pótes­küdtnek: Jusztusz Izidor. Kisorsoltak helyüket elfoglalván egyenkint letették az esküt, miután felolvastatott a vád­irat, mely szerint vádlott f. évi január 8-án Hor­váth István iklódi legényt szánd'i. ;an agyon­lőtte. Vádlott a következően adja elő a történe­tet: Emlitc uü^úii a munkásokat este kifizette és elment az erdőbe szétnézni. Innen 7 óra körül haza indult. Utja Durgó Ferenc pincéje mellett vezette el, hol Durgó és a meglőtt Hor­váth együtt boroztak, kik őt észrevették és be­hívták. Ő elővette a kenyerét s abból közösen ettek, miközben egy kancsó bort megittak. Ek­kor haza indult, de társai nem akarták engedni. S mihelyt az ajtón kilépett, Horváth utána ment egy bottal s kiabálta, hogy ma ott hal meg. Majd a bottal hozzá kezdett ütni, mit a fegyverrel hárított el. Dulakodás közben meg­fogta a fegyver csövét s a hogy a bottal hozzá ütött, a ravaszt találta, a fegyver elsült s Hor­váthot agyonlőtte. Ezután a helyszíni szemle és a boncolási jzkv. olvastattak fel. A boncolás Horváthot szívbajosnak találta. Ezután a főtanut Durgó Ferencet hallgat­ták ki, ki Bogárra terhelően vallott. Azonban védő és elnök több ellenmondásba zavarták, például: .Józanok voltak, mikor Bogár a pincébe ment ? — Igen. — Hány liter bort ittak meg? — Nem tudom. — .Józanok voltak s mégse tudja v y p Ezután még vagy 22 tanút hallgattak ki, kik közül a 11-ik Zokoli Mihály a közönséget véletlenül megnevettette, melyért az elnöki rendreutasitás sem maradt el. Ugyanis az álta­lános kérdésék során a következő feleletet adta: — Mi a foglalkozása ? — Polgármesterség! — Talán földmives ? — Igenis az. A tanuk legnagyobb része vallomására esküt tett, de meglátszott, hogy ezek az esküt nem becsülik annyira, mint a tegnapi tárgyalás vádlója. Védő ügyvéd nagy része ellen semmi­ségi panaszszal élt. Majd a íegyverszakértők hallgattatak ki. s miután elnök elrendelte, hogy Kohonczy hiró vezetésével délután 2 órakor a börtön udvarán kísérlet tétessék a fegyver jel­zett módon való elsütésére, 1 órakor a tárgya­lást felfüggesztette délután 3 óráig. Délután fél 4 órakor a tárgyalás megnyit­tatván, a próbalövésekről felvett jzkv. felolvas­tatott. Ezzel a kísérlettel a mai tárgyalás is je­lentékeny fordulatot nyert, a mennyiben kézzol foghatóan beigazolást nyert, hogy vádlott csak­ugyan ártatlan. Majd a vád és a védbeszédek megtartá­sára kerülvén a sor, közvádló kénytelen a vá­dat elejteni. Az elhunyt apja azonban a vádat fenntartotta és .">00 frt. kártérítést követelt vádlottól. Igy tehát az esküdtszéknek még is csak ítéletet kellett hozni, mielőtt dr. Hajós Ignác tartotta meg, minek kihirdetését a szándékos emberölés vádja alól egyhangúlag felmentette. Azután az elnök jelentette, hogy csütörtö­kön az ünnepre való tekintettel tárgyalás nem lesz, hanem pénteken 9 órakor folytatódik, mi­korra kéri az esküdteket teljes számban megje­lenni. llannadil: nap. A tárgyalás 10 órakor vette kezdetét. A törvényszék ugyauugy alakult meg, mint a megelőző nap. kivételt a védelem képez, a mennyiben ma annak képviselője dr. ubersohn Mór. Az esküdteknek 27 tagja van jelen, kik közül a mai tárgyalásra kisorsoltattak : Kayser Vilmos, Szalay Bálint, Czeclimeister Viktor, Bezerédy Elek, Semetke József, Marton Kál­mán, Csepregi (iábor, Eitner Sándor, ifj. Kiss József Pozsogár Gyulát védő vissza vette. Vádlott Paásika .János gyertyánosi szüle­tésű, csentei lakós, 32 éves, nős, iskolát nem járt egyén, ki gyilkosság büntette miatt áll az esküdtszék előtt. Megjelenését tekintve : kifejlett, középter­metű, szőke, ruhája kopott, arca halvány, szo­morú tekintetű s mintegy nem látszik tudatá­ban lenni a vád nagyságának. Általában inkább szánalmat keltő alak. A hozzá intézett kérdésekre értelmesen felel s elmondja, hogy a mult év május havában ment apósához Horváth Józsefhez lakni, a ki­vel előre békességesen élt, de az öreg később arra biztatta, hogy a feleségét, vagyis saját lá­nyát verje el, a mibe nem egyezett bele, miért az öreg állandóan üldözte, gyanúsította, rágal­mazta. F. évi január 29-én azzal vádolta, hogy a búzáját ellopta. Közben elmondja, hogy legény korában kocsis volt, a mikor egy barátja azt a tanácsot adta, hogy vegyen arzént s azzal kenje a lo­vak zabláját, mitől azok szépek lesznek s job­ban mennek, a mit Regedében be is szerzett. 0 azonban nem tudta, hogy ez ölő méreg, hanem csak azt, hogy hánytató szer s épen ez­ért, hogy az öregnek kellemetlenséget szerezzen, vagyis meghánytassa, mézes tormán egy tengeri szem nagyságút beadott, mitől rosszul fett január 29-én s febr. 21-én meghalt. A bélrészeken vegyvizsgálat ejtetett, de mérgezés konstatálható nem volt, mert időköz­ben a testből eltávolodott. Orvos szakértők, mint boncolok dr. Király Mór és Metzger Samu dr. a halál közvetlen okául a gyomor és béldobot mondják, a mit szerintük mérges anyag okozott. Kihallgatott a törvényszék 8 tanút, a kik inkább az öreg ré­gebbi beteges, tüdőbajos állapotáról tanúskod­tak. Ezzel a bizonyító eljárás kimerittetvén, elnök cl. u. 3 órakor a tárgyalást felfüggesz­tette. Délután az esküdtszékhez felelet végett intézendő kérdések megszövegezésére került a sor. Majd a közvádló tartotta meg vádbeszédjét, mit Obersohn dr. védő beszédje követett, miután az esküdtszék visszavonult határozathozatalra. A határozatot Csutor Jáuos esküdt hirdette ki, mely szerint a szándékos emberölésben bűnös­nek mondta ki, hétnél több igennel. A szavazatokat igazoló irat alaki hibával birt, mennyiben azon nem volt feltüntetve, hány szóval hozták a határozatot. Elnök elren­deli az ismételt visszavonulást s a számok ha­tározott feltüntetését. Vádlott bevezettetik s az esküdtszék hatá­rozata felolvastatik. Közvádló kéri a büntető törvéuykönyv 278 és 279. szakaszai alkalmazását egyúttal vádió és védő több enyhitó körülményt ajánl­nak a törvényszék figyelmébe. A törvényszék kihirdeti az Ítéletet, mely szerint vádlott a büntető törvénykönyv 278. szakaszába ütközött, éri fogházra Ítéltetett. HÍREK. — Személyi hir. Gráf Festetics Tassilo ur ö excellenciája családjával együtt szerdán keszt­helyi kastélyába visszatért, honnét szombaton Bécsbe utazott. — Kránitz Kálmán kánonok, tötHuielügyelö a héten meglátogatta a zalavári bencéseket és Szabó Antal szent-györgyvári es­peres plebáuost Szént-Györgyvárról a csurgói esperesi kerületbe akart menni, hogy a püspököt, bérmautján kövesse, de e szándékában meggá­tolta öt hirtelen reker'tsége, mi miatt kénj telen volt Veszprémbe visszatérni. A veszpremi püspök bermautja. Hornig Karoly báró f. hó 22-én kezdte meg bérmautját legelőször Mura-Kereszturon szállt ki, hol Viasz Nagy-Kanizsa vidéki főszolgabíró fogadta rövid beszéddel s fényes bandériummal kisérte az apátsági lakba. Az apátsági templomban Pel­ler apátplébános a szomszéd papságtól környezve az Ur zsámolyához vezette á püspököt. Kísére­tében voltak Jánossy Gusztáv dr. címzetes püs­pök, Néger Ágost u apárkanonok, Simon püs­pöki titkár. Röviddel megérkezése után a püs­pök a papság tisztelgését fogadta, hol jelen voltak a szomszédos szombathelyi egyházmegyé­ből Berkovics József szepetneki plébános káp­lánjával s a kerületi papság nagyrésze. Másnap Hornig báró harangzngás között diszbandérium­t.ól kisérve Beleznára indult az id. Zichy Ödön gróf által tervezett s felépített remekművű templom felszentelésére. A gróf által felépített templom 80.000 forintba került s az esslingeni (Württemberg) templom mintájára készült ere­deti gót stílben. A remekmű megtekintésére s felszentelési ünnepére az egész vidékről nagy­számú közönség jött össze. Többek között a gróf Somssich-család tagja is. Aldozócsütörtö­kön Mura-Kereszturon volt az idei első bérmá­lás, hol másfélezren részesültek a szentségben. Itt a vidéki, a zágrábi s szombathelyi papság szép számmal volt képviselve, a mi minden­esetre a püspök iránt tanúsított tiszteleten kí­vül a Pelier apát iránt tanúsított szeretet jele volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom