Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-08 / 14. szám

IV. évfolyam. Keszthely, 1900. április 8. 14. szám Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik hetunkint egyszer: vasárnap. Szerkesztőség LAPTULAJDONOS KESZTHELY, FŐGIMN. EPULET A SZERKESZTŐSÉG. Kidóhivatal a volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat, a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalhoz kérünk. Kéziratokat nem adunk viasza FELELŐS SZEIÍKESZTO MAGASHÁZY ANTAL DR. KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak; Egem évre w korona Fél évre . 5 j

t Negyed évre 2 „50 Iliiét Egyes 81 án) ára 20 „ Nyilttér petitsora 50 lillér. Virágvasárnap. A mai nappal kezdődik a kereszténység egyik legmélyebb jelentőségű ünnepköre ; a mai nap a múló földi dicsőség szimbóluma, melynek üdvriadalmába csakhamar belésivít a kislelkűek, irigyek és gonosztevők feszitsdmeg-e. Az irgalom, bocsánat és szeretet Istenét ma még ünnepli, allelujjázza a csőcselék s holnap már — kálváriát járat vele. Egy pillanatra, önkénytelenül felbuzog a mai napon a jobb érzések áradata ; a szív megérzi a szivet, az elme az elmét ; fenkölt embersége hódolatra, mindenható istensége imádatra készt ; mint fény elöl a homál}', búvik előle a gonoszság s kárhozat : a föld az égnek, az anyag az eszmének hódol. De az emberi szív gyarló, érzése ingatag ; az emberi elme korlátolt, röpte bizonytalan ; az anyag lehúz a földre s a föld csak fátszólag ölelkezik az éggel: Istent, eszmét máról-holnapra megtagadunk, szeretetről, háláról elfeledkezünk: emberek vagyunk ! A Megváltó óta átérezte, végigszenvedte ezt a fenköltebu eszmék minden bajnoka. Hosszú, kinos kalváriajárással kell kicsikarni minden eszmei sikert, minden tiszta gyö^ödelmet. Múló tapsot, füstként tovaszálló diadaléneket könynyen nyerhetünk : igazi siker csak a szenvedés, megpróbáltatás és keresztrefeszítés nyomán fakad. S van e tudatban a közélet munkásaira, a nemesebb ideák bajnokaira sok vigaszos érzés, a megnyugvásnak és reménynek nagy ereje : a hizelkedés tömjénfüstje meg nem szédíti, szenvedés, zaklatás nem csüggeszti, el sem keseríti. A szenvedések könyüje, a munkaverejtéke nem hiába hull a rögre: megtermékenyíti azt ! Valóban mély értelme van a mai napnak : biztató beszéde felemel, igaz példája lelkesít. Hányszor van a közélet munkása is — bár elenyésző szük körben, parányi méretű és fontosságú körülménj'ek között — kitéve annak, hogy legtisztább intencióit balul magyarázzák, eszméinek áldásos vetését legázolják, kicsinyes dolgok, emberi g}

rarlóságok ostorát pattogtatják feje felett, a rosszakarat és irigység töviskoronája szúr fejébe, leköpik, kigúnyolják, keresztre feszítik. Milyen közel volna ilyenkor a csüggedés, milyen sokszor következnék be az elvek megtagadása, elmék elborulása, szivek megtörése : ha nem emelne a tudat, nem lelkesítene a példa, nem állana mellettünk a remény, melyet e magasztos nap, a virágvasárnap, érlelt és A BALATONVIDÉK" TÁRCÁJA' Itáliának kék ege alá . . Itáliának kék ege alá, Oda : hol a narancserdő virul; Hol olg édesen zendül, száll a dal A szép signorák korall ajkiról . . Hol, olg tűzben ragyognak a szemek; Melyeknek éje — oly csodás, mesés • . Ameh/eknek felnyíló mosolyán Mámorba fúl a kétségbeesés . . Itáliának kék ege alá, Odaviszlek szegény, beteg szivem ; Oda, ahol a «barcarola» zeng, Ezüst habok felett a kék vizén: — Ébren álmodni lengő gondolán • . S míg átölelnek ringató karok, Mult és jelen egy rózsás ködbe vesz . . Majd ott meggyógyidsz — vagy — veled halok. Itáliának kék ege alá, A lagúnás Venéziába el; — Hol, a tündéri «Grandlanáh ölén Az esti szellő kéjt suttog, lehel . . Hol, a magas menny oly fellegtelen ; Hol, oly fényesek mind a csillagok . . Tán a remény kialvó csillaga Majd ott fellobban, maid ott felragyog !! Itáliának kék ege alá; — Hol, már bejártuk egykor az utat — Hol minden rom, hol minden omladék Szerelmet — és csak szerelmet mutat . . Hol, minden rögöt szent zománc övez; Hol, minden lépten annyi a csoda . • Szegény fájó, szegény beteg szivem '• Meggyógyulni — elviszlek én oda. Itáliának kék ege alá — Ne vigy te engem ! — feldobog sziréni; Csak egy hazát tudok szeretni. — és Csak ezt imádom lángolón, hiven ! eggyógyulni: késő már', nem lehet', . . A halál csókja ajkadon imár . . Édesebb lesz az örökálom itt: A hullámzó Balaton partinál. SOOS LAJOS. A siketnémák. A hetvenes évek elején Kapós vidékén az apróbb rablások igen gyakoriak voltak. A kivétel minden egyesnél oly hasonló, hogy önkénytelenül kellett arra gondolni, hogy az összes rablásokat egy ember vezeti. Aczél János vizsgálóbiró lázas buzgalommal vezette a vizsgálatokat, de az illetők oly ravaszságokkal jártak el, hogy a legcsekélyebb kiinduló pontot sem tudta megszerezni. Kaposon, valamint vidékén azon időben több siketnéma fordult meg, rendes bizonyítványokkal ellátva kéregetve intézetük és saját céljaira. Különösen egy, kinek neve Braun Jakabnak volt kitüntetve, legfcőbbnyire Kaposon tartózkodott s mindig hangoztatta a maga módja szerint, hogy menn3

rire kedveli Kapós jószivü, adakozó népét. Semmi körülmény nem