Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-02-18 / 7. szám

IV. évfolyam Keszthely, 1900. február 18. 7. szám. Követni kell! A megyei katholikus legényegyleteknek és a kereskedő s iparos ifjak önképző köreinek szives figyelmébe.) A hazafias érzés örömének teljessé­gével olvastam a lapokban a debreceni iparos ifjúság önképző eg} 7letének nemes és követésre érdemes határozatát, melyet fennállásának negyedszázados évfordulója alkalmából hozott : a jubiláló egyesület ugyanis — buzgó titkárának : Kőrössy Kálmán dr. ügyvédnek javaslatára — egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy az idegen hangzású névvel biró egyleti tagok mindannyian megmagyarositják nevüket s egyúttal hasonló mozgalomra hivja fel az ország összes iparos ifjúsági egyesületeit. Valóban dicséret illeti meg őket, érdemes példájukat pedig követni kell. Mi pedig sietünk megragadni az al­kalmat. hog} T a Zalamegye területén fennálló és virágzó iparos ifjúsági egye­sületeket arra kérjük, hogy debreceni pályatársaik hazafias mozgalmához csat­lakozzanak s így e szép mozgalmat or­szágossá tenni s az egész vonalon dia­dalra juttatni segítsenek. Hiszen — mint a debreceni ifjú­sági önképző egyesület titkárának indo­kolása olyan szépen mondja —^ mi ma­gvarok oly kevesen vagyunk, hogy ma­gyarságunk mellett a külsőségekkel is tüntetnünk kell. Pedig sajnosan érezték mind a mai napig külföldön megforduló honfitársaink, hogy a mi kiváló Íróink, művészeink, politikusaink, tudósaink, ne­vesebb üzletembereink és iparosaink egy jó részét magáénak tartja a müveit nyugat s nem is csoda : ötven százalék­nál több közülük az idegen, főképen né­met nevű. Igv lesz azután a külföld sze­mében a magyar tudomány, művészet, kereskedés és ipar az osztrákok dicső­sége, a német szellem diadala. Történtek ugyan ujabban érdemes törekvések e téren is, főképen izraelita polgártársaink, a tanítótestületek, vasúti tisztviselők és csendőrség részéről; ámde a névmagyarosítás még mindig nem érte el azokat az arányokat, melyeket vala­mint a hazafiság, úg}^ a reális élet és nemzeti érdek szempontjából szüksége­seknek tartunk. A hiánynak legalább részleges pó­tolására, íme, itt van az alkalom! Való­ban dicséret illeti meg a debreceni ipa­rosifjakat, érdemes példájukat pedig kö­vetni kell! Miről is van szó ? Arról, hogy ke­reskedő és iparos ifjainlc, kik még üzleti névvel nem bírnak s így anyagi kocká­zat nélkül változtathatják meg nevei­ket, ne csak szívben és érzésben, hanem névben is magyarok legyenek s így a magyar kereskedelem és ipar becsületét a külföld előtt megvédeni s nemzeti pie­desztálra. helyezni segítsenek. Később, önállóságuk idején, már sok áldozattal járna az, mit most minden nehézség nélkül megtehetnek. S való­ban itt az ideje, hogy meg is tegyék; hiszen a magyar kereskedés és ipar A BALATONVIDÉK" TÁRCÁJA" Mull és jelen. A holnapra semmi gondom többé S nem kívántain tegnap (zt. a mát; Szép csendesen múlnak el az órák, Ürítgetem a tele pohárt. Nem maradt a múltból semmi semmi . . . Egy mosoly maradt csak ajkamon : —Mint szerettem, sírtam és kacagtam— Egy mosoly, ha ezt elgondolom. Ámde olykor —mily gyarló az ember!— Míg bús nótát zeng a cimbalom, Elmerengve azt a multat minden Őrültséggel visszaálmodom Mely napon az < istennő > helyébe Leírhattam ezt a szót'. <leány> Köny s kacaj midőn mosolyba olvadt, Akkor én is meghaltam talán És a ma, a józansággal teljes, Sírkő csak, mely őriz egy nevet, Mig föléje csörgőssipkás multam Emlékekből rózsát hinteget .... Tarján Elemér. A rózsa. Irta : Kardos S. III. W. W. Astor, az ismert amerikai millio­mos, nemrégiben 6000 dollárt (24000 korouát) adotr. egy kertésznek egyetlen rózsatöért. Ez nem az első eset, hogy virágokért ily horribi­lis összeget adnak. Frigyes császár feleségének orkidea gyűjteménye 600.000 korona értéket képviselt. Chamberlainnek, az ismert angol ál­lamférfiunak ugyanilyen virágokból álló gyűjte­ménye 400,000 koronát ér. A mi József főher­cegünknek körülbelül 1.000.000 korona értékű virága van. »Kinek virág kell, nem hord rózsaberket« mondja Vörösmarty. Különösen igaz ez a köl­tői állítás olyan rózsákra vonatkozólag, a me­lyeknek darabja 4000 korona. Mert ennyibe ke­rült az az aranysárga színű uj rózsafaj, a me­lyet »Marechal Niel« és »Augueta Viktória csá­szárnét fajok keresztezéséből tenyésztett egy trieri kertész. Az uj rczsafajok tenyésztése ál­talában véve nagyon jövedelmező üzlet. A ró­zsakertészek egyes ritkább fajokért óriási ösz­szegeket kapnak a virágkereskedőktől. A >Vil­liam Francis Beunetu nevü rózsáért például szintén mesés árakat fizetnek. A kitűnő szagú Niel rózsának keletkezé­séről azt mondják, hogy azt Pradel neyü mon­rabani kertész ültette először 1860-ban ; ós pe­dig ültetett »Korona tella« magot, a mely egyéb más magvak vegyes beoltása által olyan pompás rózsává vált. 1863-ban került ez forga­lomba, mivel azonban a kertész képtelen volt a nagyszámú megrendelésnek eleget tenni, hát szédelgést csináltak e rózsával is, és az úgyne­vezett Izabella rózsát árulták ezek helyett. Az igazi marsall-niel rózsafajnak remek példánya virágzik Casimir-Périer, a volt francia elnök­nek még mindig életben lévő édesanyja virág­házában. finnek a rózsának az ága 15 méter hosszú. Kaliforniában teremnek a világ legszebb rózsái. Különösen San-Gabriel ós Panama kör­nyékén annyi a rózsátő s oly bő a rózsatermés, hogy'a falusi házak ós a gazdasági épületek elvesznek a rózsa — rengetegben ugy, hogy az egyes falvakat csak a kéményekből kavar­gó füst árulja el ; e nélkül szinte észrevétlenül

Next

/
Oldalképek
Tartalom