Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-01 / 13. szám

IV. évfolyam. Keszthely, 1900. április I. 13. szám. . f , ím Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. MeKjeleiiik hetmikint egvsz«r: va»nrua|). Szerkesztőség KESZTHELY, FÖGIMN ÉPÜLET. Kidóhivatal a volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat, a szerkesztőség címére, jíónzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalhoz kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza LAPTULAJD0M OS A SZERKESZTŐSÉG. FELELŐS SZEl, IvESZTŐ MAGASHÁZY ANTAL DR. KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak Egész evre Fél évre . . . Negyed évre . Egyes szám ám 10 korona 5 „ 2 „ 50 fillér ... 20 .. Nyilttér petltíora 50 fillér. Vörösmarty Mihály. (N. J.) Ki ne ismerné, lelkesült s fennkölt érzelmekkel, ki ne énekelné a nemzet híres énekét a »Szózatot* ? A hazaszeretet szent tüzét, kinek szivében nem szítaná magas lángolásra e nemzeti dal? Immár félszázadon tul zeng ez ének szerte a hazában , . , A négy folyó mentén, a hármas hegy alján,' a merre csak a hazaszeretet symboluma a trikolor leng, Kárpátoktól az Adriáig visszhangzik az ének: »Hazádnak rendületlenül légy híve ó magyar !« Legyen is nemzeti éneke a magyarnak e költemény, mig értelme gondolkodni, a hazáért nagyot, dicsőt alkotni tud; mig szivében, szent és nemes ideálokért lelkesedni bír; mig két karja a hazáért küzdeni, fáradni meg nem szűnik ; míg csak egy magyar él e földön, »melyen annyiszor apái vére folyt, melyhez minden szent nevet egy ezredév csatolt az erényt megbecsüli: mig apái nyomdokin hálád: tiszteli, az érdemet atyjái hitéhez, szent hagyományaihoz hü marad. Élni fog, míg a jelen zavaros küzdelmekben, a dicsőséges és zivataros mult történelmének nagy iskolájába ellátogat, hogy nagyjaitól hitet, remónyt, ha önEmegy akalánElni is fog e nemzet TTOI. csak bátorságot, lelkesedést, kitartást s kell, ha a haza üdve ugy kívánja, féláldozó hazaszeretetet tanuljon. Tehát »emlékezzünk régiekről!« lékezzünk hazánk nagy fiairól, kik élet munkásságát, kik tudásuk s rat erejük egész gazdagságát, kik goló lelkük egész kincses házát nemzetük élete, boldogsága s dicsőségeért áldozták ! Kik nagy szellemük s lelkesedésük tüzének fényét árasztották e nemzetre dicsőség sugaraival aranyozva be annak fájdalmas pályáját. Nagy nemzeti esemény évfordulójának előestéjén áll a magyar! Ez az év a hazai és irodalomtö.iténet nagy iskolájában, a nagyok egyik legnagyobbikához, a csüggedni nem tudó, , vészszel-viharral szembeszállni bátor, ha a sors ugy hozza magával >nagyszerű halált halni« kész hazaszeretet nagy tanítómesteréhez, a magyar nemzet újjászületésének fáradhatatlan munkásához, a magyar nemzeti irodalom és költészet királyához, Vörösmarty Mihályhoz vezet bennünket! A mi benne földi, mulandó vala, az immár félszázada Ott porlik a haza legnagobb sírkertje, a kerepesi temetőben. Ott virraszt felette hálás nemzetének gyászoló Géniusza. De »Mortuus adhuc loquitur« a halott még mindig beszél! Mert nag}' szellemének alkotásai* irodalmi s költmüvei itt élnek közöttünk, szólnak hozzánk, hogy bennünket igaz, önzetlen, tettre kész s önfeláldozó hazaszeretetre tanítsanak, buzdítsanak, lelkesítsenek. Nagy nemzeti éposza a »Zalán futása«. Majd »Szózata«, »Hymnusa«, »Fóti dala« s halhatatlan szelleme remekeiben szól szivünkhöz éregyéb A BALATONVIDÉK- TÁRCAJA" Falusi levél. — Lampérth Géza akadémiai pályadijat nyert költeménye. — Igazad van nagyvárosi barátom, Tévelygésem' szégyenszemre belátom. Színigazság mind, a mit irsz felölem : Utat veszték — semmi sem lesz belőlem. Ej, pedig de voltak fényes álmaim, Vágytam szállni hir. dicsőség szárnyain. . . . — No de még tán nem vésztők el a csatát: Csinálj link egg vargabetűt — jobbra át! Virágillat . . . balzsamos langy fuvalom . . . Pacsirtaszó ... — együgyűség, unalom ! Szent természet . . , : — idomulta, agg dolog! Biz? jobb lesz, ha okosabbra gondolok. A helyett, hogy csavargok a határon, Haza mék hát, az ajtómat bezárom, Előveszem Írásodat s olvasom : Hogy leckéztetsz két nyomtatott oldalon. Köszönöm bölcs, jóakaró tanácsod' Minden ágy lesz eztán, a mint tanácsiad Fejemre már hintem is, nézd, a hamut, Meg is vetem, volt kedvesem' — a falut. Átváltozom, hogy nem ösmer senki rám : Földhöz vágom nótazeugö citerám', S kupiét verek szecessziós lantomon : Harisnyádról — ah nagyságos asszonyom . Vállamon husz s egynéhány év terhével Nem dalolok szivem ifjú kedvével, Pirospozsgás egészségem el vei ed ; Beteg leszek, testi-lelki nagybeteg. Éjjel-nappal lázban égek, sorvadok, Vérem szívják a szfinkszek s a démonok. S hálni jár csak a testembe a lélek . . . (Persze, persze — csak ha rímbe b( szélek \) Rózsakertes kis hajlékban nem lakom, Nem bolyongok vadvirágos utakon : Babérbokros grand café — lesz a tanyám, S fanyar képpel ásítok ki ablakán. Lugas árnyán, szellőjárta tornácba' Nem merülök Aranyba el s Horácba, S mit a többi «öreg» gyatra tolla rótt: — Kéjjel falom Maupassant-t s a Figarót ! Hármas halom, négy folyó—ég veletek Hangulatot köztetek nem keresek : Páris ! Páris! . . . az igazi ott vagyon, Már ezután én is onnan hozatom ! i Mit a haza s ezeréves drága mult ? j Honszerelem ? ... : — kopott dolog, elavult 1 j Minek szólna ilyesmiről a duda ? í — Sz' a' nélkül is él magyar, áll— Ősbuda! Igy nó.. . • Ugy-e, észretértem — Ez az ut, A melyen a borzas zseni ocla jut: Hol a hírnév villámfénye ráragyog! Indulok rajt én is már — csak várjatok! Vörösmarty Mihály. Irta : Lakatos Vince. A folyó évi december'elsején lesz száz esztendeje, hogy Vörösmarty Mihály, a magyar költészet örök büszkesége, a magyar irodalom egyik