Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-11 / 10. szám

1900 március 11 gedése csak az illető városoknak az ügy iránt való meleg érdeklődése és áldozatkészsége mellett lehetséges. Igy tehát a tanügy és különösen a testi nevelés ügye iránt való érdek­lődésre és áldozatkészségre számított akkor, midőn a tankerületi főigazgató­ságok utján felhivást intézett azon vá­rosok elöljáróságaihoz, a melyekben kö­zépiskola van elhelyezve. Ilyen felhívás érkezett Keszthely város elöljáróságához is. Azonban fáj­dalom, a város megfelelő területtel nem rendelkezvén, az elöljáróság ismert jó­akarata és buzgósága dacára sem volt képes erre alkalmas helyet kijelölni, a mely könnyen megközelíthető, portól mentes, fákkal szegélyezett és olyan fekvésű legyen, hogy ott sem a tanuló­kat senki nem zavarja, sem ők nem okozhatnak másnak alkalmatlanságot. A főgimnázium tehát, a mely a kö­rülményekhez képest a kötelességén fe­lül, saját jószántából, eddig is minden lehetőt megtett a testi nevelés érdeké­ben, oda jutott, hogy a jövő tanév szep­tember havában életbe léptetni szándé­kolt délutáni reades játéktanitást mint eszményi célt a miniszter ur dicséretes szándékához képest meg nem valósít­hatta volna, és a versenj Tt e tekintetben is nem vehette volna fel más szerencsés helyzetű középiskolákkal, hacsak nem akadt volna az ügye iránt mindenkor melegen érző és áldozatkészségéről is­meretes jótevője gróf Festetics Tassito ur 0 Nagyméltósága magas személyében. Bizonyára mindenkinek élénk em­lékezetében van, hogy, midőn a keszt­helyi algimnázium megszüntetéséről volt ijed mej. Peyramole csak nézi..., eztán gondol eg3'et. Tél az idő, február közepe, hideg, fagyos. • Bernadettel mondd meg ama nőnek, ki téged, állitásod szerint ide küldőit, hogy azon rózsabokor, meljet te lábainál látsz most szára­zon, levéltelenül : — viruljon ki, akkor hiszek neki s neked.« A vadrózsabokor nem virult ki, de meg­kezdődlek H csodák. >Menj ! — mondá Bernadette-nek a cso­dás jrlenés — s mosakodjál meg a forrás­ból s egyél a fűből, mely mellette van.« Bernadette indul a Gáve fogóhoz, mint­)iog3' más vizet nem látott. »Ne oda menj, nem mondtam, bogy a Gáve-ból igyál, a forráshoz menj, itt van­Bernadette a megjelelt, helyen ködröcskét kapar ujjaival s ime 1 felserken a víz, cserge­dezni kezd ; másnap karvastagságban bugyog elő ; s midőu Lossene, ki szem világát e viz cso­dás hatásának köszöni s hálából Lourdes tör­ténetének megírására vállalkozott, megvizsgálta, már 122,000 liternyi vizet adctt naponkint. És ki volt ama nő ? Megmondta maga : Én vagyok a Szeplőtelen fogantatás. Ez Lourdes története dijóhéjban. Nem vizs­gálom, nem magyarázom, nem mutatok a szem­beszökő csodás gyógyulásokra. Kevés vagyok én ahhoz. Megvizsgálták azokat tudósok, meg­vizsgálták egyetemi fakultások. Nagy irodalma van már ennek a dolognak. Én csak rámuta­tok: Tolle ! lege ! A »Hotel de la chapelle«-be szálluuk. Pom­pás, nagy szálló ez, több van benne 200 szobá­nál. Bernadette egy cousine-jének tulalajdoua, de bérben van. Roppant utat tettünk egyhuzamban Paray­le-Manialt.ol Lourdes-ig : majdnem szakadatlanul szó, Ő Excellenciája netncsak a fenn­maradása mellett emelte fel tekintélyes szavát, hanem annak teljes főgimnázi­ummá való fejlesztését is keresztülvitte, sőt a jóindulatát még áldozatkészségé­vel is megtetézte. Ezt el nem feledve és tudva azt is, hogy Ő Nagyméltósága akadályozás tekintetében oly sok oldal­ról van igénybe véve, a szerénység meg­sértése nélkül még a szép cél érdeké­ben is alig lehetett volna egyenesen hozzá folyamodni. Azonban O Excellenciájának a tan­ügy iránt való meleg érdeklődése, éles tekintete és jószívűsége észrevette a za­vart, a melybe a főgimnázium legszebb törekvése megvalósítása által került, nagylelkűségével felmentette a lidérc­nyomás alól és késznek nyilatkozott a hazafias célra oly területet átengedni, a melyet bármely középiskola méltán meg­irig} relhetne tőle. Igy tehát a keszthelyi főgimnázium testi nevelésének lesz állandó játéktere a szép Balaton mellett az uj Erzsébet­liget elején, portalan, öntözést nem igénylő pázsitos talajon, zavartalan he­lyen, közel a városhoz. A tágas sik te­rületet fák szegélyezik, a melyek Er­zsébet királynénk iránt tartozó kegye­leten kivül a nagy jótevő iránt való mély hálára is fogják emlékeztetni az ifjúságot. Ilyen hazafias nag}' jótéte­mény után örvendező szivvel, igaz tisz­telettel ismételten elmondhatjuk: gróf Festetics Tassilo ur Ü Nagyméltósága előtt le a kalappal! vasúton ültem. Két éjjel nem aludtain és még­sem éreztem legkisebb fáradságot, legcsekélyebb levertséget sem. Siettem az uti porból, piszok­ból kitisztulni, átöltözni s mindjárt a barlangot kerestem fel. Társaim közül már többet talál­tam ott, -- imádkoztak-. Leborultam, oda hull­tam a rácsozat elé, aztán percekig nem tudtam miigam felől. Az érzelmek feldagadt árja elbo­ritá lelkemet, mint az Óceán hulláma a hajót. Vagy talán nem is éreztem semmit ! talán ki­esett szivemből minden érzelem! Nem tudom; nem tudok semmit. Csak arra emlékezem, hogy egyszercsak ugy éreztem magamat, mintha nagy, sötát mélységből merülnék fe 1, hogy szivem gjorsan és hangosan dobogott, hogy keblemből mély sóhaj szakadt fel, hogy szemeim meghar­matosodtak, hogy ajkaim mozogtak . . . Mozog­tak, de hangot nem adtak. Imádkozni akartak, de szó nem hagyta el azokat. Q-oudolkodtam : hog3'an is vau ? — és eszembe jutoLt. Kezdtem mondani a »Miatyánkot«, — akkor meg végére nemjutottam. Próbáltam az »Udvözlégyet«, — nem tudtam befejezni. Istenem ! hát nem tudok imád­kozni itt, e szent helyen, hol ugy terem az ima, mint az ég harmatos csókjára a mezők virágja ! Kezdtem szégyenkezni, restelkedni. Végre meg­eredt; akkor meg ugy folyt ajkaimról az ima, mint harmatos réten a csevegő patak melynek kristály vizében megfüröszti zománcos fejecskéjét a parti virág. Igy fürdött lelkem is az imamalasztos hullá­maiban. Alig tudtam abban hagyni. Pedig kellett, mert misézni akartam. Előbb azonban szótnéztem. A barlang nem nagy. Magas vasrácscsal van elzárva, melyen két ajtó nyílik — jobbról és balról. A jobb oldr.li a be-, a balolgali a kijáró. Ez ezért van, hogy a látogatók össze ne torlódja­nak s ne akadályozzák egymást, a mozgásban. Jobb felől van a szószék, a rácsozaton belül. Folyt köv. Gyomor-bélhurut és elhájasodásnál a A Ferencz József keserűvíz Böjti gondolatok. A farsang lezajlott. A tánc dobogása, mu­zsikaszó szava elhallgatott. Újra reánk borult a szürke élet a maga sok gondjával, ajával-ba­jával. S^ minthogy egyesek alkotják a családot s a családok a társadalmat : talán maga a tár­sadalom is jobban ráér most már — a jókedv mámora múltán — ezer apró cseprő szükségle­tével is törődni, régi hiányainak pótlásáról, ujabb eszmék megbeszéléséről és felkarolásáról tanakodni. Alkalomszerűnek véljük tehát t. kö­zönségünket egy kis szellemi, hamvazásra hívni, hogy megemlékezvén gyarló por és hamu-vol­tunkról, társas életünk, városi haladásunk sok­sok zökkenőjéről és kátyújáról, komolyan fára­dozzunk egy szebb jövendő megteremtésén . . . I. Cikksorozatunknak mindjárt az elején ma­gáról a mi társadalmi életünkről, annak sok visz­szájáról óhajtunk egyetmást elmondani. Mosolyog talán a t. olvasó ? Nem is csoda. Hisz' már annyiszor hallott, olvasott ilyféle pa­naszokat ; a vidéki lapok legtöbb száma szinte duskálkodik a vidéki társadalom bajairól zen­gett filippikákban, jeremiádokban. Igazi tengeri kígyó e kérdés. Hivatottan és hivatatlanul min­denki róla zeng s az egyén megtévelyedéscért mindig a társadalom felelős. Beismerjük, túlzás e részben is gyakorta történik, melynek bő köpenyéből alig-alig lehet kihámozni az igazságot. Ámde mindez még korántsem jelenti azt, hogy bajok és hibák nem volnának, sőt inkább csak a baj és ferdeség nagy jelentőségéről, roppant fontosságáról fesz tanúságot. Csat: kolera idején rémit halálra egy kis láz is, csak folytonos gyújtogatások idején reszkettet meg minden harangkondulás. Épen igy va­gyunk a társadalmi bajokkal is ! Annyi vesze­delmet okoztak már, annyi szerencsétlenség jár nyom tikban, hogy az első beteges jelenségre harangot kondítunk, a láz első jelére konzíli­umot tartunk. Más kérdés azonban — vájjon tulozunk-e akkor is, midőn a keszthelyd társadalom bajai­ról, viszásságairól esik szó köztünk ? igaztalan-e, méltánytalan-e a vád, mely a keszthelyi társas élet mizériáiról hangozik fel mindenuntalan ? Megjegyzéseink, eszmélkedéseink további sora adja majd meg a feltett kérdésre az őszinte feleletet. A legtöbb vidéki város társadalmi életéről felhangzó panaszok részint általános természe­tűek, részint helyi vonatkozással birok. Igy nagy és általános baja a magyar vidéki városoknak, hogy nem érzik át hivatásuk fontosságát, a vi­déki központok szellemi vezetésének nagy hord­erejét ós szükségességét. Hivatásuk magaslatára tehát nem. vagy csak részben emelkedve vég­zett munkájuk is többnyire csak fél munka s az eredmény is csak fél sikert jelent. Bitkán van továbbá egy-egy vidéki város társadalmi életében egység, mely egy hivatott vezér sze­mélyéhez, kel 1, hogy fűződjék. Érdekből-e, más­ból-e? nem kutatom, de az bizonyos, hogy a vezető és irányító személyében ritkán van köz­megegyezés : ezek ezt, mások amazt látnák szívesen a társadalmi mozgalmak élén s meg­kezdődik a sorvasztó széthúzás, a sikeres akciót tönkretevő klikkalakulas. Az előbbi jelenséget a társadalmi közöny, az utóbbit a társadalmi egye­netlenség szüli. S ha a mi társas életünkön vé­gigtekintünk, nem találja-e meg — fájdalom! — mind a kettőt kutató szemünk? Atérezte-e va­laha a keszthelyi társadalom szerepének fon­tosságát? s volt-e ez átérzésnek valaha őszinte megnyilatkozása ? Avagy él-e, szerepel-e köztünk férfiú, kit a közbizalom és köztudat a vezetésre hivatottnak ítélt vagy arra felszólított ? Tárol van-e tőlünk a társadalmi széttagoltság, az izo­láló klikkszellem jelensége ? Altalános természetű továbbá ama másik vád is, mely nz egyéni és társadalmi független­ség hiányát veti a vidéki városok társas életé­nek szemére. Amazt a vidéki városok hagyomá­nyosait szükkörü életfelfogása, a hatalmi pozí­cióval birók túltengő önérzete, — emezt saját elmaradottságá nak beismerése, az egyetlen na­gyógyhatása páratlan. Ajánlntos ~ csakis Ferenc József vizet kérni és nem budai vagy egyébb elnevezést használni, mert több csekély értékű viz csalódásig hasonló vignettákkal jöu íorgalomba. 2—124 Kapható: Marton Mór, Wiinscli Ferenc és Vas Sándor urak üzletében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom