Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-07 / 1. szám

BALATON V1DEK 1899. január 7 Az uj erdőtörvény végrehajtása Zalavármegyében. Az 1898. évi XIX. t. c. legfontosabb rendelkezései közé tartozik a közbirtokossági szervezeteknek és evvel kapcsolatban a közbirtokossági szabályrendeleteknek megalkotása. A törvény végrehajtására vonatkozó miniszteri rendelet értelmében a közigazgatási erdészeti bizottság ezen feladatok végzésével a zala-egerszegi m. kir. állami erdőhivatal és az alá rendelt m. kir. járási erdőgondnokságok vezetőit bizta meg. Az állami erdőtisztek e szerint mint a közig. erd. bizottság kiküldöttjei fognak az alakuló közbirtokossági gyűlésen szerepelni, hog}

T tehát e feladatuknak kivitelében egyöntetű eljárást kövessenek, továbbá, hogy a közbirtokossági szabályvendelet olyan szövege, mely a szükséges pótlásokkal minden egyes közbirtokosságra nézve életbe léptethető legyen—megállapittassék. az erdőhivatal főnöke Hangay Géza m. kir. erdőtanácsos folyó hó 4-én a vármegyében alkalmazott összes állami erdőtisztek közreműködésével értekezletet tartott, melyen a munka-programm és a kinyomatandó szabályrendelet szövege megállapittatott. A törvény ezen üdvös intézkedése azonban csak ugy lesz végrehajtható, ha a közbirtokossági kiküldöttek, a hatóságok, községi és körjegyzők, valamint az erdőbírtokosság által is hathatósan támogattatnak. A vármegye érdemdús alispánja, mint a közig. erd. bizottság elnöke intézkedett tehát, hugy az erdőtisztek nemcsak a főszolgabírói hivatalok által támogattassanak, hanem a jegyzöségek egyúttal utasitattak arra, hogy e munkálatokban tevékenyen közreműködjenek, a szükséges adatokat pontosan és késedelem nélkül a kiküldöttek rendelkezésére bocsássák. Az alakuló közgyűlések, értesülésünk szerint, február hó 12én veszik kezdetüket s azok rövid megszakításokkal egész szeptember hóig fognak tartatni. F. E. A mult óv utolsó éjszakáján, hosszas és kiuos szenvedés után, egy nem mindennapi ember hunyta le örökre szemeit. Molnár János, ki évtizedeken keresztül tölte be a keszthelyi róm. kath. kántori állást, határozottan oly zenei tehetséget vitt sírjába, a minővel az ember csak nagy ritkán találkozik. Nem hagyott ugyan maga után nagy zenei kompozíciókat, ámbár e téren is sikerrel próbálkozott; de akik egy-egy hangversenyen zongorajátékát végighallgatták, mindnyájan elismerték, hogy ö a magyar népdalnak bőséges tehetséggel megáldott előadója. Bámulatos kézügj'essége még az avatottakat is meglepte. De sajnos, e téren sorsa nag}ban hasonlít a Kiváló színészhez, ki hatalmas szenvedélyeket, jellemeket ábrázol ; nagy alakításaival tapsra ragadja a hallgatóságot, de a hatás nem maradandó, csak percekig, órákig tart. Az előadó zenész és a színész alakítását magával viszi a néma sírba s emléke napról-napra jobban elmosódik, mert nincs, ami időről-időre felújítsa. Molnárnak főereje, mint akárhányszor maga is kifejezte, bal kezében volt. Ügy tudta ezt használni, mint más a jobbot. Mikor néhány évvel ez előtt Káldi Gyula, a kuruc nóták kitűnő életrekeltője, Keszthelyen is hangversenyt rendezett, meglátogatta Molnárt, ki neki néhány régi jó magyar ábrándot játszott, Bihari, Csermák, Lavotta és Svast.its müveiből. A kitűnő zenész csak hallgatott a mikor Moluár ujjai villámgyorsasággal eljátszották az utolsó akkordot is, Káldi felkelt, odament hozzá, megrázta kezét és igy szólt : »Nem hittem, hogy Keszthelyen igy is tudnak» ! « Orzságos hirü művészbarátját, Huber Gyulát ö kísérte minden nagyobb hangversenyen. Lelkük a zenét illetőleg egészen megegyezett. Mindegyik érezte azt, a mit a másik

f mintha a két emberben egy lélek lakott volna. Azt az egészséges, eleven, tűzzel telt magyar muzsikát ily két embertől igazi gyöuyörüség volt hallani. El is muzsikáltak reggelből estig, estétől hajnalig. Aki a dal, a zene szárnyam jár. nem ismer az fáradságot, kimerülést. A >Ke83thelyi Iparosok Dalköre* is az ő szakavatott vezetése alatt jutott anu3'ira, hogy a Balatonnak két legelső fürdőhelyén sikerült hangversenyeket adhatott. A jelenvoltak emlékezhetnek, mennyi elismerésben részesült Molnár a mult év julius havában, mikor Balaton-Földvár ura öt is, a dalkört is legnagyobb dicsérettel tüntette ki. Mikor a mult év novemberében beteg ágynak esett, épen 30 éves zenei működésére tekinthetett vissza serővel el akart menüi Marcaliba, hogy a tanítók háza javára Hubert kisérje. Azóta ereje folyton hanyatlott és rettenetes kínokat állott ki. A Szilveszter-éjeu bekövetkezett halál csak megváltás volt szegényre. Temetése óriási részvét mellett jan. 2-án volt. Utolsó utj ára kikísérte a »Keszthelyi Iparosok Dalköre* is, melynek éveken keresztül fáradhatatlan karnagya volt, s mely iránta végső háláját egy díszes koszorúval és két gjász éntk előadásával is kifejezte. Családja a következő gyászjelentést adta ki : Molnár Jánosné. szül. Hintersteller Ida, a maga, ugy gyermekei : János és neje szül, Izmay Vilma, Erzse, Ida és Gergely, uemkülöuben az alulírottak s az egész rokonság nevébeu mély fájdalommal jelenti szeretett férjének, illetve édes atyjuknak, Molnár János r. k. kántornak 1899. évi dec. hó 31-én éjjel fél 12 órakor hosszas szenvedés utáu élete 51-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei 1900. évi január hó 2-ik napján délután fél 4 órakor a Szent-Miklósról nevezett sírkertben fognak örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise pedig ugyanazon nap délelőtt fél kilenc órakor fog megtartatni. Keszthelyen, 1899. december hó 31-én. Áldás és béke lengjen drága porai felett! Molnár Márton édesatyja. Molnár Orzse ferj. Tuli Józsefné és Mólnár Mária férj. Havasi Vilmosné, testvérei, özv. Hintersteller Károlyné anyósa. Hintersteller István, Tuli József ös Havasi Vilmos sógorai. Hintersteller Istvánné, sz. Uhl Mari sógornője. A valódi humanizmus Az ó-kor egy szent férfiához azzal fordult egy hitetlen, hogy »Vallásodra térek, ha ennek alapelveit annyi idő alatt megmagyarázod, mig egy lábon állok«. A szent férfiú erre azzal falelt: »Szeresd felebarátodat, miut önön magadat*. Ez az alapelv, a többi csak magyarázat. Hány embernek kell ezt a sark-igazságot magában foglalo arauymondást eszébe juttatni; hányat kellene arra figj elmeztetni, hogy a mit magának nem kíván, ne tegye azt embertársának ; mórt — sajnos — kevesen vannak, kiknek lelkében egy parányi érzés van a felebaráti szeretetből, kik embertársuk jóvoltán, erkölcsi és anyagi fölépülésén munkálkodnak. A húsvéti ünnepek alkalmával a nép tolongásban elvesztette és mily édes büszkeség és öröm tölthette el, midőn őt a templomban az írástudók közt fellelte. Ezen anyai szeretet kisérte Jézust egész életén át.; vele volt a kánaáni menyegző vigságában csakúgy, mint a getszemáni kert véres-verejtékes szomorúságában és a keresztút rettenetes gyötrelmeiben. S képzelhetö-e nagyobb kin anyai szívnek, mint ártatlan fia kereszthalálát végignézni. A hétíájdalmu Mária példájából merítsetek erőt fájdalmatok elviselésére. A ki az Isten-»nyát megvigasztalta, az titeket sem hagy vigasztalanul. A bold. Szűz, a legtökéletesebb anya után kövessétek azon dicső, höslelkü anyákat is, kiknek anyai szeretetét a történelem lapjai örökítették meg. Anyai szeretet! »Csakis e forráshoz vezethetni vissza a rendkívüli sikert, mely a nevelés terén a hitbuzgó és müveit lelkű édes auyák fáradozasait koszorúzza.» Igy az Isten szeretetére egyedül csak az anyák taníthatják meg gyermekeiket; a kit nem édes anya nevelt fel, az soha sem érezheti ama benső viszonyt Istennel, melynek alapja a gj'engédség. A szentek életében olvashatjuk, hogy szent Ágoston megtérését, Szt. Basilius megmentését édes anyjuknak köszönhették ; Szt. Chrysosto. must és Szt. Lajost édes anyjaik nevelték szentté. Az édes anyáknak köszönhetjük a vértanuk bátor és nemesen gyengéd seregét, mely az oroszlán bátorságát a bárány szelídségével egyesitette magában. Az anyáknak köszönhetjük a keresztesek dicső nemzetségét, mely mellén vas páncéllal, szivében keresztény szeretettel apostol katonákat mutat fel, kik a kardból is keresztet s keresztből kardot rögtönöztek. Nekik, az édes anyáknak köszönhetjük a középkor derék lovagjait, kik a földi szerelmet mennyei tisztaságukkal emelték, tökéletesítették. A történelem fényes lapjai bizonyságot tesznek arról is, hogy a nők, anyák nemcsak ők maguk voltak elsők a hazaszeretetben, de fiaik szivébe is oly fokban csepegtették e magasztos érzelmet, melynél fogva készek voltak e második anyáért, az édes hazáért vagyont, életet áldozni. A hajdani gallnök résztvettek férjeikkel s fiaikkal a csatákban s lelkesítették őket énekeikkel. A spártai anya e szavakkal nyujtá át harcba induló fiának a pajzsot: »Vagy ezzel, vagy ezen.* Vagy ezzel dicsőséggel, győzelemmel, vagy ezen halva, véredet ontva a hazáért. Klio megörökítette Volumnia Coriolanus édes anyjának nevét, ki fia feleségével s több előkelő római hölgygyei az ellenséggel, szövetkező fia elé ment, hogy öt megkérlelje s visszavonulásra birja. Es midőn Coriolán nem volt hajlandó a megkegyelmezésre, az ősz anya térdre vetve magát igy szólt: Jól van ; de csak anyád holttestén át juthatsz szülővárosodba.« Coriolán a könyező, térdein könyörgő anyának nem tudott ellenállani, felemelte, megölelte öt s moudá: »Rómát megmentetted, de fiadat elvesztetted.® És igazat mondott, mert szövetségesei a volskok megölték őt. Bizonyára hallották már Ünök említeni Corneliának a Gracchusok anyjának nevét. Férje Tiberis Sempronius Gracchus volt, kinek halála után visszautasította Ptolemaios egyiptomi király kezét, nem akarván másnak, mint gyermekei nevelésének élni. Midőn egyszer kérték, mutatuá meg ékszereit, gyermekeire mutatva moudá : «Ezek az én ékszereim!« Tizenkét gyermeke közül három maradt életben. Két fiának szomorú sorsát visszavonultságban a legnagyobb álhatatossággal viselte, noha azt sem eugedték meg neki, hogy fiaiért gyászruhát öltsön. Később azonban a római nép a Gracchusok anyjának ércszobrot emelt. És igy tovább; hős lelkű auyákat majd mindeu nemzet történetében találuuk, kik fiaiknak, leányaiknak trónt szereztek és tartották meg vagy nevelésük és vezetésük által nekik a tudomány, költészet fényes országát nyitották meg. Köztudomásu, hogy számtalan hírneves ember anyjától nyerte nevelését. Schiller, német költő, Lamartine. Chenier francia irók nevei fényes példák e tekintetben. Maga I. Napoleon, aki pedig saját nagyságán kivül semmit sem ismert el, igy szólt: »Nem ismerek nagy embert, kit nem édes anyja tett azzá.« Nem mintha az édes anyegvedül tanította volna őket történelemre, nyelvekre, költészetre, de az anya öntötte lekükbe ama gyengéd érzelmeket és szellemet, mely nélkül híres ember tán igen, de valódi nagy ember senki sem lehet. Folyt. köv. Molnár János.