Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-11 / 10. szám

BALATONVIDEK 1900 március 11. gyobb méretű magyar város, Budapest divatának, jó vagy rossz szokásainak, jargonjának s báimily nyegle modorosságainak szolgai utánzata, majmoíása szüli. S bizony-bizony, ez alól sem kivétel a keszthelyi társadalom. Számos, szelídebb vagy ádázabb kanapépert tudnánk csak a közelmúltból is emlékezetbe hozni, melynek meginditója pusztán x. ö nagyságának tavaszi kalapja, vagy y. urnák köszönési módja, z. aranyifjúnak udvarlási modora volt. A fővárosból erőszakosan ideplántált szokások nem egyszer szültek visszatetszést, haragot, háborút. Ha még felemiitjük a hiúság és vetélykedés szokásos licitációját, a kapaszkodás és nagyzás fonákságait, a liirszállitás felelősség nélküli intézményét, a műveltségnek pusztán külső máza után való epekeclést s az ezzel való teljes megelégedést : azt hiszszük, nagyánt már fel is soroltuk amaz általános hibákat, melyekben az összes vidéki magyar városok — köztük Keszthely is — osztályosak. Ámde a helyi társadalmi viszonyokat korántsem ezek alapján szabad és méltányos rnegbirálni ; mindenhol, igy nálunk Keszthelyen is egyéb, helyhez kötött jelenségek adják meg a specifikus jelleget, ezeket kell tehát különös figyelmünkben részesítenünk. A keszthelyi társas élet sajátos viszonyait taglalni lesz tehát jövő cikkünknek célja. Detre. Budapesti levél. (Helyi érdek.) Olvastam a Balatonvidék legutolsó figyelmeztetését, melyben a keszthelyi fürdőélet javítását, ajánlja az illetékes körök fig) elmébe. Hát íme, nekem is van egy eszmém melynek kivitele valami kis újság lenne az idei nyár fürdővendégeinek. De nem tisztán, sőt nem is első sorban ez a szempont vezet »eszinóm« előterjesztésében, hanem egy másik sokkalta nagyobb. De ezt a magasabb szempontot már egy kis kanyarodással kell bemutatnom, ilyenformán. Ma véletlenül elmentem a Nemzeti Muzeumba s megnéztem Deák Ferenc szobáját. Többen voltak ott, mikor beléptem, s én igy szerettem volna, a mellemet verve, hangosan mondani: Ide nézzetek, én is zalai vagyok ám, s ott születteni a hol ,,0-' iskolába járt. Igaz, bogy nekem abban egy picurka érdemem sincs, hogy Deák Ferenc az volt, aki volt, mert ö bizonyára uem volna kiselb, ha én esetleg nem volnék zalai, de hát hiába, az embernek jól esik tudni azt, hogy az ő vidékéről ilyen nagy férfiak is kerültek. Aztán eszembe jutott Deáknak egyik-tná«ik hiressé lett mondása, a többek között az is, amelyikben azt, mordja, hogy az a nép, meli/ nagyjait és azok emlékeit nem tudja mogbecsühii, nem méltó hozzájuk. Erről aztán eszembe jutott Keszthely u (No másról is eszembe szokott jutni, de hál, az nem tartozik ide.) Lám, Keszthely méltó Deák Ferenc emlékéhez, mert legszebb uccájat az ö nevéről nevezte el. Hát hiszen ez nem nagy dolog ; de hát mit lehetne mást kívánni egy kis városkától?! >Aranyom és ezüstöm nincsen, amim van, azt, adok.« Hanem itt aztán megint eszembe jutott valami. (Ne tessék félni, most már kevés fog eszembe jutni.) Az az ügyes kis monografia, amelyben Bontz József Keszthely történetét irta meg. Abban szó van valami Reischl Vencel nevü uri emberről, aki, nem tudom, hány évig, volt Keszthely birája, s nem tudom én, hány ezer meg ezer forintot ajándékozott közcélokra; meg hogy mi mindent tett a város érdekében. Hát én bizony ezt a derék urat soha de soha nem ismertem, meg nem is kaptam tőle semmit. De hiszen elég, ha ismerte Keszthely ós ha az kapott tőle sok mindent. És én nem győzök eleget csodálkozni azon, hogy ennek az embernek Keszthely városa nem állított semmiféle maradandó emléket. Egy ideig találgattam ennek az okát, végre i« azt sütöttem ki magamnak, hogy ez ugy lehet, hogy nem gondolt rá senki. De csak ugy nem, mint ahogy az ember nem szokta azon törni a fejét, hogy a nap mért nem nvugaton kel fel", s a kétszer kettő miért nem öt, ellenben tudós férfiak vaskos könyvekben kutatják a > belvízi gerinctelen állatok egynémely sajátságait.« Ki gondolna arra, hogy emléket, állítsanak annak az embernek, aki ma is él a keszthelyiek emlékében ? ! Mert ha igaz az, amik ott. a Bontz könyvében vannak, akkor más okát, e jelenségnek elképzelni alig lehet. Mert aki oly nemesen tud cselekedni, oly áldozatkész annak a városnak az érdekében, melyben ő indigena volt, az ép oly tiszteletre méltó, mint Jókai »Uj földes ura« és ebben az anyagias világban meg kell őrizni a feledéstől az ideális lelkesedésnek, az emberszeretetnek ezt a szép példáját. S aki erről gondolkodik, annak aztán nem kell említeni Festetics György és Vaszary Kolozs nevét. Már avval aztán nem akarom megsérteni a keszthelyieket, hogy én beszéljek arról, hogy mit köszönhetnek, ők e nemes férfiaknak. De azt igenis ki merem mondani, hogy más városok már gondoskodtak volna arról, hogy valami az utódokat is emlékeztesse azokra, akiknek atyjaik olyan sokat köszönhetnek. Mert nagy igazság ám az, hogy »az a nép, mely nagyjait és azok eroléKeit, nem tudja megbecsülni, nem méltó hozzájuk. < Az tehát, hogy Festeticsnek, Vaszarynak. Reischlnek legyen valami olyan emléke is Keszthelyen, amelyet nem ők maguk emeltek »aere pereunius«, Keszthely városára nézve olyan noblesse obiige, melynek elhanyagolása által önmagát ítéli el. És különben is én azt hiszem, hogy az a büszkeség, amit ma én is éreztem Deák Ferenc szobájában, általános emberi vonás. Lehetetlen, hogy egy keszthelyi ember ne legyen büszke arra, hogy thol ö született, ahol ö él, ott, más, tiszteletreméltó, nagy emberek is éltek. Ez a legbecsületesebb helyiérdekű »sovinizmus«, amit csak képzelni lehet. És roppant különös volna, ha ez netn kivárnia megnyilatkozni. Keszthely tehát nemcsak becsületbeli tartozását rója le, hanem önmagához hűen cselekszik, ha emléket állit e három férfiúnak. Természetesen neki is joga van azt mondani : »Ara113 om és ezüstöm nincsen, amim van, azt, adok.« Ha már ennyit beszéltem, nem restellem megmondani azt sem, hogyan képzelem el én ezt az > adást, c Van Keszthelyen Hajdú-, Arok- meg tudom is én micsoda zöldség-uoca, amiknek a neveit. biz én nem tartottam érdemesnek megjegyezni. Hát hogy pl. mit akar symbolizálni ma a »Ha|du-ucca«, arról sejtelmem siucs. De azt goudolom, hogy, ha másként már nem lehet, bízza Keszthely ezekre a nomád nevü uccákra az előbb emiitett férfiak neveinek örizetét. Én emlékszem rá, hogy mikor kis diák voltam s bátyámmal végig menteni egy-egy uecáu és olvastam az uccák neveit : Petőfi, Kisfal udi, Kölcsey-ucca sat. reudesen megkérdeztem, ki volt az a Petőfi, Kisfaludy, Kölcsey. Gondolom, ha valamelyik keszthelyi fiu kérdezősköduék olyanformán, hogy ki volt, HZ a Festetics, Vaszary ós Keisohl, hallana az is sok szépet es köveiésre méltót. De tovább meg3'ek. Ha az ember valamelyik városban országos liirü férfiak nevét ol rassa az uccákon, nem kíváncsiskodik, ellenben ha valamely ismeretlenebb név ötlik a szemébe, bizony megkérdezi, hogy ki volt ez a férfiú, mivel szolgált, e kitüntetésre. Én legalább azt hiszem, hogy nemcsak magam vagyok olyan ember, aki a tanulságot az uccáu sem vetem meg s amint pl. én megkérdeztem Pécsett az engem kalauzoló barátomtál a Klimkó-uccában, hogy hát ki volt és mit tett az a Klimkó, itt is sokan lesznek, kik megkérdezik, hogy ki volt ós mit tett az a Festetics, Vaszary ós Reischl. Hogy mely uccáknak kellene adni e neveket, azt, óu nem tudom. De ugy vélem, hogy a Georgicou-ucca nevét nem szabad felcserélni, mert annak van igen szép tradíciója. Vaszary ucca lehetne az, amelyikben Vaszary nevelkedett. Mindenesetre azonban a szebb ós forgalmasabb uccák tarthatnak csak erre számot. Szerkesztő Ur ! ne engedje elaludni ezt az t eszmét.« Kíváncsi vagyok, lesz-e a 113'árou Keszthelyen Festetics György-, Vaszary- ós Reischl-ucca. Ság;hy Károly. Iparvédö Egyesület megalakulása. A zalavármegyei magyar iparvédö egyesület f. hó 4-én Eala-Egerszegen a vármegyeház nagytermében szép számú közönség jelenlétében tartotta alakuló közgyűlését. Kele Antal dr., mint a megindult mozgalom vezetője, a nála megszokott ékesszólással pont 11 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Köszönetét fejezi ki ugy a helybelieknek, valamint a vidékieknek a hazai ipar és termelés érdekében tanúsított buzgóságukért és Isten áldását kéri megkezdett nagy munkájuk sikeres megoldásához. Kele Antal dr. beszédét töbszörös éljenzés szakította, meg, melynek végeztével átadja a szót Borbély György jegyzőnek, ki a mozgalom eddigi lefolyásáról az ő arany tollával irt gyönyörű jelentésének felolvasásával számol be. Jelentésében számadatokkal mutatta ki ugy a nyers termények, valamint az egyes iparcikkeknél a ki-ós bevitel közötti külömbséget, melynek tudomásul vételével elnöklő Kele Antal dr felkéri Csák Károly drt. mint az egyesület alapszabályainak előadóját, az általa kidolgozott alapszabály felolvasására, mely teljesittetvén minden módosítás nélkül elfogadtatott. A egyesület megalakulása kimondatván, következett a választás inegejtése, mely egyhangúlag a következően ejtetett meg : Elnök : Kele Antal dr., Alelnökök : Csák Károly dr. és Kovács László. Ügyész : Czinder István dr. Jegyzők: Borbély György, Cs. Péterfy .József, Schűtz Frigyes és Kosovszky Ernó. Pénztárnok : Tuczy-János. Ellenőr : Balassa Benő. Könyvtáros : Paizs Kázmér. Választmány: (helybeliek) Csertán Károly, Árvay Lajos, Botfy Lajos, Skublics Jenő, Szupics Antal, Fangler Mihály, Breisach Sámuel, Goldner Ödön, Farkas Ignác, Dtizár István, Fischer Miksa, Bali Béla, Pfeifer Henrik, Vörös Gyula, Bence György, Papp Alajos, Kuuimer Gyula, Paukovích György, Nóvák Mihály, Stefatecz József, Bűchler Jakab, Farkas Ferenc, Kőnigmaier János és Kiss Lajos. Választmány: (idegenek) Vécsey Zsigmond, Halis István, Elek Lipót, Ipartestületi elnök, Feszelhofer József, Tivolt János N.-Kanizsa, Ziegler Kálmán Csáktornya, Csempesz Kálmán dr. Letenye, Hajós Mihály AlsóLendva, Nagy István Keszthely, Eitner Zsigmond Sümeg, Glazer Sándor Tapolca, Botfy Péter Szent-Grót, Malatinszky Lajos Nova, Kovács Gyula Légrád, Marton Lajos Zalalövő. Felügyelőbizottság : Krosetz Gyula, Udvardy Ignác és Gombás István. Egyesületi főfelügyelők: Faragó Béla Z.-Egerszeg, gelsei Gutman Vilmos és Rosenfeld Adolf N.-Kanizsa, Koller Itván Rajk, Reischl Vencel és Pethő Vilmos Keszthely, Darnay Kálmán Sümeg, Hertelendy Ferenc és Vastagh János Tapolca, Pranger György Szt.Grótli, Pollák Lázár Alsó-Lendva, Gráner Miksa Csáktornya,llirscliler Miksa Letenye, Perzsay Gyula Nova, és Tóth Sándor Perlak. Tiszteletbeli tagok •' Hegedűs Sándor kereskedelemügyi és Wlassics Gyula dr. vallás- és közoktatásügyi miniszterek. Elhatározta a közgyűlés, hogy a vármegye közönségének a gyűlés-terem átengedéseért köszönetét fejezi ki. továbbá, hogy az Egyesület minden egyes mozzanatairól időközönkint a vármegyei lapokban Értesítőt ad ki. A napirend letárgyalása után a közönség lelkes hangulat mellett távozva ki-ki ígérte, hogy jövőre magyar kalapot fog viselni. Adja Isten, hogy ugy legyen! F. E. Vármegyei tisztviselők fizetésének rendezése. Elérkezett végre valahára az idő, hogy a magas kormány is belátta a vármegyei tisztviselők helyzetének tarthatatlanságát és í. hó 5-én közölte a vármegye közönségével, hogy a vármegyei tiszti,- segéd-, kezelő és szolgaszemélyzet törzsfizetésének emelésére illetőleg rendezésére már a fotyó évre 20518 K. állami pótjavadalmazásban fogja részesíteni s felhívja a vármegye hatóságát, hogy a törvény szerint megengedett legközelebb határidőn belül megtartandó rendkívüli közgyűlésében ez érdemben határozzon.